Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-10-10 / 111. szám

2. PÁPA ÉS VIDFKE 1920 október 10. altábornagy és Dömötör Ádám. A párbaj Molnár Dezső altábornagy vezetése mellett folyt le. A felek csukló és hónaljbandázszsal nehéz kardpárbajt vívtak végkimerülésig, a szúrás is meg volt engedve. Beniczky a harmadik menetnél Gömbös Gyulán két lapos mellvágást ejtett, egy vágással a halántékát súrolta. Az ötödik menetnél Gömbös koponya-oldalvágást mért Beniczkyre. A seb erősen vérzett. Az orvosok bekötözték a pátbajozókat és konstatálták a végkimerülést. A felek a párbaj után kibékültek. Kolera Bulgáriában ? Bukarest, okt. 9. Ide érkezett, megerősítést még nem nyert hirek szerint Bulgáriában kolerajárvány van. Földrengés Olaszországban. Róma, okt. 9. Az elmúlt éjjel Mantuában heves földrengést éreztek. A lakosság a szabadba menekült, de földrengés anyagi kárt nem okozott. Forradalom Kaposvárott. — Egy pécsi újság hazugságai. — E hét elején a demarkácionális vonattal Pécsről érkező utasok alig hogy Dombóvárra érkeztek, szorongva kérdezték, hogy mi igaz abból, hogy Kaposvárott, Budapesten és Csonkamagyarország több nagyobb városában forradalom tört ki. Pécsett ugyanis az egyik kommunista újság, a „Hir" azt irta, hogy ezekben a városokban utcai harcok folynak, az összes tiszteket legyilkolták és a lakosság a borzalmakborzalmát éli át. Mikor felvilágosították őket arról, hogy az egész tendenciózus hazugság, szinte látni lehetett a nagy megkönynyebbülést rajtuk. Elmondották, hogy Pécsett ezen hirek miatt rettenetes nagy a levertség és a kétségbeesés. Most kezünkbe került" a pécsi újságnak ez a száma. Leközöljük cikkének nagy részét, hogy mindenki lássa, milyen eszközökkel dolgoznak Magyarország megrontásán. A cikk cime és alcímei a következők : Egész Magyarország uj forradalom küszöbén. A kaposvári lázadás terjedése. — A Horthy- és Friedrich-part harca. — Bevonták a magyar katonaságot a demarkácionális vonal mentén. Mint ebből is látszik, nagy szenzációnak indult a cikk. De a java az alábbbi szöveg: Hirt adtunk már tegnap arról a lázadásról, amely Somogyban tört ki. Kaposvárról érkező (?) ujabb hirek szerint a lázadás még mindig tart, de annak részleteiről nincs hivatalos jelentés. (Jó kívánság! Nem létező forradalomról hivatalos jelentés I Nem is rossz! Szerk.) Azonban ugy egyes Magyarországból átszökött egyének elbeszéléseiből, mint közvetlen érkező, jelentésekből ma már inkább megállapítható a somogyi lázadás, amely nem elszigetelt jelenség, amennyiben az országban több helyütt hasonló (ez igaz! hasonló! Szerk.) lázadások törtek ki. Az egész somogyi forrongás ugyanis mintegy nyúlványa annak az elkeseredett harcnak, amely Horthy magyar kormányzó és Friedrich István közt dühöng... (?) Friedrichnek ugyanis sikerült (?) ujabban a kisgazdapárt tekintélyes részét (sicc I) megnyerni.. . Friedrich pártja nagyobb mint Horthyé... Ezért.. v tört ki kisebb-nagyobb lázadás ezideig Nagykanizsán, Zalaegerszegen, Szegszárdon és most legutóbb Kaposváron és környékén. A somogyi lázadás (?) fejleményei még ismeretlenek, azonban bizonyos, hogy a demarkáciodális vonal mentén magyar katonaságot mindenütt bevonták és Kaposvárra rendelték, a rend helyre állítására? . . . A cikk eddig szól. Természetszerűleg nem cáfoljuk, úgyis tudja mindenki, hogy az egész szemenszedett hazugság és csak pécsi testvéreink megtévesztésére íródott az egész. Az éhes disznó mindig makkal álmodik. Igy a pécsi vörösök is. Jó volna nekik egy kis zavar ide át. Hogyan bánik Kondor Bernát a cselédeivel;!? Öreg hiba az már Magyarországon, hogy az egyszerű becsületes keresztény magyar munkás prédája csak a zsidó nagytőkének. A földi hatalmat gyakorló jó uraink mintha vakok és süketek volnának/nem akarnak tudomást szerezni a ker. szoc. munkásképviselők azon követeléséről, hogy haladéktalanul valósítsák meg a munkásvédelmi törvényeket s amig ezekkel' elkészülnek, addig is állítsák fel az úgynevezett panaszbizottságot, mely törvényes jogkörrel felruházva a felmerült vitás kérdésekben, mint független döntő bíróság léphet közbe. Hogy áz állam érdekeinek szempontjából is mit jelent ez, ezt nem szükséges bővebben magyarázni. Tény az, hogy munkás és munkaadó (de legtöbbször csakis a munkaadó) magát és vagyonát biztonságban érezve, hatalmi'túltengésre ragadtatja magát és sok azt gondolja, hogy a szegény robotos cseléd azért van csak a világon, hogy az ő földi jólétükért az utolsó , csepp verejtékét is izzadja ki. Valószínűleg igy gondolkodott Kondor Bernát pusztágyimóti zsidó árefidás is, mikor , a munkásainak a szerződésben biztosított napi tejmennyif égét — zsidó szokás szerint — elvonta és a tej helyett 44 .fillért fizetett kárpótlásul a munkásaidnak. Hogy Kondor úr hogyan bánik el a munkásaival, példa rá az alábbi eset: .Még a cséplés ideje alatt történt, hogy Szokolay Imre béres oly szerencsétlenül esett le a szekeréről, hogy . az esés 'következtében súlyos belső sérülést szenvedett és most is egyik budapesti -kórházban van kezelés alatt. Hogy •Szokolay Imre, szegény béres legény talán örök időre elveszítette munkaképességét, az eset úgylátszik nem okoz 'gondot Kondor úrnak, mert a hátramaradt családjától még a konvenciót is visszaköveteli annak alapján, hogy £hat hét eltelte után nem köteles a nyomorékká vált családtagjait fizetésbe részesíteni. •f Nem kételkedünk abban, hogy a törCvény is ezt irja elő, de hogy az ilyen ' esetek vérlázítók, az is bizonyos. Tisztelői vágyunk az alkotmányos úton holott törvényeknek és mégis azt követeljük, hogy tűzre kell dobni az olyan Törvényeket, melyből hiányzik a szociális igazságosság. Törvény kell, mely a dúsgazdag zsidó árendást arra kötelezze, hogy a nyomorékká vált munkást nagyobb megbecsülésbe részesítse. Ezer és ezer esetet tudnánk felsorolni, .mely igazságánál fogva a munkáltatók !$nző kapzsiságának nem szab határt Js az ilyen számtalan eset a munkásosztály szociális balra kanyarodására ád igen - nagy okot. , Ha tehát irányváltozást akarunk és a keresztény megújhodásról beszélünk ám legyen ez meg a valóságban is, különben üres szalmát csépelünk és a közmondás ránk is vonatkpzhatik, hogy t. í. a kutya egy most is, csak a nyakravalója más I Ezért sürgetjük, követeljük a munkásvédelmi törvényeket, ipar és mezőgazdaságban felállítandó panaszbizottságokat, mert a nemzet megerősödését, békét és a fokozottabb termelő munikát egyedül ez biztosíthatja leginkább. Zokon ne essék•.. Halálkorlát a Győri-uton. Nem a mesében, hanem a valóságban van meg a halálkorlát a Győri-uton. Még pedig, hogy ne kelljen sokáig törni a fejüket olvasóinknak, megmondjuk, hogy hol van a halálkorlát. A vámnál. A vámsorompó a halálkorlát. Az történik ugyanis — péntekre és szombatra virradóra magunk is tapasztaltuk saját szemeinkkel, — hogy éjfél után a győri vámnál a vámsorompó le van eresztve. Ez ellen nincs is kifogásunk, mert hiszen ennek igy kell lenni, azt azonban már nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a leeresztett vámsorompóról hiányozzék az előírásos égö lámpa, amely a sorompóra figyelmessé teszi a jármüveket. A mai koromsötét éjszakában ez a leeresztett, jelzés nélküli sorompó valóságos halálkoriát a Győri-uton. Hiszen akármelyik éjjel megtörténhetik, hogy vagy egy automobil vagy egy szekér belehajt a vámsorompóba ugy, hogy ha emberéletben nem is esik kár, horrobilis lehet a kár anyagiakban. Vájjon, ha egy ilyen eset előadja magát, ki fogja a kárt megtéríteni. Azért jó lesz előre gondoskodni a baj elkerüléséről: hadd égjen, ha ecet ég is a vámsorompón a lámpában. HIREK. Sz. jö fizetéssel felvétetik a Keresztény Nemzeti Nyomdavállalatnál TÁRCA. gp • qp uu • era Szüreti elégia. Irta: Vándor Deák. Mint a szomszédvármegyebeli jó cimborák, úgy ölelkeznek össze a veszprémmegyei Somlóvidéke és a vasmegyei Kemenesalja s büszkeségeik a Somló és a Ság; olyan pillantásokat váltanak, akár az elvált házastársak, akik tisztes távolból tovább is vágyva tekintgetnek egymásra. Hires, jó bortermő helyek, kivált Somló, Tokaj után következik Magyarországon. De Eötvös Károly még ennél is előbbre helyezte s a legjobb bornak a somlóit tartotta. A néhai szőllősi uraság: Zichy Manó gróf, gyakran látta vendégül a nagy írót, még mint veszprémmegyei tiszti ügyészt s Noszlopy, devecseri főbiró, meg Gombás kertai szolgabíró társaságában átlátogatott ilyenkor, a zirczi papokhoz, czelli bencésekhez is, kiknek vendégszerető hajlékában derűs órákat töltöttek el. E<*ész éven át néptelen a Somló, min? az álmos ember, úgy ásítoznak a pincék", melyek közül akárhány kastélynak is beillik, csak itt-ott akadni néha egy „lyukas tetejűre", ahol véletlen künt időzik a gazda. De úgy Teréz napja táján hirtelen benépesül a hegy. Nyitott pinceajtók, ablakok, füstölgő kémények, lakott helyek emberi, lármája s este a hajlékok ablakaiból rubint-szemként messze csillogó mécsvilágok jelzik, hogy szüret van. A régi öregek Teréz-nap előtt sohasem szüreteltek s azok, — kevesen - akik manapság is adnak még valamit a mult hagyományaira és arra, hogy jó boruk legyen, október közepén kezdik a szüretet. Ilyenkor népes, vig, nótaszótól, cigánymuzsikától, písztolydurrogatástól volt hangos a hegy. Most persze nem így van, mert hiszen az 1920-ik esztendőt irjuk, a legsivárabb, legnyomorúságosabb időt, amit ez a generáció megért; amikor a sziiret sem szüret, hanem mint minden e világon: valami kapzsi kapkodás, ollyá tűnik fel, mintha az emberek a saját magukét is úgy lopkodnák össze. Fűit. . . Volt csak szüret. Most nem szorul fel a szőllőgazda mulató pajtásaival éjjeli szállásra az illatos hegyi széna közé a padlásra, hogy a szobát átengedje a gyengédebb nemből való vendégeinek, mint hajdanában, amikor leszedték a présház ajtait s felgurították a hordókat, hogy legyen mire teríteni és ülni a vendégeknek. Ma nem hivnak vendéget, barátot, a vendégszeretet az emberszeretettel együtt mesetéma lett csupán, azt tartják az , emberek, hogy csak maguknak legyen, másnak minek juttassanak jóból. — Az őszi napsugártól, dértől színesre festett faleveleket hullatgató szellő nem hordozza a magyar nóta lágy akkordjait, nem látni cigányt, pedig máskor tele volt velük a hegy. Ha mégis, elvétve, egy-kettővel összeakadni a hegyi utak tekervényein, csak panaszt hallani tőlük s már messziről lesir ábrázatukról a nyomorúság. Még Árvái Flóris, az örökké vig, vén cigány is rosszkedvű. Tudja, hogy a szüret nem szüret, azért — csupa megszokásból — feljött körülnézni. Ugy van ő is, mint a szerelmes ember, aki tudja, hogy minden hiába, mégis felkeresi a kedvest, hogy talán, hátha . . . Mert a reménytelenségben is van reménység. — Meglátogatott az öreg és elbeszélgettünk. Sehogy se volt kibékülve ezzel a fejetetejére állított világgal. Rá is mondta a szentenciát: — A hegedűmet se vettem elő egész nap. Minek? Kinek? Nincsen máma úr I — Pedig soha többet nem mulattak az emberek, — toldom meg a szót — mint éppen napjainkban. — Mulatnak, mulatnak ... — hagyja rám — de ebbe sincs köszönet. Ez is olyan, hadi.. . Mintha igaza volna?! — Hát egy jó nótát I — indítváA Területvédő Liga küldöttségének üdvözlése. Mint már jeleztük, a szombat délutáni személyvonattal utazott át Pápán a Területvédő Ligának egy küldöttsége Sárvárra, hogy ott vasárnap megalakítsa a helyi kört. A jelzett két órai érkezés helyett pontbati Wó'riV órákor rbbögotí

!' be, a személyvonat az állomásra, amélyhez a Liga küldöttségének külön termes kocsija volt kapcsolva. A kocsi ablakaiban mindenütt egy-egy művészi irredenta plakát, amely a művészet erejével száll harcba a magyarság igazáért. — A kocsiban a ligának egy kisebb küldöttsége - foglalt helyet Ajtai József dr. miniszteri tanácsos, a Liga ügyvezető-alelnökének vezetésével: Ajlay dr.-né, Pongrdcz Ferenc, Pongrácz Ferencné, Pilinszky operaénekes, Somló Emma művésznő, több újságíró, igy Luidenberg Herman svéd ujságiró és több fotoriporter. nyozza és máris bontogatná ki elnyűtt tokjából féltett nyirettyüjét, ámde válaszom tagadó: — Hagyjuk, vén cimbora! A nótás kedvet elvitte az őszi szellő .. . — Az ám I — mondja rá nagybúsan, azután elköszön és tovább megy. Bent a hajlékban préselgettek, egyhangúan csepegett a must, szótalan pipálgatott a vincellér, még künt, a rendek közt, a szedők is nótaszó nélkül csipegették a szőllőt, mintha ellopták volna az emberek jókedvét. A hires Péter barátnak egy késői utóda: hamvas arcú szerzetes-fráter lépett be közénk. Megörültem a tisztelendőnek, reméltem, hoz egy kis jókedvet, de neki sem volt. A szokásos mustért jött. Emlékül olvasót, szentképet adott. Ezeket odatettem a többi mellé, a rámába, hol sok van már, minden szürettel több lesz. Amint a szentképek, az évek úgy fogynak. — Mig a vincellér a puttonyt töltögette musttal, borral kínáltam vendégem. Nem ivott. Foghagymás birkacombot tettem eléje, nem evett. Erre már kifakadtam: — Pedig az elődjei, tisztelendő uram, akik itt megfordultak, ettek is, ittak is I Igaz, azok idősebbek voltak s tudták már értékelni a szüret nyújtotta jókat, mig ő, gyerekember még, madári távlatból nézi az életet. Majd tiz év után, ha véletlen ismét összehoznaben-