Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-08-03 / 174. szám

9 PÁPA ÉS VIDÉKE 1921 augusztus 3* A hetivásár A szárazság és a felhozatal — Piaci árak A keddi kishetivásár képe komoly megfontolásokra adhat okot. A piacról kezdenek eltűnni a legszükségesebb élelmiszerek. Tejet, tejfelt, túrót, vajat alig lehetett látni. Zöldségfélékből is oly gyatra volt a kínálat, hogy egy nagyobb forgalmú vendéglő összevásárolhatta volna az egészet. Nem csoda tehát, ha az árak inkább emelkedő tendenciát mutatnak, hisz igen könnyen megtörténhetik, hogy az utolsó burgonya is elpárolog a piacról ebben a ma már igazán veszedelmes szárazságban. Igaz, a kereslet sem volt túl nagy, úgy hogy egyelőre még jutott a vevőknek tej is, vaj is, zöldségféle is és az árusítók is vihettek haza magukkal, amin nem tudtak túladni, de mindenesetre más elbírálás alá esik ma a termelők piaci magatartása, mint egy hónappal ezelőtt, amikor a mindent felégető kánikula még nem fenyegetett akkora veszéllyel. A piacon a következő árak voltak érvényben: tojás 2-80—3-40 K, ugorka darabja 2—4 K, tök 2—5 K, sárgarépa-petrezselyem 1—2 K, kalarábé csomóban 2—4 K, káposztafej 4—6 K, burgonya 4—6 K, tejeskukorica 2 K. A gyümölcsöknél vannak különösen magas árak, ami szinte érthetetlen, tekintve, hogy abból hoztak fel még legtöbbet. A körte ára 18—24, az almáé 20—22, a szilváé 12—22 korona között ingadozott. Az orosz éhezők véres lázadása Holttestek borítják az utcákat — Uj összeesküvés a szovjet kormány ellen Varsó, aug. 2. A moszkva-voronesi vasúti vonal mentén tegnap először csaptak össze az éhinség területéről menekülő parasztok és a vörös katonai osztagok. Mindkét részen halottak és sebesültek voltak. Azokba a kormányzóságokba, ahol az éhinség pusztít, a legjobb bolsevista csapatok megbízhatatlansága miatt kinai formációkat küldenek. Moszkvában tegnap éjjel ismeretlen kezek plakátokat ragasztottak ki ezzel a fölirássa!: — Pusztuljon Lenin és Trockij! — Csak a cár mentheti meg a kétségbeesett Oroszországot! A Moszkva-felé masírozó 4 milliónyi néptömegben a kolera borzasztóan pusztít. A halandóság óriási és még az egészségügyi személyzet körében is 95%. A járvány már átragadt a vöröscsapatokra is, amelyeket az éhezők feltartóztatására küldöttek ki. Sok vörös gárdista a néphez csatlakozott. Az országutak mentén százszámra hevernek a hullák. A falvakban sok paraszt felgyújtja a házát. Az élelmezési nehézségek miatt a vörös hadseregben igen izgatott a hangulat. Pétervárott és Moszkvában a kommunisták a kaszárnyákban éjszakáznak. A hatóságoknál már csak női kommunisták láthatók. A gyárakat kartelek alakjában visszaadják a régi tulajdonosoknak. A pétervári közúti vasutat is visszaadták előbbeni tulajdonosának, egy belga részvénytársaságnak. Az oroszországi kommunista- párt holnap megkezdi az úgynevezett általános »nagytakarítást";. — jelenti a Chicago News tudósítója a lapjának. A párt valamennyi tagját most újonnan fogják minősíteni, megmaradhat-e a pártban, vagy sem. A tagok egy részének szóbeli vizsgálatot kell tennie, de még ezenfelül is célszerű, ha ajánlóleveleket hoznak magukkal. Az ajánlások közül a legtöbbet természetesen a testi munkások: ajánlása fog érni. A vizsgáló-bizottság a* arra hivatottakból: szociálista tudósokból ésáltalában a szociálista értelmiségből áll, ennek a munkáját azonban ellenőrzi a legfőbbbizottság, ameiy csupa olyan tagból áll, akik már 1917 előtt i& a kommunista párthoz tartoztak. Igy akarják a kommunisták megerősíteni pártjukat. A Neues Wiener Journal helsingforst jelentésre hivatkozva* az orosz szovjetsajtó hireit hozza,, mely szerint Pétervárott a szovjetkormány ellen irányuló uj összeesküvést fedeztek fel. Az összeesküvők élén Taganzev tanár állott, aki nemrég még magasrangu igazságügyi tisztviselő volt. Schachovszkoj Dimitrij herceg nevét is emiitik ezzel kapcsolatban. A felkelést Okovcev, volt miniszterelnök és Strude szervezték. Az összeesküvők szovjetjelentések szerint nagymennyiségű francia pénzzel rendelkeznek. Többszáz ügynököt és az összeesküvők pétervári kerületi bizott! ságát letartóztatták. Kocka-, süveg- és porcukrot kap a közönség. A cukorkőzpont szeptember elsejével megszünteti működését. Az uj cukorárakról még nem tudni, hogyafi alakulnak ki, de annyi máris bizonyos, hogy a közfogyasztásra kerülő cukrot a közönség csakis raffinált állapotban kapja. A kristálycukrot ezentúl csakis iparfeldolgozásra adják a forgalomba. TÁRCA. Somló-vára. Irta: Porkoláb István. Öröm, tivornya, dicsőség tanyája, gyász, tragédia, harc színhelye egykor — omladozva, az égnek meredő romok ma : ez Somló-vára. Történetét fakult pergamenek őrzik rejtve, legendáit apáról-fiura maradt szájhagyomány regéli. Pásztortüz-csillagos öszi alkonyokon a Somló környéki magyar felmutat a hegyormon görnyedező várromra: — Az ott Bakacs Elek vára — mondja emlékező hangon a fiának és elregéli a hozzája fűződő történetet. A vár alatt ma is élnek a lovagkor, a török-világ mondákká színezett történetei s mutatják a kősziklát, mely — a rege szerint — a rajta pihenő Kinizsi súlya alatt horpadt be. Ez a monda Kinizsi emlékét őrizte meg, aki valóban birta Somló-várát, tehát ennyiben történeti alapja van. A „Kinizsi sziklája" egy hatalmas, mohos terméskő, melyen nyereg alakú mélyedést tartja a néphit a rendkívüli erejű Kinizsi ülése nyomának, látható a dobai részen, a pápai Esterházyféle szőllő felső szélénél, a hegytetőre vezető ut mellett. Ötödfélszáz esztendővel ezelőtt talán innét szemlélte a hires törökverő hős a hegy pereméről büszkén alátekintő várát, amellyel dicső királya megajándékozta. Kinizsi Pál 1479-ben kapta adományban Mátyás királytól Somlót és részeit. Az urodalomhoz tartoztak ekkor Vasmegyéből, melyhez magát a Veszprémmegyéhez tartozó várat is számítják: Karakó, Irnosdháza (eltűnt község Jánosháza közelében), VámosPereszteg, Hosszu-Pereszteg, Szent-Ódorfa, (ma puszta), Ság (a vámjával), Tacskánd (ma Gérczével egy) és Vassány (Varsány, a török-világban elpusztult község a veszprémvas—zalai határon, a dobrókai csárda tájékán létezett) helységek, Martonfalva puszta (ma is) és a ság—somlyai várrom („Castrum desertum Saagsumplya" említi az 1479-ből való oklevél), Veszprém megyéből: Torna, Nagyberzseny, Doba falvak, Vigep puszta és az apáca-vásárhelyi vám. Ezeken kivül Kinizsi birta Vázsonykő várát, melynek tartozékaiként találjuk a többek közt a Somló alatti Nagy-Szőliőst, Nagy-Alásonyt, az e tájon fekvő Kertát, Felső-Kamondott és a Pápa melletti Hodoskát. Somló-vára akkori veszprémmegyei tartozékai közül napjainkban is ehhez az uradalomhoz tartozik Doba, Torna és Nagy-Berzseny szintén létező községek. Vigep pusztát (vagy Bodfölde) azonban manapság hiába keressük, nincs meg már, ezt is a török tette a földel egyenlővé, NagyBerzseny környékén, a zalai határon létezett. Somló-vár tartozékai között már a XVI. század legelején nem találjuk, bár ekkor még létezett, mint a nagyjenői* Pálosok birtoka, akiknek Kinizsi hagyományozta. í * A történetírók (Csánki is) Negy-Jenőt egynek veszik Tüskevárral. Lehet. Ámde ebben az esetben — kérdem — hol volt Tüskevár ? Mert volt: 1224-ben Halcha de Baba tüskevári várnagy, és mint tudjuk ma is van. A tüskevári állomás és Somlójenő (a régi Kis-Jenő) közti dombon, mint azt ma i* beszélik és nyomai vannak, falu volt egykor. Talán ez lehetett Nagy-Jenő, melynek az elpusztulása után költözködtek az idevaló pálosok Tüskevárra. A várhoz tartozó Apáca-Vásárhely(vámja) a mai Somlóvásárhellyel azonos, mely a XIV., XV. században és még később is a megye legnevezetesebb és legnépesebb városai (oppidium) közé tartozott. Régi helység ; a benne lakott apácákról és a vásárairól vette a nevét. Kolostorával kapcsolatban már 1212-ben előfordul, 1325-ben Róbert Károlytól nyer kiváltságot, nevezetesen helypénzszedési jogot, időnként a megye székhelye volt: nádori törvényszékek és megyegyülések tartattak benne. Pápával együtt, mely után a megyében nagyság és népesség tekintetében következett, a Bakonyalja főhelyének tekinthető. Vámhely is volt; ezt leginkább Somlóvár urai birták, de az itteni földesurak: a Szent Lampertről nevezett premontrei apácák ugyancsak jogot formáltak hozzá, ugy látszik azonban, eredménytelenül, mert az oklevelekből nem tűnik ki, hogy valóban a kezükün lett volna. — A helység külseje, építkezési modora, a só-hivatal érdekes formájú háza napjainkban is mutatják az egykori várost, a templom, a paróchia, a közalapítványi urodalom épületei pedig a hajdani monostorra, a nagy piac-tér a régi hetivásárokra emlékeztetnek. A templomban többé-kevásbé megviselt voltuk ellenére is művészi munkák láthatók (a szószék, néhány rosszul „restaurált" kép, a sekrestyében egy szekrény), minden bizonnyal a szerzetes-rend idejéből. Hihetőleg ebből a korból való az a stylusos kis kápolna is, amelyik az emberi kegyelettelenség és • érzéktelenség jóvoltából a faluvégi temető dombján omladozik. A művészi nyomok még láthatók rajta s arány-