Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-05-10 / 104. szám

Ára 2 korona^ Kedd Pápa, 1921 május 10. Előfizetési árak: Egész évre . . 400 K Fél évre . . . 200 K Negyed évre . 100 K Egy hóra . . . 35 K Egyes szám ára 2 kor. Szerkesztőség és fiókkiadóhivatal : Török Bálint utca 1. szám. Kiadóhivatal: Fő-tér 12. Telefonszámok: Szerkesztőség 11. Ker. Nemzeti Nyomda 11. Kiadóhivatal 61. xx KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX Popovits Lajos rendőrfogalmazó feloszlatta a Ker. Munkásegyesület szociális estélyét. — Keresztény munkást csak pénzért lehet tanítani Pápán. — Pápa város társadalma jól tudja, hogy a Ker. Munkásegyesület jóformán az egyetlen oázis volt a forradalmak előtt és alatt, mig a vad kommunista erőszak el nem némította, a destrukció fojtogató Szaharájában. Martir-elszántsággal találkoztak itt a keresztény munkásság legderekabbjai és mások, akik a keresztény és nemzeti gondolatot és vele ezt a szerencsétlen országot megmenteni akarták. Az egyesület szomorú tragédiája, de egyúttal gyászában -is dicsőséges emléke, hogy a szociáldemokrata csőcselék összezúzta felszerelését, kiüldözte helyiségéből és halálra kereste lelkes vezetőit. , Szégyene azoknak, akik felelősek él te, hogy amikor annyi vér 'és annyi keserűség árán az egyesület eszméi, amelyek egyúttal a magyar nemzet eszméi, diadalra jutattak, a diadal eme legpregnánsabb tényezője helyiség hijján két évig szünetelni volt kénytelen. Mikor végre sok utánjárás után egyesek áldozatkészségéből — ók akkor sem a közhatóságok jóvoltából! — az egyesület nagy aidozatokkal és adósságokkal mégis megnyilhatta kicsi helyiségét a keresztény és hazafias alapon álló munkásságnak, a vezetőség önzetlen és fáradságot nem ismerő agilitással látott azonnal a legsürgősebb és legfontosabb feladatához: a tagok kulturális és gazdasági tovább képzéséhez. Az egyesület újraalakulása óta nem volt hét, amikor a megértő intelligenciából szakemberek előadást ne tartottak volna a tagok részére. Valóságos népakadémia működött az egyesületben. Hogy ezen előadások vonzóbbakká tétessenek, egy-két mulattató szám szerepelt mindig a műsoron. Ezt csak az nem látta, aki nem akarta. Minden hozzáértő embernek meg kell állapítania, hogy az eddig rendezett összes estélyek kulturális tanítás jellegével birlak, nem pofiig mutatvány számba mentek, ahogy Popovits rendőrfogalmazó azokat jellemezte. A vezetőség és az összes szereplők, akik a lelkes munkástagokból kerültek ki, hazafias kötelességérzettől vezettetve önzetlen áldozatkézséggel díjtalanul végzik a sok fáradságot igénylő vezetési. Csak a helyiség fenntartásáért és a kész kiadásokért szedetett valami szerény dij. Az egyesületet az a tudat hatja át, hogy működésével az internáló táborok feleslegessé váljanak, hogy a közbiztonság és társadalmi béke mentől kevesebb rendőrrel megóvható legyen, főleg pedig, hogy a munkásság lelki és anyagi igényei a leghazafiasabb és keresztény szellemben kielégítést nyervén az intenzív alkotásra egyedül képesítő munkakedv kiegészíttessék. E közismert tények mellett érthető megdöbbenést keltett Popovits rendőrfogalmazó eljárása, aki az elmúlt vasárnap este, május 8-án, az előadásra egybegyűlt tagokat előadás közben karhatalommat eltávolíttatta az egyesület helyiségéből. A Ker. Munkásegyesület csak pénzért taníthatja a saját tagjait. A vasárnapi esemény -előzménye a következő: A rendőrség az egyes előadásokat csak ugy engedélyezte, hogy előre le kellett fizetni 580 (ötszáznyolcvan) koronát, melyből 200 korona kincstári illeték, 100 K az ügyeletes rendőrtisztviselöé, 80 K a delektivé, 50—50 K a négy kivezényelt rendőré. Ilyen fejedelmi óradijakat kellett fizetni a ker. munkásokra való felügyeletért. A rendőrség miniszteri rendeletre hivatkozott az illetékek kirovásakor. így az a helyzet állt elő, hogy az összes bevételt felemésztette az engedély drákói feltétele. Az előadásokból anyagi előnye csak az inspekciót gyakorló rendőrségnek volt, az egyesületnek pedig a kiadások révén csak az adóssága növekedett. Az egyesület vezetőségének kezdettől fogva az volt a meggyőződése, hogy a miniszteri rendelet szelleme nem tartalmazhatja a kulturális célokat szolgáló és szegény munkásegyesület ilyetén lehetetlenné tételét. Lépéseket is tett a vezetőség megfelelőbb értelmezésért, de a rendelet betűire való hivatkozással a kérés el utasíttatott. Komoly helyekről végre információt szerzett, hogy az egyesület nem feltétlenül tartozik fizetni a nagy illetékeket. Ebben a jóhiszemű tudatban a mult vasárnapi estély iltetékeit nem fizette be az egyesület, amelyre az engedély különben kiadatott. Rendőri karhatalom a Ker. Munkájegyesllletben. Az előadásra az engedély kiadatott. A vezetőség abban a boldog meggyőződésben, hogy a rendőrség belátva a fonák helyzetet, nem fogja követelni a neki járó illeték lerovását, az előadást este 7 órakor megkezdte. Javában folyt az előadás, mikor megjelent egy detektív két rendőrrel és követelte a magával hozott nyugta összegének, 580 koronának kiegyenlítését, mint felügyeleti díjnak lefizetését, amelyre a jelzett engedély nem kötelezte kifejezetten az egyesületet, mert csak a 200 korona kincstári illetékről tesz említést. Az egész bevétel sem lett volna elegendő erre. Kovács József, az egyesület főtitkára kérte a detektívet, hogy az illetékek lerovása másnapig függesztessék fel, miután ebben a pillanatban fizetésképtelen az egyesület. A detektív, Márkus Sándor az egyik rendőrt azonnal a kapitányságra küldte ismeretlen izenettei. Alig pár percre megjelent Popovits Sándor rendőrfogalmazó más négy fegyveres rendőrrel és kövelelte az illeték lerovását, melyre eddig is csak jóindulatból várt. mert ellenkező esetben beszüntetted az előadást és karhatalommal kiü'ritteti a termet. „Fegyveres erőszakol alkalmazok különben" — úgymond Popovits. A rendőrfogalmazó cézári tenorja. Szalay Lajos titkár ismételten kérte a rendőrfogalmazót, hogy a dijak lerovásával várjon másnapig, hiszen a bevétel nem elég a kivánt illeték lefizetésére. Popovics ezt kereken megtagadta és felszólította a tagokat, hogy azonnal hagyják el nyugodtan az egyesület helyiségét. Hajnóczky Árpád választmányi tag csendben megjegyezte: „Hogyan lehet várni nyugodtságot attól a ker. munkásságtól amely a múltban annyiszor állt szociáldemokrata és kommunista fegyverekkel szemben és most a keresztény kurzus alatt kell elhagynia saját helyiségét, hova tanulni jött össze." Be sem fejezhette szavait, mert Popovits rendőrfogalmazó cézári tenorja belesüvöltött a terembe: „Semmi közöm a politikához, figyelmeztetem, hogy rendőrhatósággal áll szemben. Igazoltatnám, de ismerem. Figyelmeztetem a következményekre. — Karhatalom ! ürilse ki a termet." Most Kovács József főtitkár XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. XX fordult hozzá: „Uram, ez a helyiség a ker. Munkásegyesület tagjainak rendes szórakozási helye. Tudomásul veszem, hogy az előadást beszüntette, de kérem, hogy a tagok kizavarásától tekintsen el, hiszen itt a saját helyiségükben megmaradhatnak. " „Mindenki távozzon!" volt a rövid, de hangos felelet. Később mégis beleegyezett abba, hogy a kiürített helyiségbe a tagok visszamehessenek. Mielőtt a kiürités kezdetét vette, Blazovich Jákó bencés tanár, választmányi tag mégegyszer megkísérelte, hogy a botrány elkerültessék. „Vállalja fogalmazó ur a felelősséget, hogy ez az eljárás feleslegesen fogja zavarni a pápai társadalom közvé eményét ? Összedől Pápa, ha ön holnapig vár a fizetséggel?" „Igeh, összedől" felelt Popovits, — nekem fukk a közvélemény. Vállalom a felelősséget. Ne izgassák az urak magukat." „Hát akkor ^csak ürittesse ki!" fejezte be szavait Blazovich. A fegyveres rendőrök előléptek és a tagok a legnagyobb csendben és rendben elhagyták a helyiséget. Véleményünk szerint egy kis jóindulattal az egész botrány elkerülhető lett volna. Elvégre a Ker. Munkásegyesület erkölcsi testület, amelyik másnap teljesítette volna a fizetési köteles ségét. Az a kiabáló hang pedig egyenesen sértő ugy az egyesületre, mint azokra az urakra, akik tele jóindulattal vetették közbe magukat. Biztosithatjuk a fogalmazó urat, hogy a yáros az udvarias engedékenységgel nem dőlt volna össze; ellenben igy máris hangok hallatszanak, még pedig meglehetősen elkeseredett ajkakról, éppen a munkásság részéről, hogy az ilyen eljárás azt a gondolatot keltheti, hogy a keresztény gondolat lejáratása nem is olyan fontos körülmény. Szterenyi az ipar és kereskedelem válságáról — 3 pfaiigiaiiiuter kitanítja Drozdyt. — Budapest, máj. 9. A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A költségvetés vitájához először Drózdy Győző szólalt föl, aki kifejtette, hogy a legutóbbi ; kormányok nem terjesztettek számadást a neipzetgyülés elé. Részletes költségvetést várt, azonban azt látja, hogy a kormány olyan költségvetést terjesztett elő, amelynek csak a főrovatai vannak kitöltve, az alrovatai azonban nem. A költségvetésből bizonyos dolgok hiányoznak, ebből azt látja, hogy a költségvetést ugy készítették elő, mint a régi Magyarország idején. Hibáztatja, hogy a kormány még mindig nem terjesztett elő számadást a háború é? forradalmi'kormányok gazdálkodásáról. Javaslatot terjeszt be, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy ezeknek a kormányoknak gazdálkodásáról számadást terjesszen be és tegyen jelentést a szociális intézmények felszámolásából várható bevételekről is. Ezután foglalkozott a jegybank kérdésével. Minthogy a kormány iránt nincs bizalommal, a költségvetési javaslatot nem fogadja el. Utánna Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter szólalt fel. Eddig még nem szólalt fel a költségvetés vitájához, de kénytelen Drozdy néhány megjegyzésére reflekiálni. Drozdy azt mondotta beszédében, hogy 10 milliárd 773 millió átmeneti kiadásról nincs részletes elszámolás a költségvetésben. Vegye kezébe a javastatot, olvassa ei jobban s akkor látni fogja, hogy abban minden ponról részletes elszámolás van. A háborús és forradalmi kormányok, valamint a tanácskormány gazdálkodásáról ő maga kívánja legjobban az' elszámolást. Drozdy felolvasta beszéde közben egy amerikai magyar újság cikkét az önálló magyar jegybank felállításáról. Én azt mondom, hogy addig, amig a pénzügyminiszter azt nem mondja, hogy most foglalkozzunk a jegybank kérdésével, addig ne is beszéljen senki róla, mert a hitelkérés ügye olyan kényes, mint az asszonyi becsülcl. Az amerikai magyarság közreműködésére jegybankunk felállításánál számítani fogunk, azonban csak a kellő pillanatban. (Helyeslés). A következő szónok, Szilárd Béla a közigazgatás reformjának kérdésével foglalkozott. Kijelenti, hogy ezzel nem akar mintegy javaslatot benyújtani a nemzetgyűlésnek a közigazgatás reformjára vonatkozólag. Hangsúlyozza, hogy a közigazgatás megreformálása elhalaszthatatlan, a vármegyéket bántani azonban nem szabad. Véleménye szerint a közigazgatás reformját el kell halasztani arra az időre, amikor az idő és a viszonyok alkalmasak lesznek a megfelelő reform létesítésére. A közigazgatást széleskörű autonómia szervezetbe kell beleilleszteni és az állami közigazgatástól mentesíteni kell. A járási közigazgatást szintén teljes autonóm szervezetbe kell juttatni. — A költségvetést elfogadja. Szterényi József az ország gazdasági viszonyaival foglalkozik. Azt látja, hogy a pénzügyi bizottság nagyon kevés eredményt ért el a takarékosság szempontjából. Azt látja, hogy a kereskedelmi és gazdasági pangásnak és a fenyegető válságnak oka főleg a rendszerben van. Ez a rendszer a kereskedelmet teljesen kizárta a gazdasági életből. A kormány elmulasztotta, illetve megnehezítette a kedvező konjunktúrák kiaknázását, amikor ez rendelkezésére állott volna. A szabadforgalom helyreállításával is elkésett a kormány, pedig ezzel még az utolsó percben is ki lehetett volna használni a kedvező konjunktúrákat és megelőzni az ipari és gazdasági válságot. Részletesen foglalkozik ezután az ipari élet válságával, amely nagy nyugtalanságra ad okot s amelynek következménye az lesz, hogy gyáraink jobbára be fogják szüntetni üzemeiket. Tudja, hogy ennek oka egyrészt az általános világhelyzet és az osztrák valuta is. Az osztrák valuta alacsony állása miatt a magyar munkabérek túlságosan magasak s igy kevés a kereslet. Ez a munkanélküliséget erősen növelni fogja és teljes csend lesz az iparban Ugyanez a helyzet a kereskedelemben is. A lakásrendelet üldözi a kereskedelmet. Határozati javaslatot olvas fel a lakásrendelet módositása tekintetében. A valuta javulásában a pénzügyminiszternek jelentős szerepe van. A valuta javulásának fő^oka az, hogy az a bizalmatlanság, amellyel a külföld Magyarország iránt eddig viseltetelt, megszűnt. Az első fontos kérdés most a valuta stabilizálása, a második fontos kérdés a gazdasági élet felszabadítása, a harmadik a mezőgazdasági és ipari termelés fokozása Beszédét azzal fejezte be, hogy Apponyi szavaira hivta föl a nemzetgyűlés figyelmét: Ma minden