Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-07-01 / 146. szám

Tizenhatodik évfolyam 146. ^zam Péntek Pápa, 192J julius 1, KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. Előfizetési árak : Egész évre 400 K, fél évre 200 K, negyed évre 100 K, egy hóra 35 K, egyes szám ára 2 K. Felelős szerkesztő : NÉMETH JÓZSEF Szerkesztőség : Török Bálint u. 1. (Telefon : 11. sz., Kiadóhivatal: Fő-tér 12. (Telefon: 61. sz.) Évfordulóra. Ma egy éye, hogy a sziik keretek közt mozgó hetilapból napilappá átalakult. „Pápa és Vidéke" első száma megjelent. Nem hiába, bogy gyorsan jár az idő kereke, ma már egy hosszú év nehéz, de eredményes mun­kájára tekinthetünk vissza. Amit akkor magunk elé célul kitüztünk, hogy komoly, minden sorában megbízható, becsületes nemzeti, ke­resztény lapot adjunk olvasóink kezébe, ezt a célt az elmúlt egy éven át lelkes, önfel­áldozó munkával igyekeztünk megvalósítani. A közönség, amely egy éven át közvetlen közelről láthatta az igazságért lefolyt küz­delmes munkánkat és harcainkat, mellénk szegődött s ez igazolása és biztositéka an­nak, hogy jó uton indultunk meg, jó uton haladtunk s haladunk tovább a cél felé, nem hódolva be senkinek, se hatalomnak, se pénznek, se népszerűségnek, nem rettenve meg a vakondokok aknamunkájától sem. Egy megtépázott, agyongyötört nemzet szivve\-\élekkel dolgozó napszámosainak érez­tük magunkat s tollúnk mindig csak egy urat szolgált és hajlandó szolgálni: a tradí­ciói reneszánszát élö magyar nemzetet. A tülekedő, egymást marcangoló politikai had­seregek harcán mindig fölülemeikedve ez egyetemes nemzeti érdekeknek voltunk is­tápolói és szószólói. M gindulásukkor ott volt már a lap fején az irányjeiző : keresztény politikai napi­lap vagyunk, de már akkor hangsúlyoztuk, hogy ez a „keresztény" jelző nálunk nem a konjunktura divatos terméke, nem divatos arcfesték, hanem a szivünkbe, vérünkbe, vi­lágnézetünkbe gyökerező valóság, amely nem az elfogultságot, vagy egyoldalúságot jelenti, de azt, hogy tollúnkat a tiszta, elfogulatlan igazság vezérli mindenben. Voltak pesszimisták, akik idealizmu­sunkat csak lelohasztani tudták pesszimiz­musukkal, de ezek ma már levetették pesz­szimizmusukat s látva a körénk sereglett lelkes tábort, a legodaadóbb munkatársaink. Egy év — mennyi tervezgetésnek, mennyi áldozatnak, mennyi odaadó munká­nak drága foglalatja, jelző határköve. Meg­állunk egy pillanatra, de máris folytatjuk munkánkat, amely soha meg nem szűnhet nálunk, akiket a Sors a keresztény és sovén magyar szellem őrszeméül állított ki e város és a vidék keresztény társadalma fölé. Mi a Pompéji kapujában állott légionista kötelesség­tudásával és rendithetetlenségével teljesítjük ezt a hivatásunkat; adja I^ten, hogy erőben, tekintélyben gyarapodva sok ilyen évfordulót jelző határkőhöz érkezhessünk még el. fl borons zürichi jegyzése. Budapest, jun. 30. <eri védője otthagyta a Tisza-pör tárgyalását. 7/wi^uu . — 1 AA Budapest, jun. 30 A Tisza-pör keddi tárgyalásán jelen­tették az elnöknek, hogy Kéri Pál titokban valimelyen iratokat adott át védőjének, dr. Várkonyi Oszkárnak. Az elnök fölszólitására a védő hivatkozva a védelem szabadságára, nem szolgáltatta át ezeket az iratokat és ezért Kéri Pált az ügyészség fegyelmi uton negy­vennyolc órai sötét zárkával büntette. A mai tárgyalás megnyitásakor Várkonyi Oszkár dr. védő a védelem szahadsága érdekében elő­terjesztést kivánt tenni. Miután Gadó István dr. elnök ezt nem engedte meg, a védő a védelem megsértése cimén semmiségi pa­naszt jelentett be és összecsomagolta iratait, majd eltávozott a teremből. Az elnök: Miután a védő eltávozott, a biróság határozathozatalra vonul vissza. Néhány percnyi tanácskozás után az elnök kihirdeti a biróság határozatát, amely szerint, mivel dr. Várkonyi Oszkár védő min­den jogos ok nélkül hagyta el a tárgyalási termet, a tényállás közlése mellett fegyelmi eljárás megindítása végett jelentést tesznek az ügyvédi kamarának. Addig is, mig Kéri másik védője megérkezik, hivatalból Baracs György ügyvédet rendelik ki. A határozat megindokolása szerint, mi­kor Kéri a szombati tárgyaláson egy cédulát csúsztatott védője kezébe, megállapítást nyert, hogy ez az irás nem erre a tárgyalásra, ha­nem más ügyre vonatkozik. A védőt nem lehetett arra kényszeríteni, hogy ezt az irást szolgáltassa be, éppen azért, mert Kéri Pál jogerősen elitélt rab, a rá vonatkozó fogházi rendtartás szabályai érvényesek, őt az ügyész­ség fegyelmi eljárása alá kellett vonni. Kéri Pál: Én nem csúsztattam oda az irást, hanem nyiltan adtam át védőmnek. Elnök: Önnek tudnia kellett, hogy mint jogerősen elitélt rab, senkivel sem levelez­het. Ha ugy érzi, hogy jogtalanság történt önnel, emeljen panaszt illetékes helyen. Ezután dr. Polónyi Dezső védő, Eényes László és Vágó Jenő is semmiségi panaszt jelentettek be. Ezután Papp Józsefet, az ügyvédi kamara elnökét hallgatták ki. Kijelenti, hogy nem áll meg Morgenstern tanúnak az a vallo­mása, miszerint ő október 31-éh a Város­házán tartózkodott volna. — Orosz László kisebb jelentőségű vallomása után az elnök a tárgyalás folytatását holnapra halasztotta. Hegedűs Lóránt pénzügyi politikájáról. Budapest, jun. 30. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter Szen­tesről Hódmezővásárhelyre utazott. Hódmező­vásárhelyen a miniszter előbb Temesváry Géza főispán helyiségében a városi és a kisgazdatársadalom képviselőit fogadta, majd Szádeczky Lajos dr. képviselő beszámolója után Hegedűs Lóránt mindenekelőtt átadta Bethlen István gróf miniszterelnök üzenetét, hogy a nyári szünetben Vásárhelyen, kerüle­tében beszámolót mond, majd igy folytatta : — Autón jöttem, — nem állami autón, mert az az ember, aki Önök előtt áll, Ma­gyarország legfakarabb embere. Nem enge­dem meg sem magamnak, sem miniszter­társaimnak, hogy az adózók pénzét haszon­talanságra költsék. Nem látogatóba jöttem. Ugy jöttem, mint a fiu az anyjához és ez nem látogatás. Én nemcsak miniszter vagyok, én ősi székely parasztoknak vagyok a gyer­meke, aki ilyenkor szükségét érzem, hogy ide jöjjek az anyai földhöz, hogy abból me­rítsek erőt a más hatalmakkal való küzde­lemhez. (Éljenzés.) Amikor családom tiltako­zott, mikor az, aki legközelebb állott hozzám, a leleségem, aki azóta betegen fekszik, mert attól félt, mikor a pénzügyminiszterséget el­vállaltam, hogy engem is agyon fognak verni, mint Tisza Istvánt, azt mondtam, hogy nem menteni vagyonomat a romlástól és a ma­gyarságQt az elpusztulástól. (Ugy van!) Hivatásom, hogy a magyarságban tart­sam a lelket. A magyar égboltozat rettentően beborult. Nem a ml hibánkból, hiszen nincs ma­gyar ember, aki hibás volna ebben a háborúban. Tisza István tiltakozott ellenne. Épp oly kevéssé vagyunk hibásak, mint abban, hogy az Isten jégesőt bocsát reánk. A háború vérontásából elég volt. Amig én miniszter vagyok, háborúra pénzt nem adok. Az ember­ölésből^ magyar-csonkításból elég volt. Tíz­millió embert öltek meg és keresik, hogy ezek hol vannak. A földben vannak. Tehát nekünk a magyar gazdaságot ugy kell meg­erősítenünk, hogy ez az ország feltámadjon, mert ennek fel kell támadni és fel is fog támadni. Ezért vállalkoztam arra, hogy bele­nyúljak oda, ahol a legnagyobb kishitűség volt, a pénzhez. Megjavítom a pénzt s akkor a pénz, mint minden érték forgatója, éppúgy megjavitja a gazdaságot, mint ahogy a beteg ember vérét kell meggyógyítani. — Amikor a tárcámat átvettem, akkor volt szó arról, hogy Nyugat-Magyarországot elvesztjük-e vagy sem. Meg fogom mutatni az ottaniaknak, hogy hol lesz jobb, Magyar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom