Pápa és Vidéke, 16. évfolyam 1-222. sz. (1921)

1921-04-16 / 85. szám

Ára 2 Tizenhatodik évfolyam 85. szám. Szombat Pápa, 1921 április 16. Előfizetési árak: 400 i< 200 K 100 K Egész évre . Fél évre . . (legyed évre Egy hóra . . 35 K Egyes szám ára 2 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pápa, Török Bálint utca 1. szám. Telefonszámok: Szerkesztőség 44 Kiadóhivatal ]] Ker. Nemzeti Nyomda XX KERESZTÉNY ,PQLITI KAI NAPILAP. XX | XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. XX Kedden összeül a nemzetgyűlés. — A Bethlen-kormány eskütétele. — Budapest, ápr. 15. Az uj kormány tagjai ma délelőtt 11 órakor letették az esküt az ország kormányzójának kezébe. Az eskütételnél valamennyi miniszter jelen volt, kivéve a Budapesttől távol levő Mayer János közélelmezési minisztert, aki később fogja letenni az esküt. Elsőnek Bethlen István gróf miniszterelnök tette le az esküt, ez alkalommal Tomcsányi V. Pál olvasta fel az eskümintát, a zászlós ur helyettesítésében /ekelfalitssy Zoltán belső titkos tanácsos volt jelen. Ezután az összes miniszterek együttesen tették le az esküt, amely alkalommal jelen volt Bethlen István gróf miniszterelnök, a zászlós ur helyett pedig Jekelfalussy Zoltán volt fiumei kormányzó. Az esküminíát Bárczy István dr. miniszteri tanácsos olvasta fel. Az eskütétel után a kormányzó magánkihallgatáson fogadta először a miniszterelnököt, azután pedig a kormány tagjait. Déli 12 órakor a Bethlen kormány tagjai az első minisztertanácsra ültek össze. (M. T. I.) Az Est jelenti: Tizenkét órakor a miniszterek összejöttek a miniszterelnökségen és megtartották az első minisztertanácsot. A minisztertanácson először is jegyzőkönyvet vettek fel az eskütétel tényérő!, azután pedig az államtitkárságok és a sajtófőnök: állás betöltéséről tanácskoztak. Hir szerint báró Petrichevich Horváth Emilt nevezik ki miniszterelnökségi államtitkárnak. Értesüléseink szerint gróf Teleky Pál holnap búcsúzik el a miniszterelnökség tisztikarától, akik ugyanakkor üdvözlik az uj kormányelnököt. Gróf Teleky és Benárd Ágoston holnap bucsukihallgatáson jelenik meg a kormányzónál. Gróf Bethlen ma délelőtt hosszasabban tárgyalt Rakovszky Istvánnal, a nemzetgyűlés elnökével s hir szerint abban állapottak meg, hogy a nemzetgyűlést keddre összehívják. A Bethlen kormány programmjára nézve az egyik lap a következő információkat közli: — A Bethlen kormány iránya természetesen keresztény és nemzeti, de erős agrár és demokratikus aláfestéssel. Első feladatául tekinti, hogy biztosítsa a kormányzat tekintélyét, a pénzügyi konszolidációt és fokozatosan életbe léptesse a szabad forgalmat. A kormány erélyes kézzel biztosítani kívánja a nemzetgyűlés munkaképességét, ezért törekvése végeredményben az egységes kormányzópárt megteremtése Bethlen megkapta a házfeloszlatás jogát is, ezért gyorsan letárgyaltatja a nemzeigyülésben az uj választójogról, és a főrendiház reformjáról ázóro törvényjavaslatokat. Gróf Bethlen István miniszterelnök ma délelőtt telefonon magához kérette Feráinánáy Gyula volt belügyminisztert és Vasaái-Balog György nemzetgyűlési képviselőt. Ferdinándy és Vasadi-Balog György 12 órakor keresték fel a miniszterelnököt. Erről a tanácskozásról semmiféle hir nem szivárgott ki. 9 Tisza pör negyedik nap. Holnap íiallpatjáli Ili Hittaerí ds Sztiijiiiiuiift. — Budapest, ápr. 15. A Tisza-gyilkosság bünpörének mai tárgyalását féi 10 órakor nyitotta meg Gaáó István dr. elnök Gertncr Marcell kihallgatásával, aki az elnök kérdéseire elmondotta, hogy a vádat megértette, de nem érzi magát bűnösnek. Másfél évig ártatlanul szenvedett — mondja — mert nem hagyták ártatlanságát bebizonyítani. Ezután részletesen elmondja, hogy október harmincegyedikén reggel fél 8 órától kezdve hol járt és kikkel beszélt. Útközben hallotta, hogy gróf Tisza Istvánt meg akarják gyilkolni. Azok a katonacsoportok kiabálták ezt, amelyek az utcákon a tisztekről letépték a distinkciókat. ó erre elhatározta, hogy értesíti Tiszát az őt fenyegető veszedelemről, azért elindult a Hermina ut felé. Odaérve a Roheim villába bebocsátották Tiszához, aki először bizalmatlanul fogadta, de később beleegyezett abba, hogy egyik szobában négyszemközt beszélhessen vele. Ekkor elmondta Tiszának, hogy merénylet készül ellene. Tisza megköszönte a figyelmeztetését, de azt mondta, hogy nem fél. Egy órakor távozott a villából. Ezután részletesen elmondja, hogy ettől kezdve hol járt, kikkel beszélt egészen este fél 8 óráig, amikor hazament. Az elnök kérdéseire ezután elmondja, hogy miért akart kiszökni külföldre. Amikor a lapok először írni kezdtek róla s a Roheim villában való szerepléséről, külföldre akart utazni, mert attól félt, hogy ártatlanságát esetleg majd nem tudná bebizonyítani. Panaszkodik a vizsgálóbírókra, akik szerinte elferáitették vallomásait. Erre az elnök a bűnvádi perrendtartás 355. paragrafusa értelmében felolvastatja a vizsgálóbíró előtt tett jegyzőkönyvi vallomásait. Ezzel Gertner Marcell kihallgatása egyelőre befejeződött s a bíróság megkezdte Lengyel László kihallgatását. Az elnök figyelmezteti jogaira, azután fölteszi a kérdést, hogy megértette-e a vádiratot és bűnösnek érzi-e magát. Lengyel: A vádiratot megértettem, de nem vagyok bűnös. Elnök: Volt-e tudomása a Tisza gyilkosságról ? Lengyel: Sem közvetlenül, sem közvetve nem volt tudomásom a Tisza gyilkosságról és csak később, a lapokból értesültem róla. Elnök: Csernyákot ismeri-e? Lengyel: Október 26-án láttam. Elnök: Ismeri-e Pogány Józsefet? Lengyel: Pogányt Nyíregyházán láttam először, amikor már vörös zászlóaljparancsnok volt, de igyekeztem bújni előle, mert bizonyos ellenforradalmi dolgokban terhelve voltam. Elnök: Tud-e arról, hogy az itt lévő vádlottak részívettek Tisza meggyilkolásának előkészítésében ? Lengyel: Nem tudok róla! Elnök: Ha nem tud erről, akkor hogyan mondhatta Hüttnerről, hogy részes volt a gyilkosságban? Lengyel: Azért, mert beszélt előtfem a Lukasich féle ügyről s igy gondoltam, hogy aki beleugrott ebbe, az beleugrik a másikba is. Elnök: Mikor Fényessel Nyíregyházára utazott, tett-e Fényes említést a Tisza gyilkosságról ? Lengyel: Igen! Ferendy tanár, aki azóta meghalt, beszélt sajnálattal Tisza meggyilkolásáról. Fényes akkor megjegyezte, hogy ő figyelmeztette Tisza Istvánt egy grófnő által. Elnök: Dobót ismeri-e? Lengyel: Csak a hadügyminisztérium előszobájában láttam többször, másként nem ismerem. Elnök: Hallott-e arról, hogy Dobó dicsekedett azzal, hogy neki része van a Tisza-gyilkosságban ? Lengyel: Nem hallottam. Elnök: Tud-e arról, hogy a katonatanács tagjai különféle pénzeket vettek fel a Tisza-gyilkosság után? Lengyel: Erről nem tudok; csak arról, hogy költségviszatérités cimén kaptak pénzt. A pénzügyminisztériumban Hadzsics százados fizetett ki nekik 10—10 ezer koronát. Én akkor Nyíregyházán voltam, akkor nem vettem fel az öszszeget, csak később, amikor hazajöttem. Hogy Hadzsics honnan vette a pénzt, azt nem tudom. Később Lehne Hugó fizetett. Tőle 5000 koronát kaptam költség cimén. Az elnök ezzel Lengyel kihallgatását egyenlőre befejezettnek jelentette ki. Ezután Vágó-Wilheim Jenő kihallgatását kezdte meg a bíróság, aki az elnök kérdésére kijelentette, hogy a vádat megértette, de nem érzi magát bűnösnek, tizenkilenc hónapja van fogságban ártatlanul. Elnök: Tud-e arról, hogy Kéri igyekezett rábeszélni Dobót a Tiszagyikosságra? Vágó: Erről nem tudok. Elnök: Friedrich részt vett-e a katonatanácsban ? Vágó: Sohasem láttam. — A tárgyalást holnap délelőtt 9 órakor folytatják, amikor Hiittner és Stanykovszky kihallgatása és a helyszíni szemle adatainak ismertetésére kerül a sor. Humerus clausus a gráci Budapest, ápr. 15. Az Uj Lap irja: A legutóbbi félévben annyira elözönlötték a külföldi, különösen a magyarországi zsidó hallgatók a gráci egyetemet, hogy az egyetem tanácsa kénytelen volt kijelenteni, hogy nem német nemzetiségű hailgatók nem vehetők fel az egyetemre. fi pénzügyi bizottság ülése. Budapest, ápr. 15. A pénzügyi bizottság mai ülésében elfogadta a pénzügyi tárca költségvetését. Ugyancsak a mai ülésben Rubinek Gyula hosszabb beszédben foglalkozott a kormány gazdasági feladataival. Külföldi hírek. Belgrád, ápr. 15. Pasics szerb miniszterelnök kihallgatáson fogadta Kalina cseh követet, aki átnyújtotta neki Massaryk köztársasági elnök levelét London, ápr. 15. Chamberlain az alsóházban kijelentette, hogy a Magyarországgal kötendő békeszerződésről szóló törvényjavaslat április huszadikán fog targyalás alá kerülni, ha csak az ipari helyzet a parlament programmjának módosítását szükségessé nem teszi. a noszfpifiHálás határidejét. Budapest, ápr. 15. A pénzügyminiszter a hadikölcsönök nosztrifikációs munkálatainak határidejét április huszadikáig meghosszabbította. Programi ad a miniszterelnök. Budapest, ápr. 15. Bethlen István gróf elnökletével ma délben minisztertanácsot tartott az uj kormány, amely 1 órakor ért véget. A minisztertanácson a miniszterelnök programmját ismertette a kormány tagjaival, akik a miniszterelnök programmját helyesélték. Bethlen István gróf tizennyolcadikán, hétfőn este megjelenik mindkét pártban és ismerteti programmját. Fél 7 órakor a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjában, fél 8 órakor a Kisgazdapártban ismerteti programmját, azután a disszidensek csoportját keresi, fel. A kormány a nemzetgyűlés összehívását keddre tervezi. Fuldoklás az olcsóságban. Két dolog bizonyos. Az egyik az, hogy pénzügyi rendbeszedésünk nagyszerűen halad a maga utján és a korona értéke merészen tör előre a nemzetközi értékelés lépcsőzetén. A másik bizonyosság pedig az, hogy tömegdühvel, pánikkal állunk szemben, mely sokkal mélyebb hatásokat kelt, semmint azt a korona javulása irtdokolhatná. Nyilván indokolatlan dolog az, hogyha 20 fillérrel emelkedik Zürichben a korona, hogy akkor Budapesten egy-egy kis papírnak 2—300 koronával kelljen esnie és ha visszaemlékezünk arra, hogy a korona ezt az emelkedő utat tavaly tavasszal is megtette, akkor érthetetlen, miért kell egyszerre az egész gazdasági forgalomnak ugy ntegállania, mintha egy óraszerkezeten kötőtűt szúrnak át. Mert ez történt. Ma nincs vevő. Senki nem vesz semmit, holott egykor a közönség a vásárlásnak valami leírhatatlan, szinte őrjöngő dühében élt. Most üresek a boltok, mert mindenki abban a kábulatban él, hogy valami legendás olcsóbbodásnak kell következnie, de a kereskedők sent mernek hozatni egyetlen gombostűt sem, mert nem tudják, mi lesz a jövő héten. Nagy cégek, melyek áruval vannak tele, tekintélyes vállalatok a legnagyobb gonddal küzdenek, a városban máris horribilis veszteségekről beszélnek és tragikus összeomlásokat jósolnak. Hogy mennyire megállott minden, azt jellemzi az a vallomás, melyet egyik nagyobb ipari vállalatunk igazgatója tett e sorok irója előtt: — Lassanként — mondotta — teljesen kifogyunk minden nyersanyagból, annyira, hogy már ma is alig tudunk dolgozni. Maholnap egyáltalában nem vihetjük tovább az üzemet és meg kell állanunk, de mégsem merünk vásárolni, beszerezni. Nem köthetünk le komoly mennyiséget, mert ha aztán három hét múlva lejebb mennének az árak, nem tudnánk konkurrálni. Egész tevékenységünk, üzleti bölcsességünk most kimerül abban, hogy várjuk, mi lesz. Az „olcsósági hullám", melyet csöndes, szkeptikus mosollyal vártunk, tengerré dagadt, amely bizony sok mindent magába fullaszt. Akik hisznek ennek a mozgalomnak a tartósságában azok már megalkották a dolog filozófiáját is és azt mondják, most fog elúszni azoknak a vagyonoknak nagy része, melyek éppen igy a konjunktura szárnyán keletkeztek. Az volt a jó konjunktura, ez meg a rossz. Ám a dolog