Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-07-19 / 161. szám

1921 julius 15. PAPA ÉS VIDÉKE 3. S» -önkényesen, addig most 167« százalékot kell leadni, tehát most lényegesen könnyebb a gazdaközönség helyzete, ó is antiszociálisnak Tartja a javaslatot, mert szegény emberek fizetik. Kéri Kerekes Mihály képviselőtársát, Jiogy módosításától álljon el, mert nem fe­lel meg a követelményeknek. Végül a Ház a második szakaszt Ereky Károly és Könyves Lajos módosításával el­fogadja. A harmadik szakasznál Eörffy Imre stiláris módosításával az eredeti szöveget fogadták el. * A negyedik szakasznál Ereky Károly szólalt fel. Módosítását a Ház nem fogadta el. — Az ötödik szakaszt Ereky Károly mó­dosításával fogadja el a Ház. A hatodik szakasznál Ereky kérdi a pénzügyminisztert, hogyan akarja ellenőrizni a kereskedelmi malmok őrlését, mire Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter válaszol s kijelenti, hogy a 10. szakasz tárgyalásánál fogja meg­adni válaszát. — A Ház a szakaszt eredeti szövegében fogadja el. A hetedik szakaszt Eörffy Imre mó­dosításával és Ereky Károly pótlóindítvá­nyával a Ház elfogadja. A nyolcadik szakaszt a Ház a maga teljességében fogadja el. A kilencedik szakaszhoz Ereky Károly kér szót. A cukorforgalmi adó a nevezett szakasz értelmében nem indokolt. Nincs finan­ciális alapja, hogy a pénzügyminiszter akkor, amiKor az állami részesedésnél minden méter­mázsa répánál 400 korona helyett 230 ko­ronát vett be, ugyanakkor minden kg. cukor­nál 1*40 koronát szed. Kéri ennek a sza­kasznak törlését. Rupprecht Olivér: A gyárban 8060 koronába került 1 kg. cukor. Ebből a gazdák 2 50 koronát kapnak akkor, amikor az ál­lamnak ötször nagyobb a bevétele a cukor után. Nem tartja igazságnak, hogy ezt a termelési ágat még külön adóval is sújtsák. A napokban hangzott el itt a képviselő­házban, hogy át kell térnünk a többterme­lésre. A cukorrépatermelés többtermelést jelent és amellett még a munkanélküliséget is szünteti. Azokon a vidékeken, ahol a répa­termeléssel foglalkoznak, nemhogy munka­nélküliség, hanem éppen munkahiány mu­tatkozik. Kérem az igen tisztelt pénzügy­miniszter urat, ejtse el ezt a szakaszt. Ezután elnök a vitát felfüggeszti. Napi­rendi indítványt tesz. A legközelebbi ülés julius 19-én lesz délelőtt 10 órakor. Az ülés napirendje: a mai ülés jegyzőkönyvének fel­olvásása, hitelesítése, az imdemnitás és a Sürgős interpellációk tárgyalása. Utána Kutkafalvy Miklós mondja el interpellációját. A nemzet a trianoni béke lesújtó hatása alatt áll. Az utolsó pillanatban a győztes hatalmakban felébredt a lelkiis­meret. Biztattak bennünket minden oldalról. Mi bíztunk is e biztatásokban, meg kellett azonban győződnünk arról, hogy az antant kormányok Ígéreteiben csalódtunk. Még a jó akarat is hiányzik az antantnál. A francia miniszterelnök nyíltan kijelen­tette, hogy Magyarország Románia és Cseh­ország között már választott és a választás nem Magyarország javára dőlt el. Örülünk ennek az őszinteségnek, igy legalább tisztán látjuk a francia politikát. Beszédjét folytatván azt hiszi, hogy a nemzetgyűlés érzelmeinek ad kifejezést akkor, amidőn azt javasolja, hogy mondjon köszönetet a nemzetgyűlés mindazoknak a szenátusi tagoknak, aküv Magyarország érdekében a francia szenátus ban felszólaltak. Mi a területi integritásról le nem mondtunk, nem is mondunk le. A trianoni békeszerződés végrehajtása közelről érdekli a ruthén népet, mert éppen ez a nép az, amely soha nem nyilatkozott abban a tekintetben és ugy, hogy el akarna szakadni Magyarországtól, sőt éppen annak adta tanújelét, hogy nem fog Magyarország­tól elszakadni. A tásgyalásról sem a ma­gyar nemzetnek, sem a ruthén népnek semmi közelebbi tudomása nincsen. Az a véleményem, hogy békés állapotokat nem létesíthet a magyar kormány a esek kor­mánnyal lényeges területi engedmények nél­kül. A cseh nép és a cseh külügyminiszter voltak azok, akik nagyban hozzájárultak Ma­gyarország feldarabolásához. Most itt van az alkalom, hogy ezeket a bűnöket a folyamat­ban levő tárgyalások folyamán valamiképen helyreigazítsák. Kérdi a külügyminisztert, haj­landó-e a tárgyalásokról a nemzetgyűlést tájékoztatni. Ezután Bánffy Miklós gróf külügymi­niszter szólalt fel. A magyar kormány min­dig hangsúlyozta, hogy a békeszerződés kö­telezettségének eleget tesz és nem téveszti szem előtt azokat az előnyöket sem, ame­lyeket a békeszerződés részére biztosított. Az előzetes intézkedések már folyamatban van­nak, amelyek a határmegállapitó bizottság működésében nyilvánulnak meg. Amint annak az adatai az ő kezébe kerülnek, az ered­ményről a Háznak azonnal be fog számolni. Ezután áttért a marienbadi találkozá­sokra, Ez a találkozás — mondotta — ter­mészetes folyamánya annak a politikának, amelyet a magyar kormány követ, amelynek célja, a háborús által bekövetkezett viszás állapotoknak megszüntetése és a békés fej­lődés biztosítása. Ez a találkozás folytatása a brucki tárgyalásoknak és tárgyai részben a trianoni béke végrehajtása, részben a gazda­sági tárgyalások. A gazdasági szakbizottság rövid lejáratú egyezményt kötött a szén és koksz behozatalára. Hosszabb lejáratú gazda­sági szerződések még mindig nem köttettek. A többi kérdésekben a szakbizottság nehe­zebben találta meg a közeledést, azonban a remény van arra, hogy a további tárgyalások folyamán a nehézségek ei fognak simulni. Hogy ez mind elérhető legyen, a cseheknek el kell fogadni és be kell látni, hogy a tria­noni békeszerződés által reánk rótt terheket maximálisaknak tekintjük és súlyosbításokat és esetleges további emeléseket, nem fogad­hatunk el. Azt hiszi, hogy a nemzetgyűlés helyesli, ezt az álláspontot. Ujabban azzal a felfogással találkozott, hogy a marienbadi tárgyalások a kis antantnak Magyarországgal szemben érzett ellenszenvét nagy részben le­tompították már. Mi minden hátsó gondolat nélkül mentünk bele a tárgyalásokba. — Kéri válaszának tudomásul vételét. Ugy a ház, mint az interpelláló kép­viselő a választ tudomásul vették. Az ülés vége 2 órakor. Az iparrevizió. Az uj ipartörvény, mely már tengeri kígyóként húzódik a reménységében sokat csalódott keresztény iparosság feje felett, ugy látszik, hogy a megvalósítás felé közeledik. Ez a törvényjavaslat, habár nem a mi kíván­ságunkat tartalmazza is, melyeket a keresz­tényszociális programm az iparosság meg­mentése érdekében követel, még is azt kell modanunk, hogy sok olyan üdvös dolgot tartalmaz, melyek, ha törvény lesz belőlük, az iparosságnak némi védelmet nyújtanak. Midenek előtt azonban az uj ipartörvény első bekezdése az kellene, hogy legyen, amit mi régóta hangoztatunk, hogy az állam részéről ne csak szóbeszéd maradjon a ma­gyar. ipar pártolása és amikor állami meg­rendelésről van szó (mint például most a bakancs ügy), akkor pedig oda adják a zsidó gyárosnak, hogy az fölözze le a hasznot, a kisiparos pedig viselje a terhet, neveljen családot, áldja és védje a kereszténynek mondott kormányirányzatot, de a munkát és azt a kis hasznot, melyet becsületes munká­val akar megkeresni, azt zsebre vágja az amúgy is zsírjában fuldokló zsidó tőke. . Hát ez minden, csak nem iparpártolás. Az ilyen szellemű ipartörvény, mely nem teszi az államnak is kötelességévé a pusztuló magyar ipar támogatását, annyit sem ér, mint döglött lovon a patkó. Akkor hiába szavalunk magyar jövőről, nemzeti és keresztény meg­újhodásról, ha az e felé vivő utat halálos komolysággal nem egyengetjük. Legyen az miniszter vagy egyszerű munkás, de ha eszmét, elvet hirdet valaki, azt tartsa is meg becsülettel, különben senki sem fog hinni a szavának. Ez azonban áll mindenkire, egy em­berre épp ugy, mint testületre és intézetre, hogy a magyar iparpártolás necsak hazafias frázis legyen, hanem valóság. Akkor hihetünk a magyar föltámadásban, különben nem. A szavakból már elég volt, sőt sok is, most már reális életet és munkát biztosító eszközökre van szüksége a magyar iparos osztálynak, mert az idealizmus bármilyen szép is, de végső következményében nem elég. Itt tenni és aka-ni kell olyat, ami az iparosság javára tettekben nyilvánui meg. (Sz.) HÍREK. Megkerültek a megszökött rabló oláhcigányok. Értékes vendégekkel szaporodott meg tegnap a rendőrségi fogház. Mint olvasóink előtt ismeretes, néhány héttel ezelőtt rend­őrségünk üldözőbe vette Horváth Ignácot. Társa, Kolompár Farkas Péter rálőtt a rend­örre, aki le akarta tartóztatni őket. A rendőr önvédelemből kénytelen volt fegyverét hasz­nálni. A golyó átjárta Horváth Ignác hasát. Súlyos sebével behozták az irgalmasok kór­házába, ahonnan az éj folyamán megszökött. Azóta bujkáltak, mig most a zalaegerszegi csendőrörs el nem fogta mindkettőt. Kolompár Farka» Péter Vépen, Horváth Ignácot Nemes­viden került hurokra. A két jómadarat tegnap hozták Pápára a zalaegerszegi csendőrök. Az elfogottak lelkét sok bün terheli: 4 rablással 8 betöréses lopással, 3 lólopással vannak vádolva. Valószínűleg ők törtek be a pápasalamoni hitelszövetkezetbe is, ahonnan 12.000 koronát és több takarékpénztári be­tétkönyvecskét emeltek el. A pénz Buda­pesten mulatták el. Mindkettőt rendőrségünk kihallgatja s azután átkisérik Győrbe, ahol valószínűleg szintén betörést követtek el. — Lovasrendőrség városunkban. Mint illetékes helyről értesülünk, rendőr­ségünk a közeljövőben lovasrendőrséget kap„ Egyenlőre 5 lovasrendőrünk lesz, a száma azonban 14-re fog emelkedni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom