Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-08-11 / 181. szám

Tízenhatodik évfolyam 181. szám Csütörtök Pápa, 1921 augusztus 11. jr # & KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak : Egész évre 400 K, fél évre 200 K, negyed évre 100 K, egy hóra 35 K, egyes szám ára 2 K. Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF Szerkesztőség : Török Bálint u. 1. (Telefon: 11.) Kiadóhivatal: Fő-tér 12. (Telefon: 61. sz.) Nyugat-Magyarország. Hosszú vajjudás után végre a Nyugat-Magyarországi kérdés is a megoldás pillanatához közeledik. A reménytelen hangulat teljesen erőt vesz a lelkeken, mindinkább kifejezésre jut az a meggyőződés, hogy Nyugat-Magyarország elveszett. Annyi már is bizonyos,

1 hogy a trianoni békeszerződés végrehajtásával kapcsolatban az antant tényleg átveszi és ellenőrzés alá vonja Nyugat-Magyarországot, de, hogy mikor kerül a kérdéses terület osztrák kézre, az még egyelőre bizonytalan. A külpolitikai viszonyokat jól ismerő nagy tekintélyű személyiségek még mindig rendületlenül biznak abban, hogy nem fogjuk elveszteni Nyugat-Magyarországot. Szerintünk mikor a szövetséges hatalmak Ausztriának ítélték oda Nyugat-Magyarországot, akkor még hire hamva sem volt Ausztriában a mozgalomnak, amely a Németországhoz való csatlakozást akarja kimondani. Az antant célja akkor az volt, hogy összeveszitsenek bennünket Ausztriával. Ma azonban már látják, hogy reájuk nézve is előnyösebb volna, ha ez a háromszázezer lélek Magyarországnál maradna és nem erősítené az egység felé törekvő németség erejét. Most — úgymond — nyíltan nem csinálhatják vissza a dolgot, mert amig lehet, a franciák és az angolok nem akarnak összeveszni a szerbekkel, románokkal és a csehekkel. Tehát egyelőre csak kéz alatt dolgoznak a hiba helyrehozásán. Máris ismételten kifejezték abbeli nézetüket, hogy ők a béke feltételeit meg nem változtathatják, de ebben a kérdésben szivesen belemennek abba, ha Ausztria és Magyarország egymás között barátságosan megegyezik. Aki a diplomácia nyelvét ismeri, tudja, hogy ez annyit jelent, hogy ha az antant missziók a békeszerződés betűje értelmében átveszik is Nyugat-Magyarországot, annak átadásával addig fognak késlekedni, mig Ausztriát csendben rászorítják a Magyarországgal való okos megegyezésre. Össze nem vesznek miattunk, de a francia és az angol erő már keresi azokat a gazdasági és diplomáciai billentyűket, amelyek Ausztriát ráveszik, hogy kellő megzsaroltatásunk ellenében egyezzék majd bele egy olyan megoldásba, amely a francia és az angol érdekeknek megfelel. — Ha magyar érdekekről volna szó, elveszitettnek lehetne tartani a dolgot. De mivel francia és angol érdekeket érint a dolog: még mindig rendületlenül bizni kell benne, hogy Nyugat-Mágyarország megmarad. Mindenesetre némi megnyugvást önt a lelkekbe ez a biztató hang. Adná Isten, hogy csakugyan igy lenne, de nem szabad elfelejtenünk, hogy az antant maga is tehetetlen élősdi szomszédainkkal szemben, akik már anynyira a nyakára nőttek, hogy szivesen szabadulna tőlük, ha tehetné. Nyugat-Magyarország el szakításával ismét egy olyan sebet ejtenének agyongyötört, megtépázott országunkon, mely csak akkor hegedne be, ha a kitépett húsdarabot gondviselés küldte kezek valami ut'on-módon viszatudnák tenni a maga helyére, ahonnan kiszakították. Nyugat-Magyarország. Hosszú vajjudás után végre a Nyugat-Magyarországi kérdés is a megoldás pillanatához közeledik. A reménytelen hangulat teljesen erőt vesz a lelkeken, mindinkább kifejezésre jut az a meggyőződés, hogy Nyugat-Magyarország elveszett. Annyi már is bizonyos,

1 hogy a trianoni békeszerződés végrehajtásával kapcsolatban az antant tényleg átveszi és ellenőrzés alá vonja Nyugat-Magyarországot, de, hogy mikor kerül a kérdéses terület osztrák kézre, az még egyelőre bizonytalan. A külpolitikai viszonyokat jól ismerő nagy tekintélyű személyiségek még mindig rendületlenül biznak abban, hogy nem fogjuk elveszteni Nyugat-Magyarországot. Szerintünk mikor a szövetséges hatalmak Ausztriának ítélték oda Nyugat-Magyarországot, akkor még hire hamva sem volt Ausztriában a mozgalomnak, amely a Németországhoz való csatlakozást akarja kimondani. Az antant célja akkor az volt, hogy összeveszitsenek bennünket Ausztriával. Ma azonban már látják, hogy reájuk nézve is előnyösebb volna, ha ez a háromszázezer lélek Magyarországnál maradna és nem erősítené az egység felé törekvő németség erejét. Most — úgymond — nyíltan nem csinálhatják vissza a dolgot, mert amig lehet, a franciák és az angolok nem akarnak összeveszni a szerbekkel, románokkal és a csehekkel. Tehát egyelőre csak kéz alatt dolgoznak a hiba helyrehozásán. Máris ismételten kifejezték abbeli nézetüket, hogy ők a béke feltételeit meg nem változtathatják, de ebben a kérdésben szivesen belemennek abba, ha Ausztria és Magyarország egymás között barátságosan megegyezik. Aki a diplomácia nyelvét ismeri, tudja, hogy ez annyit jelent, hogy ha az antant missziók a békeszerződés betűje értelmében átveszik is Nyugat-Magyarországot, annak átadásával addig fognak késlekedni, mig Ausztriát csendben rászorítják a Magyarországgal való okos megegyezésre. Össze nem vesznek miattunk, de a francia és az angol erő már keresi azokat a gazdasági és diplomáciai billentyűket, amelyek Ausztriát ráveszik, hogy kellő megzsaroltatásunk ellenében egyezzék majd bele egy olyan megoldásba, amely a francia és az angol érdekeknek megfelel. — Ha magyar érdekekről volna szó, elveszitettnek lehetne tartani a dolgot. De mivel francia és angol érdekeket érint a dolog: még mindig Franciaország jzakilani akar Angolorjiéggal l Hága, aug. 10. A Manchester Guardian szóvá teszi az angol-francia viszályt és arra a következtetésre jut, hogy Franciaország el akar szakadni Angliától, hogy azután a saját politikáját csinálhassa. Ez azonban katasztrófa volna Franciaország és egész Európa számára. A francia-angol barátságot összhangba kell hozni Németország jövőjének eszméjével. Ha Nemetország talpraállitása egész Európának érdeke, ugy Franciaországnak nem szabad azt meghiúsítani. A németek is 1870 után nem akadályozták franciaország talpraállását. Nyugat-Magyarország. Hosszú vajjudás után végre a Nyugat-Magyarországi kérdés is a megoldás pillanatához közeledik. A reménytelen hangulat teljesen erőt vesz a lelkeken, mindinkább kifejezésre jut az a meggyőződés, hogy Nyugat-Magyarország elveszett. Annyi már is bizonyos,

1 hogy a trianoni békeszerződés végrehajtásával kapcsolatban az antant tényleg átveszi és ellenőrzés alá vonja Nyugat-Magyarországot, de, hogy mikor kerül a kérdéses terület osztrák kézre, az még egyelőre bizonytalan. A külpolitikai viszonyokat jól ismerő nagy tekintélyű személyiségek még mindig rendületlenül biznak abban, hogy nem fogjuk elveszteni Nyugat-Magyarországot. Szerintünk mikor a szövetséges hatalmak Ausztriának ítélték oda Nyugat-Magyarországot, akkor még hire hamva sem volt Ausztriában a mozgalomnak, amely a Németországhoz való csatlakozást akarja kimondani. Az antant célja akkor az volt, hogy összeveszitsenek bennünket Ausztriával. Ma azonban már látják, hogy reájuk nézve is előnyösebb volna, ha ez a háromszázezer lélek Magyarországnál maradna és nem erősítené az egység felé törekvő németség erejét. Most — úgymond — nyíltan nem csinálhatják vissza a dolgot, mert amig lehet, a franciák és az angolok nem akarnak összeveszni a szerbekkel, románokkal és a csehekkel. Tehát egyelőre csak kéz alatt dolgoznak a hiba helyrehozásán. Máris ismételten kifejezték abbeli nézetüket, hogy ők a béke feltételeit meg nem változtathatják, de ebben a kérdésben szivesen belemennek abba, ha Ausztria és Magyarország egymás között barátságosan megegyezik. Aki a diplomácia nyelvét ismeri, tudja, hogy ez annyit jelent, hogy ha az antant missziók a békeszerződés betűje értelmében átveszik is Nyugat-Magyarországot, annak átadásával addig fognak késlekedni, mig Ausztriát csendben rászorítják a Magyarországgal való okos megegyezésre. Össze nem vesznek miattunk, de a francia és az angol erő már keresi azokat a gazdasági és diplomáciai billentyűket, amelyek Ausztriát ráveszik, hogy kellő megzsaroltatásunk ellenében egyezzék majd bele egy olyan megoldásba, amely a francia és az angol érdekeknek megfelel. — Ha magyar érdekekről volna szó, elveszitettnek lehetne tartani a dolgot. De mivel francia és angol érdekeket érint a dolog: még mindig Killö^béke az E éj Hagyaroi Budapest, aug. 10. Csütörtökön, vagy pénteken a kormány uj bejelentéssel és javaslattal fog a nemzetgyűlés elé járulni, mely a Magyarországot ért súlyos csapás és megaláztatás után kell, hogy felemelő hatással legyen az egész nemzetre. A külügyminiszter jelenteni fogja, hogy az amerikai Egyesült Államok budapesti főmegbizottja eljuttatta a magyar kormányhoz azt a határozatot, amelyben az Unió képviselőházi szenátusa julius 1-én kimondotta a békeállapotot ugy Németországgal, mint a volt osztrák-magyar monarchiával és amelyet Harping elnök julius 2-án megerősített. A washingtoni kormány jegyzéke tudatja, hogy gyejyff Államok rjzág kőzött ha a magyar nemzetgyűlés elfogadja ennek a határozatnak Magyarországra vonatkozó részét, abban az esetben kész a külön béke megkötésére a tárgyalásokat Magyarországgal megkezdeni. Miután az amerikai békedelegáció nem kiván egyebet Magyarországtói, mint azon jogoknak elismerését, amelyeket az Egyesült Államok polgárai számára már a trianoni békeszerződésben garantáltunk, a nemzetgyűlés örömmel elfogadhatja a washingtoni béke határozatát és kétségkívül egyhangúlag megadja a kormánynak a felhatalmazást, ugy, hogy az Egyesült Államokkal a különbékét megköthesse. Nyugat-Magyarország. Hosszú vajjudás után végre a Nyugat-Magyarországi kérdés is a megoldás pillanatához közeledik. A reménytelen hangulat teljesen erőt vesz a lelkeken, mindinkább kifejezésre jut az a meggyőződés, hogy Nyugat-Magyarország elveszett. Annyi már is bizonyos,

1 hogy a trianoni békeszerződés végrehajtásával kapcsolatban az antant tényleg átveszi és ellenőrzés alá vonja Nyugat-Magyarországot, de, hogy mikor kerül a kérdéses terület osztrák kézre, az még egyelőre bizonytalan. A külpolitikai viszonyokat jól ismerő nagy tekintélyű személyiségek még mindig rendületlenül biznak abban, hogy nem fogjuk elveszteni Nyugat-Magyarországot. Szerintünk mikor a szövetséges hatalmak Ausztriának ítélték oda Nyugat-Magyarországot, akkor még hire hamva sem volt Ausztriában a mozgalomnak, amely a Németországhoz való csatlakozást akarja kimondani. Az antant célja akkor az volt, hogy összeveszitsenek bennünket Ausztriával. Ma azonban már látják, hogy reájuk nézve is előnyösebb volna, ha ez a háromszázezer lélek Magyarországnál maradna és nem erősítené az egység felé törekvő németség erejét. Most — úgymond — nyíltan nem csinálhatják vissza a dolgot, mert amig lehet, a franciák és az angolok nem akarnak összeveszni a szerbekkel, románokkal és a csehekkel. Tehát egyelőre csak kéz alatt dolgoznak a hiba helyrehozásán. Máris ismételten kifejezték abbeli nézetüket, hogy ők a béke feltételeit meg nem változtathatják, de ebben a kérdésben szivesen belemennek abba, ha Ausztria és Magyarország egymás között barátságosan megegyezik. Aki a diplomácia nyelvét ismeri, tudja, hogy ez annyit jelent, hogy ha az antant missziók a békeszerződés betűje értelmében átveszik is Nyugat-Magyarországot, annak átadásával addig fognak késlekedni, mig Ausztriát csendben rászorítják a Magyarországgal való okos megegyezésre. Össze nem vesznek miattunk, de a francia és az angol erő már keresi azokat a gazdasági és diplomáciai billentyűket, amelyek Ausztriát ráveszik, hogy kellő megzsaroltatásunk ellenében egyezzék majd bele egy olyan megoldásba, amely a francia és az angol érdekeknek megfelel. — Ha magyar érdekekről volna szó, elveszitettnek lehetne tartani a dolgot. De mivel francia és angol érdekeket érint a dolog: még mindig Az amerikai megjzálló cjapafok elhagyják Németorjzágot Berlin, aug. 10. A Rajna-vidék megszállásában résztvevő amerikai csapatok már csak két vagy három hónapig maradnak Németországban, mig az Amerikai és Németország közt folyt tárgyalás be nem fejeződik. Nyugat-Magyarország. Hosszú vajjudás után végre a Nyugat-Magyarországi kérdés is a megoldás pillanatához közeledik. A reménytelen hangulat teljesen erőt vesz a lelkeken, mindinkább kifejezésre jut az a meggyőződés, hogy Nyugat-Magyarország elveszett. Annyi már is bizonyos,

1 hogy a trianoni békeszerződés végrehajtásával kapcsolatban az antant tényleg átveszi és ellenőrzés alá vonja Nyugat-Magyarországot, de, hogy mikor kerül a kérdéses terület osztrák kézre, az még egyelőre bizonytalan. A külpolitikai viszonyokat jól ismerő nagy tekintélyű személyiségek még mindig rendületlenül biznak abban, hogy nem fogjuk elveszteni Nyugat-Magyarországot. Szerintünk mikor a szövetséges hatalmak Ausztriának ítélték oda Nyugat-Magyarországot, akkor még hire hamva sem volt Ausztriában a mozgalomnak, amely a Németországhoz való csatlakozást akarja kimondani. Az antant célja akkor az volt, hogy összeveszitsenek bennünket Ausztriával. Ma azonban már látják, hogy reájuk nézve is előnyösebb volna, ha ez a háromszázezer lélek Magyarországnál maradna és nem erősítené az egység felé törekvő németség erejét. Most — úgymond — nyíltan nem csinálhatják vissza a dolgot, mert amig lehet, a franciák és az angolok nem akarnak összeveszni a szerbekkel, románokkal és a csehekkel. Tehát egyelőre csak kéz alatt dolgoznak a hiba helyrehozásán. Máris ismételten kifejezték abbeli nézetüket, hogy ők a béke feltételeit meg nem változtathatják, de ebben a kérdésben szivesen belemennek abba, ha Ausztria és Magyarország egymás között barátságosan megegyezik. Aki a diplomácia nyelvét ismeri, tudja, hogy ez annyit jelent, hogy ha az antant missziók a békeszerződés betűje értelmében átveszik is Nyugat-Magyarországot, annak átadásával addig fognak késlekedni, mig Ausztriát csendben rászorítják a Magyarországgal való okos megegyezésre. Össze nem vesznek miattunk, de a francia és az angol erő már keresi azokat a gazdasági és diplomáciai billentyűket, amelyek Ausztriát ráveszik, hogy kellő megzsaroltatásunk ellenében egyezzék majd bele egy olyan megoldásba, amely a francia és az angol érdekeknek megfelel. — Ha magyar érdekekről volna szó, elveszitettnek lehetne tartani a dolgot. De mivel francia és angol érdekeket érint a dolog: még mindig 9 nemzetgyűlés ülése. Budapest, aug. 10. A nemzetgyűlés ülését Bottlik József alelnök nyitotta meg. Elsőnek Ugrón Gábor szólal fel. Kéri a képviselőket, hogy ne röktönözzenek felesleges személyi vitákat akkor, amikor a nemzet érdeke komoly munkát követel. — Somogyi István mentelmi bizottsági előadó jelenti a mentelmi bizottság határozatát Beniczky ügyében. A Ház egyhangúlag tudomásul veszi a jelentést. Róbert Emil pénzügyi előadó az ingatlanok vagyonváltságáról szóló törvényjavaslatot terjeszti a Ház elé és rövid indokolással kéri, hogy a javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben fogadják el. Beniczky válaszolva a mentelmi bizottság határozatára kijelenti, hogy Prónay állítása szemenszedett valótlanság. Majd Lovdszy János szól az ingatlanok vagyonváltságáról szóló törvényjavaslathoz. A gazdatársadalom tisztában van az ország súlyos helyzetével, azért mindent megtesz a maga részéről, hogy jobb helyzetet teremtsen. A javaslatot elfogadja. — kerekes a nagytőke magatartásáról beszél. A nagytőke nem