Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-09-08 / 203. szám

Tizenhatodik évfolyam 203. szaru Csütörtök Pápa, 192! szeptember 8. jr KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Előfizetési árak: Egész évre 400 K, fél évre 200 K, negyed évre 100 K, egy hóra 35 K, egyes szám ára 2 K. Vissza a régi zászlóhoz. Szerte az országban viszhangzik a sok nélkülözésekben elfásult tömegek elégedetlensége. A törvényszéki bírák­tól kezdve, egészen a hivatalszolgáig, az ipari, mezőgazdasági és gyári mun­kások százezrei mind arról panasz­kodnak, hogy heti, vagy havi nyomo­rúságos éhbérükből még a legszüksé­gesebbre sem futja. Különösen azok­nak nehéz és elviselhetetlen a hely­zetük, akiknek 3-4 apró gyermek ne­veléséről és iskoláztatásáról is kell gondoskodni akkor, amidőn egy ábcés könyv és egy palatábla 100 koronába kerül, viszont cipőről és ruháról is kell gondoskodni, melyet manapság csak a hadimilliomosok és a háborúban viri­listává avanzsált lókupecek tudnak megvenni: A keserves panaszoknak mélységes tengere morajlik végig min­denütt, ahol a tömegnyomor rémséges képe feltárul a maga leplezetlenségé­ben, melyet az emberi gonoszság lel­ketlenségén felépülő gazdasági rendszer idéz elő. A munkásgyülések és érte­kezletek egy hosszú élet becsületes munkájában megőszült családapák és anyák keserves sírásától viszhangzanak, minden egyes gyűlés a maga rideg valóságában, egy-egy szomorú jelenete az ember tragédiájának, mely őrült eszeveszettséggel sodorja el az embert a romlásba. És ha az okokat keressük, ami az ország nagy tömegeit, a szenvedé­sek ekkora kálváriájára vitte, azt kell mondanunk, hogy itt bűnös mulasztás történt és történik még ma is a dol­gozó nép érdekeivel szemben, továbbá hogy az osztálypolitikán felépülő kor­mányzati rendszer a rablóknak minden fajtáját rászabadította a népre. Mi, ke­resztény dolgozók, éber figyelemmel kisérjük a nemzetgyűlés két legnagyobb pártjának összes ténykedéseit és ki kell jelentenünk, hogy nemcsak megelé­gedve nem vagyunk az eddig tanúsí­tott magatartásukkal, de legmesszebb­menőig elitéljük az egyesülés pártját ép ugy, mint a szegény földmives nép nevében szavaló gazdapártot és a fe­lelősséget reájuk hárítjuk azért, ami most és ezután még történik. Teljes tudatában vagyunk annak, hogy egy mindenéből kifosztott ország­ban máról-holnapra nem lehet jólétet teremteni, de azt igenis állítjuk, hogy a nyomort meglehetett volna szüntetni, ha egy kis jóakarat és szociális érzék volna azokban, kiket a mi bizalmunk ültetett a fényes polcra. E helvett azt látjuk, hogy a nagybankok, a kartellek, trösztök és egyéb vállalatok fénykora Felelős szerkesztő : HORVÁTH JÓZSEF Szerkesztőség: Török Bálint u. 1. (Telefon: 11.) Kiadóhivatal: Fő-tér 12. (Telefon: 61. sz.) kezdődik, ugy hogy a kapitalizmus járomszallagján vezetett és moccanni sem tudó nép feljajdul s az eszme és a szeplőtelen keresztény gondolat ma­gasztos ideálja ellen fordítja haragját, melyet a törpe keresztények, a kom­mün bukása után napvilágra került akarnokok, semmittevő szófecsérlésük­kel járatnak le. Mi tehát azt üzenjük a mi ne­vünkben flörtölő politikus uraknak, hogy ránk többé ne hivatkozzanak, mert mi őket nem követjük tovább azon az uton, mely a kereszténysziciá­lista programmal és a dolgozó ke­resztény nép érdekével homlokegyenest ellenkezik. De még ezt a szót, hogy „keresztény", se vegyék az ajkukra, mert bűnt, visszaélést és nagy istente­lenséget követnek el vele. Mi szörnyen csalódtunk és ezen csalódásunkat nincs okunk tovább titkolni, sőt a régi, min­dig a nép érdekeiért küzdő ker.- szoc. párt önállóságának feladását nem he­lyeseltük soha, mi, akik ennek igaz­ságában és biztos győzelmének tuda­tában küzdöttünk két évtizeden át. A porhintésből elég volt, mely a magyar nép szemét hályoggal borí­totta el, de ugyanakkor kinyílt a szeme, megnőtt a szarva a tőkés zsidóknak, a destrukciónak és mindazoknak, kik a mi verejtékünkből szereznek millió­kat s élnek itt hitvány tivornyaéletet. Ma már odáig mentünk, hogy minden siboló handlé imájába foglalja azt, hogy a Jehova csak éltesse sokáig a keresztény néven ismert kurzust, a konszolidációval és a szabadkereske­delemmel együtt. Ábrahám népének csillaga felragyog itt és lesz bő ara­tás, feltámadás, de ez a keresztény magyar nép halálát jelenti. Ezt pedig mi nem akarjuk és kibontjuk régi, viharokban megtépett zászlónkat, hogy a pusztulástól megmentsük a népet, az országot, melynek nyakán ül a fosztogatók, a láncosok és uzsorások hitvány hada. sz. í) map? hommunistáh ujabb prédája Bécs, szept. 7. A Deutschöster­reichische Tageszeitung „A mi hibánk" cimen közli: A magyar uszítók azzal érvelnek Nyugat-Magyarország átadása ellen, hogyha a csatlakozás megtör­ténik, ez a terület is Ujabb prédája lesz a magyar kommunistáknak. Két­ségtelen, hogy Ausztriában több ezer olyan ember él, akik a magyar kom­munizmus alatt előfutárjai voltak a gazdasági élet lerombolására törekvő munkának és Bécs még ma is gyűjtő­pontja az ilyeií elemeknek. Meg kel­lene végre mutatnunk, hogy rendet tudunk teremteni saját országunkban, meg kellene mutatnunk, hogy a kato­naság fölöttesei utasítására hallgat, nem pedig a szociáldemokratáknak arra a szélső szárnyára, akiknek fő­törekvése a kommunista elvek elhin­tése a hadseregben és akik csak azért nem igyekeznek most megvalósítani Ausztriában a kommunista állameszmét, mert nem tartják erre alkalmasnak az időpontot. i) hirchschlági üthözet epilógusa Osztrák lapok közleményeinek cáfolata Bécs, szept. 7. A kirchschlagi eseményekről a következő részleteket jelentik: Hétfőn valamivel 11 óra után történt az első összecsapás, mely öt óra hosszáig tartott. Mindkét részen gépfegyverekkel harcoltak, majd a ma­gyarok egy óra felé kézigránát harcot kezdtek, amely az osztrák frontot meg­ingatta. A magyarok három órakor vo­nultak vissza. Kedden reggel kisebb csatározásokkal kiujult a harc. Tiz óra után a magyarok általános támadást kezdtek, melyet azonban visszavertek. A magyarok erre a Miklós-hegyre vo­nultak vissza, az osztrákok pedig lö­vészárkokban helyezkedtek el és az ütközet álló harccá fejlődött. A M. T. I. megcáfolja az osztrák lapok azon állítását, mintha a magyar felkelők között katonák is lettek volna. A soproni szövetségközi bizottság hely­színi megállapítás után szintén meg­győződött arról, hogy a magyar kato­naságnak nemcsak a kirchschlági, de a többi harcokban sem volt része. Ferrario tábornok ezt hivatalosan is közölte Sigray főkormánybiztossal. •hhhhbu

Next

/
Oldalképek
Tartalom