Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-09-23 / 38. szám

Kaszinói élei és nemzeti célok. A különféle néven nevezett kaszinók a társasélet ápolása és ezzel együtt bizonyos nemzeti célok szolgálata érdekében keletkeztek. Ezek a célok adták meg az impulzust Széchenyinek is ahhoz,. hogy irodalmi munkáival felrázza a nemzetet tespedő állapotából és az alkotások terére vezérelje. Mindenek előtt a szellemi élet fellendítését tartotta elsőrendű feladatának. Ennek teljesítése céljából létesítette Pesten kaszinó név alatt a nemzeti társalgókört, a mostani Nemzeti Kaszinót. A jó példa hatott és nem sokára a vidéken is több kaszinó keletkezett. A kaszinók kezdetben megfeleltek a rendeltetésöknek, tehát hathatósan elősegítették a nemzeti célok megvalósulását. Izolált helyzetűkből kimozdították és közelebb hozták egymáshoz a társadalom különféle rétegeit, aminek az lett a következménye, hogy közéletünkben kialakult és érvényesült a minden salaktól tiszta demokratizmus és egészséges liberalizmus. Valódi nemzetté lett a nemzet, amely azelőtt részben önhibájából, részben pedig a rosszindulatú osztrák befolyás folytán széttagoltan csak névleg volt az. Ugy a politikai, mint a szociális és szellemi élet terén a megvalósulás stádiumába jutottak a nemzeti reformok és rövid pár évtized alatt pótolva lettek évszázadok mulasztásai. Ez volf a magyar nemzeti újjászületés aranykorszaka. Mintegy három évtizeddel ezelőtt azonban már észre lehetett venni, hogy bomlásnak indul az a társadalmi harmónia, amely azelőtt egységessé és a nagy céiok szolgálatára képessé tette a nemzetet. Inogni kezdeti az egyensúly; politikai és szociális kasztok kezdtek kialakulni, ellentétek merültek fel. Közéletünkből eltűnt a nemesebb értelemben vett liberálizmus és demokratizmus. Gyűlölködő pártoskodás és széthúzás lépett a nemzeti békeség és egyetértés helyébe, amik tápot adtak a nemzetiségi izgatásoknak is. v Hogy azután mi történt velük, arról itt most nem szükséges szó lanom, mert jól tudja és fájdalmasan érzi mindenki, akiben az emberi és hazafias érzés még nem fásult el. Az ország mostani, kétségbeejtően súlyos helyzetében a gyógyulást ott kellene kezdeni, ahol a bajok keletkeztek : vagyis a társadalmi közszellem szanálásánál és a széttagolt nemzetnek újból való egységesítésénél. Nézetem szerint ebben a törekvésben igen szép és nemes feladat vár a kaszinókra. Az elfajult kaszinói életnek ugyanis vissza kell térnie azokra az ösvényekre, amelyeket Széchenyi tiszta hazaszeretete és előrelátása jelölt ki a nemzet részére. A kaszinói élet ma azonban igen távol áll ettől az iránytól. Azok persze, akik teljesen benne vannak már a mostani kaszinói élet áradataiban, nem veszik észre a nagy irányváltozást és a szörnyűséges sülyedést. Akiknek azonban csak most lett alkalmuk mélyebb betekintést vetni nagyobb városaink, főképen pedig a főváros kaszinóinak belső életébe, azok előtt egy egész új világ tárul fel, amelyben az erkölcsi felfogás, lovagiasság és gavaliérosság meglazulásának és elferdülésének látására megdöbbentő és mélyen elszomorító tapasztalatokra juthatnakr Azok között, akiket perfekt uraknak véltek, gyakran találhatnak olyanokat, akik nem perfektek, sőt a szó nemesebb értelmében még csak nem is urak. Máskor meg egyszerű polgáremberek személyében fedezhetik fel az igazi gentlemant. Monoklis nagyurak, professzionátus kártyások, kétes ekszisztericiák és romlatlan ieikü, de nyugtalan vérli bohémek vegyest ülnek a kártyaasztaloknál. Jaj annak a tapasztalatlannak, aki tanulmányozás céljából vagy valamely lelki ok Levelükre az öregasszony válaszolt: nem lesznek eszközei tönkretevésüknek és különben is, ahol olyan összegű kölcsönre van szükség, ott zilált állapotok vannak, ott a leányokat sem nevelik jó feleségnek és így Ildikónak visszaadják szabadságát. Ildikó tapsolt, jó kedvre derült, sokat beszélt, de vele nem közölték a nyakukba szakadt anyagi szerencsétlenséget. Mint minden, ami az egyén legprivátabb ügye, az ő bajuk is szájra került. A szobaleány egy elejtett szóból mindent megtud, viszi a konyhára, onnan a béresekhez kerül és akkor már ki akadályozhatja meg, hogy a szomszéd birtokon a hír ugyanazt az utat ne tegye meg, de fordított sorrendben. így történhetett, hogy Szentpáli egyik délelőtt kinyitotta a szőlő alján lévő kiskaput és egyenesen a gazdasági irodába ment: — Bátyám, hallottam, hogy pénzre van szüksége, elhoztam, aratás után megfizetheti. — Kedves öcsém örömmel veszem, de... — Semmi de, bátyám. Ma csak kosztpénzre adnak kölcsönt és nem tűrhetném, hogy tönkre tegyék, A családfőt megnyugtatta Szentpáli tette. De miért leány Ildikó ? Azért, hogy ne lássa Szentpálii érkezését és mégis az udvaron legyen dolga, mikor az apjával kijön az irodából és meglepetéssel üdvözölje: — Magát is lehet látni ? Szentpáli már indul, amikor megkérdezi ? — Délután nem hegedülünk? — és mélyen elpirul. A legnagyobb készséggel — kap a szón Szentpáli és mikor kezet fognak, két fehér galamb csókolódzik a galambdúcon. (Vége.) hatása alatt jámbor bárányként e farkasok közé téved. A társalgóteremben is a legtöbbször kártyáról, papírok és egyéb értékek emelkedéséről vagy eséséről tárgyal a többség. Kapzsi nyerészkedési vágy tómból mindenütt; ez térít le mindent a korrekt utakról. A közügyeknek megbeszélésére, tudományos és művészeti thémák megvitatására, az ország megmentését célzó eszmecserére, szellemi élvezetet nyújtó tanulságos estélyek rendezésére se hajlandóság, se mód nincs sehol. Pang a szellemi éledés nincsenek bátor vezetők, akik a veszedelmes nemtörődömséggel szembe szállva a szellemi életet felélesztenék és egészséges gondolatokkal táplálnák. Ilyen viszonyok között teijesen megakadt nálunk a kaszinói élet fejlődése még mielőtt az a nyugati művelt városok kaszinóinak európaias nívóját csak némileg is megközelíthette volna. Sőt ismerjük be magunk között, hogy nekünk még kellő fogalmunk se igen van az igazi kaszinókról. Nincs kellő fogalmunk sem azok belső életének disztingvált finomságát, sem berendezkedésűket illetőleg. Ezért van az, hogy a legtöbb magyar kaszinó — foképen a kisebb városokban — nem különb, mint egy alsóbbrendű mulatóhely vagy játékbarlang. Igényeink — sajnos — ebben a tekintetben többre nem fejlődtek, s így tehát a mi kaszinóink nem szolgálják Széchenyinek azt a célját sem, hogy előmozdítsák a nemzet csiszolódását, a gondolkozás és modor finomodását. A nyugat-európai városok kaszinóinak olvasótermeiben nincs társalgás ; ott mély csend uralkodik és tilos a dohányzás. így van ez a könyvtárhelyiségben is. A kártyatermekben nem biiliárdoznak és viszont. Hazárd játékok csak ritkán és küiön helyiségekben fordulhatnak eiő. Azokkal tehát nem okoznak sem megbotránkozást, sem ingert a rossz példa követésére. A kaszinótagot a tágas hallban — mely télen fűtve van — inas fogadja és mindenkinek a megállapított és nevével ellátott fogasára helyezi a kalapját és pálcáját. A halitól jobbra és balra délszaki növényekkel diszí-ett tágas és világos folyosók nyilnak, ahol zsölyék és kis asztalkák vannak elhelyezve. Hol vagyunk mi még mindezektől ! Nem mondom én, hogy minden városunkban iiyennek kell lennie a kaszinónak; mert jól tudom, hogy a kisebb városok társadalma a magas igényű berendezkedést anyagilag nem birja el. Állítom azonban, hogy jobban is lehetne, mint ahogyan most van, vagy a háború előtt volt. A kisebb városok kaszinói különben egyébként is igen szánalmas állapotban vannak. Sok helyütt alig van egy-két ujságjok, a könyvtárról pedig, jobb, ne is beszéljünk. Ezek a kaszinók — egyazon városban kettő három — különféle ürügyek, kicsinyes okok cimén elzárkóznak egymástól és tengődnek minden létjogosultság nélkül ahelyett, hogy magasabb nemzeti és szociális céloktól vezéreltetve egybeolvadnának, hogy hivatás- és életképessé tennék magukat. Szerencsétlen az ilyen állapot mindenkor, de különösen nagy szerencsétlenség a magyar nemzet sorsára nézve ez a tespedő élet mostan, amidőn az ország* nagy része ellenségeink martalékává lett. Meghagyott kis országunkban és annak határain túl, elrabolt területeinkan is, ezerféle baj fenyegeti nemzeti létünket. Elszakított véreink jajkiáltása hangzik át hozzánk minden irányból. Ők, akik kultúrális téren sam tehetnek semmit a nemzeti ügyért, tőlünk várják a segítséget, a megmentést. Mi azonban ilyesmivel nem törődünk. Könyörgő, jajveszékelő szavaikat sem a kaszinóinkban, sem azokon kivül nem halljuk meg. Nem halijuk meg az önző törekvések morajától. Vagy talán a hangos jelszavak kimerítése után a iethargikus lemondás lesz az átka az ország restaurációjának is ? Ugy látszik, elfeledtük Deák Ferenc intő szavait, amiket felirati javaslatában mondott : „Ha tütni kell, tűrni fjg a nemzet csüggedés nélkül, miként ősei tűrtek és szenvedtek, hogy megvédhessék az ország jogait. Mert amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják ; de amiről a nemzet önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz és kétséges." A kaszinó nem csupán szórakozóhely. Legyen az tehát ezután megint — miként Széchenyi idejében volt — egyúttal a szellemi élet és hazafiság temploma is, amelyből kiűzendő minden oly irányzat és kedvtölté3, ami romöolhaí vagy a magasabb szociális és nemzeti célok szolgálatának akadálya lehet. A társalgó terem p;dig legyen e templomnak sanctuariuma, amelyből a nemesebb célok hódító úljokra kelnek és üdvös cselekedetekhez vezéreinek. Deme K&roly. HÍREK. • •• Egy japán családnál. Nem birok menekülni a japán kataklizma gondolatától. Mások egy távoli világrész idegen népét, ismeretlen embereket sajnálnak. Lelkem egy családot keres az Óceánon íűl. Hol keressem? A tenger hullámaiban ? A szárazföld hamujában ? Vagy megmenekülve, valamelyik kastélyuk biztonságában ? Mintha tegnap lett volna, úgy magam előtt látom a Makino családot a bécsi japán követségi palotában. Teán voltunk náluk. A nagy fogadóteremben számtalan paravents keleties hangulatot varázsolt. Sok kényelmes kis szögletet lehet alkotni ezekkel a spanyol falakkal, melyeket inkább japán falaknak kellene nevezni, mert japán szalont nem is lehet nélkülük képzelni. Sem az ezer érté-