Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)
1921-06-19 / 137. szám
Ára 2 korona Tizenhatodik évfolyam 119. szám. C sütö rtök Pápa, 1921 junius 19. Előfizetési árak: 400 K Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy hóra . . 200 K 100 K 35 K Egyes szám ára 2 kor. Szerkesztőség és fiókkiadóhivatal: Török Bálint utca 1. szám. Kiadóhivatal: Főtér 12. Telefonszámok: SzerkesztSség 11. Ker. Nemzeti Nyomda 11. Kiadóhivatal 61. KK KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. KK KK Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. KK Hamis tanuk. A veszprémi kir. törvényszék ötös tanácsa f. hó 9-én a hírhedt Drozdyligyben fölmentö ítéletet hozott. Tudomásul vesszük az Ítéletet és megnyugszunk benne. Igy parancsolja törvénytiszteletünk,- igy a független magyar biróság igazmondásába vetett rendithetlen hitünk. És a józan okosság is ugy parancsolja, hogy nyugodjunk meg abban, amin változtatni már nem lehet. Eddig és ezzel a dolog rendén is volna s egyetlen árva szót sem fecsérelnénk rá tovább, ha a tárgyalás folyamán nem történtek volna olyan kijelentések és ha a tárgyalás után nem jelentek volna meg olyan ujságcikkajc, amelyek vérig sértenek bennünket, s amelyek miatt a tisztesség és a jóizlés nevében föl kell emelnünk tiltakozó szavunk. Igy a sajtó-cenzura járma alatt nyögő Világ hiradása szerint a .vádlott Drózdy a végső szó jogán a többi közt ezt mondotta: „Egyetlen hamis tanú sem állitotta, hogy kommunista voltam". Amiből nyilvánvaló, hogy szavait a vallomást tett tanukra értette s ezek közül sein azokra, akiket a védelem sorakoztatott fel. Kik voltak hát ezek a hamis tanuk? Innen Pápáról kerültek ki. Azok közül, akiH annak idején mélységes undorral voltak kénytelenek végig hallgatni Drozdynak az átképző tanfolyamon tartott nivós előadását. Kulturális és társadalmi életünk szine-java voltak a hamis tanuk, állami és felekezeti intézeteink és iskoláink érdemes vezetői és tanitói, a helybeli és vidéki keresztény magyar családok bizalmának letéteményesei. Köztiszteletben álló, magas műveltségű urinök és férfiak, akik közül egyik-másik már egész generációkat nevelt s ma is valamennyiük a nemzeti oktatás nagy szolgálatában áll. Igaz, nem „poétái lélek" egyikük sem, miként Lengyel Zoltán nevezte védencét, aki a saját vallomása szerint azért hagyta ott az irói és tanitói pályát, mert azon megélni nem lehet. Közönséges prózai lelkek ezek a hamis tanuk, akik a háborús esztendőkben, a forradalom és diktatúra idején mind a mai napig nyomorogva, lerongyolódva, koplalva is hűek maradtak első szerelmükhöz, az iskolához, ahelyett, hogy a kinálkozó konjunktúrák okos kihasználásával az anyagi jólét föltételeit nyomda- vagy egyéb vállalatokban igyekeztek volna megszerezni és biztosítani. Épen ezért a legmélyebb megbotránkozással tiltakozunk az ilyen nyelvöltögetés ellen a tisztesség nevében. Tiltakozunk ellene, hogy — akik nem vádaskodni vonultak föl Veszprémbe, hanem a törvény hivó szavára jelentek meg a biróság előtt s akiknek már a nevük s erkölcsi súlyuk is elégséges garancia arra, hogy a szinigazságot mondják, — azokat akár Drózdy, akár a Világ ország-világ előtt a hamis tailuzás aljas vádjával illesse. De .muszáj" megemlékezni bizonyos „képck"-ről is, — érzeleg ugyancsak a Vildg-mV. a tárgyalásra kiküldött tudósítója, — amelyek „kikívánkoznak a nyilvánosság elé." Mert mégis csak nevetséges, hogy egy nö „fekete selyemblúzban, magas nyakkal, hosszú fekete szoknyában, amely alól két fekete füzőscipö orra kíváncsiskodik ki" jelenik ínég, a biróság elótt. És pláne „ódivatú, kicsi szalmakalap van a kontyán, a kezében pedig fehérgombos esernyő." Ki látott ilyet? Nem is csoda, ha nem mondja, csak „leheli éveinek a számát" . . . Egyszerűen olyan, „mint akármelyik vidéki tanitónénike" . . . Mennyivel más az a másik! ö 26 éves és pesti tanítónő! „Élénk, mosolygós, tavaszi kosztümbén I Fehér ruha, fehér cipő és harisnya és fehér kalap." Ez már más! Elég magunk elé képzelnünk és minden kétséget kizárólag elhisszük a vallpmását, hogy „szórólszóra emlékszik a Drózdy előadására és hogy az ö erkölcsi érzékét egyetlen kifejezés sem botránkoztatta meg." Elhisszük neki és tiszteltetjük érte. Azt az öreg tanitónénikét meg, aki csak annyit tudott vallani, hogy a Drózdy előadása alatt sirt és a kezét tördelte, most meg pirul és képtelen reprodukálni, amit ott hallott, tiszteljük. Igenis hódolattal hajtjük meg előtte a tisztelet •zászlaját, mert előbbre haladott évei mögött egy nemes, érdemekben gazdag élet áll s a Világ szemében nevetséges feketeruhás alakját a szülők és tanítványok százainak s ezreinek hálája s a legjobbak méltó elismerése fehér nimbusszal övezi. Tiszteljük, mert a nők világában is csak egyféle erkölcsöt ismerünk s ennek a feketeruhás tanitónénike a képviselője. És ezért tiltakozunk az arcátlan sajtónak durvaságai ellen már csak a jóizlés nevében is. Tiltakozunk ellene, hogy meggyanúsítsa s neveletlen élcelődéseinek, maró gúnyjának céltáblájává tegye azokat, akiket a biróság az igazság kiderítésének nehéz és felelős munkájában segítségül hiv. És tiltakozunk ellene a nagy, nemzeti érdekek nevében is, mert az ilyen esetek a tisztességes emberek kedvét elveszik a tanúvallomásoknál szükséges nyíltságtól, bátorságtól s a biróság igazán csak hamis tanukkal dolgozhatik majd. Törhetlen hivei vagyunk minden szabadságnak, de a romboló sajtó féktelenkedéseinek s fenekcdéseinek vessünk valahára gátat. Tiltakozzunk ellene erélyesen, komolyan 1 Volt miniszterek vallomása a Tisza-pörben — Friedrich sürgette a nyomozást Budapest, jun. 18. A mai tárgyalás megnyitásakor Gadó István dr. elnök közölte, hogy Szurmay Sándor báró volt honvédelmi miniszter levelet küldött» melyben bejelenti, hogy vallomásába tévedés csúszott be és ezt helyesbíteni kivánja. Sem a vád, sem a védelem nem kérte emiatt Szurmay uj kihallgatását. Ezután Perényi Zsigmond báró nyugalmazott belügyminiszter kihallgatása következett. Perényi kijelenti, hogy a Tisza-gyilkosságról csak annyit tud, hogy az ő közbenjárására rendelték ki a Roheim-villába a csendőröket. Néhány nappal a gyilkosság előtt ugyanis a Mária Valéria-utcai pártkörben Sándor János volt belügyminiszter elmondta, hogy egy ismeretlen ember jelentkezett nála és közölte vele, hogy biztos tudomása szerint Tisza István ellen merénylet készül. Sándor János erre fölkérte Tiszát, hogy távozzék Budapestről, amire Tisza kijelenjette, hogy nem megy el. Erre a főkapitányság csendőröket rendelt ki a villába. Perényi Zsigmond b/iró után Huszár Károly volt miniszterelnök kihallgatása következett. Elnök: Paksy János detektív járt-e önnél, mint miniszterelnöknél? — Mikor miniszterelnök voltam, a sajtóiroda egyik tagjának jelenlétében fogadtam Paksyt. Ó elmondta, hogy beszélt Hüttnerrel, aki a Tisza-gyilkossággal kapcsolatban mindent tud, az a baj azonban, hogy nem mer vallani, mert attól tart, hogy baja lesz. Jelentette, hogy ó — Paksy — szintén sokat tud, de csak akkor hajlandó vallani, ha garantáljuk, hogy semmi bántódása nem lesz. Figyelmeztettem Paksyt, hogy ez nem az én hatásköröm, forduljon a belügyminiszterhez, vagy a főkapitányhoz, akik garantálni fogják bántatlanságát. Furcsának tartottam, hogy Paksy nem mer vallani és telefonon felhivtam a főkapitányt, hogy hallgassa meg őt. Elnök: Nem tünt fel önnek, hogy Paksy a hivatalos szolgálati ut megkerülésével akarja bizonyítékait előterjeszteni ? Huszár: Igen, feltűnt. Én, mint mondtam, figyelmeztettem is ót arra, hogy forduljon fölöttes hatóságához. Mondtam neki, hogy Magyarországon a jog és a törvény uralkodik és ilyesmiért nem történhetik senkinek semmi bántódása. Az A belügyminiszter tárgyalt is vele esetről többet nem tud. Elnök: Tudja-e, hogy Friedrich István tett olyan lépest, hogy a hivatalos eljárást az ő személyére vonatkozólag megállítsa? Huszár: Nem tudok erről semmit, sőt ö követelte a leghangosabban, hogy energikusan folytassák a vizsgálatot és sürgősen intézzék el azt. Elnök: Van-e önnek értesülése Friedrich bűnössége, vagy ártatlansága mellett ? Huszár: Nincs ezekről értesülésem. Elnök: Tudja-e, hogy Paksy külön nyomozást végzett a Tisza-ügyben? Huszár: Erről nincs tudomásom, erről csak a napilapokból értesültem, közvetlenül nem tudtam róla. Elnök: Emlékszik-e arra, hogy miniszterelnöksége idején Almássy Denise grófnőtől egy beadványt kapott a Tiszaügygyel kapcsolatban ? / — Igen, emlékszem. Ugy tudom, á beadvány tartalma körülbelül megegyezik azzal a cikkel, mely másnap a Szózat-ban, később a többi lapban is megjelent. — Nem emiitett egyéb ügyeket önnek a grófnő ? — Erre nem emlékszem. Ezután Kéri Pál intézett kérdéseket Huszár Károlyhoz, majd a tanút megeskették vallomására. Udvardy Miklós belügyi államtitkár közvetlenül semmit sem tud a gyilkosságról. A forradalmi időben járt fel a Károlyi-pártba és többször látta Friedrichet, aki inkább mint érdeklődő járt az olvasó-terembe és a képviselőktől kérdezte meg, hogy mi újság. A belső szobában Friedrich nem fordulhatott meg, mert oda csak képviselők és főispánok jártak. Voltaképpen — folytatta a tanú — csak az újságokból tudom, hogy ott valami zárt tanácskozás folyt. Hogy Fényes, Friedrich, vagy Kéri bejártak, azt nem tudom. Az olvasó-szobában megfordultak tisztek, de közlegényeket, vagy tengerészeket nem láttam. A lánchídi csata napján emlékszem, hogy Buza Barnát hallottam beszélni a néphez és Fényest is. Mikor fölértem a pártba, Friedrich az olvasó-terem asztalára támaszkodott és többen kapacitálták, hogy ő Is menjen a tüntetésre. Előbb vonakodott, utóbb azonban elment. Én innen az Országos Kaszinóba mentem, ahova felmenet láttam, hogy katonaság vonul fel a hidon és az utcán. Több képviselővel a Károlyi-pártba mentünk vissza és azt mondtuk, hogy baj lesz az utcán. Erre Kun Béla képviselő felhívta József főherceget, hogy rendelje el onnan a katonaságot és engedje a népet fölmenni, amely, ha pár szót szól hozzá, azt lelkes éljenzéssel fogadja. A főherceg titkárával beszéltek telefonon és kérték, hogy jelentsék a fenségnek a dolgokat. A beszélgetést nem hallottam végig, kizben odaérkezett Laehne Hugó halálsápadtan és azt mondta: „Már késő a telefonálás, az összeütközés már megvan, haláleset is történt". Pár hét múlva hallottam, hogy Friedrich, mikor az első lövést meghallotta — ö távolább állott a lövéstől — végigsietett a FürdÓutcán, kocsiba vágta magát, hazament Mátyásföldre. , Hogy Friedrich bejött-e Budapestre utóbb, mikor a Tisza-gyilkosság történt, azt nem láttam. A következő tanú Wágner Károly államtitkár, aki elmondja, hogy Friedrich október 28-án bátor hangon követelte az önálló magyar hadsereg felállítását és Károlyi miniszterelnökségét. Amikor Friedrich a Tisia-gyilkosságról értesüli, benső felháborodásának adott kifejezést. Tanú azt is elmondja még, hogy Fényes mindig csillapítani igyekezett a forradalmat. Végh Géza, Lau Kornélia és dr. Halász Miklós lényegtelen vallomásai után az elnök szünetet réndelt el. Szünet után Rakovszky Iván volt főispánt hallgatták ki tanuként. Elmondja, hogy közvetlenül a gyilkosság után érkezett a Roheim villába, ahol a Tisza család elmondotta neki a gyilkosság részleteit.' Három katona volt a gyilkosságnál a hallban, egy pedig a kijáratnál állt. Az utolsó lövést ez a kijáratnál álló katona tehette. Azt az impreásziót szerezte, hogy a gyilkosságot intelligens emberek követték el. — A kővetkező tanú Buza Barna, a Károlyi kormány volt földmivelésügyi minisztere volt. Nézete szerint Fényes nem volt forradalmár lelkület, Friedrich inkább. Nem tudja, hogy október 31-én Friedrichet miért nevezték ki államtitkárnak. Határozottan állítja, hogy Friedrich és Fényes állandóan támadták Pogány Józsefet, emiatt nem tartja lehetségesnek azt, hogy ők Pogánnyal szövetkeztek volna Tisza meggyilkolására. A tárgyalást hétfőn folytatják. il borona zürichi Jegyzése. Budapest, jun. 18. Zürichben ma 100 magyar koronáért .2 32 Ve ( svájci frankot jegyeztek. Hz u] sajtátöi'Uény. Budapest, jun. 18. Tomcsdnyi Vilmos Pál igazságligyminiszter a már készen levő uj sajtótörvényt még a nyári szünet előtt a nemzetgyűlés elé terjeszti. A nemzetgyűlés a törvényjavaslatot előreláthatólag nagyon rövid idő alatt le fogja tárgyalni és igy az uj törvény rövidesen életbe lép. Az uj sajtótörvény nem merőben uj törvény, hanem módositó kiegészítése csak az 1914. évi Tisza-féle sajtótörvénynek, vagyis annak novellája. Az uj törvény életbeléptével azonnal megszűnik a sajtónak minden rendeleti uton való korlátozása. Olyan rendelkezésről, hogy a lapokat terjesztés előtt az ügyészségen kellene előzetesen bemutatni, nem tudunk és igy a törvény büntető szankciói lesznek az egyetlen feltétel, amely a sajtó esetleges tulkapásalt megakadályozza.
