Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-09-30 / 39. szám

a Déli Vaspálya Társaság és a Győr—Sopron—Ebenfurti Vasút, a Magyar Folyam-, Tengerhajózási Részvénytársaság és Dunagőzhajózási Társaság igazgatósága félára kedvezményt engedélyezett. A féláru jegy megváltására az illetékes igazgatóságok által kiadott és az Országos Katholikus Szövetségnél a tagsági jeggyel együtt váltandó igazolvány szolgál. Az igazolvány kiállítási dija 100 korona. Részletes felvilágosításokat a ft. plébánia hivatalok készséggel adnak. Az Országos Katholikus Szövetség katholikus nagygyűléseket előkészítő bizottsága. A múltbeli cikkemhez. Mivel a Pápa és Vidéke multheti számában „Kaszinói élet és nemzeti célok* cim alatt megjelent cikkemet némelyek félremagyarázták, kijelentem. hogy mindennemű tendenciózus vonatkoztatás szándéka távol állott tőlem. A kaszinók, mint erkölcsi testületek, a magok egészében kritika fölött állanak. De senki sem vonhatja kétségbe, hogy lehetnek, és sajnos, sok helyen vannak is azoknak belső életében frakciók, ezekben pedig oly irányzatok, amelyek eltérítik a kaszinói életet rendeltetésétől. Ezeket pedig lehet, sőt kell is birálat tárgyává tenni. Ez a cél vezetett engem is a nevezett cikkem megírásában, amidőn általánosságban karakterizáltam a kor szellemét és e szellemből eredő fogyatékosságokat. Egy kis képet akartam festeni a mai korból, mely álarc alatt jelszavak hangoztatásával a tespedés felé hajlik. E képet pedig ntm az ártatlannak nevezhető egyes eseteknek, hanem a rendszerré váló ártalmas irányzatoknak a színeivel élénkítettem. Negyven évi irói munkám, amelyről kormányrendelet és egész kötetre terjedő kritika mindenkor csak elismeréssel emlékezett meg, tanúskodik róla, hogy kicsinyes szempontok, személyeskedő célzatok soha* sem vezéreltek. Ugyanezt mondhatom a szóban levő cikkemre vonatkozólag is, amelyben jó szándékkal vetettem papírra oly dolgokat, amik országszerte tapasztalhatók. Sajnálom, hogy félremagyarázásokra adtam velők al* kaimat Hive vagyok a társasélet istápolásának, de csak egészséges elvek szerint, a nemzeti célok szolgálatának is megfelelő erkölcsi alapokon. Ez okból, amidőn akár ennek ügyében, akár más, zz ország érdekeit, a nemzei jövőjét is érintő ügyekben írok, magamat sem kiméivé, nyíltan szoktam beszélni. Mert az az orvos, aki nem arra törekszik, hogy a beteg előtt — a beteg egészsége árán is — kedves iegyen, hanem hogy gyógyítson, egyszerű fakanálból is beadja és szükség esetén önmaga is beveszi a keserű orvosságot, ami többet használ, mint a díszes ezüstkanálban nyújtott cukrosviz. A kaszinói élettel különben máskor is foglalkoztam a nyilvánosság előtt és akkor is

t miként most, csakis az ország és az emberi társadalom közügyeinek érdekeitől vezéreltetve — általánosságban. Bizonyítja ezt többek között a Pápai Hírlapban. 1922. évi jun. hó 24-én megjelent „A kaszinókról" cimű közlemény is. Élethivatásom betöltésében egy tiszta ideál lebeg előttem, mely felé emberi gyarlóságom botlásai között is vágyódó szeretettel törekszem. Azért a kődobálások dacára megrettenthetetlenül fogom követni az abszolút igazságokat ezután is, mart meg vagyok róla győződve, hogy az az út, amelyen ilyenkor járok, bár göröngyös és nagyon tövises, de legalább egyenes; a munka pedig, amelyet rajta végzek, előbb-utóbb jótékony hatásúvá lesz. Deme Károly. A Kath. főtitkárság ez idén hivatalos óráit Corvin-ucca 3. sz. alatt (I. emelet) tartja okt. 2-től kezdve min • den kedden és pénteken d. u. 4-6-ig. HÍREK. • •• Nagy szerencsétlenség Pápakovácsiban. Oombamérgezés következtében öten meghaltak, hárman súlyosan megbetegedtek. Megdöbbentő szerencsétlenség hírét kapjuk a szomszédos Pápakovácsiból. Gomba mérgezés következtében eddig öten meghaltak, három beteg állapota reménytelen. Horváth András és neje, Szalay Mariska nagynénjökkel Reichard Máriával a múlt szombaton gombát szedni mentek a kupi erdőbe. Végzetes szerencsétlenségükre fél zsákra való gombát találtak, azt hitték gévagomba. A jószivü család, mint máskor is, kedveskedni akart a jó ismerősöknek. A gombából küldtek Pethő János plébánosnak, a kovácsii kedves nővéreknek s több ismerősüknek. A maguk számára még szombaton vacsorára egy részét elkészítették s ebből küldtek Szőke Károlynénak, aki mivel már vacsorázott, éppen hogy megkóstolta, de a nála kukoricafosztáson lévő Molnár Józsefné jóízűen elköltötte a gyilkos ételt. A gombából kaptak még Huiber Ádámék és Sztankevich Jánosék. Mind a két család szombaton el is fogyasztotta. A többiek, akik még részesültek a gombából, eltették másnapra. így menekültek meg Pethő János plébános és a kedves nővérek is a szinte biztos haláltól. Vasárnap reggelre Horváth Andrásékat már nagyfokú rosszullét fogta el. Rögtön meg is üzenték mindenhová, akiknek a gombából küldtek, hogy mérges. Azonnal orvost hívtak, de már késő volt. Hétfőn délután már meghalt Huiber Ádám Mari nevű négy éves leánya, még aznap halt meg felesége is, három gyermeke pedig súlyos-betegen fekszik. A szerencsétlen ember hadirokkant. Kedden hajnalban kiszenvedett Molnár Józsefné, szerdán délelőtt a gyilkos méreg kioltotta Horváth András és neje Szalay Marisk^ életét is. Nagynénjök, Reichard Mária súlyos beteg, állapota reménytelen. Sztankovich Jánost a gombaleves elköltése után hányási inger fogta el, így menekült meg, de felesége betegen fekszik. A katasztrófa által sújtott szegény családok iránt az egész falu mély részvéttel van. A szerencsétlen áldozatokat az egész faíu elkísérte utolsó utjukra. Városunkban is nagy megdöbbenést keltett a szomorú esemény. A Szent Ferencrendnek a vallás- és közoktatásügyi miniszter elismerő levelet küldött abból az alkalomból, hogy Karácsonyi Jánosnak, az ismert történettudósnak Szent Ferenc-rendjének története Magyarországon 1711-ig című mftve megjelent. Herczeg Ferenc hatvanéves, Szept. 23 án ünnepelte Herczeg Ferenc, a legnagyobb élő magyar iró hatvanadik születésnapját. A jubiláns minden ünneplést megtiltott s így az egész ország hálája és tisztelete nem nyilvánulhatott meg impozáns módon. Szabadságon. Kalmár Béla körállatorvos folyó hó 23 án kétheti szabadságra ment, mely idő alatt Budapesten tartózkodik. A Ker. Munkásegyesület jubileuma. A pápai Ker. Munkásegyesület, mely husz éves fennállásának határkövéhez érkezett el, a közeli hetekben tartja két évtizedes jubileumát. A hazafias, keresztény és szociális érdekek ezen harcos egyesülete, mely nemes céljának magaslatán áll, ünnepre készül. Ünnepli az eszmét, melynek mustármagját husz év előtt a Ker. Munkásegyesület ültette ef* amely azóta a művelt világ minden táján sudárba szökkenő, terebélyes fává nőtte ki magát. Ezen egyesület akkor született és virágzott legjobban, mikor körülötte és fölötte zúgott a vörös ár, mikor a terror javában dühöngött s amikor Marx tanainak hallámai csapkodták a veszendőbe készülő nemzeti és keresztény ügy dott. Nagyon is belemerült a mulatozásokba. Szülői már nem éltek s így nem volt senkije sem, aki visszatartotta volna e gyorsiramu élniakarásoktól. S így történt aztán, hogy egyszer ijedten tapasztalta szivének lázasan lüktető verését. Jó étvágya cserben hagyta, s kerülte az álom éjszakákon keresztül. Eleinte nem gondolt bajával sokat. Csak akkor hivatta az orvost, amikor már csont és bőrre soványodott. Az orvos is megcsóválta a fejét, amikor megvizsgálta. A legnagyobb nyugalmat ajánlottak neki. Eltiltott mindent, ami eddigi életét széppé varázsolta: bort, kártyát, táncot, vadászatot, asszonyi szemekbe való tüzes beletekintéseket, szóval mindent, ami kellemessé teszi az ilyen ember földi életét. Konstatálta az orvos, hogy mindezekből túlságosan kivette eddig a részét; de egyben megnyugtatta őt azzal, hogy mindez újra bearanyozhatja életét, ha szigorúan ragaszkodik az ő parancsaihoz, S talán akkor még meg is nősölhet. De ha eddigi életmódját folytaíja, nincs számára segíiség. Azóta az uraság bezárkózott szobáiba. Egyetlen cselédet hagyotl csak meg a háznál, egy öreg, töpörödött anyókát, aki az orvos eiőirása szerint megfözögette a dietikus ételeket, s ott feküdi gazdája nyitott ablakú szobája mellett, hogy minden pillanatban készen legyen, ha az rosszul lesz. Évek multak el már azóta, hogy j ezt az életet a legszigorúbban folytatta, de még mindig veszélyesnek tartotta az orvos a bajt. Nem engedett egy jottányit sem az egykori szigorú rendelkezésekbői. S az uraság szigorúan megtartott minden utasítást, mert újra akart élni mégegyszer az életörömökkel, de természetesen ő maga is elhatározta, hogy nem olyan formában, mint azelőtt, hanem csendesebben és okosabban. Az orvos azonban nagyon jól tudta, hogy mindebből már semmi sem lehet, mert a végzetet csak késleltetni lehet néhány évvel, de az bizj tosan eljön, hogy megszakítsa ezt a sivár, egyhangú életet .. . A kollégám biztatására mégis elmentem házához egy szürettáji napsütéses délután tiszteletemet tenni. Mondhatom, nagyot néztem, amikor az ötvenes felé járó, piros-pozsgás úriembert megismerhettem. S micsoda szellemi kincsekkel rendelkezett! Szinte elfelejtettem a vele való társalgás közben, hogy olyan emberrel ülök szemben, aki hosszú évek óta nem megy emberek közé. Nem volt olyan kérdés, napi politika, amit a legkimerítőbben ne ismert volna. Beszélt ifjúkori utazásairól, amelyeket a világ minden részén tett meg S oly előzékeny volt velem és kollégámmal, mintha csak a legrangosabb vendégeket fogadta volna ez alkalommal. Az öreg asszony alig győzött forgolódni kürülöttünk a sok mindenféle jóval. Szerettem volna ide sokszor eljönni azért a sok szellemi kincsért, amit itt tapasztaltam. De sajnálatomra nem tehettem meg, mert az elbucsuzáskor nem mondta az ilyenkor szokásos „viszontlátásra" szót. Nemsokára elkerültem abból a kis faluból, s azóta nem láttam ezt a csodálatos embert. Pedig már kilenc esztendő telt el azóta. Beszéltem arra való emberekkel s azok mondták, hogy azóta egyszer sem jött ki udvarából. Csak az öregasszonytól hallják, hogy még mindig életben van az emberkerülő, szegény uraság. Mohos.