Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)
1921-09-03 / 199. szám
9. PÁP A E S VIDÉKE 1921 szeptember 2. HätMigezitss délen. Belgrád, szept. 2. A délszláv állam és Magyarország közötti határrendezésre kiküldött szövetségközi bizottság Magyarország javára határmegváltoztatásokat követe!. A tegnapi belgrádi minisztertanács elhatározta, hogy ragaszkodik a trianoni békeszerződés legszigorúbb végrehajtásához. M mMM szabidon bocsófjáb a tuszobot. Sopron, szept. 2. Az osztrákok az általuk megszállott területen elfogott túszok egy részét, akiket napokig őrizet alatt tartottak, most Kismartonban szabadon bocsájtották. Erre magyar részről szabadlábra helyezték azt a 16 csendőrt, akik Rábafüzésnél a trianoni békeszerződésben megállapított határt átlépték és ezért a magyar csendőrök letartóztatták. B korona zürichi jegyzése. Budapest, szept. 2. Zürichben ma 100 magyar koronáért 1*477a svájci frankot jegyeztek. A drágaság letörése. Az uzsora tönkre teszi a népet és az országot. Mint ismeretes, a kormány és a főváros intéző körei a folyton emelkedő áruzsora megfékezésére ankétot tartottak, hogy az ország rendjét komolyan veszélyeztető bűnök legnagyobbikával szembenézzenek s annak továbbterjedését minden erővel megakadályozzák. Hogy az ankétozásnak lesz e komoly jelentősége és mennyiben tud megfelelni az adott helyzet körülményeihez képest, még nem tudni, de mi már most kijelentjük, hogy a zöld asztalok mellett folyó tanácskozások eredményében nem bizunk, vagy legalább is nem várunk olyan erélyes gesztust, amivel a poklok ördögét, a drágaságot radikális eszközökkel megfékezni tudná. Már pedig ennek rendezése minden -más kérdésnél fontosába probléma, hogy az ország konszolidációját biztosító milliós tömegek végső elkeseredése lángra ne lobbanjon és el ne hamvassza azokat a zsilipeket, mely ma még gátat emel a szennyes csatornák felénk özönlő áradatának, de ha itt a végső nyomor enyhítésén nem történik komoly lépés, egy végzetes napon kaiasztrófáíis helyzet állhat elő, mely minden eddigi alkotási s a jövőbe vetett összes reményeket halomra döntheti. Mi, keresztényszociálisták már számtalan esetben figyelmeztettük a kormányt és megjelöltük a gazdasági konszolidációhoz vezető egyedül helyes utat, amivel a lelketlen kapitalizmus mohó étvágyát még csirájában lehetett volna elfolytani. De sem az egyik, sem pedig a másik irányban nem történt semmi, melynek segítő eszközeivel megoldható, illetve letörhető lett volna az a nemzetölő uzsora, mely már komoly veszedelemmel fenyegeti az ország közrendjét. Itt tehát nem ankétra és zöld asztal melletti pepecselő haszontalan diskurálásra van most szükség, hanem egy bátor lendülettel olyan cselekedetre, mely a rendkívüli idők várakozásának és az ország nagy érdekeinek megfelel. Ez pedig csak egyben nyilvánulhat meg, ha a kormány statáriális uton vág elébe a beláthatatlan eseményeknek, mely az emberek önző, anyagi javak hajhászásával milliók szájából veszik ki a mindennapi betevő falatot. Ha a társadalmi rend és az állam érdeke azt parancsolja, hogy a vasút, távíró és egyéb közlekedési eszközök megrongálói statáriális bíróság elé állíttassanak, akkor kétszeresen halált kell kiáltani arra a sok országrontó csirkefogóra, legyenek azok hétpróbás keresztények, zsidók, kik ártatlan gyermekeket sorvasztanak el, vagy éppen arra kárhoztatják, hogy a tovább már elviselhetetlen nyomorúságos életre jöjjenek. Gyilkosok, vad és határt nem ismerő uzsorájával szembe kel! állítani az akasztófát, a puskacsőt, mert hogy ebben ;az országban néhány ezer vérszopó hiéna a csömörlésig egye tele magát, más becsületes, munkában görnyedő százezreknek meg ne legyen betevő falatjuk, ez már szavakban ki sem fejezhető nemtörődömségre vall. Mi tehái várjuk a kormány intézkedéséi, hogy mit fog cselekedni azokkal szemben, akik a nyomorúság szalma kazalja körűi az áruuzsora oiajbamártott égő kanóc tüz csóvájával járkálnak. Vagy pedig a kormány, ha érzi, hogy tehetetlen, bizza a kérdés megoldását ránk és biztosítjuk, hogy 48 óra múlva rendet teremtünk. Sz. Becsületes ember... Örek falusi bácsik, nénikék, elegánsan öltözött urak és hölgyek állanak sorban az j iskolák igazgatói irodája előtt. Elhozták gyermeküket, hogy a tanár urak bölcs vezetése melleit embert, okos, becsületes embert neveljenek belőle. Valamikor, még a háború előtt, ilyenkor azt mondta a falusi gazda a fiának: Beviszlek a városba, urat nevelek belőled. És másnap összekötött anyjükom egy kendőbe néhány darab ruhát, kenyeret, szalonnát, a lovakat befogták a szekérbe és a kis paraszt fiu pár nap múlva szivta magába a tudományt, elindult azon a tövises uton, mely tizenkétévi küzködés után elvezette a magasba :| ur lett, fatornyos faluja büszkesége . . . Az idők változtak. Ma nem urat nevelnek a középiskolák tanulóiból. Becsületes, okos munkásemberekre van szüksége a hazának. Magukat a szülőket is ez a magasabb cél vezeti akkor, midőn a kis fíut kocsira ültetik, hogy tanulni menjen. Más világot érünk. Az „uri ember" kiment a divatból, ma azt mondják „becsületes ember" . . . 9 npgaí-magppörszági kérdés az osztrák parlomentben. Bécs, szept. 2. A nemzetgyűlésen Mayer előadó röviden ismertette a nyugat-magyarországi helyzetet. Rámutatott a nagyhatalmak állásfoglalására, hogy Ausztria tartózkodjék minden fegyveres akciótói. Jelentette, hogy az osztrákoktól megszállott területen teljesen helyre állott a rend, a posta és távirdai összeköttetést felvették Béccsel. Jelenleg Soprömegyében 2500 osztrák csendőr van. A lakosság körében is nyugalom van. Majd a magyar külügyminiszterrel folytatott tárgyalás eredményéről számoi be, reményét fejezi ki, hogy a magyar kormánnyal sikerülni fog békés megegyezésre jutni. Bauer szociáldemokrata képviselő az osztrák kárlisták művének tulajdonítja azt a mindinkább kialakuló nézetét, hogy a Burgenlanban megtartsák a magyar hivatalnokokat. Kifejti, hogy a nyugatmagyarországi kérdést csak diplomáciai uton lehet elintézni. Boksát: tragédiája megismétlődik. Moszkva, szept. 2. A mongol kormány elfogta Ungern báró testőrgárdájának törzsét. Csapatai végleg megsemmisültek. Ungernre Koicsak sorsa vár. Mongolországban forradalmi nemzeti kormány alakult, amely az ország számára autonómiát követel. ff~ 3 S 0" 11 B I PARDON! Valaki a múltkor azt mondja: — Az már mégse járja, hogy ez az újság az ember magánéletébe, magánügyeibe beleavatkozik. Ugy látszik a „táncba u belefájdult a feje, azért volt ilyen rosszkedvű másnap. Ezt még megértem. Hogy a séia az ember magánügye, azt is megértem. De hogy egyes hadinyereséghez mérten öltözött lányok négyen-öten karonfogva sétáljanak a járdán — ez magánügy — pardon! ezt már nem értem. Már régóta bent volt a „ridikülömben" ez a négyes-ötös séta, de a „magánügy"-tői való félelmemben nem mertem elővenni. Most, hogy egy kis háttere is van a sétának, hát elővettem. Szemtanuja voltam egy családi jelenetnek, mikor a férj a feleségét csodálkozó szemmel nézi, hogy a vacsoráját a „kosárban" hozta. Az asszony sirva fakad s elmeséli, hogy amint hozza a vacsorát „a sétáló kisasszonyokai" ki akarva kerülni letépeti a járdáról — minden segítségére is votak — s „valahogy" megbotlott s kidűlt a vacsora. Pardon! azt kérdezem a közönségtől melyik fontosabb magánügy az ötösséta-e, vagy a keservesen megkereseti vacsora elfő gyaszthatása ? —mor. Szües Dez ;,ő nemzetgyűlési képviselő az ingatlan vagyonválíság parlamenti tárgyalásánál a 175. §-hoz a vidéki pénzintézetek tőzsdén nem jegyzett részvényeinek tőkésítési kulcsát illetőleg módosító indítványt nyújtott be, amelyet a pénzügyminiszter felszólalása után a nemzetgyüíés mint 4 szavazattal kisebbségben maradt indítványt nem fogadott el. E tárgyban a Pénzintézetek Országos Egyesülése Szűcs Dezső képviselőhöz a következő levelet intézte: Mélyen tisztelt Képviselő Ur! Nagyságos Urunk! Egyesülésünk vezetősége hálás szivvel emlékezett meg arról a támogatásról, amelyben Nagyságod a tőzsdén nem jegyzett pénzintézetek részvényváltságára vonatkozó rendelkezéseknek törvényhozási módosítására irányuló törekvésünket részesítette. Bár akciónk eredményre nem vezetett, mégis jól esik az a tudat, hogy Nagyságod kívánságainknak közérdekű és jogosult voltát felismerte s a^ok érvényesülése érdekében energikusan állást foglalt. Nem kételkedünk abban, hogy a törvény végrehajtása során a mi álláspontunk helyessége fog bebizonyosodni. Amidőn nagyértékü támogatásáért ismételten köszönetünket fejezzük ki, kérjük, hogy egyesülésünk működését a jövőben is jóindulatu figyelemmel kisérni méltóztassék. Kiváló tisztelettel Pénzintézetek Országos Egyesülése.
