Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-04-16 / 85. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1921 április 114. Tiltakozás a külföldi gabonabehozatal ellen. Budapest, ápr. 16. Politikai és gazdasági körökben nagy feltűnést keltett Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszternek a kisgazdapárti képviselők bizalmas megbeszélésén tett kijelentése, mellyel a gabona szabadforgalmát bejelentette. E szerint a gabona szabadforgalmát április 20-ától kezdődőleg helyre fogják állitani, az ellátatlanok részére pedig egyelőre 500 vaggon külföldi gabonát hoznak be. Mezőgazdasági körökben, amilyen örömmel üdvözlik a gabona szabadforgalom visszaállítását, éppen oly megütközést keltett az, hogy az ellátatlanok részére külföldről akarnak gabonát behozni. Ha mindjárt csak 500 vaggon gabonáról is volna szó, — pedig előreláthatólag ez a mennyiség nem lesz elegendő, — akkor is csodálkozva látják, hogy épen a gabona szabadforgalmának helyreállítása alkalmával a kormány külföldről, akarja beszerezni az ellátatlanok részére szükséges gabonát. Kétségtelen ugyan, hogy gabonában hiány van, de bizonyos az, hogy még mindig nagy készletek vannak a gazdák kezén, amelyeket az eddigi rekvirálási rendszerrel nem lehetett felszinre hozni, de amelyek a forgalom szabadságának helyreállítása folytán igen nagy menynyiségben fognak piacra kerülni. A külföldi gabona métermázsája mintegy 1600—2000 korona, ezzel szemben mezőgazdasági körökben az a vélemény, hogy a forgalom szabadságának helyreállítása után Magyarországon 1200-1300 koronába fog kerülni a gabona mázsája és minthogy a kormánynak meg vannak a megfelelő vásárló szervei, nem' volna nehéz az ellátatlanok részére szükséges gabonamennyiség beszerzése. Ugy a mezőgazdasági, valamint a kereskedelmi érdekeltségek ebben a kérdésben megfelelő lépésre készülnek és az ügy a nemzetgyűlésen is szóba kerül. A disszidensek a tervet meglehetős ellenszenvvel fogadják és Pallavicini György őrgróf interpellációban, vagy napirendelőtu felszólalásban szóba fogja hozni és tiltakozni fog a külföldi gabona behozatala ellen. Ellenzéki körökben sem tartják szerencsésnek a külföldi gabonabehozatal gondolatát, mert valutáris szempontból feltétlenül hátrányosnak és a magyar valula javuló tendenciájára nézve ártó vállalkozásnak tartják. Pl vármegye múzeumáért. Kérelem Veszprémvármegye lakosságához. Veszprémvármegye lakossága, amely a kultura iránt mindenkor nemcsak a legmesszebbmenő megértéssel viseltetett, de annak érdekében tetemes anyagi áldozatokat is hozott, megteremtette a vármegyei muzeumot és az értékes gyűjtemények elhelyezésére diszes palotát emelt. A muzeumi épület befejezését 1914ben megakadályozta a háború kitörése, mégis annak tartama alatt nagy erőfeszítéssel és anyagi áldozatokkal sikerült tető alá hozni, de a forradalom, a bolsevizmus, majd az anyagoknak és munkabéreknek ezek nyomán támadt ójiási drágulása lehetetlenné tette a végleges befejezést. Az épitkezés végleges befejezése és az épületnek rendeltetésének való átadása most már tovább nem' halasztható, mert: A befejezetlenül álló épület az Időjárás viszontagságai folytán biztos pusztulásnak van kiteve. Terjedelmes telke Veszprém város legkedveltebb sétahelyén közel 100.000 K értékű volt, az épület eredeti költségvetése mintegy 180.000 K összegű. A békebeli értek tehát 280.000 K, ami ötvenszeresen számitva, 14 millió korona értéknek felel meg. Ha az épületet sürgősen be nem fejezhetjük, 14 millió korona érték pusztul el. A muzeum tulajdonát képező 16.000 kötetet számláló könyvtár, úgyszintén más értékes gyűjtemények helyszűke miatt évek óta ládákba csomagolva állanak, ezen több milliós értékek a rossz elhelyezés és gondozás hiányában teljesen tönkre mennek. ' A muzeum többi gyűjteménye ideiglenesen a vármegyei székház épületében van elhelyezve, ahol 7 termet foglal le. Ezen helyiségekre égető szükség van, hogy a jelenleg különböző épületekben és járóhelyeken összezsúfolt vármegyei levéltár elhelyezhető, rendezhető s igy használható legyen. A vármegyei levéltár jelenlegi rendezetlen állapotában már évek óta nem funkcionálhat, ami a közigazgatás zavartalan menetét a legkárosabban befolyásolja, sőt majdnem lehetetlenné teszi. A még hátralevő munkálatok az anyag és munkabérek óriási drágulás folytán 1,807.000 K-t tesznek ki. A m. kir. kormány, áthatva a kulturális intézmények nemzetmentő és nemfenntartó jelentőségétől, az ország mai rendkivülsúlyos pénzügyi helyzete mellett is módot tudóit találni arra, hogy a szükségelt összeg felének, 900.000 koronának államsegélykép való kiutalását kilátásba helyezze, azonban csak abban az esetben, ha a költségek másik felének viselését a vármegye lakossága magára vállalja. Az adakozást a megyéspüspök ur Őföméliósága 60.000 koronás nagylelkű a dományával már megnyitotta. Veszprém r. t. város iparossága pedig ingyenes munkát ajánlott fel, ami mintegy 150.000 K-ra értékelhető. Ihy biztató kezdet után, a vármegye törvényhatósági bizottságának folyó 1921 évi március hó 16-án tartott közgyűlésében nyert megbizalás és felhatalmazás alapján erős hittel és a biztos sikerbe vetett szilárd reménységgel a magyar kultura szent nevében kérő szóval fordulok a . vármegye minden lakosúhoz, a polgárokhoz és előkelőségekhez, elsősorban pedig a birtokos osztályhoz, mint akinek a konjunktúrákkal is támogatott kemény munkája Isten áldásával lehetővé tette, hogy hasonló célokra a legmesszebbmenő anyagi áldozatokat meghozhassa és nemeslelküségéAel párosult anyagi erejével sorompóba léphessen azok helyett is, akik az elmúlt zivatarok alatt úgyszólván létfenntartásukban is megtámadva, megfosztattak az áldozatliozatal fenséges érzetének még lehetőségétől is. Bibó Károly s. k. alispán. Hői- és gyermek-felsőruha varrási tanfolyam. A Kath. Nővédő-egyesület háziipari szakosztálya, amely csendben, de annál eredményesebben dolgozik, életrevaló, praktikus tervet valósit meg: tanfolyamot rendez női és gyermekfelsőruha varrásának elsajátítására. A tanfolyam április 20.-án kezdődik s 3 hónapig tart, a hét minden napján vasárnap kivételével d. u. 2—6 óráig a m. kir. állami polgári leányiskola épületében. Amellett, hogy a résztvevők elsajátíthatják a legkényesebb igényeknek megfelelő készítési módot, ki-ki a saját ruháját is elkészítheti. A tanfolyam előadója özv. dr. Krasovelz N.-né, aki a dologban elsőrendű szakértő, jelentkezni lehet Wohlmuthné Galamb Ilona úrnőnél (Jókai-utca 34.), a mai naptól kezdődőleg április 20.-ig, d, u. 5—6-ig, aki a tanfolyamra vonatkozólag részletes fölvilágosítást nyújt. Reméljük, hogy női társadalmunk megérti a tanfolyam nemes intencióit s tömegesen vesz részt benne! Gólya, gólya, gerlice ... — Allegorikus tavaszi kép. — Megjöttek a gólyák. Gyönyörű ivekben keringtek a magasban, látszik, hogy tanultak már a pilótáktól. A gazda sóhajtva nézte őket. — Boldog madarak, nektek szabad a forgalom! A gólyapár lecsapott. Ámde dermedten, tétován álltak meg a tetőn, ahol születtek, uj nemzedéket neveltek... csupaszon állott a kémény, a füstös ismerős! Nem ez a ház lenne? — csóválgatták a fejüket. Gólya csak gyerek körül tévedhet, másban sohasem I Szétnéztek hír után. A, falu végén csendesen kotorászott Balatonmelléki — izé. Irta: Vándor Deák. (Folytatás ) Zúgó négy napi szabadságot kért az akadémia teljhatalmú diktátorától: Czerberusz igazgatótól „fonios családi ügybtn", hogy haza utazhasson. Ezuual nemcsak úrügy volt a „fontos családi ügy"; soha praxi igazabbat nem mondott a tanaranak, mint most Gyurka. Czerberusz ugyan nem hitte el — ez is tanari vonás — de a szabadságot azért megadta. Gyurka így anélkül utazhatott haza, hogy kilatasa lett volna holmi „abszenciáit" fogdosásara, amik esetleg kellemetlenül befolyásolhatnák az oklevél megszerzésében. Most már vigyázott és nem volt mindegy neki, hogy egy évvel előbb vagy utóbb lesz okleveles gazda. Szorgalmasan készült a vizgára s az uton is tanulni szándékozott. Ez azonban sehogyse ment. A rohanó vonat ablakán át tájképek tűntek fel és el s amig ezeket nézte, velük párhuzamban peregtek le lelkiszemei előtt élete emlékei. Mint nagy lépések előtt, az élet utfordulóinál, megállt és nézett előre, nézett hatra. Látta magát, a nyiladozó szemű gyereket és újra hallotta, amint az édesapja igy kezdte a mondókáját: — Keszthelyi praxi koromban-... Ilyenkor felcsillantak a szemei: — Ha majd én is az leszek I . . . De ez az idő meglehetős soká jött el; előbb végig kellett járni a gimnáziumot, mely rendes körülmények között ls nyolc esztendő, rendkívüliek mellett pedig még több, esetleg a duplája lehet. Ennyi ideig ugyan nála sem tartott, de mivel eleven eszű és természetű fiu volt, mely tulajdonságok tudvalévőleg vörös színben tűnnek fel a szürke színeket kedvelő pedagógus szemek előtt, megismerkedett ugy a piarista, mint a református iskolák szellemével. Az öreg Zúgó azonban ugy találta, hogy a vaskalap mindenütt csak vaskalap, azért beadta abba a bizonyos „nyilvánossági joggal felruházott tan- és nevelő-intézet"-be, ahol a tanárok levetkőzték mát némileg a jellemző filozopter divatot és nem buktattak meg a diakjaikat, mert esetleg drapp bokavédőt merészeltek viselni. Erről az iskoláról (az intézeti értesítő szavai szerint: „a gyászos emlékű Neígebaide környékén illeszkedik a Lipótváros palotai köze") ugyan azt beszélték a főigazgatói nyelvek, hogy nem annyira tudást nyújt, mint inkább bizonyítványt ad a tanulóinak, de ez a szobeszed nem zavarta Zúgóék nyugalmát. A matúra, akárhol adjak is — matúra. Különben, ha volt is némi alapja a közszájon járó pletykáknak, csak az intézet népszerűségét növelte s igazgatója bölcsesseget bizonyította. Éles eszű tudós létére (könyvnélkül tudta Petőfi összes verseit), idejében felismerte s igy orvosolni óhajtotta azt a félszegséget, hogy az egyetemen nem a tudás, hanem az érettségi nevezetű passzus a fontos. Gyurka igy elmondhatta: „Pesten jártam iskolaba, kukk!" — mégis Pestből jóidéig alig ismert többet, mint azt a „ter"-nek nevezett aszfalt burkolatot, mely az intézet ablakaiból eléje szürkült. Az édesapjával megfordult még a „Szikszayban" és itt megtanulta, nogy a krumplit szalonképesen burgonyának hívják, a „vajrennye"-t pedig rántottának. Mindez fuicsának tünt fel neki, idegennek érezte Pestet és bántotta, hogy csak lefitymálják a vidékit. — Ugye, ön „vidéki" ? — kérdezte tőle a tiafikos olyan hangiejtessel, amilyennel azt szoktak mondani: „Te Pali!" — Igen. — Megismertem a ruhájáról. — Milyen lehet a ruhám ? — tűnődött el és mivel nem talált rajta semmi különös ismertető jelet, őnkénytelen megfigyelte a pesti divatot. Bizony az elütött az övétől. Jó-erős, a sárosi puszta utjaihoz való bagaria bőr cipője, prémes bekecse felismerhetően különbözött a derékba szabott lord-kabátoktól, melyeket ugynacsak kigombolná a somogyi szeliő. Fel cipőbe és selyem harisnyába se ment volna korcsolyázni, pedig keményebb legény volt, mint amott, az a bank-fiu, akinek hihetőleg azért van a nyakára csavarva rőfnyi keszkenő, mert már is agyon fázott a jégen való kneippolásban. Ámbár vette észre azt is,, hogy ugy, titokban, mégis csak kedvelik a pestiek a „vidéki" jókat. Erről tanúskodtak azok a sürtieu látható cégtáblák, meiyek fennen hirdették: „Jó vidéki tejfel, turó kapható". Másutt finom szilvórium, amodebb füstölt szalonna, kolbász, sonka csalogatta „vidéki" cégér alatt a vevőket. És az utca forgatagában villanó bokáju, csábos járású pesti nők suhantak él mellette (akik úgy megtudják mutatni, bárhol legyen is rajtuk az, ami szép és férfiszem ingerlő) s éhes tekintetükkel majd lenyelték: — Jaj, de guszta! Jaj, de szép I De ennivalóan pirosbarna gyerek vagy! — ragyogta hívogató, szemük-párja. Gyurka elpirult ilyenkor: — Vájjon nii nézni vaió lehet rajtam,?... Később már nem pirult el, rájött, hogy hiszen igy megy az: a férfi arcáról a nők csókolják le a pirulás hamvát, a nőkéről viszont a férfiak. De ekkor már huszárönkéntes volt s a katonásdi mellett megtanult udvarolni, babaruhásdit játszani „igaziban", szépnagy, fehértestü, élő babákkal. — Igy megtudta azt is, hogy a babaruhásdi nem olyan ártatlan játék, mint ahogy otthon a kis huga játszotta havas téli délutánokon a fehér gyerek-szobában... És meg tudott sok mindent, de nem tudta, milyen az igazi szerelem aromája (olyan, mint a szőllővirág illata, aki érezte, sohase feledi el). Pedig erre vágyott. Az ajka már nem volt cserepes a sóvárgástól, de a lelke szomjas maradt: a jobbik felét kereste. Önkényfelen tekintgetett Valaki után, aki a lelkében tátongó űrt betöltené és mikor praxi lehetett, hogy idővel álvehesse az apja birtokát, már nem huszárönkéntesi monoklin át nézte a nőket, hanem lelki szemei azt kutatták : mi van belül ? — Keresés közben^ azután még többet megtudott: hogy a"nők nagyrésze nem más, mint kedves, gyönyörködtető, de üres, tartalmatlan játékszer csupán, ám vigyázni kell velük, nehogy a férfi váljék kezükben játékszerré. Tapasztalta azt is, hogy átlag csak addig szeretnek, amig ez kényelmüket nem zavarja s áldozatot nem kiván tőlük, mert ritkán lépnek át egy árkot is, ha megerőltetésükbe kerül. Mindezeket tudta már és hatásuk alatt kiült arcára a rezignált vonás, mire kereső tekintete egy méla mosolygásu őszi napon rá talált Olgára. A lány kerekre nyitotta a szemét és azt látszott velük kérdezni: — Miért ifjú arcodon ez a bús vonás ? — Mert — mert soká találtam reád... De reá talált és nem későn. Még eltudta hinni, hogy fehér a fehér és hogy a babaruhák között nemcsak piros akad. — Virág a nő — mondta azután, mikor már Olgát megismerte — de jő kertész kell melléje, hogy illatos, szép virágot fakasszon. És ettől fogva finom kezekkel rakosgatták egymás szivébe a fészket. Rakosgatták, építgették . .. Közben megtanította Olga arra, hogy nemcsak játékszer a nő s van köztük, aki áldozatot is tud hozni, ha kell. Ez a tudat még erősebbé tette a szerelmét s most, amikor vihar fenyegette épülő fészküket, ugy érezte, ha romba dőlne, oda lenne a világa és a lelkében nem maradna más, mint nagy, kongó üresség Már