Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-06-18 / 136. szám

Ara 2 korona Tízenhatodik évfolyam 118. szám. Szombat Pápa, 1921 junius 18. Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre 200 K hegyed évre . 100 K Egy hóra ... 35 K Egyes szám ára 2 kor. PAPA ES VID Szerkesztőség és fiók­kiadóhivatal : Tőrök Bálint utca 1. szám. Kiadóhivatal: Fő-tér 12. Telefonszámok: Szerkesztőség 11. Ker. flemzeti Nyomda 11. Kiadóhivatal 61. MX KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. MM MM Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. MM 9 Pápai Keresztény Minihás­egyesQlet Ugye. Ismeretes, hogy a Pápai Keresztény Munkásegyesület május hó 8-án tartott műsoros estélyét Popovits Lajos rendőr­fogalmazó rendőri karhatalommal fel­oszlatta, amivel botrányt provokált és a kerületi rendőrfőkapitány vizsgálatá­nak adatai szerint szabálytalanul járt el. A szabálytalan feloszlatás miatt Sziics Dezső, a pápai kerület nemzetgyűlési képviselője, a parlamentben interpellá­ciót intézett a belügyminiszterhez, amely­ben a legteljesebb elégtételt követelte a Munkásegyesület részére. Az interpellációra — amelyet annak idején teljes egészében közöltünk — ma válaszolt a nemzetgyűlésben gróf Ráday Gedeon belügyminiszter és a kővetkezőket mondotta: — Tény az, hogy mulasztás történt, ez azonban csak az illető rendőrtisztviselő előzékenysége (?) volt. Az egyesület, minthogy anyagi eszközök nem állottak rendelkezésére, a műsoros estély meg­tartásához szükséges engedély kiadása­kor a felügyeleti illetékeket nem tudta előre lefizetni. A rendőrtisztviselő nem is kérte azokink azonnali lefizetését, de az est megkezdése után a rendőrfogal­mazó (Popovits) felszólította az est vezetőjét, hogy fizessék le az illetéket. Erre a felszólításra valószínűen (!) szó­váltás támadt s megtörtént a felószlatás, A dijak valóban túlságosan magasak voltak, mivel sak rendőrközeg volt ki­vezényelve. Végleges választ természe­tesen csak az ügyben most folyó vizs­gálat befejezése után adhat. Szűcs Dezső a miniszter válaszát csak azzal vette tudomásul, hogy a Keresztény Munkásegyesületnek meg kell kapnia a legteljesebb elégtételt. Olaszország Ausztria ellen. Bécs, jun. 17. Marchese Delta Fo­resta bécsi olasz követ egy ujságiró előtt a következőket mondotta: A csat­lakozási mozgalom miatt Ausztriát többé nem tekinthetjük az európai béke fenn­tartójának. Ausztriából egy uj tűzfészek lesz. Olaszország a legellenségesebben gondolkodik a csatlakozási mozgalomról. Rmerilia óriási vesztesége a hereshedelmi flotta miatt. Kopenhága, jun. 17. Az amerikai sajtó megállapítja, hogy az Egyesült­Államokat 800 millió dollár veszteség érte azáltal, hogy nem adták el keres­kedelmi flottáját, midőn Versaillesban a fegyverszünetet aldirtdk. Amerika keres­kedelmi flottájának 16 millió tonna tar­talma jelenleg használatlanul vesztegel a kikötőkben, milliókat emészt fel fenn­tartási költségekben és a világkereske­delem előreláthatólag még sokáig nem lesz képes felszívni ezt a tonnamennyi­séget. A tótok autonómiája. Prága, junius 17. A tótok erőt harca az autonómiáért komoly aggo­dalommal tölti el a politikai köröket Massaryk lapja, a Tribuna nyíltan be­vallja, hogy hiba volt a Szlovenszkóban be nem vezetni a tartományi, önkor­mányzatot. A tótok, akik megszokták a passzív rezisztenciát, most is el­nyomottaknak érzik magukat és még ina is álmodoznak .a jobb holnapról", ami a cseh elnyomás megszűnését je­lenti. Meg kell adni nekik szeparatizmus nélkül azt a jogot, hogy maguk intézzék ügyeiket. Friedrich már november elején ellenforradalmat szervezett. — Fényes nyíregyházai utja és alibije. Budapest, jun. 17. A Tisza-pör mai tárgyalásán Mikeíz Istvánt, Szabolcs vármegye alispánját hallgatták ki tanu­ként. A tanú elmondja, hogy Fényes László november 2-ikán mint Nyíregy­háza képviselője megjelent a vármegye­házán, ahol Lengyel Lászlót ugy mu­tatta be, mint akit forradalmi érdemei­ért századossá léptették elő. Lengyel járt ki éjszakánként a kaszárnyába és arra bujtogatta a katonákat, hogy tagad­ják meg az engedelmességet. Amikor az újságokban megjelent, hogy Lengyelnek is része van a gyilkosságban, a tanú utasitdsúra a rendőrség Lengyelt let at­tóztatta. A kihallgatásnál ő is jelen volt. Azt mondotta a többi között, hogy Fényes is tud annyit a gyilkosságról, mint ö. Gadó elnök: Arról nem beszélt Fé­nyes, hogy a fosztogatások és rendza­varások meggátldsa miatt jött Nyíregy­házára ? Miketz tanú: Nem. Várkonyi Oszkár dr. védő: Milyen tevékenységet fejtett ki Fényes a' rend helyreállítása körül? Miketz: Ebben a tekintetben \iemmi kifogás nem volt ellene, de ót egy csirkefogó banda vette körül. A banda tagjai bementek minden házba és a lakosoktól két liter bort követeltek. Elnök: (Fényeshez fordulva): Igaz, hogy ön ilyen körülmények között mu­tatta be Lengyelt az alispán urnák? Fényes: Egy szó sem igaz. Elnök: Hát miért ment le ön Nyí­regyházára ? Fényes: Tessék megengedni, hogy önérzetemre való hihatkozással ne fe­leljek. Csupán annyit mondhatok, egy szó sem igaz abból, amit a tanú el­mondott. A tanút megesketik. Ezután Bencs Kálmán nyíregyházai polgármester kihallgatása következett. Elmondja, hogy november elsején tele­fonált Budapestre, hogy küldjenek se­gítséget, .mert a forradalom miatt za­varok törtek ki Nyíregyházán. Fényes László meg is igérte, hogy lejön egy századdal és rendet csinál. Elnök: Akkor még Fényes nem volt nemzetőrségi kormánybiztos ? Tanú: Ezt nem tudom, de ő intézkedett Meg is érkeztek éjjel egy óra tájban különvonattal és nekem különösen a századparancsnok, egy rendkívül fiatal kapitány tünt fel. Meg is kérdeztem Fényestől, hogy ki ez a fiatal kapitány, mire Fényes azt felelte, hogy azért ne­vezték ki olyan fiatalon, mert a forra­dalom alatt igen jelentékeny szerepet játszott. Elnök: Nem mondta Fényes, hogy milyen forradalmi szerepe volt? — Igen, mondta és pedig azt, hogy éjjelenként ő érintkezett a katonasággal. Elnök: Különösebb nagy tettről nem tett említést Fényes? — Előttem nem. — Hát a Tisza-gyilkosságról? — Előttem arról sem. — Tud még valamit? — Nem. Lengyel László kérdéseire a tanú el­ndja, hogy a Lengyel László-féle sfazad rendesen és komolyan visel­kétett, fegyelmezett volt és a rend lielyre­álhísa némileg sikerült is neki. A kör­nyékbeliek sem panaszkodiakafcatonákra. ök (Fényeshez fordulva): Fényes Lási) I Tessék nyilatkozni, igaz-e, hogy arra a kérdésre, hogy ez a fiatalember miért százados, ön azt mondta, amit a tanú mondott. Fényes: Sajnálom, már csak azért is, hogy boldogult Behrend tanár nem él, mert ő igazolná, hogyan történt a dis­kurzus. Lengyel Lászlót én csak a vo­naton ismertem meg. Ha Bepcs, kit föltétlenül szavahihető embernek is­merek, mondja a lámpa-eloltást . . . (Itt Bencs közbeszól: A lámpa-eloltás­ról nem beszéltem.) Rendkívül titokzatos dolgokról én nem beszéltem és Lengyel szerepéről is csak annyit mondtam, amennyit a vonatban beszélt. Elnök: És ha ön arról beszélt, hogy Lengyel a kaszárnyában járt, ezt is csak Lengyel szavai után mondja? Fényes: Nagyságos elnök ur! Ha erre a kérdésre felelek, akkor kényte­len leszek védeni magamat. Hiszen a Mária Terézia-laktanya előtti zavar­gást én szereltem le. A Nemzeti Tanács­ban kaszárnyákban való igatásról soha­sem beszéltünk. Hogy Linder vagy Gar­bai mit tettek, nem tudhatom. Sajnos, ők is a Nemzeti Tanács tagjai voltak. Lengyel pedig, hogy erről is beszéljek, csak azért jött velem, mert nyíregy­házai lakofe. A parancsnok tulajdon­képen Kalmár Simon Lajos lett volna. Én Lengyelt csak onnan ismerem, hogy velem utazott; arcokra nem emlék­szem. Engem mindenki fölkeresett, sok ember ismert, én csak zubbonyokra, atillákra emlékszem. Sajnálom, hogy ezeket a védelmemre elmondtam, de nagyságod vette ki belőlem. A tanút megeskették. Ezután Stéger Pál nyugalmazott hu­szárőrnagyot hallgatják ki, ki elmondja, hogy több hónap után jött haza Pestre és mint a Károlyi-párt kültagja járt föl a Körbe, de csak a társalgóban tartóz­kodott, a belső szobában nem. Elnök: Hallott-e olyat bárkitől is a pártkörben, hogy Tiszát vagy mást ár­talmatlanná kell tenni ? Tanú: Sohasem. Elnök : Tisztek is voltak jelen a Ká­rolyi-pártban ? Tariu: Jártak oda. Elnök: Tudja ön, hogy volt ott egy kisebb udvari szoba is, ahol zárt ajtók mögött szoktak tanácskozni ? Tanú: Tudom, de én nem voltam ott. Elnök: Ismeri Fridrich Istvánt ? Be­ment ő a zárt tanácskozásba? Tanú: Ismertem, de erre nem em­lékszem. Ezután a védők tettek kérdést a ta­núhoz, akit vallomására megeskettek. Leölkes Sándor alezredes a pozsonyi tengerészek munkájáról tett vallomást. A Tisza-gyilkosságról semmit sem. tud. — Ezután Malán Mihály posta­felügyelöt hallgatták ki, aki azt vallotta, hogy október 31-én délután fél 5 óra­kor megjelent Fényes László a telefon­központban és Pozsonyba akart tele­fonálni. Félórával később a telefonos kisasszonyok újságolták, hogy Tiszát meggyilkolták. Fényes erősen kifakadt a gyilkosok ellen. — Hasonlóképen vallott Plümosch Ottó postafelügyelő is. Az elnök erre konstatálja, hogy a két tanúvallomás teljesen megegyező egymással s igy megdönti Hüttner azon állítását, hogy Fényes október 31-én az Astoriában jelen volt a Tisza-gyilko­sokat vivő autók indulásánál. — Az elnök kérdésére Hüttner fenntartja val­lomását. Dr. Hutiray György őrnagy Friedrich és Szmrecsányi titkos katonai szerve­zeteiről tesz vallomást. 1918 november elején Friedrich és Szmrecsányi hozzá­láttak a Felvidék magyarságának meg­szervezéséhez, hogy fegyverrel Budapest ellen vonuljanak és megdöntsék a szo­ciáldemokraták uralmát. A , kormány azonban meghiúsította a mozgalmat. Azt is elmondotta, hogy tud arról, hogy Fényes azt izente Pozsonyba Heltainak, hogy a fegyvereit adja át, mert külön­ben a néppel tépeti széjjel. Bernáth Andor nyomdász vallomása után a tár­gyalás folytatását holnapra halasztották. A nemzetgyűlés illése. Budapest, 17. A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Bottlik József alelnök. A magyar állam­adósságokról szóló törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadták. Napirenden van a zárolt szeszmennyi­ségek feloldásáról és értékesítéséről szóló pénzügyminiszteri jelentés. Temes­váry Imre ismertette a pénzügyminiszter jelentését. A Ház a pénzügyminiszter jelentését tudomásul vette. Az elnök ezután szünetet rendelt el. Szünet után Mikovényi Jenő, a men­telmi bizottság előadója, beterjesztette a mentelmi bizottság jelentését Sallay János képviselő ügyében, aki ellen a kecskeméti királyi főügyészségen adtak be feljelentést. Miután a mentelmi bi­zottság jelentése szerint bűncselekmény nem forog fenn, a nemzetgyűlés nem függesztette fel Sallay mentelmi jogát. Ezután az 1921. évi XIV. t.-c. 6. §-a alapján az államjegykibocsátás ellenőr­zésére kiküldendő bizottságot válasz­tották meg. Az öttagú bizottságba be­választattak: Ernszt Sándor, Fertsák Jenő, Meskó Zoltán, Tankovits János és Ugrón Gábor, a két póttag: Rupp­rech Olivér és Temesváry István lett. Ezután az 1921. évi 14. t.-c. 16. §-a alapján az államlegykibocsátó intézet számadásainak megvizsgálására kikül­dendő számvizsgáló-bizottságot válasz­tották meg, amely 3 tagból áll: Őrffy Imre, Gaál Gaszton és Virter László. Ezután a mentelmi ügyekre tértek át. Jdrmy Józset mentelmi jogát, akit az ügyészség kért ki, nem függesztette fel a nemzetgyűlés. — Orbók Attila men­telmi jogának megsértését jelentette be a nemzetgyűlésen egy alkalommal azért, mert a biróság egy tárgyalásra elő­vezetés terhe alatt idézte meg. A men­telmi bizottság azt javasolta, hogy ne állapítsák meg a mentelmi sérelmet, hanem hívják fel az igazságügyminisz­tert arra, hogy a bírósági kezelősze­mélyzet e tekintetben oktattassék ki. Sándor Pál mentelmi jogának a fel­függesztését a budapesti királyi fő­ügyészség azért kérte, mert a kivándor­lást elősegítette. Kiderült azonban, hogy tévedés forog fenn, mert a biróság Sándor Pálnak egy kivándorlási ügynök névrokona ellen kivánt eljárni. Sándor Pál képviselő mentelmi jogát igy nem is függesztették fel. Grieger Miklós mentelmi jogának fel­függesztését a büntető járásbíróság kérte, amelynél Károlyi Imre gróf rágalmazás vétsége miatt feljelentést tett ellene. Grieger ugyanis a parlamentben fog­lalkozott egyik beszédében Károlyi Imre gróf személyével és annak feljelentése szerint sértésekkel illette. A mentelmi bizottság azt javasolta, hogy mivel a parlamentben elhangzott beszédekért és cselekedetekért egyedül a Ház vonhatja felelősségre a képviselőket, ne füg­gesszék fel Grieger mentelmi jogát (tet­szés). — Ugrón Gábor elfogadja a mentelmi bizottság javaslatát azzal a pótlással, hogy a nemzetgyűlés ebben az ügyben állapítsa meg Grieger Miklós

Next

/
Oldalképek
Tartalom