Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-05-22 / 114. szám

Tizenhatodik évfolyam 114, szám. Vasárnap Előfizetési árak: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy hóra . . 400 K 200 K 100 K 35 K Egyes szám ára 2 kor. Ára 2 korona Pápa, 1921 május 22. Szerkesztőség és fiók­kiadóhivatal : Török Bálint utca 1. szám. Kiadóhivatal: Főtér 12. Telefonszámok: Szerkesztőség 11, Ker. Nemzeti Nyomda 11. Kiadóhivatal 61. SS SS KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. K SS SS SS Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. SS SS Debrecen után Pápa sorakozik azon nemes városok nevei közé, amelyek az utóbbi időben arról lettek nevezetesek, hogy antiszociálista felfogásban Debrecent utánozzák s annak a nyomdokait követik. Történt ugyanis, hogy ez év március havában, amikor Magyarországon a drágaság a legmagasabb tetőfokán volt, az ottani árdrágító, vagy árvizsgáló bizottság (akárcsak most a pápai), gondolt egyet és nagyo és kimondottak a szentenciát, hogy 15 napon belül (tehát sietni kellett vée) a mezőgaz­dasági és ipari munkásig önként szál­lítsa le a munkabért, bgy az élet ter­hének elviselését lehelévé tegye, ellen­kező esetben — igy sióit a felhivás — az árvizsgáló bizottság kénytelen lenne ' a munkabéreket hivatalból szabályozni. Ez történt h$rom hónappal ezelőtt Deb­recenben és ezt adják Pápán tudtunkra május 12-én. Tisztelt árvizsgáló bizottság, e kér­désnél álljunk meg egy sióra 1 Először is legyünk őszinték és tárgyilagosak, vizsgáljuk meg a reális helyzetet, hogy t. i. az olcsóbbodási hullám mennyiben javította meg a dolgozó nép anyagi helyzetét és melyek azok a közszük­ségleti cikkek, amelyeket ma a munkás, a le szegényebb kisember a napi jö­vüdu nieből könnyen meg tud vásárolni? Vegyük csak a legszükségesebb cikkek árait a mai „olcsósági" árban. Egy kiló hus 40—44 K, cükor 100—132 K, egy kiló főzőliszt 15 korona, (drágább, mint előbb volt) cipőről, ruháról és sok másról ne is beszéljünk, mert mind­ezekről már régen lemondott a kisfi­zetésű dolgozók tábora, sőt az is jó ház kell hogy legyen, ahol a munkás­nak egy héten egyszer hus is kerül a főzelékéhez. Ezzel szemben a legmagasabb munka­heteket véve alapszámitásul, ez még min­digYsak 12-szerese a békebeli munkabé­reknek, viszont az élelmi- és ruházko­dási cikkek árai 60-szor magasabbak, úgyhogy a munkás keresetét arányosítva a drágasághoz, azt mondhatnánk, hogy az a megélhetésre kevés, az éhenhaláshoz pedig sok. A bérek leszállítására vonatkozólag, hogy mit szólnak a munkaadók a pápai árvizsgáló bizottság határozatához, kér­dést intéztünk a város egyik legnagyobb munkaadójához, aki kérdésünkre a kö­vetkezőket mondotta: — Teljesen érthetetlen előttem az árvizsgáló bizottság ezen beavatkozása. Én látom és tudom, hogy az én mun­kásaim még mind rongyos ruhában és rossz cipőben járnak és nekem eszem ágában sincs a fizetésüket most leszo­rilani, hiszen látom, hogy a munkásaim végtelenül el vannak keseredve a hoz­zájuk intézett felhivás miatt. Megkérdeztük a bérleszállitásra vo­natkozólag Tömöry Károlyt, a m. kir. dohánygyárak központi igazgatóját, hogy méndjon véleményt a munkabérek le­szállítására vonatkozólag. Kérdezőskö­désünkre a következő választ kaptuk: — Ezzel a kérdéssel még nem fog­lalkozom, mert én teljesen értékelem azt a nagy lemondást, amelyet a nehéz viszonyok idején a munkások elszen­vedtek és én ezt most azzal akarom megszolgálni, hogy fizetésüket teljes egészében meghagyom a megélhetési viszonyok abszolút megjavulásáig, hogy emberhez illő megélhetésre tegyenek szert. Horthy Miklós kormányzó ur Őfő­méltósága a keresztényszociálista kong­resszus 50 tagu küldöttsége előtt ha­sonló szellemben nyilatkozott, hogy t. i. az olcsóságot (a pápai árvizsgáló bizottság határozatával ellentétben) nem a munkások bérének levonásával kell megkezdeni. Ami már most a munkásság állás­foglalását illeti, kijelenthetjük, hogy haj­landók vagyunk 5 koronáért is naponta dolgozni, ha a pápai árvizsgáló bizott­ság érdemes tagjai gondoskodnak arról, hogy az 5 koronából magunknak és családunknak tisztességes megélhetést, vagy legalább is olyan állapotot biz­tosit, mint 1914-ben 5 koronás napi kereset után volt. Még csak egyet akarok leszögezni, illetve kérdezni a pápai árvizsgáló bizottság t. tagjaitól, hogy hol voltak akkor, amikor ugrás­szerűen szöktek az árak felfelé és a munkásság nyomorúságos éhbérért dol­gozott és csak nagynehezen tudott a saját önerejéből 10—20 %-os emelést kiverekedni? Bezzeg akkor nem adtak ki proklamációt a munkaadókhoz, hogy a busás profitból juttassanak valamit a nyomorgó munkásaiknak is. Ezt el­mulasztották, tehát most várjanak egy kicsit a bérleszállitás kérdésével, amely szerintük sokkal fontosabb horderejű, mintsem hogy a pápai árvizsgáló bi­zottság hatáskörébe tartozna egy ilyen országos kérdés rendezése. Szalay Lajos. A pénzügyminiszter a pénzkicserélés határidejének meghosszabbításáról. Budapest, máj. 21. A nemzetgyűlés mai ülését háromnegyed U órakor nyi­totta meg Bottlik József alelnök s be­jelentette, hogy Gaál Gaszlon napirend­előtti felszólalásra kapott engedélyt. — Ugrón Gábor szólalt fel, szerinte sür­gősségi tárgyaláson napirend előtti fel­szólalást tartani nem lehet. Az elnök erre hivatkozik a házszabályok megfe­lelő paragrafusára. Gaál Gaszton napirend előtti fel­szólalásában a pénz kicserélésével fog­lalkozik. A pénzügyminiszter ismert­törvényjavaslata kimondja, hogy az ezreseket az első két hétben minden levonás nélkül cserélik ki a pénzinté­zetek. Vidékre azonban nagyon kevés pénz érkezett s emiatt általános a pa­nasz. A határidő meghosszabbítására feltétlenül szükség van. Az uj pénzzel manipulálnak, a régi ezreseket a néptől 800—900 koronáért veszik meg. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter ki­jelenti, hogy már tegnap intézkedett a kicserélési határidő meghosszabbításáról. Senkit sem fog kár érni, a pénzt továbbra is levonás nélkül fogják ki­cserélni. Mindenütt elegendő pénz fog rendelkezésre állani a kicserélést végző pénzintézeteknek, nem fog semmi üzér­kedés lenni. Az államjegyintézet junius előtt nem kezdheti meg működését. Újból hangsúlyozza, hogy a közönség ne adja el papírjait. A jövő vasárnap ki fogja bocsátani a vagyonváltságról szóló törvény végrehajtása utasitását, ebből ki fog tűnni, hogy a részvény­társaságok nyugodtak lehetnek. Sokan azt hiszik, hogy a magyar korona árfolyamát idehaza sikerülni fog lenyomni, ezek nagyon rosszul spekulálnak. A vagyonváltságról szóló törvényjavaslatot végre fogja hajtani. A magyar állampolgárok külföldi érték­papírjait két hét múlva kezében fogja tar­tani s ebből husz százalék az államé lesz. Akik hibás, hamis vallomást adnak, azo­kat le fogja csukatni. Amint a vagyonvált­ságnak ezt a részét végrehajtotta, ele­gendő valuta és érték fog rendelkezé­sére állani, amellyel uralni fogja a tőzsdén a helyzetet. Ezután folytatták a költségvetési vita tárgyalását. Az első szónok Patacsi Dénes volt. Kéri a pénzagyminisztert, hogy a vagyonváltsággal csak kisebb mértékben terhelje meg a kisgazdákat, mert ezek elég terhet viseltek és vi­selnek, inkább a konjunktura-lovagokat sújtsa. Sürgeti a közigazgatási reform megvalósítását. Foglalkozik ezután a kormány meg­alakításának körülményeivel. A kormány koalíciós alapon áll, ez ingatag; kitűnt ez a kormány első ténykedésénél: a belügyi államtitkárság kérdésénél ellen­tétbe kerültek a pártok egymással s a korminnyal. Gömbös Gyula lemondott a belügyi államtitkárságról, lemondó levelében az Andrássy-párttal kapcso­latban valami puccsmozgalomról tett említést. Követeli Gömbös Gyulától, hogy a puccsmozgalmat leplezze le. A miniszterelnök azt mondotta, kogy megfékezi a destrukciót, ö Apponyi meghatározását irja alá a destrukcióra vonatkozólag. A kormány uj sajtótör­vényt akar, véleménye szerint azonban az újságírás terén a lelkiismeretlenséget nem lehet sajtótörvénnyel megfékezni. Szilágyi Lajos az ellenzéki képvise­lők nevében a Teleky kormány bukása iránt érdeklődik. A helyzetet itt tisztázni kell. Ugy tudják, hogy Teleky távozása azért történt, mert nem egyezett bele abba, hogy az ismert hadseregparancs a lapokban megjelenhessék, azonban en­nek ellenére a hadseregparancs megjelent a lapokban. Felolvassa a hadseregparancs szövegét s konstatálja, hogy annak semmi politikai ize nincs. Minthogy a hadseregparancs a miniszterelnök ellen­jegyzése nélkül jelent meg, közjogilag érvénytelen.—A kormány uj sajtótörvényt akar, véleménye szerint azonban ezzel az ujságirás terén felburjánzott lelki­ismeretlenséget nem tudja megfékezni. Hibáztatja, hogy polgári egyének leve­leit a katonaság cenzúrázza. Követeli a gyülekezési jog helyreállítását. A föld­reformot nem hajtják végre. Ezután a királykérdésre tér át, majd kéri, hogy beszédének további részét délután mond­hassa el. Az elnök bejelentette, hogy az ülést délután 4 órakor folytatják. (Folytatása a 2. oldalon.) Ujabb vallomások a Tisza-pörben. — Helyszíni szemle a hadügyminisztériumban. — Budapest, máj. 21. A Tisza-pör I mai tárgyalását fél 10 órakor nyitotta meg Gadó István elnök. Az első tanú Tarján Vilmos hírlapíró. Kijelenti, hogy a Tisza gyilkosságról 1918 október 31-én Szamossi Arnoldtól hallott elő­ször. A vizsgáló-bizottsággal együtt kiment a Roheim villába, de a holt­testhez nem ment be. A jelenlévő ház­beliektől kérdezősködött a részletek fe­löl s ezek alapján irta meg cikkét Az Estbe. Később Heltaival Pozsonyba ment. Pozsonyban Dobó tudtára adta, hogy Jurigát meg fogja gyilkolni, mert Tiszát is ő ölte meg. Még november közepén jelentette Po­zsonyból szerkesztőjének, hogy Heltai kiilönitménye tele van szélhámosokkal. Az elnök azon kérdésére, hogy a Roheim villában kikkel beszélt, felsoroljá Dömötöri Jánost, Tisza komornyikját, Radvdhszky Imre bárót és többeket a Roheim villa női személyzetéből. Dö­mötöri mondotta, el, négyen vol­tak a gyilkosok, személy leírást adni azonban nem tudott. Elmondotta péiii. azt is, iiogy délelőtt egy katona jár! Tiszánál, aki Tiszát figyelmeztette a fenyegető veszedelemre. Élr-endja Tar­ján továbbá még azt is, hogy Heltai Pozsonyban egy tiszti gyűlésen meg­fenyegette Dobót ezekkel a szavakkal: — Vigyázz, baj lehet belőle I Az elnök kérdéseire ezután kijelen­tette, hogy a vádlottakra nézve semmi­féle további terhelő adatott nem tud. Ezután Kéri Pál intézett kérdéseket a tanúhoz, aki a kérdésekre kijelenti, hogy Kéri órajelenetét csak a gyilkos­ság után öt-hat nappal hallotta beszélni az Otthonban. Azt nem tudja, hogy a gyilkosok előre megrendezett terv sze­rint lettek voln kiküldve, azonban mind­járt az volt az érzése, hogy a Nemzeti Tanács keze benne volt a gyilkosság­ban. Friedrichre vonatkozólag nein tud semmit. Dr. Gadi Jenó védő arra vonatkozó­lag intéz kérdéseket a tanúhoz, hogy milyen embernek ismerte Lárnior Tiva- \ dart. Tarján kijelenti, hogy Lándort rendkívül heves és exaltált természetű­nek ismeri. A Mária Terézia kaszárnya előtt lejátszódott tüntetésre vonatkozólag kijelenti, hogy Fényes igyekezett a tö­meget lehetőleg lecsillapítani. Salusinszky védő intézett kérdéseket ezután a tanú­hoz, amelyek során Kéri kijelenti, hogy Hüttner, mikor vele együtt volt letartóz­tatva, kijelentette, hogy Friedricliet és Fényest bajba fogja dönteni. Ezután Végh gépészt hallgatták ki, aki elmondja, hogy október 31-én, ami­kor ö a József-utcai hadosztálybiróságon teljesített szolgálatot, odament Hüttner és embereket keresett, akik elmennek Somogyba megfékezni a lázongókat. Ö is jelentkezett. Tudja azt, hogy Hüttner a hadügyi államtitkárnál is járt. Novem­ber hatodikán Hüttnert kinevezték Kas­sára élelmezési biztosnak, Hüttner azon­ban, mivel nem érte be vele, nem fo­gadta el. Később egy izben Hüttner egy utalvánnyal a hadügyminisztériumba küldte, hogy ott részére a húszezer koronát vegye át. Ő Hüttner utalványá­val megjelent a honvédelmi minisz­térium államtitkári szobájában, ahol ki­fizették neki a pénzt. Azt nem tudta, hogy ezt a pénzt Hüttner a Tisza­gyilkosságban való részvétele miatt kapta-e vagy sem. Az elnök kérdéseire kijelenti, hogy Friedrich hasonlít a pénz kifizetőjére, azonban nem merne meg­esküdni, hogy ő volt. Szünet után az elnök azt a kérdést intézte a tanúhoz, hogy a hadügyi ál­lamtitkár szobájában milyen szavakat használt a pénz kifizetője, mikor a húszezer koronát átadta neki? Tanú : Itt van, tessék vigye el! Az elnök erre elrendeli, hogy Fried­rich ezeket a szavakat ismételje el; mire Friedrich mosolyogva mondja: — Itt van, tessék vigye el. A tanú erre megjegyzi, hogy hasonló csengésű hangja volt annak, aki a pénzt kifizette. — Ezután Fényes László intézett kérdéseket a tanúhoz s kijelen­tette, hogy a tanú vallomásában több ellentét van. Az elnök ezután az ügyész és a vé­dők kérésére elrendelte a hadügyminisz­tériumban délután öt órára a helyszíni

Next

/
Oldalképek
Tartalom