Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-04-24 / 92 . szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1921 április 24. nyegtelen módosításával fogadták el. A második szakasznál Birtha indítványozza, hogy az egyházak nem nyerészkedés céljait szolgáló alapjait mentesítsék a vagyonváltság alól. Tomory Jenő ezt a betegsegélyző pénztárak vagyonára is kiterjeszteni kéri. Héjj Imre a titkos betiijelzésü betétek szeriuíe tulszigoru elbírálását kifogásolja. Minthogy a pénzügyminiszter Birtha és Tomory indítványait magáévá tette, a nemzetgyűlés ezekkel a módosításokkal fogadta el a szakaszt. A további szakaszokat kisebb módosításokkal fogadták el. A tizenhetedik szakasznál Őrffy Imre és Nagy János a vidéki kis pénzintézetek érdekében szólalnak föl, amelyek alaptőkéjük nagyobb részét hadikölcsönökben helyezték el. Ezután Hermann Miksa szólalt fel s a nemzetgyűlés engedélyével eltérve a tárgytól reflektált Szterényi báró legnapi beszédének egyes kijelentéseire. Kötelességének tartja pártja nevében kijelenteni Szterényi állításával szemben, hogy a kisgazdapártbán nincsenek olyan tendenciák, amelyek a kereskedelem és ipar ellen irányulnának. Szterényi igyekezett megcáfolni azt az állitást, hogy a zsidóság a kereskedelemben és iparban kiszorította a keresztény elemet. A yaló ezzel szemben ez, hogy — bár ő is elismeri a zsidóság érdemeit a kereskedelem és ipar terén — a zsidóság a kereskedelem és ipar tereit olyan kordonnal körül vette, hogy sok keresztény meg sem próbálta annak áttörését — Hegedűs pénzügyminiszter kijelentette, hogy a vidéki pénzintézetek részére könnyítéseket fog tenni, a tőzsdén nem jegyzett vállalati papirok értékét is méltányosan kell megállapítani. — A 19—22. szakaszokat változatlanul, a további szakaszokat kisebb módosításokkal fo'gadták el. Az ötvennyolcadik szakasznál Pethö Sándor indítványozza, hogy az ingóvagyon váltság végrehajtását függesszék fel az ingatlan vagyon-váltság végrehajtásáig. Hegedűs Lóránt pénzügyminiszter az indítványra kijelenti, hogy azingó vagyonváltság végrehajtását nem lehet felfüggeszteni, az országnak mindkét törvényre egyformán szüksége van. Az ingatlan-vagyonváltságnak a szőlőkre és erdőkre vonatkozó részei tárgyalás alatt vannak a földmivelésügyi minisztériumban, május végén beterjeszti a javaslatot s azt a nemzetgyűlésnek még a nyári szünet előtt el kell fogadnia. Az ötvenkilencedik szakaszt törölték s azzel az ingóvagyonváltságról szóló törvényjavaslatot- a nemzetgyűlés részleteiben is elfogadta. Az interpellációkra áttérve Bozsik Pál a gyöngyösi tüzkárosultak ügyében interpellált és Debreczeni János Miklós épitési kormánybiztos elmozdítását kérte a belügyminisztertől. ' Az ülés négy órakor ért véget. Május végén kezdődik a pénzkicjerélés. Eleinte levonás nélkül cserélik ki a pénzt. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága tegnap tárgyalta a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslatot, amelyet ma már be is terjesztett a pénzügyminiszter a nemzetgyűlés elé. A javaslat szerint a pénzügyminiszter az osztrákmagyar bank magyar felülbélyegzésü jegyeinek egyes kategóriáit megállapítandó határidőn belül államjegyekre minden levonás nélkül még az állami jegyintézet létesítése előtt kicserélheti. A bizottság fenti határozata elsősorban az ezer koronás bankjegyekre vonatkozik, amelyeket az utóbbi időben különböző ürügyek cimén egyes helyeken nem fogadnak el. A pénzügyminiszter intézkedni fog, hogy a pénzforgalom ideiglenes szabályozásáról szóló törvényjavaslat életbelépése után rögtön megkezdődjék ezek kicserélése. Ugy értesülünk, hogy a kormány már május elsején forgalomba hozza az uj ezer koronásokat, a többi bankjegyek kicserélése pedig május végénkezdődik meg. Másik fontos intézkedés az, hogy a pénzcsere az első hetekben minden levonás nélkül fog történni és csak később kezdenek két-három, majd öt százalékos illetéket szedni. A törvény végrehajtási rendeletében fogják megállapítani, hogy-a régi pénzt meddig fogadják el az állampénztárakban fizetést eszközül. Pang a kereskedelem. A kereskedelem a legújabb eseményeket sem érezte meg és a vásárlástól továbbra is rendületlenül tartózkodik a közönség. Végig járva az -üzleteket á fűszerestől a posztósig, a kalapostól a bőrösig, a .csemegéstül a könyvesig, mindenhol csak panasz és újra csak panasz hallik: itt az olcsóság és nem vesz senki semmit. A fűszeres azzal kezdi: ' — Higyje meg uram, ha veszitek is árumon, még sem engedhetem el vevőimet, mert ki tudja, mit hoz a /reggel ? Ha nem akarom üzletem frangását jó magam is előmozdítani, ugy kell adni az árucikkeket, ahogy kérik. És tele raktár, megcsappant vevők! Ha belép az ember egy posztókereskedőhöz, ott is látja a „leszállított árak", „10—25 százalék engedmény" feliratú táblákat, de az ember onnan is üres kézzel, esetleg a kereskedő panaszával tulterlielye léphet ki. — Kiírjuk ugyan, — mondja a posztós — hogy az előbbi 800 koronás szövet most 600 korona, de nem vesz senki, mert várja, hogy még olcsóbb lesz. Amennyit előbb egy hét alatt eladtunk, most ugyanannyi egy , hónapig sem kel el. A kalaposok is kénytelenek szerényen tisztogatni, javítgatni a kopott, lyukas kalapokat," mert uj kalap senkinek sem kell. Nincs vevő, nincs üzlet. A bőrösök is sziveseu eladnák raktári készletüket, de itt sem 'akad egy jó „kuncsaft" sem. Mindent, mást vesznek ugyan, csak bőrt nem. Hja, ami sok, az mégis csak sok! Ha csemegeüzleíben kérdezősködik az ember, ott legjobban meglepődik. Mert, ugyan ott sem a legfényesebb az adás-vétel, de mégsem oly fanyar a yevőknek a csemege, mint a bőr, vagy a posztó. Az árak a csemegésnél is leszálltak, de mégis többen, sokan vannak, akik szeretik az izletességeket. — A vevők száma itt csak mintegy negyedével szállt az előbbinek. Ez is éppen elég. A könyvesboltokban ugyanaz a panasz, hogy a vevők annyira tartózkodók, hogy a heti eladás a könyvekben alig üti meg a 25—30-at. Pedig az olcsósági hullám itt is leszorította az árakat. A magyar műveknél általánosan 5 százalékkal, a külföldi, legtöbbnyire német műveknél az előbbi árak kétharmadára. PÉCSRE MENT A LEVÉL. „Pécsi Mecseken Fújnak a szelek . . . Írtam a babámnak Hosszú levelet . . ." Felszakította Dühös rác keze r S kezébe került a Babám atrece . . . Patrult indított S szegény Kedvesem Börtönbe cipelték Egyik reggelen. „Pécsi Mecseken Fújnak a szelek." Miért is irtam Néked Hosszú levelet... BABAY JÓZSEF. SOMLÓN igy tavasszal annyi az ibolya, hogy — a hegypásztorként: — kaszálni lehetne. Az utak, árokpartok napra merészkedő, félénk — zöldjéből, mint óvodáslánykák a padokból, nyujtogatják kl fejecskéjüket; ibolya lilázik a sziklák közt, a hajlékok árnyában, a fák tövében, a legények kalapján s az illatoz a leányok szivében ... A hegyi utak mély tekervényein pirosbőríi,, mezitlábos kislányok marékszám szedik az útszéli keresztekre és visznek haza a tanitókisasszonynak is. Apró csokorba kötözik, szines-mázos tányérba rakják és pirulva nyújtják át az iskola ajtóban: — Hoztunk ibolyát! — mondják szemlésütve, mintha valami nagy bünt követnének el. A tanítókisasszony megsimogatja érte a szöszke, barna, fejecskéket és elrakosgatja az ibolyát a bucsufiaként kapott vázákba; jut az ablakba, jut az éjjeliszekrényre és tüz a szive fölé is néhány szálat, hogy egy kis tavaszt vigyen az örökké télies hangulatú, porszagu tanterembe. Aztán, mikor hazaereszti a gyerekeket, leül a zongorájához és nótaszóval árulja ei,

1 hogy mit érez: arról álmodik e szépeket, aki még nincs, vagy arról szomorúakat, aki már volt, de elveszett... ... Jártam a hegyet és szedtem ibolyát: lilát, fehéret vegyest — Zsuzsikának. (— Emlékeznek reá, kérem ? — Éj a szeme, éjfél a baja, hajnal a mosolya, déli napsugár a lelke. És ö süti a legjobb pogácsákat...)' Megörült, különösen a fehér ibolyának, vizbe tette mindjárt, de nem ujjongott fel, mint máskor. A szemeiben fátyolos fény révedezett és merengön nézett az ablakalatti cédrus-bokorra: — Lássa, nem jöttek meg a fülemüléim ... Nagy, kislányos szomorúsággal mondta ezt, mint egyszer, pici korában, amikor az eltört icjü francia-babájával sz#adt hozzám: — Megakartam nézni, hogy mi van belül .. , Aztán eltörtem... htipögte akkor, régen. (Igy járhat az ember a nagy babákkal is — ha kíváncsi . ..) Néztük a fészket: üres volt és hideg, mint késő ősszel, mikor lehull az első hó. Zsuzsika búsan mondta : A lakóik nem ébresztenek fel többé a .dalukkal, nem altatnak el a csattogásukkal. . . Vihar érhette szegénykéket . . . Elszomorodtam : elnémult dálos ajkak, nagy viharok, kihűlt szivek jutottak eszembe .. . A virágba zsendült fákról, akár nagy rózsaszín, meg fehér menyasszony-csokrokról, lágy szellő borzo.ta, hullatta az illatos szirmokat. Zzuzsika nézte a virághullást, majd félrefordult : mintha könnyet törölt volna ki szemeiből . .. — Porszem esett a szemembe . „. — pjondta azután és rám mosolygott szivárványos szemeivel, hogy mosolyogjak én is. De én nein tudtam nevetni. Virághullás ... üres fészek ... Icánykönny . ..: mi volna ezeken mosolyogni való? ... Csak a kakuk • kacagott valahol a hegyoldalban élesen : az erdők kósza életű klarinétosa nem érezte: virágfakadáskor árva fészek láttán mi van megkönnyezni való ... — Helyreigazítás. Lapunk tegnapi számaban az Esterházy Jenő temetésének pápai impozáns gyásszertartásaról szóló tudósításunkba jól informáltnak hitt helyről nyert értesülés alapján az a megállapítás foglaltatott, hogy Esterházy Jenővel a pápai Esterházyak utolsó sarja dőlt ki. Az Esterházy család köréből nyeri értesülés szerint ez a megállapításunk tévedésen alapult, mert a pápai Esterházyak családfájának még több tagja van ma is életben. BalatonmelSéki — izé. Irta : Vándor Deák. (Folytatás.) Ugyanaz a vonat., mely előtte való nap elvitte, másnap hozta is vissza Gyurkát. Nem vetie igénybe a négy napi szabadságot. Ahogy a vonat elindult vele a sinek mellett unalmasan őrt álló állomásról, mégegyszer visszatekintett a sárosi puszta telé: ugytetszett már nem hivják a jegenyék. A lemenő napból van valami a fájó szivek érzéséből; ezzel az alább szálló, de a keletben bizó lelkek tekintetével nézte szülőházának integető jegenyéit... Ment. Valamikor este érkezett be Keszthelyre. Az első ismerős, akibe belevágódott, Smüle volt, egy kis levéllel a kezében : — Olga kisasszony küldte — mondta félig alazatosan, félig büszkén. Az orrá« át a szivébe szaladt az illat: a vasútról rohant a csárda felé. Vitte az a megnevezhetetlen aroma, mely az igazi szerelmes levelekből a szívbe ömlik. Napsütetes délután volt. Gyurka azt szerette volna most, ha hetes eső esik: barátjainak kedélyes köszöntése . sehogyse illett lelke hangulatához. Alig várta, hogy a városból kiérjen Künn szárbaI szökött, pelyhedzöfejü vetések köszöntötték hamvasán, ez jól esett neki és újra könnyeddé tette. Meszsziről eléje tünt már az öreg akác s az alatt egy jól ismert szilhuett: Olga halványan odarajzolt alakja Annyi mondanivalója voit és mire odaért, csak hallgatni tudott. Olga se szólt, csak az arca beszélt sokat: homlokán halvány pirosan még mindig látszott az ütés helye, mely arról beszélt: ' — Ezt érted kaptam . . . Gyurka se tagadhatta volna le, hiszen a szája szögletében elárulta a vonás, hogy mit mondott az-apja: Ilyen bolondságba nem egyezem bele .. . Azután még csak egyszer találkoztak az öreg akác alatt. Meleg, júliusvégi alkonyat volt, forrón

1 hullt a napsugár kévéje és andaliíón duruzsolt a mezőrőkről behallatszó cséplőgép moraja. Az ő szivük is dnruzsolt: simogaió, méla muzsikával. Olgán utiruha voIL és merengöen nézett a kis csárda felé, mint aki búcsúzik. Gyurka a város felől felporzó utat. kémlelte: — Jön már 1 — hangzott fel örömmel és titokzatosan halk szava. Olga ránézett, hozzája simult, ugy mint még soha azelőtt és megindultak a kocsi elébe . . . Ösz volt. A fecskék a házak tetejéről délfelé tekintgettek. Az ebédvesztőpusztai alacsony kasznár ház előtt nagy1 fejű, szirmos-bolyhos őszirózsák álmodoztak. Olga a kert keritésre támaszkodva várta a kis urát vacsorára. Tányérát csinált kezeivel a szeme elé és addig nézett a szemhatárba ' szökkenő uton, mig feltűnt az ő várva-várt magányos lovasa. Elővette fehér zsebkendőjét és félőrült az arca : jön már!... A lovas is gyorsabb ügetésre fogta lovát és egy-két szempillantás alatt már le is ugrott a ház előtt. A ló csak ugy félszemmel nézett visszafelé kíváncsian, de ezzel az egy szemmel is meglátta, hogy a gazdája ölébe kapta barna-piros menyecskéjét és mint valami drága kinccsel, futott be a házba . . . • A gerlicék elbúgták magukat a folyosón : „Úgy, úgy" ... A galambok meg összecsókolták egymást a háztetőn . . . Spriccerberger a kocsma-udvarán két szép pej-csikót mutogatott büszkén a tapolcai fuvarosoknak: ' — Tegnap küldte a nászo/n, a nagyságos Zúgó uraság . . . Spriccerbergerné ugyanekkor rózsásszinre virulva csomagolt odabent és másnap elutazott a lányához Ebédvesziőpusztára .. . Szüretfelé maga az örég Zúgó ment el a fiáért: — Gyertek haza, olyan üres a ház... Hivták őket a jegenyék ... És ők mentek. Kisétáltak alájuk sokszor: — Itt álmodoztam rólad I ... Egymáshoz simultak és nézték a levelüket hullatgató jegenyéket. . . (Vége.)