Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-04-21 / 89. szám

Ára 2 korona Tizenhatodik évfolyam 72. szám. Csütörtök Pápa, 1921 április 21. Előfizetési árak: 400 K 200 K 100 K Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy hóra . 35 K Egyes szám ára 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség 44 Kiadóhivatal {{ Ker. Nemzeti Nyomda XX KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. XX A húsvéti királylátogatás epilógusa a nemzetgyűlésben. /D — Beniczky „katonai kamarillák"-ról beszél. — Budapest, ápr. 20. A nemzetgyűlés mai ülését 3A11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. A mult ülés jegyzökönyvének hitelesítése, az indítvány és interpellációs könyvek felolvasása után az elnök bejelentést tett a nemzetgyűléshez beérkezett különféle feliratokról és kérvényekről. A kormányprogram ni fölött megindult vita folytatása során elsőnek Grieger Miklós szólalt föl. A királykérdéssel akar foglalkozni, anélkül azonban, hogy ezzel a szenvedélyeket felizgatná. Rassay húsvét után a királykérdésben mondott beszédében séitő megjegyzéseket tett a mágnásokra, főpapokra és az alsópapságra. Az alsópapságot kötelességének tartja védelmébe venni. Hive a felekezeti ' békességnek, azt kívánja, hogy a magyar nemzet organizmusában a katholicizmus és a protestantizmus olyan szerepet töltsön be, mint az emberi sziv két kamrája az ember szervezetében. Tudja azt, hogy a császári uralom igyekezett elnyomni a nemzetet. Részletes történelmi visszapillantást vet a Habsburgok 400 éves uralmára. A nemzet sem teljesítette mindig kötelességét, nem küzdött az osztrák imperializmus ellen. Mindig voltak olyanok, akik felajánlották magukat. A királykérdés ma néni oldható meg. Szabad királyválasztásról szó sem lehet, amikor a külföld minduntalan beleavatkozik alkotmányos jogainkba. A királykérdés személyi részének megoldása előtt gondoskodni kell a megfelelő alkotmányjogi biztosítékokról. Köszöni a miniszterelnöknek a földreform végrehajtására vonatkozó megnyugtató kijelentéseit. Ezután Beniczky Ödön a házszabályok 188. paragrafusa alapján szót kér és bejelenti mentelmi jogának megsértését. Húsvétvasárnap délután kapta azt az értesítést, hogy a király Budapesten megjelent, majd visszatért Szombathelyre és másnap átlépi Magyarország határait, ha a kormány garantálni tudja a visszatérés biztonságát. Húsvéthétfőn erre autón elindult Szombathely felé. Hajmáskér felett egy katonai század feltartóztatta az autót, a vezető tiszt a következőket mondotta: A „kormányzó ur őfőméltósága nevében az urakat ezennel letartóztatom I" — Arra a kérdésre, vájjon tud-e arról, hogy mi képviselők vagyunk és a mentelmi jog értelmében nem vagyunk letartóztathatók, azt felelte, igen; leigazoltattak bennünket és bevitték az őrszobára. Reggel bejött egy tiszt és a következőket mondotta: „Közlöm az urakkal, hogy ettől az időtől kezdve a belügyminiszter és a budapesti főkapitány rendeletére vannak letartóztatva." — Ezután elmondja, hogy Budapestre való visszatérése után felkereste őt a lakásán a belügyminiszter és a főkapitány és kijelentették, hogy letartóztatás nem volt, csak feltartóztatás. Attól féltek, hogyha Szombathelyre eljuthat, ott népgyüléseket fog rendezni a király mellett. Ő ebben mentelmi jogának megsértését látja, ezért a bejelentést megteszi. Az elnök szünetet rendelt el. Szünet után Beniczky Ödön félreértett szavainak megmagyarázása címén kért. szót, kijelenti, hogy nem volt szándékában a nemzeti hadsereget támadni, csak a katonai kamarillák ellen beszélt. Gróf Bethlen István miniszterelnök: Beniczky Ödön képviselő ur jónak látta a kormányzó személyét is indokolatlanul belevonni a vitába. Kijelentem, hogy mindazokért a cselekedetekért, amelyeket a megelőző kormány ebben a tekintetben tett előttünk, a jelenlegi kormány is vállalja mindenben a teljes felelősséget. Beniczky képviselő urnák azt a kijelentését, hogy Magyarországon katonai kamarillák vannak, a leghatározottabban visszautasítom. Az elnök ezután napirendi indítványt tett, majd áttértek az interpellációkra. Az interpellációk során Rupert Rezső dr. képviselő bírálat tárgyává teszi, hogy a ARív. minden ünnep alkalmával korlátozza a személy és áruforgalmat. Ruppert az összkorniányhoz .intézi interpellációját és kéri, hogy a politikai internálásokat szüntesse meg. Kéri továbbá, hogy a parlamenti gyorsiroda egyik tagját, dr. Molnár Kálmánt, aki hosszabb idő óta internálva van, helyezze szabadlábra. Ezután Budaváry László interpellált a nem állami tanítók ügyében, akik nem kapták meg a 80Q koronás drágasági segélyt. — Ezzel az ülés véget ert. Balogh Jenő dr. beiktatása. Két és fél éve — 1918. október legutolsó napjait irták — a nemzetinek > indult forradalom a politikai kalandorok aknamunkája révén a becstelenscgbe fordult, amely egyet jelentett a legszentebb nemzeti erények : a becsület, az önérzet, a tisztesség, a jellemetség lábbaltiprásával. Szinte önmagából következik, hogy ez a fordulat első feladatának tartotta eltenni láb alól azt a legmagyarabb, legférfiasabb magyart, akiben mindazok a nemzeti erények, amelyeket ez a forradalom lábbal tiport, élő például megtestesültek: gróf Tisza István miniszterelnököt, a dunintuli református egyházkerület fögondnokát. Tiszáról — irja találóan He^eg Ferenc remek rajzában — ma már nyilvánvaló, hogy egyike volt a kevés kiválasztottnak, a nemzet reprezentativ-man-je, akinek agyával a magyarság gondolkozott és szivével a magyarság érzett. A Msnnlicher-golyók, amelyek őt leterítették, nem egy ember, hanem egy nemzet szivének voltak irányítva. A Herniina-uton a magyarság ellen kö vettek el gyilkos merényletet ... Tegnap, amikor a dunintuli református egyházkerület Pápán ünnepélyesen beiktatta Tisza István örökébe, az egyházkerület főgondnoki székébe utódját, Balogh Jenö.dr. v. b. titkos tanácsos, volt igazságügyminisztert, az egész ünnepségen átvonult annak érzete, hogy ez az ünnepség ünnepe volt nemcsak a beiktató egyházkerületnek, de a nemzeti megújhodás útját járó megcsonkított egész magyarságnak is . . . A beiktató egyházkerületi közgyűlés 10 órakor kezdődött a ref. templomban. Németh István püspök magasszárnyalásu imája és a közgyűlés megnyitása, valamint az alakulás formaiságai után Czeglédy Sándor győri ref. esperes olvasta föl a szavazatszedő bizottság jelentését, amely szerint 193 szavazatból 176 szavazattal az egyházkerület fényes többséggel választotta meg dr. Balogh Jenőt főgondnokául. A közgyűlés ezután Chernel Antal helyettes főgondnokot, dr. Antal Géza főjegyzőt és dr. Segesdy Ferencet küldötte ki küldöttségbe Balogh Jenő dr. meghívására, aki megérkezése után letette az esküt. A főiskolai énekkar művészi éneke után dr. Antal Géza üdvözölte a főgondnokot a kerület nevében. Beszédében először a kegyelet adóját rótta le gróf Tisza István emlékének, majd az egyházkerület azon meggyőződésének adott kifejezést, hogy az uj főgondnokban méltó utódra esett a választás. Megkapta a közönséget a magyar reformátusságnak az ország sorsával jóban rosszban való egybeforottságáról mondott találó hasonlata. A régi Magyarországot bátran jelképezhettük a dunántúli református egyházkerülettel: határai ennek is, mint az országé, a Kárpátoktól az Adriáig terjedlek, a mai csonka Magyarország sorsaban osztályos az egyházkerület is: területének nagy részét leszakították a szomszédos imperialista államok. Beszédét azzal fejezte be, hogy dr. Balogh Jenőre, aki nemcsak a főgondnoki székben örököse nagynevű elődjének, hanem kiváló lelki tulajdonságaiban is, az Ur áldását kérte, -hogy hosszú éveken keresztül munkálkodliassék közre Sión uj hegyének fölépítésében s hogy ne csak a munkában legyen része, de a munka gyümölcsét láttatni is adassék meg neki. Az üdvözlésre Balogh Jenő dr. közel félórás, magasan szárnyaló, mély gondolatokkal terhes beszédben válaszolt, amelyben jelezte céljait, törekvéseit s azokat a szempontokat, amelyek főgondnoki működését irányítani fogják. Elsőben is a baráti kegyelet szavaival hódolt elődje, a nagy Tisza István emlékének, akinek méltó utódja lenni nagy kötelezettséget jelent. Gyönge utódjanak érzi magát, pislákoló lámpának a nap után; de hogy mégis vállalkozott erre a kötelességteljes feladatra, azt egyházkerülete hivó parancsszaván kivüt annak kell betudni, hogy maga mellett érzi munkájában az ég támogatását. Az ország és az egyházkerület romokban, az újjáépítés nehéz munkája reánk vár, az országot és egyházat nekünk kell újra építenünk. Ezernél több egyházat szakítottak le az egyházkerület testéből s a magyar református egyház legértékesebb egyházmegyéjét: Erdélyt teljesen elvesztette. A Királyhágón túlról szomorú hirek jönnek: protestáns testvéreink ezer és ezer üldöztetésnek vannak kitéve s iskolás gyermekeket hurcolnak meg, mert magyaroknak vallják magukat. Kiáltó példa ez arra, hogy a magyar protestáns egyház csak magyar földön szabad. Uj minőségében első üzenete az elszakított testvéreikhez szól: legyenek meggyőződve róla, iiogy együtt érzünk velük s velük együtt várjuk a magyar feltámadást. Az országot rombadöntő forradalmakból levonta a konzekvenciát: a szélső radikálistákkal, a materialistákkal együtt nem haladhat soha, sőt harcot hirdet ellenük, mert együtt haladhat-e a vallásoktatást kiküszöbölni akarókkal ? Soha! Minden törekvése fejleszteni a kerületnek a hitélet ápolására hivatott intézményeit. A kereszténység a krisztusi szellem érvényrejuttatásáért indított munkában szivesen fog kezet a keresztény felekezetekkel, azokkal, akikkel együttmunkálkodni lehet. Ne gondolják meghátrálónak, hitéből nem enged semmit soha. Történhetnek a református egyház ellen támadások a másik keresztény felekezetek részéről, de ezeket sohasem szabad ugy felfogni, mintha azok mögött az illető felekezet, vagy annak többsége állana. Hangsúlyozta, hogy az egyháznak — mint ezt már nagynevű elődje a háború előtt hangoztatta — ma első kötelessége, hogy felvegye szociális téren is a munkát és felkarolja azokat, akik a nyomorban tengődnek. — Hálás szavakkal adózott a megpróbáltatások idejében szegénységbe jutott magyar reformátusságuak segítségére sietett külföldi, különösen a holland reformátusságnak. Beszédét azzal fejezte be, hogy nehéz, kötelességteljes munkájához az Isten áldását s az egyházkerület minden tagjának odaadó, ügybuzgó támogatását kérte. A nőnevelő intézeti énekkar kedves' énekszáma után következett a tisztelgő küldöttségek fogadása, amely közel két óráig eltartott. Nem kevesebb, mint harminc küldöttség jelent meg, hogy a hódolat és tisztelet megnyilatkozását elhozza az uj főgondnok elé. A kormány nevében Szászy Béla dr. igazságügyminiszteri államtitkár üdvözölte. A református konvent és református egyházkerületek küldöttsége élén Révész Kálmán miskolci püspök tolmácsolta a testvér egyházkerületek örömét. Az ev. egyetemes egyház küldöttsége élén Raftay Sándor ev. püspök, a dunántuli ev. egyházkerület küldöttsége nevében Kapi Béla püspök biztosította a testvér protestáns egyház együttérzéséről és tiszteletéről. — Az esperesi és gondnoki kar tisztelgése után a főiskola és a nőnevelö-intézet küldöttségét Beöthy Zsolt vezette az uj főgondnok elé. Veszprém vármegye törvényhatóságannk monstre küldöttsége nevében Hunkár Béla főispán, Győr város és vármegye küldöttségei nevében dr. Darányi Kálmán főispán a törvényhatóságaik, a helyőrség nevében pedig Mihályi alezredes biztosították őszinte tiszteletükről. A Kálvin-szövetség és az orsz. patronázs egylet nevében his József pápai ref. esperes, Pápa város nevében dr. Tenzlinger József polgármester, a pápai evangélikus egyház nevében az ősz Gyurátz Ferenc nyug. püspök, a pápai r. kath. plébánia nevében Miklós József káplán, a pápai kir. járásbíróság nevében dr. Fürst Sándor vezető-járásbiró, az összes pápai állami hivatalok nevében Okolicsányi József dohánygyári igazgató, a pápai bencés gimnázium nevében Kocsis Lénárd igazgató, az állami tanítóképző intézet nevében Saruoy Ottó igazgató, a pápai ipartestület nevében Hajnóczky Béla ipartestületi elnök, a győri ref. egyház nevében Rostelter János üdvözölték a püspököt. Tisztelegtek előtte még ezenkívül szülővárosának, Devecsernek, a pápai ref. egyháznak és a ref. főiskolai ifjúságnak küldöttségei. Balogh Jenő dr. minden egyes üdvözlésre hosszasabban válaszolt. Válasza nem a konvencionális köszönet és hála szavai voltak az iránta és állása iránt megnyilvánuló tiszteletért, több volt ennél: az «gyéni és osztályérdekeken fölülemelkedő, mindenben a keresztény és nemzeti egyetemes érdekeket szolgáló, a megértést, szeretetet és együtmunkálkodást hirdető, biztos hatású, bátor programm volt, amit az egyes felekezetek és társadalmi osztályok megjelent küldöttségeinek adott iránytűül a boldogabb Magyarország felé. A küldöttségek fogadása után elintézték a közgyűlés felvett tárgysorozatát és Németh István püspök magasan