Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-03-20 / 65. szám

Ára 2 korona Tizenhatodik évfolyam 72. szám. Csütörtök Pápa, 1921 március 20. Előfizetési árak: 400 K 200 K 100 K Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy hóra . • 35 K Egyes szám ára 2 kor. Szerkesztőség és kiadó­hivatal : Pápa, Török Bálint utca 1. szánt. Telefonszámok: Szerkesztőség ..... JJ Kiadóhivatal jj Ker. Nemzeti Nyomda r« KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. KK | KK Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. KK Széthulló közéletünk. „Átok verte meg a magyart, hogy az soha össze nem tart." Az egész magyar közéletet lázas szervezkedés járványa lepte meg. Egymás után ala­kulnak az egyesületek, "amelyek a leg­szentebb és a legideálisabb célokat tűzik ki maguk elé és még azt sem mondhatjuk, hogy nincs meg a jogo­sultságuk. Egy megszervezett ország olyan erő, mely bármelyik pillanatban sikra szállhat akárhonnan jövő ellen­séggel szemben. Mégis azt látjuk, hogy ellenségeink gúnyos kárörömmel szem­lélik a munkát, melyet lázas szorga­lommal folytatunk. Észrevettek valamit. Azt, hogy sok csárdában árul a ma­gyarság. A szétdaraboltság, a sokaság csak ugy ér sokat, ha a sokaságban megvan az egység. De annál nagyobb baj, ha ez az egység hiányzik. Pedig ez a veszély fenyegeti közéletünket. A város már régóta társadalmi rétegek tülekedésének szintere és az öntudat­lanul üszkökön járó középosztály már a közelmúltban csaknem teljesen áldo­zatává lett a társadalmi rétegek har­cának. A falu csendjét feldúlta a kom­munizmus és ez a csend azóta sem állt helyre. Csizmás agitátorok járják be még most is a falukat és szervezgetni próbálják keresztény és nemzeti alapon. Minden egyesület, szervezet a közös nemzeti alapra helyezkedik már és mé­gis merjük-e azt mondani, hogy ezzel közéletünk, nemzeti, ideális célokra való törekvésünk erélyesebb lett? Az eddig titokban tenyésző, lappangó ellen­ségek mind bátrabban mernek kibújni odvaikból. Valami tavaszfélét éreznek. Mi az oka merészségüknek? Látják azt, hogy a legjobbak erői szétforgá­csolódnak a széthulló egyesületi élet­ben. Látják, hogy sokan még most sem értették meg azt, hogy hol a helyük. Abban a tudatban élnek, hogy a tár­sulás csak a gyári munkásnak való. Nein különös dolog-e, hogy föld­birtokos osztálynak társulása oly laza; pedig milyen gyorsan akarták a kom­mün alatt megalakítani a „tönkrement földbirtokosok" szakszervezetét 1 Ön­kénytelenül visszahúzódik minden tár­sadalmi szervezkedéstől az arisztokrácia, mely attól fél, hogy igy elkeveredik a föld népe között, melynek még a sza­gától is fél. Tagadhatatlan, hogy a nemzet több­sége a magyarság védelme mellett van és a magyar nemzeti gondolat mégis milyen sokszor nem tud diadalra jutni. Félénk és tapogatózó még azoknak a járása is, akik a legjobb indulattal és legszebb bizodalommal vannak. Középosztályunk, mely büszkén veri a mellét, hogy ő végezte és végzi most is a nemzet adminisztrációját, még máig is megszervezetlenül áll. Hivatkozik arra, hogy milyen munkát végez és mégis milyen nyomorult sorsa van. Gyengén, erőtlenül könyörög azokérl a kis mor­zsákért, amelyek az állam szegény asz­taláról lehullanak. Bíznak az állam jó­'ndulatában, mely most nem hiányzik. Ez valóban igy is van jól. Méltatlan dolog is volna követelően fellépni olyan állammal szemben, mely rengeteg ne­hézséggel küzd és kormányában min­den jóindulat megvan. Csak a szociál­demokrata gondolatoktól megfertőzött munkásság az, amely még most is követelődzik és itt mutatja meg szer­vezett erejét. Midőn egyik oldalon a tisztviselői kar szervezetlenségét, a másik oldalon a szervezett erők szétesését látjuk a sok egyesület miatt, nem esünk-e gon­dolkozóba, hogy erőink alkalmasak lennének-e egy ujabb próbára. Tud­nánk-e egységesen fellépni a veszélyek idején? Sokan vannak, akik még most sem találták meg a helyüket sem a pártok, sem az egyesületek kebelében, öntudatlanul, céltalanul, tájékozatlanul bolyonganak. Ha valamit elérni akar­nak, zsidó és egyéb anyagi támoga­tást keresnek vagy a politikai nagy­ságok szárnya alá bújnak protekcióért. Nem jobb volna-e üzletet, karriért fe­ledve tömörülni az u. n. intelligens osztálynak is, amely kereszténynek vallja magát. Nem, jó uraim! Ne bujkáljunk a mocsáros magyar politika hinárosában, mert mi lesz majd a békákkal, ha a mocsár felszárad? Melyik párt vagy szervezet fog majd benneteket meg­menteni? Egyik sem. Akik pedig már annyit fáradoztak, fogjanak össze, értsék meg egymást. A szociáldemokrata szervezetek ereje épen abban állott, hogy mellettük semmi más szervezetet nem tűrtek. Mert bi­zony mondom nektek, az oldott kéve széthull és magvait ae ég madarai meg emésztik. (-B.) Húsvét ufón megáll a bankóprés. 9 nemzetgyűlés elfogadta az indemnitösi javaslatot. Budapest, márc. 19. A nemzet­gyűlés mai ülését háromnegyed 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Az indítvány- és interpellációs könyv felolvasása Iklódi Szabó János, a pénz­ügyi-bizottság előadója beterjesztette a bizottság jelentését az ingóvagyon­váltságrói szóló törvényjavaslatról. He­gedűs Lóránt pénzügyminiszter benyúj­totta a magyar államadósságokról szóló törvényjavaslatot és kérte, hogy a bizott­ság az osztályok mellőzésével sürgősen tárgyalja le a javaslatot. Ezután harmad­szori olvasásban is elfogadta a Ház a hadiváltságról és a francia-magyar kon­vencióról szóló javaslatokat. Ezután az indemnitás tárgyalására tértek át. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter ál­lott fel szólásra és a következőket mondotta: — Az indemnitási javaslat tegnapi vitájában általánosságban elfogadták a javaslatot. Sándor Pál a költségvetés tárgyalását siettette és a takarékosságot hangsúlyozta, Henczer István pedig a tisztviselőkérdést emiitette fel. Ami a költségvetési törvény tárgyalásának siet­tetését illeti, őt nem illeti vád. A hús­véti szünet után délelőtti üléseken tár­gyalni fogják a vagyonváltságról szóló törvényjavaslatot s ugyanakkor két hitel­törvény tárgyalása után a költségvetést fogják elővenni. Április hó végéig lesz kész költségvetése a Háznak, ez idő alatt az 1921.—22. évi költségvetésről szóló törvényjavaslatot be tudja nyúj­tani. Ezután reflektál Henczer Istvánnak a tisztviselőkérdésre tett megjegyzéseire. A tisztviselőkön már eddig is segített a kormány a kedvezményes élelmiszer­rel, cipővel, olcsó ruhával, most pedig teljesen átmeneti jellegű segéllyel kiván rajtuk segíteni s ezért az indemnitás második szakaszának tárgyalásánál módosítást fog benyújtani, amelyben felhatalmazást kér a kormány arra, hogy 300 millió koronát a köztisztviselők segélyezésére fordíthasson. A tisztvise­lőkön igazán azzal sem segítenénk, ha ha fizetésüket 2—300 százalékkal emel­nénk, a tisztviselőkön valójában csak azzal segíthetünk, ha a korona értékét emeljük s ő ezt akarja elérni. Pénzügyi programmja: a bankóprés megállapítása, az áiiamhitelek rendezése, a pénz értékforgai mának megállapítása s valutánk rendezése. Amikor pénzügy­miniszter lett, célul tűzte ki, hogy májuá elsejére megállítja a bankóprést. Nagy örömmel jelentheti, hogy a bankó­prés működését már hasvét után meg fogja szüntetni. (Altalános éljenzés). Fedezetlen bankjegyet többet nem fog azután kiadni, mert az állam összes kiadását fedezni fogják már a bevételek. (Tetszés a Ház minden oldalán). Hús­vét után Bécsbe utazik, hogy tárgyaljon az Osztrák-Magyar Bankkai az önálló magyar bankjegy kibocsátásáról. Ha vele a tárgyalások nem vezetnek ered­ményre, akkor a Pénzintézeti Központot fogják megbízni a pénz kicserélésével. Nem az fontos, hogy a korona hány centet ér, hanem hogy értéke stalibizá­lódjék. „Zürich engem nem érdekel" I A magyar koronának egyenrangúnak kell lenni a leiel és a szokollal. Az oszt­rákok rágalmakkal illetik őt pénzügyi politikájáért, de ez őt nem bánija, a magyar bankjegynek pedig nem árt már. Meg van győződve arról, hogy a gazdatársadalom, amely a földreformot akarja, tudatában van annak, hogy ezt csak a vagyonváltsággal lehet megöl dani. A gazdatársadalomnak vállalni kell az ellátatlanok ellátását. Ő letörte a bankjegy infláció barrikádjait s ezzel az első negyedévben elérte célját. Most először virrad ránk a hajnal. A magunk győzelmével, nem. a mástól való kol­dulással erősödtünk meg. Ő távol áll a két kormányzópárttól, de az a véleménye, hogy a két kormányzópárt fönntartására szükség van. Ezután a javaslatot általánosságban elfogadták. Az első szakasznál Pallavicini György őrgróf szólalt föl. A pénzügyminiszter pénzügyi programmját már ismerjük, a közgazdaságit azonban nem. Ezután engedélyt kér a Háztól, hogy eltérhes­sen a tárgytól. A külügyminisztertől kér felvilágosítást néhány külügyi kér­désben. Az angol felsőházban a már­cius 7-iki ülésben azt mondották, hogy Magyarország a trianoni békeszerződés ratifikálása óta semmiféle panasszal nem fordult az antant hatalmakhoz a baranyai megszállás ügyében, Meg van róla győződve, hogy ez nem áll fenn. Felvilágosítást kér a külügyminisztertől a brucki magyar—cseh tárgyalásokra vonatkozólag, amely nagy feltűnést keltett. Végül felvilágosítást kér az utód­államok portorosei, illetve római konfe­renciájára vonatkozólag. Gratz Gusztáv külügyminiszter azon­nal válaszolt. Mindenekelőtt arra vo­natkozólag nyilatkozik, hogy a magyar kormány a trianoni béke ratifikálása óta nem emelt volna panaszt a bara­nyai szerb megszállás dolgában az antantnál. Kijelenti, hogy Magyarország a béke ratifikálása óta nem szűnt meg tiltakozni a baranyai szerb megszállás ellen az antantnál. Először tiltakoztunk ez ellen a béke­szerződés aláírásakor a nagykövetek tanácsánál Párisban és a jugoszláv kormánynál budapesti képviselőjével folytatott tárgyalások során. Junius vé­gén ismét terjedelmes jegyzékkel for­dultunk ez ügyben a nagy követek tanácsához, amire a francia kormánytól és a nagykövetek tanácsának elnökétől ígéretet kaptunk, hogy jogos követelé­seinket támogatni fogják. Ettől kezdve se szeri, se száma a mi felszólalásaink­nak. A szövetségesele budapesti tábor­noki tanácsa háromszor is határozott ígéretet tett arra, hogy Baranyának haladéktalan kiürítésére fog javaslatot tenni. A külügyminiszter ezután a brucki tárgyalásokról nyilatkozott, amelyeknek célja volt előkészíteni a két állam kö­zött a békeszerződés folytán függőben lévő jogi és gazdasági kérdések lisztá­zását és rendezését. A tárgyalások poli­tikai kérdéseket nem érintettek, de e tekintetben is tisztába jöttünk a csehek programmjával s igy azzal, hogy a két állam politikai közeledésének utja milyen lehet. A külügyminiszter beszéde után foly­tatták az indemnitási törvényjavaslat vitáját, amelyet apróbb módosításokkal részleteiben is elfogadtak. Ezután áttér­tek az interpellációkra. Birtha József a felvidéki protestánsok sérelmei ügyében interpellált, Kontra Aladár pedig szóvá tette, hogy a mun­kásbiztositóból a kommün .alatti szerep­lésük miatt kizárt tisztviselőknek a szociáldemokraták alapításában működő általános fogyasztási szövetkezet való­ságos mentsvára lett. Az ülés fél 4 órakor ért véget. filáirtílk a lengyel-orosz bókét. Varsó, márc. 19. A lengyel távirati ügynökség jelenti Rigából: A lengyel ­orosz békeszerződést tegnap este 9 óra 30 perckor irták alá. Varsó, márc. 19. A lengyel-orosz békeszerződés értelmében a végleges határokat a helyszínen fogják megál­lapítani. A szerződő felek 14 nap múlva visszavonják csapataikat és civil ható­ságok foglalják el a tulajdonukba átmenő helységeket. Székely Ferenc halála. Budapest, márc, 19. Székely Ferenc volt igazságügyminiszter ma meghalt. Amerika a népszövetség ellen. London, márc. 19. Harding elnök és a szenátus külügyi bizottsága között megegyezés jött létre arra nézve, hogy a szenátus legközelebbi ülésekor elő­terjeszti a versaillesi békét azzal a ki­kötéssel, hogy annak a résznek, amely a népszövetséggel foglalkozik, ki kell maradni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom