Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)
1921-09-14 / 207. szám
2 papa és vidéke 1921 szeptember 14. letörésére, továbbá, hogy állást foglaljon az egyes élelmicikkek kivitelének és behozatalának megengedése, illetve eltiltása kérdésében s meggátolja, hogy élelmicikkeket a forgalomból kivonjanak. Véleményt mond és javaslatot terjeszt elő mindazokban a közélelmezési kérdésekben, melyeket vagy maga, vagy valamely törvényhatóság vagy érdekképviselet a Tanács elé terjeszt. A Tanács elnöke a miniszterelnök. A Tanács ülései nem nyilvánosak. / fl korong zürichi jegyzése. Budapest, szept. 13. Zürichben ma 10C magyar koronáért 1-20 svájci frankot jegyeztek. Melyik osztálynak van legkisebb jövedelme a békebelihez viszonyítva? A háború óta növekedő fontossága van a drágulás mérve megkonstruálásának, különösen a létminimum és a békekövetelések megállapításánál és vizsgálatánál. A drágulás mérvét az egyes cikkek különböző időbeni áraira vonatkozó jelző, vagyis indexszámok mutatják. Hogyha az 1914-es alapárakat 100-zal tesszük egyenlővé, akkor az egyes cikkek ára 1920. év végéig a következő emelkedést mutaija: Kenyér 100—1250, emelkedés több, mint 12-szeres; tojás 100—13333, emelkedés több, mint 133-szoros; marhahús 100— 5800, emelkedés 58-szoros ; zsír 100—13000, emelkedes 130-szoros; cukor 100—13532, emelkedés 135-szőrös; vászon 100—162C0, emelkedés 162-szeres; férfiruha 100—6417, emelkedés 64-szeres ; nőiruha 100—55Ó0, emelkedés 55-szörös; cipő 100—100000, emelkedés 100-szoros; újság 100—1662, emelkedés 16-szoros és igy tovább. Ezen nyers átlagok azonban még nem adják a drágulás hű képét, mert a táblázatban foglalt egyes cikkek áremelkedései nem érvényesülnek arányosan a megélhetés szempontjából mutatkozó jelentésükkel. Érdekes az életstrand-index alapján azon jövedelem megállapítása, melyek szükségesek volnának a béke életszínvonal elérésére. Igy a napszámosnak 17*40 K, a gyári szakmunkások 33 40 K, a kisipari szakmunkásnak 34-80 K órabért kellene kapni, a ix. fizetési osztályba sorozott köztisztviselőnek havi fizetésül 15.700 K, a századosnak 19.250 K, a békében 300 K-val javadalmazott magántisztviselőnek 14 ezer koronát kellene kapnia, hogy megélhessen. A fenti adatok alapján könnyű megállapítani, hogy melyik osztálynak van legkevesebb jövedelme a békebelihez viszonyítva. A napszámos napi 10 órai munkája után kap 100 koronát és kosztot, a gyári szakmunkás 12 korona órabért, mig a kisipari szakmunkások órabére 16—20 korona, egy IX. fizetési osztályhoz sorozott köztisztviselő kap havonta 1800 koronát, egy százados 3000—3200 kotonát, végül egy magántisztviselő 6—8000 koronát, tehát a napszámosnak 174, a gyári munkásnak 278, iparosnak 174, köztisztviselőnek 8 70, századosnak 6-42 és a magántisztviselőnek 2-szer annyi fizetést kellene kapni, mint jelenleg. Tehát a legsúlyosabb anyagi viszonyokkal kell küzdeni »a köztisztviselőnek s a létminimumot legjobban megközelíti a napszámos és az iparos.. Országos vásár Pápán Százszázalékos áremelkedések és a rendőrség magatarfása A fogyasztók Marhavásár Az ősz első szele meghozta a szegény emberek rémét, a drágaságot. Az emberek lelkét elfogta a félelem.: mi lesz télen? Az országos vásár tegnap lezajlott elsőfeléről ítélve, elmondhatjuk, hogy bizony a szegény ember télre felakaszthatja a száját a szegre. Emelkedik az ára mindennek. Vannak cikkek, amelyeknél egy rövid hét leforgása alatt százszázalékos drágulást tapasztaltunk. A vásár különben nagyon silány üzleti keretek között mozgott. Gabonát alig hoztak fel. Ami kevés kínálat volt, egyszerre elkelt. Az árak itt is emelkedtek. A buza és az árpa 1400 koronáért ment. A rozsot 1100 koronáért vették, a csöves kukoricáért szintén 1000—1100 koronát kértek. A zabot 1200 vették. Különösen érzékeny áremelkedés volt a baromfipiacon. Egy hizott liba ára 440— 450, sovány libáé, 160—200 korona volt. A tyúkot 50 koronáért adták. A hizott kacsát 200 koronáért kínálták. Ha figyelembe vesszük a baromfiak egy héttel ezelőtti árait, ugy meg kell állapitanunk, hogy legkevesebb százszázalékos az áremelkedés, aminek nagy részt maga a vásárló közönség az oka. Hogy ne mondjunk többet, vannak uri nők, akik bosszúságból licitálnak egymásra. Sajnos, Pápán a rendőrség nem érzi magát hivatottnak arra, hogy bizonyos árdrágításokat letörjön. Más városokban bizony akárhányszor a fogyasztón is elverték a port, ha többet fizet valamely cikkért, amely esetleg koronáért } maximálva van. Mert van olyan város is ám, ahol a rendőrség a szabadforgalom ellenére TÁ RC A. >9< ŐSZI MESE. — Napló töredék. — (Folytatás és vége.) A hegy lábánál elhúzódó falucska meszszenéző tornyából felhallatszik hozzám az esteli harangszó és elviszi a lelkem a templom árnyékában álmodozó galambducos házhoz, egy rózsaszín leányszobába, ahol a sok járástól-keléstől fáradtan leülök meghitt helyünkre, egy kis krémbársony kerevetre, melyen annyit mesélgettem ... és el • álmodom mégegyszer az elmúlt valóságot. . .. Régi spinéten ábránd cseng-bong finoman, suttogva, majd, mint az olajjal szított tüz lángolón, meg csak az érti, akinek játszák. Ábránd, melyet elmondani csak zongorán lehet. Ő játsza, benne a lelke, nekem szól, érzi a lelkem. Egy halk sóhajba csuklik a zene. Csönd van. Csak az öreg óra tik-takkol a falon, valahol szú perceg a fában, s a leikeink zenélnek eol-hárfa hangon. Az ablakon telehold ragyog be. Epedő, bársonyos leányhang cseng fel: — Meséljen! És én meséltem egy puha fészekről: két rózsásszin szobáról, kicsike, de meleg világról, hova majd elviszem a szőke asszonyomat. Meséltem . . . Ö meg hallgatta és szelíd, kedves szóval egyre biztatgatott, hogy meséljek, irjak, s ne maradjak hétköznapi mesék, álmok közben este lett, vad, viharos téli este, melybe beleveszett a hangom, a dalom, az orkán sötétje elnyelte az álmokat, a rózsásszin szoba szelid színeit, mindent... Azóta sem meséltem soha, senkinek. Ki látott hang nélkül troubadourt, vezértoll nélkül szárnyaló madarat, lélek nélkül életet? . . . Vitt tovább a vihar. Magas hegyeken, szédítő mélységeken, lidérces posványokon át hordozott meg. A lelki szemek elgyengültek a sok nézésbe, nem emlékszem már mindenre, csak azt tudom, hogy akkor hagytam el ezt a kis hajlékot: gyermekkorom boldogságának, férfikorom szomorúságának színhelyét és vettem bucsut attól az idelátszó garam-parti-háztól, melyhez a legszomorúbb mese fűz. Azóta lett a vasúti kocsi a második hazám s otthonom, hol előkelő hotelszoba, hol útszéli csárda, asszerint, amint fájó lelkem vad viharai kergettek keresztülkasul, a félvilágon át. Nagyon soká tartott ez a világbolyongás, s talán ma is széltébenhosszában járnám a világot, ha egyre súlyosbodó szívbaja™ hazatérésre nem kényszerit. Annak a szomorú estének egyetlen hűséges árnyéka, emléke, repedt szivem félre nem érthető módon figyelmeztetett: Ha övéid közé kívánkozol, siess, mert az élet nagy roulettjén minden percben feketére szaladhat a golyó . . . Ideg an földön, rideg legénytanyában, szivdobogásos éjjeleken egy jó szó nélkül kínlódva, '^ ;nd gyakrabban jelent meg áaüMiüÉiÉiÉii^^^^flfaliim finmhnlílíili tr metője, közepén a borostyánnal befuttatott kis kriptával, melynek mélyén annyi sok melegszívű ősöm alussza örök álmát, nem csoda,ha közéjük kívánkoztam : talán ők, vér a vérből — megértenek . . Most már itt vagyok a közelükben. Csak egy tekintet a rozsdafoltos őszi tájon át a domboldalra, elémtünik a temető, a fejfák, a besüppedt sirok, melyek mögül, ugy tetszik, jól ismert arcok tekintgetnek reám és mintha kedvesen csengő szavak foszlánnyá törten vibrálnának felém a cédrus illatú levegőben. Hazaértem. Nem nagy ut van előttem. Késő ősz van. A napsugár már csak futó vendégként látogat el néha ugy déltájon, hogy megenyhítse a ködtől didergő emberi sziveket. A nap utja egyre rövidebb, akár a lélekzésem, melege is óránként fogy, mint a szivem verése, nemsokára beköszönt a tél... A doktoromnak igaza lesz: mire lehullik a fákról az utolsó levél és leesik az első hó, meggyógyulok "egészen . . . Este van. A negyedére lefogyott hold sugárzik az égen, közelget az éjszaka. Tul mindenen, összetört célok romhalmazáról kiégett tüzek hamuját nézem: mint hordja szétt a szél . .. A szivem fel-feldobog, zökken, akadozik, mint fagyos uton a szekér. A lelkem útra készen áll a csillagok felé. Imádkozzunk . (p. i.)
