Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-03-16 / 61. szám

0 Ára 2 korona Tizenhatodik évfolyam 72. szám. Csütörtök Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre . . . 200 K Negyed évre . 100 K Egy hóra . . . 35 K Egyes szám ara 2 kor. Pápa, 1921 március 16. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség jj Kiadóhivatal jj Ker. Nemzeti Nyomda k x KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX 5 XX Felelős szerkesztői NÉMETH JÓZSEF. XX Március tizenötödikének ünneplése. Talán még sohasem ünnepelt Pápa városa oly általános, oly igaz lelkesedéssel, mint az idei március idusán. Intézetek, egyesületek, politikai és társadalmi körök, munkások és polgárok szent testvériségben egymásba ölelkezve áldoztak a hazaszeretet oltárán. Mintha végre egymásra találtak volna a magyarok, akiket eddig az ármány, az ősi átok: a széthúzás, külső és belső ellenség szétválasztott. És mintha a magyarok Istene is kiengesztelődött volna egy jobb sorsa érdemes nemzet annyi könnye, vére és szenvedése árán : azúrkék égből rügypattogató, bimbófakasztó napsugarak mosolyogtak bele a nemzeti feltámadás elszánt, tettrekész akarásától ragyogó szemekbe. Nekünk pápaiaknak különösen emlékezetes március idusa. A vértelen első forradalom fiatalos öröme a véres ulolsó forradalom komor gyászával találkozik össze. Nemzetünk minden erénye és minden megbűnhődött vétke benne izzik a mi ünneplő hangulatunkban. Ti pápaiak, mikor tegnap reggel kizarándokoltatok a kálváriái temetőbe, eszetekbe jutott, hogy a megkoszorúzott két martirsir keresztfájával önnön bűneitekre mutatott rá az isteni Gondviselés? Örök szégyenünk, hogy annyi keserv és annyi ártatlanul kiömlő magyar vér tudott csak észretériteni bennünket. Súlyos a csapás, amit ránkmértél, Istenünk. De bűneinket gyászoló könnyel, a valamikor áruló, most vétkeiért mcaculpázó és a jövőben Téged többé meg nem tagadó Péter könnyeivel csókoljuk mégis sújtó kezedet. Hiszen verésedben javunkat akaró isteni örök igazságodra és Magyarországod feltámadására vezető megváltó szeretetedre ismerünk. Hosszú évtizedeket adott a végzet, hogy az első március fakasztotta életerős csiráját nemzeti törekvéseinknek erős fává növesszük. Keresztényi és faji érvényeinkben, hazánk Kanaánt megszégyenítő természeti adományaiban dúsan állott rendelkezésünkre minden érték, amikkel történelmi hivatásunkat méltóan szolgálhattuk, sőt befejezhettük volna. De mi rossz sáfároknak bizonyultunk. Nem álltunk becsületesen őrt a gondjainkra bizotl nemzeti ideál fiatal csemetéje mellett. Hagytuk, hogy földjét, felverje a gaz, hogy ellenséges kezek vérét megmérgező maszlagokat oltsanak belé. Engedtük, hogy érdekeink idegen kufárok kezére kerüljenek. Hagytuk ? Engedtük? Olyan botorok voltunk, hogy az ellenség vezényszavára a nemzetölő munkát saját kezeinkkel magunk cselekedtük. És mi volt a hála? Mikor ideáljaink megvalósulásához legközelebb altunk, orozva, hazulról, úrrá lett, úrrá lett idegenek — óh végzet átka — magyar kezekkel az utolsó csapást akarták mérni a magyar nemzetre. Aztán vonoglódtunk. Bünhődtünk. Az isteni Gondviselés nem engedte, hogy elpusztuljunk és mi újra talpraálltunk. De nem a régi, áruló magyarok, a megvezekelt, tisztánlátó és nemzeti kötelességeinket a pokol minden ármányával szemben hiven teljesítő magyarok állottunk talpra. Ugy-e nem tévedtem, mikor ezeket a gondolatokat véltem kiolvasni lelkes ünnepléstekből, pápai magyarok?! * A martirok sirjánál. A felsővárosi Róm. Kath. Olvasókör vértanú halottaiért a plébánia-templomban ünnepélyes gyászistentisztelet volt, amelyen a Kör tagjai s a martirok ismerősei nagyon szép számban jelentek meg. Istentisztelet után zászlók alatt kivonultak a Kálvária temetőbe, ahol a két sirt megkoszorúzták. A sirnál Tenzlinger József dr. polgármester és Szűcs Dezső, a pápai kerület nemzetgyűlési képviselője mondottak beszédet, amelyekben a márciusi napok jelentőségének hangsúlyozása mellett a szeretet és hála babérait fonták a két mártir fejfájára, akik életükkel pecsételték meg az igaz magyar márciust. A temetőből visszatérve a közönség újra templomba ment, ahol 10 órakor hivatalos ünnepi istentisztelet volt, amelyen a testületek, hatóságok, a helyőrség tisztikara, a keresztényszociálista párt tagjai s az ébredők impozáns számban vettek részt. Az istentiszteletet Gerstner Ignác esperes-plébános celebrálta fényes segédlettel, ő mondotta a hazafias szent-, beszédet is, amelyben megkapó szavakban adott kifejezést a magyar jövőbe vetett hitünknek. .. i Unnepéiyek a Honvéd-szobornál. Még tartott a plébániatemplomban az istentisztelet, amikor á színház előtti honvédszobornái a ref. főiskolai képzőtársulat megkezdte hagyományos hazafias ünnepélyét, amelyet a Himnusz eléneklése vezetett be. Majd Szalay Benő papnövendék szavalta el gyújtó hatással Tóth Endre: „1921 március Iduscin" cimü tüzes, magyarveretü, pályadijat nyert ódáját. Az ünnepi beszédet Gáty Ferenc ifjúsági elnök mondta. Magasröptű, gyújtó hatású beszédéből a márciusi ifjúság hangja szólt hozzánk. Ezután Rezenka Jenő szinte exaltált lelkesedései szavalta el Petőfi gyújtó hatású „Talpra magyar"-ját. A lelkes ünnepély a Szózat eléneklésével ért véget. A plébániatemplomban tartott istentisztelet után a Főtéren a Ker. Szoc. Párt és az Ébredő Magyarok rendezésével gyülekeztek az egyesületek, a polgárság és a keresztényszociálista szakszervezetek munkássága. 11 óra után a tanítóképző zenekarának vezetésével megindult a végnéiküli hatalmas tábor a honvédszobor felé. A menetben a nemzeti hadsereg tisztikara, a város, a hivatalok testületileg vettek részt. A színháztér és az odatorkoló utcák szűknek bizonyultak a hazafias közönség befogadására. A fák, a kerítések és villanyoszlopok is megteltek élelmes fiatalsággal. A főiskolai ifjúság ünnepélyének befejezése után a tanítóképző zenekara eljátszotta a Himnuszt. Azután Szűcs Dezső, a város nemzetgyűlési képviselője lépett a szónoki emelvényre. A gondolatokban gazdag, szónoki hévvei előadott ünnepi beszéd programmot adott a jelen generációnak és a jövendő nemzedéknek. Templomi csend és mély meghatódottság bizonyította, hogy a beszéd a leikelbe markolt. Helyszűke miatt sajnos csak kivonatosan közölhetjük. Szűcs képviselő beszéde. 1848 márc. 15-ének, — úgymond — a magyar állami és nemzeti élet újjászületésének 73 éves emlékünnepét üli a hálájában talán fogyatékos, gyászban járó magyar nemzet. A veszedelmek és nehézségek zűrzavaros vizén nagy erőfeszítéssel, sok áldozattal evezett magyar nemzet őrömünnepébe bele vegyül a komoly hazafias aggodalomnak, a nemzeti jövendőt féltő szeretetnek érzete. Bőven ontott vérünket, az egész világ által csodálattal szemlélt hűségünket, becsületességünket, lovagiasságunkat, megingathatatlan reménységünket, szilárd hitünket, dacos akaratunkat jelképező magyar trikolor mellett az ébredő tavaszi természet napsugaras szellője ott lengeti halálosan komoly fájdalmunknak, mélységes elkeseredésünknek fekete szalagját. Nemzeti lelkesedéstől izzó lelkünk örömét, magyar szivünk öntudatos fellángolását szinte túlszárnyalja most a szomorúság és fájdalom, melyek ellenállhatatlan erővel sugdosnak bele gondolatainkba. — Most, amikor jogtalan letiprásunk miatt háborog lelkünk, amikor a történelmi magyar állaniegység erőszakosan összetört részeire sirva tekintünk, amikor évezredes munkánk értékes alkotásainak elrablása miatt igazságért kiáltunk, ... a fájdalom és keserűség tüze kovácsolja lelkünket a jövőt biztositó szent és nagy küzdelemre való kemény elszántságnak páncéljává. — A tájdalom és keserűség tüze égessen minden magyart s amikor nemzeti multunk dicsőséges szakaszaira, s ielen ünnepélyünkön 1848 március 15-ére emlékezünk, tűnjék el lelkünkből a közöny és tagadás, gyáva lemondás és üres felfuvalkodottság, nehogy a gyors talpraállás szárnyai helyett a tehetetlenség,- vergődés munkája jusson nekünk. — Magyarok! ha sirunk, ha szenvedünk, ha háborgattatunk is, ha a nyomorúság köntösét is kell hordoznunk, ha görnyedt vállal botorkálunk is nemzeti élet ösvényén, azért nem csillagtalan a magyar éjszaka, nemzeti multunk epochális idői, 1848 március 15-éuek sugárkévéi bevilágítanak oda. Ha egymás mellé állítom e két időpontot: 1848 márc. 15-ét és 1921 márc. 15-ét, a legélesebb ellentét képe tárul elém. Amott egy önmagára talált, öntudatra ébredt nemzeti társadalom heroikus küzdelme az egyetemes emberi és nemzeti haladás nagy eszméinek diadaláért, emitt a porbasujtott történelmi Magyarország testén lakmározó holló sereg, Csonka-Magyarország kínos küzdelme a magyar nemzet fennmaradásáért s ebben egy önző, anyagias társadalom sivár képe, összekuszált magyar közélet, egymást tépő benső harcok, a nagy összetartó isteni és emberi erők meglazulása. Hová kellett sülyednünk avagy ha ugy tetszik: művelődnünk, hogy ide jutottunk? Magyaroki Ne gondolja senki sem azt, hogy a márciusi szabad eszmék terméketlensége taszított a lejtőn lefelé. Azok, akik az eszmék valóra váltása végett a fejlődés első alap köveit lerakták, abban a meggyőződésben éltek, hogy az utókor nemzedékei egy egységes nemzeti társadalom teljes kiépítésére használják fel azokat politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális téren s a magyar nemzet zárt, autonom egysége a legerősebb biztosítékokat nyeri. Nem igy történt. — Nem az eszmékben van a hiba, hanem abban a rendszerben, amely ezeket az eszméket lejárait«. — Lejáratták, arcul verték pedig azokkal az egyoldalú s a márciusi eszmékben lefektetett alapelvekkel teljesen ellentétes alkotásokkal, amelyek ahelyett, hogy a nemzeti közéletet minden vonatkozásában egészségesen áthatották volna, inkább atómizálták, külön-külön gyengévé tették, mert egyiket a másik ellen használták fel. A liberalizmus gyűjtő fogalma alá tartozó szabad eszmékkel igen sokan visszaéltek s a nemzeti életfejlődést hamis vágányra terelte a* a rendszer, amely a nemzeti egységben önző céljainak legnagyobb akadályát látta. Ma a nagy katasztrófa után, hadat izentünk a 48-as idők után több mint egy fél századig élt liberálizmusnak. Ez a liberálizmus meggyalázta a márciusi szabadeszméket s kizsákmányoló jellegével megcsúfolta a szabadság eszméjét. — A valódi liberálizmus, mely a márciusi eszmék alapvonása, nem egyéb, mint krisztusi liberálizmus, egymásért való élés, egymásnak való folytonos szolgálat. — Ez a liberálizmus meghallja a szülőt kereső árvák zokogását, az özvegyek bus panaszát, felfigyel a betegek nyögésére, megszárasztja, megigazítja a köaynyekkel tele sirt párnát, a cselekvő szeretet meleg karjaira emeli a béna hazafit, szeretettel hajol tapasztalatokban gazdag öreg ezüst koronás feje fölé. Ennek a liberálizmusnek vagyunk hivei, de ellenségei minden olyan szabadságnak, amely megfelelő intézmények, biztosítékok, a lelkek magas erkölcsi valutája hiányában a legteljesebb elnyomásra vezet. A kizsákmányoló liberálizmus juttatta politikailag holt pontra a magyar nemzetet, állította egymással szembe a társadalmi osztályokat, kialakította a mélyre ható gazdasági ellentéteket s tette a szabad szót, a szabad gondolatot igen sokszor a szétzüllesztés eszközévé. A márciusi szabad eszmék alapszövetében szemünkbe ötlik a nemzeti és a szociális szempont... Ha a törtenelmi hivatását buzgón teljesítő magyar nemzet faji képességének teljes birtokában tovább haladhatott volna a megkezdett ösvényen, . nem csuszott volna le arról a polcról, ahova történelmi szerepe, földrajzi helyzete, mint Európa történelmi előőrsét álitotta ... A kapitálista liberálizmus figyelmen kivül hagyta a nemzeti és szociális szempontokat akkor, amikor politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális téren kitért ezen alkotások elől, amelyeket a nemzeti életfejlődés egészséges volta, a nemzet jövője természeti szükségszerűséggel megkövetelt. Politikai életünkben a nemzet kis rétegének képviseletét látjuk; társadalmi életünkben az osztályok merev elkülönülését szemlélhetjük; gazdasági életünk szociális alkotások hiányában a nagy tőke diktatúrájában csúcsosodott ki, különösen a háború alatt, amely azután a másik szélsőségre: a proletárdiktatúrára vezetett; kulturális életünk nemzeti jellege clinosódktí, szellemi erkölcsi életünk terén idegen hangok ütődnek meg, magyar irodalomról alig lehet beszélni, morális egységünk felbomlott s a sajtó legnagyobb része aláaknázta nemzeti létünk ősi fundamentumait. Visszaélés történt a márciusi szabad eszmékkel. Most, amikor a keresztényszociálista Párt, az Ébredő Magyarok Egyesülete, a keresztényszociálista Szakszervezetek együttesen ünneplik 1848. március 15-ét, minden igaz magyar necsak emlékezzék, de vésse lelkébe azt a komoly elhatározást, szent fogadást, hogy minden erejét az eredeti márciusi eszmék megvalósítására, minden tényezőt a politikai egyensúly, a gazdasági érdekegység, a valódi nemzeti kultura szolgálatába való beállításra, a nemzeti egység megteremtésére s igy az integra Hungária visszaszerzésére fogja szentelni. A hatalmas beszéd után, mely a magyarság ünnepi manifesztációja gyanánt hatott, a zenekar eljátszotta a Szózatot. Majd a „Kossuth Lajos azt Üzente ..." hangjai mellett lassan oszladozni kezdett a beláthatatlan népsereg egy magasztosan szép március 15-iki ünnep termékeny eszméivel lelkében. Iskolai és egyesületi ünnepélyek. A bencés főgimnázium ifjúsága kedves, intim házi ünnepély keretében ünnepelte meg március 15 ikét. Az ifjúsági énekkar éneke kezdte meg az ünnepélyt, utánna Heltai Nándor színigazgató, irredenta kiküldött, ujabb nemzeti költészetünk nagyjainak (Végvári, Lendvay stb.) néhány remek költeményét adta