Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-09-29 / 220. szám

4. PÁPA ÉS VIDÉKÉ 1921 szeptember 29, Bács mint semleges nemzetközi szabad város Bécs, szept. 28. Érdekes ötlettel lép elő Sava Stankoff, a bolgár állam­vasutak volt igazgatója és szófiai ipar­kamara elnöke. Stankoff — aki egy­úttal a bolgár ipar és szállítási társa­ság vezérigazgatója — cikket irt a „Bulgarischer Wirtschaftsblock" cimü gazdasági folyóiratba Bécs kereske­delmi jelentőségéről. Stankoff elnök megállapítja, hogy Bécs kereskedelmi jelentősége egyáltalán nem csökkent az osztrák császárság összeomlásával, sőt lényegesen emelkedett. Bécs ma a kelet és délkelet felé irányuló keres­kedelem gócpontja és kapuja. Minden forgalom Bécsen at bonyolódik le, sőt a balkáni államok számára azt jelenti, A tisztviselők segélyezése. A hivatalos lapban már törvény alak­jában jelent meg az az akció, melyet a pár napra összehívott s azóta már megint elna­polt nemzetgyűlés tervezett és hajtott végre a közalkalmazottak nehéz anyagi helyzeté­nek megjavítására. A segítség mértéke nem olyan nagy, mint azt az optimisztikus újságcikkek előre tudni vélték. Nem a drágasági segélyt emel­ték fel 200 százalékkal és a f. é. április hó­napja óta nem adott rendkívüli segélyt száz százalékkal, hanem csupán a duplájára emelt rendkívüli segélynek további hat hónapra való engedélyezéséről és egy egyszeri be­szerzési segély adományozásáról meg a csa­ládi pótlék 100 százalékkal való felemelésé­ről van szó. Ez sem megvetendő segítség, de a mai súlyos anyagi és gazdasági viszo­nyok közepette a tisztviselők a helyzet lé­nyeges javulását inkább a törvény utolsó rendelkezéseinek teljes értékű végrehajtásá­tól: a kedvezményes ellátásnak nagyfokú ki­terjesztésétől és az ingyenes gyógykezelés és gyógyszerellátástói remélhetik. Az uj, imdemnitást engedélyező törvény értelmében egyébként a kormány felhatal­mazást nyer, hegy a közszolgálati tisztvise­lők és egyéb alkalmazottak: nyugdíjas öz­vegyek és árvák részére, valamint a hivatá­sos állományból származó katonai nyugdija­sok, havidijasok özvegyei és árvái részére a kormányrendelet alapján 1921. április, má­jus, junius hónapokra engedélyezett rendkí­vüli segélyt még további hat hónapra, vagyis 1921. október, november, december és 1922. január, február és március hónapra engedé­lyezhesse. A segély összege az eddiginek kétszerese lesz. A nemzeti hadsereg, a csendőrség és államrendőrség tagjai részére engedélyezett átszervezési, karhatalmi és készenléti együt­tes pótdijakat ugyancsak ujabb hat hónapra folyósítják. Ezen együttes pótdijak összegé­nek az emiitett hat hónapra szóló arányát a honvédelmi miniszter a belügyminiszterrel és a pénzügyminiszterrel egyetértőleg álla­pítja meg. A rendkívüli segély élvezetében álló közszolgálati tisztviselők, nyugdíjas özvegyek és árvák részére az emiitett rendkívüli se­gélynek 1921. évi szeptember havi (tehát még a fel nem emelt) összegének háromszo­rosát kitevő egyszeri beszerzési segélyt kap­nak. Ugyanilyen összegű beszerzési segélyt enged a törvény a nemzed hadsereg és az amit azelőtt Konstantinápoly jelentett számukra. — Bécsnek szabad kikötővé való fejlesztése — folytatta tovább Stankoff elnök — különösen amerikai és angol körök terve, mindkét ország kelet­európai kereskedelmét Bécs utján és közvetítésével bonyolítja le. Az ame­rikaiak azzal Is foglalkoznak, hogy ebben a nemzetközi semleges szabad­városban gyárakat építenek, mert hazai gyártelepeik igen távol esnek a kelet­európai forgalomtól. Stankoff elnök ezután azzal fejezi be érdekes cikkét, hogy a Balkán ál­lamoknak saját érdekükben áll ezt a tervet minden erejükből támogatni. államrendőrség ama tagjai részére, akik át­szervezési, karhatami és készenléti együttes pótdijat élveznek. Mindazok a közszolgálati tisztviselők, nyugdijas özvegyek és árvák, akiknek a ha­tályban álló jogszabályok alapján családi pótlékra igényük van, ezt a családi pótlékot az 1921. év negyedik negyedétől (október elsejétől) kezdve kétszeres összegben kapják meg. Ebben a kedvezményben "a nemzeti hadsereg havidíjasai, altiszti állományból szár­mazó nyugdíjasai, a csendőrség havidíjasai, altisztjei és nyugdíjasai, valamint az állam­rendőrség őrszemélyzetének tagjai is része­sülnek. E pénzbeli segélyen kívül a kormány felhatalmazást nyert a kedvezményes ellá­tásra igényjogusult közalkalmazottak részére rendeleti uton megállapítandó keretben és módozatok mellett ruhaszövetet, cipót és fe­hérneműhöz szükséges anyagot kedvezmé­nyes áron kiszolgáltatni. A közalkalmazottak betegség esetén le­endő ingyenes gyógykezelése és gyógyszerel­látása végett a törvény egy Országos Tiszt­viselői Betegsegélyző Alap létesítésére hatal­mazza fel a népjóléti és munkaügyi minisz­tert. Az alap törzsét az állam adja egy ösz­szegben, gyarapításra pedig a közalkalma­zottak havi összes illetményeinek 2 százalé­kát vonják le. Az alap nyújtotta gyógykeze­lési segélyben a közalkalmazottak családjai is részesülhetnek. Végül a törvény 20 millió koronát en­gedélyez arra a célra, hogy abból a külön státusba sorozott birák és ügyészek, a bíró­sági fogalmazói segédszemélyzet tagjai hat hónapon keresztül a nyugdíjba be nem szá­mitható működési pótlékot kapjanak. Bukarest és Belgrád készek az erélyes föllépésre. London, szept. 28. A Reuter-ügynök­ség értesülése szerint a szövetséges kor­mányokhoz már megérkezett Bukarest és Belgrád válasza, amelyben az illetékes kor­mányok készségüket jelentik ki, hogy eré­lyesen közreműködnek a trianoni békeszer­ződés végrehajtása és a nyugat-magyarországi vidék békéjének helyreállítására. Londonban ennek az állásfoglalásnak nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert a kis­ántánt közreműködését mindig fontosnak tar­tották a Duna-medence békéjének szem­pontjából. Nyugat-Magyarország gazdasági helyzete és a csempészet oka. Az a gazdasági kapcsolat, mely Nyu­gat-Magyarország és Ausztria között fennáll, messze múltba nyúlik vissza, támogattatva azon vonatkozásban, hogy minél nagyobb mérvben elégíthesse ki Magyarország a ke­vésbbé termelő Ausztriát. Magyarország az 1914. évi statisztikai adatok szerint élelmi­cikkekben, gabonanemüekbeu, takarmány és nyersterményekben, állatokban stb. összki­vitelének mintegy 72 és fél százaikét Ausz­triába helyezte el, az volt az a piac, amely Magyarországból táplálkozott és tartotta Jen« magát. A háború következtében a helyzet megváltozott, a gazdasági kapcsolatot szigorú rendszabályok, különösen a forgalom kötött­sége lazították. A háború megszűnése után, de már 1917-ben is olyan jelenségek mutat­koztak, amelyek szükségessé tették Magyar­ország gazdasági jövője és élelmezése érde­kében azt, hogy csak azon terményeket en­gedjék át Ausztriába, melyekben feleslegeink vannak. Nyugat-Magyarország népe ebben a gazdasági kapcsolatban vezető szerepet ját­szott egyfelől a nyelvi közösség révén, amely nem volt és ma sem mentes az érzelmi kö­zösségtől, másfelől azon gazdasági ráutaltság folytán, hogy produktumait nem volt képes magyar piacon elhelyezni. Nyugat-Magyarország lakossága tehát nem tudott beletörődni abba, hogy Ausztriá­val fennálló gazdasági kapcsolat ^máról-hol­napra megszüntettetek s viszont a magyar termékek és terményekre ráutalt Ausztria sem várhatta »eezetett kehekkel azt a sorsöt, amelyet' számára a nincstelenség kijelölt. A gazdasági szálak és az ezeken felépült po­litikai célirányok kölcsönös szervezkedése kényszeritették ezen területeket, a csempészet utján igyekeztek a fennálló kapcsolatot fenn­tartani és erősbbiteni. Nyugat-Magyarország lakossága a vál­lalkozás jövedelmezőségénél fogva is kész­séggel szolgálta a szomszéd Ausztria érde­keit, különösen nagy mennyiségben csem­pészett át élő állatokat, mint szarvasmarha és lovat, gabonanemüeket, tejterméket és tojást. Amig az állatforgalom az 1919 év őszén a vásárlási engedély rendszeres meg­szüntetése által az u. n. Anschluss területre lehetővé nem tétetett, kisebb mérvben folyt az állatcsempészet, azután azonban mód nyílott arra, hogy a Dunántul vármegyéiből összevásárolt szarvasmarhák, lovak, az u. a. Anschlussterületre bevitessenek, amelynek egymillió kat. holdat kitevő összterületé* akkora állatállomány halmoztatott igy fel, hogy a mezőgazdasági művelés alatt álló 650.000 kat. hold területnek mindé* egyes holdjára jut egy szarvasmarha vagy ló. A mezőgazdasági termelés ezen a terü­leten immár a harmadik esztendeje a nagy állatállomány fenntarthatásának követelmé­nyeihez igazodik, csupán csak ezen á/'amá­nyához igazodik, csupán csak az' állatok számára termel, de ebből sem termelhet eleget és igy kényszerítve volt és van ta­karmánynemüeket, kenyérgabonát és erő­takarmányt Magyarország egyéb helyeiről bevinni és ezzel az állatállomány takarmá­nyozását biztosítani. Amint leküzdötte a határőrség ellenőrzésével előállott nehézsége­ket és szakadatlanul szállított Ausztriának, épugy leküzdötte a gabona szabad forgalmát, mozgását gátló kormányhatósági rendelkezé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom