Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-08-28 / 194. szám

Tizenhatodik év?oív»rii 194. Vasárnap ^áoa, i92I augusztus 2S. keresztény politikai napilap. Előfizetési árak : Egész évre 400 K, fél évre 200 K, negyed évre 100 K, egy hóra 35 K, egyes szám ára 2 K. Nagy idők — nagy emberek, Talán már elég volt a gyáva meghunyászkodásból ? Nem unta még meg a magyar politika, hogy antant ajtók előtt álljon lakáj módra s várja a borravalót? Nekünk nem borravalóként kell Baranya, sem Nyugat-Magyarország átadásának halogatása. Mi követeljük vissza elszakított területeinket. Nem türjük, hogy párduckacagányos őseink szivéből fakadt legszentebb érzelmek virágait piszkos oláh bocskorok tapossák. Hát elnézhetjük-e, hogy felvidéki testvéreink sóhaját cseh banditák gunykacajával keverve hozza át a Dunán a szél. Mi sértetlen Nagy-Magyarországot akarunk, vagy jöjjön a „nagyszerű halál..." Ez az ország népének néma üzenete a vezető férfiakhoz. A sértetlenség sarkköve az ország fennállásának. Ezt nem szabad figyelmen kivül hagyniok az ország vezetőinek. Amelyik kormány nem „Integra Hungaria" politikát folytat, az a nemzet lassú sorvadásának okozója, melyért felelnie kell. Amelyik kormány ezt a politikát nem tudja folytatni, engedje át a helyet másiknak. Mikor a miniszterelnök bucsuzóját olvastuk az újságokban, az egész ország arca gunymo.solyra torzult. Nekünk nem jogrendrikkancsok kellenek, hanem Deák Ferencek. Nem aprö-cs3prő törvények, hanem a 48-ashoz hasonló nagy horderejű alkotások. Most van a legnagyobb szükség igazi emberekre. Nagyokra, kik nem személyes kérdésben szólalnak fel, hanem Széchenyiként a tárcát dobják az asztalra, vagy Mária Terézia nemes uraira, akik életüket és vérüket adják. Tisza Istvánok kellenek, kik ha százszor lőnek is rájuk, megállják a helyet, mert érzik, hogy nagy, szent cél érdekében tesznek: a haza érdekében. Igazi férfiak, akik nem ijednek meg az akadékoskodok lekicsinylésétől, hanem odaállnak a gátra s nem engedik, hogy „félretolják". Friedrich mindent megigért — miért lépett viszsza? Tanuljon Tiszától erélyt, bátorságot s a mindig mindenben hibát kereső, akadékoskodó gazoknak kiáltsa oda: Csak a testemen át! Felelős szerkesztő : németh józsef Szerkesztőség: Török Bálint u. 1. (Telefon: 11.) Kiadóhivatal: Fő-tér 12. (Telefon : 61. sz.) S Wim zürichi jegyzése. Budapest, aug. 27. Zürichben ma 100 magyar koronáért 1 55 svájci frankot jegyeztek. Seprőn az elszakítás előtt (Kiküldött munkatársunktól) Sopron, aug. 25. Amikor a vonatom elindult, mintha idegenbe indultam volna. Ideges kapkodások, zakatolás . . . egy néni nagy lárma között helyet keres . . . állomás egy-kettő . . . csend és egy kis politika pipaszó mellett. Közeledünk Czenk felé. Nagy vita kerekedik, fölugrálnak, ujjukkal túrnak az elmaradozó fekete barázdák közé és mindenki jól értesülten mutogatja: Ez itt az uj határ. . . innen lesz az osztrákoké . .. Ebből azután parázs vita lesz, észre se vesszük az időt, amikor a kópházai dombok is a hátunk mögött vannak. Nagy csattogással hajlik a vágány, a váltó meg-meg csörren a fémszörnyeíeg alatt és pár pillanat múlva jó! ismert házak között dobogva terjeszli szét fekete füstjét. . . Még egy zökkenés és megállunk. as átaáson csend . . . szinte megdöbbenti az embert. Alig egy-két ember járkál, a máskor forgalmas állomáson . .. csendesen, mintha a lábuk zajára is ügyelne valaki. A falakon elsárgult piros-fehér-zöld plakátok, rajta a föiirás: Magyarok maradunk! A hallban nemzetiszínű karszalagos rendőr, egyik sarokban egy digó támaszkodik a falnak. Nincs már dolga. Neki mindegy ... A villamos hamar megtelik utasokkal, az állomás újra üres lesz ... a digó még mindig ott marad. A vonat utánnunk fütyöl és elindul Bécsújhely felé. nagy „ur" as araíánt. Zegzugos házsorok közt visz az utam. A Teleki utcán, ahol a gyümölcsárusok készletei pompáztak ... ma nincsen semmi . . • csak lehorgasztott fejű, elgondolkodó emberek sietnek munkájuk után. Síri csend mindenütt. Nem diskurálnak a házak előtt, jóképű, fekete ruhás bürgert k . . . mert minden gyülekezést megtiltott az antant. Valami meglepett, a házakon hiányzik a trikolor. . . érdeklődtem és megtudtam, hogy ez is az antant misszió munkája. Megtiltott minden demonstrációt . . . csak egvet nem tudott megtiltani . . . fiata! pirospozsgás bakfisok és diák-fiuk jönnek velem szemben. A lányokon három-szinü magyar ruha, a fiuk dagadó mellén ott diszeleg a kokárda . . . több ez minden demostrációnál. A Széchenyi téren ott még látni valami forgalmat. Legnagyobb részét az antant katonaság csinálja. Angol, olasz tisztek és katonák ólálkodnak a parkban és sétálnak a kövezeten. Uniformisuk vadonatúj ... mit ér az? A kop >tt ruháju huszárok után fordul csak meg a lányok szeme. Néha-néha nehéz társz- kerek gördül nek végig tompa zuhogással. Nagy butorszállitó kocsik mennek az állomás felé . . . vannak, sokan vannak, akik nem tudnak beletörődni Sopron elszakitásába . . . vannak, akik nem bírják az idngen levegőt. A világháború hőse, a monumentális fahonvéd még fenyegetve néz le ágyuja mellől, de holnap ... kitudja . . . vörösre festett osztrák frontkerüiők nem vágják- e porba a kultura nagyobb dicsőségére? A postaigazgatóság hurcolkodik. Csak egy hivatalban áll még a munka, hogy zavar ne legyen a lorgalomban. A Kaszinó üres ... az antant parancsol. A domonkosok temploma állandóan nyitva . . . Sopron imádkozik. A soproni újságok is bajban vannak. Rátette kezét az antant cenzúrája. A legszigorúbb ellenőrzés alatt állanak. A „Soproni Hirlap" mai számából törölték a vezércikkei. Miért ? Egyszerű . . . Hazafias reakciója nem tudott belenyugodni a történtekbe és megírta, ami a szivén feküdt. Ez a sorsa a többieknek is. A magyar hangot, a keserű feljajdulás! már most elnyomják, amikor az átadás még meg sein történt. Mi lesz ezután? Marad-e egyetlen magyar szellemű lap is Sopronban, ha bejönnek az osztrákok. Egy kis verőfény. Az erzsébetkertben magyar tüzérek ültek az egyik padon. Halkan dúdolgatták Horthy Miklós üzenetét. Amint szállt a bus melódia, ugy sokasodtak meg körülöttük az emberek. A katonák pedig újra kezdték nótájukat. Egyszerre egy töpörödött németes kiejtésű úriember válik ki a hallgatók közül, lassan odamegy a katonákhoz és szinte szégyenkezve kérdezte — Mondja vitéz ur, nem mondaná el wie sagt man ... ja ... ja, a szövegit ? És az öreg buzgón jegyezni kezdett, de közbe pironkodva jegyezte meg a ná, nem nekem, a lányomnak. a várkerületen. Sopronnak eme soha véget nern érő korzóján is végig mentem. Az üzletek nyitva vannak és nincs semmi különös. Drága minden. Méregdrága. Egy könyvesbolton azonban fennakadt a szemem. A kirakatban egyetlen magyar könyv nincs, csupa német. Két Nick Karter ékeskedik csupán az egyik polcon. Vajon nincs e benne tendencia? Mert a cég zsidó. A kávéházakban nincs sok vendég. Az antanttisztek és legénység azonban a fél napot odabent töltik. Pénzük van . . . szórják. A cigány pedig huzza a szomorú magyar nótákat. . . Mit ér ha ugy sem tudják megérteni.