Pápa és Vidéke, 20. évfolyam 1-52. sz. (1923)

1923-07-29 / 30. szám

PHPII VIDEKE WMfilffliffMSS^^ itflfliHI 1 Ifii'Hlim IffiWIWHIBIilHBi ftlfiflsetésl árak s negyedévre 600 kor., egy hónapra 200 kor. Egyes szám ára darabonként 60 kor. POLITIKAI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadóhivatal Keresztény Nemzeti Nyomda. Telefon 11. sz. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Szomorú tünetek verődnek ki újra a magyar közéleten. A parlament durva személyeskedésekkel tölti el az alkotásra szánt drága időt, botrányokat rángat a legteljesebb nyilvánosság elé. A szomszédos szabadságtéri palotában, a börzén mind őrültebben folyik a dervis-tánc az aranyborjú körül. A sajtó egy része ugyanúgy öltögeti a nyelvét, mint a nagy, katasztrófái is összeomlás előtt. Hiába ömlik a magyar mezőkről a legszebb aranyfolyam, az életet adó buza a magtárakba, a korona megdöbbentően zuhan lefelé, az árak szédületesen szöknek fölfelé. S amig a szomszédos, sorsában is rokon török nép vezérei a jövő reményétől csillogó szemekkel irják alá Lausaune-ban a keleti békeszerződést, fölöttünk egyre sötétebb lesz az ég. . . Fáj, éget a sok szomorú tünet, de különösen megdöbbent a börzéről kihallatszó fülsüketítő lárma. Erkölcsiséget, munkakedvet felőrlő láz fogta el úgyszólván az egész társadalmat. Az élet sötét gondjai, a gyors meggazdagodás, az élvezet után való vágy ezreket és ezreket visznek a börzére. Megdöbbenve olvassuk az egyik tőzsdei lapban, hogy bankok olyan kisemberektől kapnak megbízásokat a tőzsdén való játékra, akik a megbizó-levél alá még a nevüket sem tudják leirni. Máról-holnapra minden munka nélkül óriási vagyonok kerülnek sokszor olyan kezekbe, akiknél a vagyon egyéni és társadalmi veszedelmet jelent, Ez a szomorú tőzsde-láz, amelytől ma már csak igen kevesen mentesek, ha nem sikerül megszüntetni, tönkre fogja tenni a magyar jövő egyik legbiztosabb, legerősebb zálogát és faktorát: a munkát. Ki mer a ma emberétől akkora felemelkedést követelni, hogy ne hagyja ott a nehéz, komoly munka terét, amikor itt nem találja meg a megélhetés legszerényebb feltételeit sem, s amikor mások minden munka nélkül óriási vagyonhoz jutnak. S mi lesz a sorsunk, ha a komoly, produktív munkát kiszorítja a spekuláció ? Fájó, szomorú kiáltások ezek. Az illetékes tényezőknek, elsősorban a kormánynak mindent el kell követnie, hogy ezt a romboló lázt leszorítsa. Leszorítsa, még pedig nem mesterségesen, a tőzsde megrendszabályozásával, — erre is szükség van, de ez sehogy sem elég — hanem azzal, hogy minden társadalmi rétegben érvényesülésre juttatja a nagy elvet: „Méltó a munkás az ő bérére". Vissza kell állítani a munka megbecsülését! Ha az a munkás — akár szettemi, akár fizikai — becsületes munkája fejében megkapja becsületes megélhetésének föltételeit, akkor nem fog a szabadságtéri palota körül ólálkodni! Ha az a tisztviselő meg tud majd élni a fizetéséből, akkor meg lehet követelni tőle, hogy minden erejét hivatásának szentelje, s meg is fogja tenni! Tudjuk jól, hogy óriási nehézségek, akadályok állják el ezen a szó legszorosabb értelmében életbevágó kérdés megoldásának útját. De azt is tudjuk, látjuk külföldi példákon, hogy a megoldás nem lehetetlen. Szerencsésebb, meggondoltabb, agilisabb pénzügyi politikával sok mindent meg lehetne és meg is kellene változtatni. Kevesebb párlpolitika

r kevesebb egyéni és osztályérdek hajhászás — és minden meg fog változni! A jó Isten jó- terméssel áldotta meg a magyar földet. Uj erők birtokába jutottunk, vigyázzunk borzalmas felelősségünk tudatában, hogy el ne tékozoljuk ezeket is, mint eltékozoltunk már annyi más értéket, erőt! A Pápai Felsővárosi Olvasókör 1923 augusztus hó 5-én délután 3 órakor a Kör helyiségébea rendkívüli közgyűlést tart, melyre a Kör tagjai tisztelettel meghivatnak. TA RCA. ••• Család és iskola. Irta s a bencés föghnn.-ban tartott szülői értekezleten fölolvasta dr. Szalay Jeromos. (Folytatás.) Minden gyermek életében van egy kor, mikor valóságos olvasási szenvedély szállja meg. Van az ifjú életében Verne, May, Serioek Holmes, Nick Karter kor. Hány diák veti magát szinte érthetetlen kedvteléssel ezek olvasására. Még May, Verne müvei is veszélyesek, pedig ezek önmagukban nem teljesen értéktelenek, mert sok földrajzi, csillagászati ismeretet közölnek, a két utóbbi azonban teljesen értéktelen s minden erkölcsi alapot nélkülöz. S mégis nem egy gyerek minden idejét ezzel tölti, játék, séta, szórakozás se érérdekli. S otthon nem győzik dicsérni, hogy milyen szorgalmas, milyen csöndes gyermek, akinek kezéből a könyv sohasem hiányzik. Megbukik a gyermek több tárgyból, pedig ha az atya gyermeke ferde irányban terelődött ambícióját tanáraival megismertette volna, nem lett volna nehéz helyes irányban terelni az egyoldalú s hiányos megítélés ezen áldozatát. A gimnáziumban a legutóbb lefolyt felülvizsgálás arról győzött meg bennünket, hogy a ponyva legszorgalmasabb olvasói a leggyöngébb és legbetegebb tanulók. Sokszor megesik, hogy a gyermeknél mi csak a hanyatlást látjuk, de nem tudunk okára rájönni. Az ifjú lelket valami sejtelmes, határozatlan lelkiállapot, elfásulás, a munkától való huzódozás lepi meg. Ebben a veszedelmes korban, az érés korában minden gyermek rászorul fokozottan a figyelmes bánásmódra, testilelki életének ellenőrzésére; amit figyelmesen, tapintatosan, a gyermek és ifjú lélek érzékenységének, vagy szemérmességének megsértése nélkül csak úgy lehet megoldani, ha szülő vagy szállásadó s a tanár közös megfigyelése és irányítása munkálkodik közre. Paradoxonnak tetszik, mikor azt éri utói. A szülői szeretet varázsa mindennél többet érő eszköz a nevelésben, ha a szülők tudatában vannak nevelői kötelességüknek és a szokásos elfogultság nélkül az intézet törvényeivel összhangozón teljesítik hivatásukat. Mivel azonban ez az intézmény el nem kerülhető, azon kell lennünk, hogy hátrányait mentől jobban csökkentsük. A koszt- és szállásadó kötelességeit három pontban foglalhatjuk össze. A szállásadónak kötelességei vannak a tanuló egészsége, erkölcsisége és tanulmányi előmenetele körül. Az egészségről most nem szólunk. Ez annyira kézenfekvő, hogy a szülők is ezzel törődnek leginkább. Nem mellőzhetünk el azonban néhány kérdést, ami az erkölcsiségre és a tanulmányi előmenetelre vonatkozik s ami szállásadót és szülőt egyaránt érdekel. A nehéz viszonyok folytán a diáktartás megélhetési forrássá vált. Ez a körülmény néha nagyon is közönséges módon nyilvánul meg. A állítom, hogy a tanárokkal való érintkezés vet véget a család részéről való túlterhelésnek is. Hát ilyesmi is lehetséges? kérdezhetné valaki. Bizony lehetséges, de nem kell nagyon megijedni, mert a szülői túlterhelés járványos betegségként még eddig nem lépett fel. De mégis előfordul és épen az intézet legértékesebb növendékeinél. A tehetséggel megáldott növendék, akár a saját, akár hozzátartozóinak ambíciója folytán könnyen lehet az idegen nyelvek, a művészetek, a sport terén a tűiterhelés áldozata. Mindennek elkerülésére nagyon alkalmas a tanárral való megbeszélés. Ez a baj ritka jelenség, de épen a legértékesebb elem pusztul bele. Diákjaink egy része vidéki lévén, okvetlenül meg kell pendítenem néhány gondolatot, melyek nemcsak a szülőket, hanem a szállásadókat is egyaránt érdeklik. A kosztos-deák intézmény szükséges rossz, mert a szülői ház nevelését semmi más intézmény nem