Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-09-15 / 89. szám

XV. évf. 87. szám. Vasárnap, — Pápa, 1920. szeptember 12. Ara 80 fillér. Pályaudvaron 265 korona MtgjBleniii minden nap, GHtiepeii kiDételésel. Előfizetés: egy hóra 20 K. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ni Török Bálint u. 1. SS Telefon 11. Nyugat évezredes művelődését, társadalmi berendezkedését a Kelet felől veszedelem fenyegeti. Volt nagy ellenségeink látván a veszélyt, elhatározták az ellerie való küzdést s ami természetesnek is látszik, a küzdelemben azokra számítottak, kik semrtiik sem voltak és mindenek lettek általuk. Szólottak is: „Itt a veszély, segits te is oláh, te is cseh pajtás." De a cseh, az oláh nem segitettck..— Ok az emberi kultura, az emberi művelődés értékét felfogni képtélenek; az olyan erkölcsi kötelezettségekről, milyen a hála, a szövetségi höség

t a becsület: halvány fogalmuk sines. Hiszen árulás, hitszegés volt a kenyerük mindig, árulással szerezték meg a világháborúban a ma is meglévő pillanatnyi sikereket s árulással is óhajtják azokat megtartani. Eddig elárultak minket, elárulták az oláhok szövetségeseiket, a csehek saját zászlajukat, melyre felesküdtek. Változatosság okáért most el akarják árulni ujabb szövetségeseiket, az antant hataltnakat. A segélykérésre az oláhok kenetes jegyzéket küldenek az orosz szovjet urainak, hogy hiszen ök békében élnek velők, ezt a békét akarják megszilárdítani s csak azért küldték el hozzájuk megbízottaikat. A csehek szemforgó szetíteskedéssel „semlegeseknek" jelentik ki magukat s ezt ürügyül használják fel arra, hogy megtagadják a nyugat ez időszerinti bástyájának, Lengyelországnak segítségül küldött hadianyagok átszállítását,' hogy ekkép segítsék legújabb „szövetségeseiknek" egyébként pánszláv álmaik régi reményének: az oroszoknak érdekeit. Bemek külügyminisztér, a hires világszélhámos önfeledt pillanatában el is szólta magát, mondva, hogy az a gondolat, mintha Csehország az orosz szövetséget feladhatná a franciáért:' „nevetséges*. A nyugat habpzva néz szét a müveit népeken s ott látja hősiessen küzdeni a dicső iengyeleket és senki mást. — Révedező szeme megakad a magyar nemzeten, megáll, remény csillan benne ... És habár az a nyugat, mely a leghitványabb népek prédájául vetett minket oda, nem érdemli meg védelmünket, el fog érkezni az idő midőn önmagunkért, földünkért, ezeréves hagyományainkért és műveltségünkért újból sorba kell állanunk, amidőn lángbetükke! előttünk ragyog a temetők biztató irása: Feltámadunk! Ehhez egységre, közös elszántságra, az összes magyar szivek egybedoöbanására, az összes magyar karok izmainak egy cél érdekében való megfeszülésére van szükség. Tudjátok ti, hogy magyarok vagytok. De magyarok vagyunk ml is s a közös veszedelem és közös remény egy táborba hozott össze minket. — Kibékült itt a falu és város s együtt kerestek és találták meg módját a gabonaellátásnak és más szükségletek kielégítésének. — Ebben a táborban van a ti helyetek is, hiszen mindannyian magyarok vagytok. Ezen hamis jelszavaknak többé nem szabad győzniük, az egység, a haza újbóli felépítésének gondolata uralkodjék köztünk, fogjon össze mindenki, aki magyar s közel az idő, midőn valóra válik a temetők jóslata: feltámadunk! R pénzügyminiszter a pénzügyi helyzetről és a tisztviselő kérdésről. ^Budapest, szept. 14. A nemzetgyűlés mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Bejelenti, hogy Sréter István honvédelmi miniszter a nemzetgyűlés holnapi ülésén tog válaszolni Fangler Béla interpellációjára Heitai Viktor szökése ügyében. Őrffy Imre beterjeszti az igazságügyi bizottság jelentését; Fábián Imre képviselő ellen beadott panaszok tárgyában. Ezután folytatták az illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyalását. Korányi Frigyes pénzügyminiszter beterjeszti az államháztartás költségvetését, azután válaszol a vita során elhangzottakra. Nemérti, hogy miért akarták ennek a törvényjavaslatnak tárgyalását elhalasztani, amikor még sok más sürgős pénzügyi javaslat van a nemzetgyűlés előtt, amelyek mind megoldásra várnak. A tisztviselő kérdést nem Ehet olyan könnyen rendezni, mint azt Gaál Gaszton hiszi. A tisztviselők nem cselédnek szegődtek az államhoz, egészen más szempontok szerint kell elbírálni őket. Pénzügyi téren a legnagyobb takarékosságra van szükség, rnert csak így tudjuk megállni a helyünket. A tisztviselők helyzetének megjavítását nem ugy gondoljuk megoldani, mint a szonir szédos államok, ahol abból a szociális elvből indultak ki, hogy több értéktelen bankóval látták el őket, mi a természetbeli javadalmazással akarjuk orvosolni a tisztviselők nyomorát. A háború előtt szerzett vagyonoknál sok^ kai nagyobb mértékben fogja megadóztatni a háborús vagyonokat. A legelső feladat az, hogy visszaállítsuk a gazdasági harmóniát, mert addig hiába jön bármilyen kormány és hiába lesz bárki is magyar pénzügyminiszter, a helyzetet szanálni nem tudja. A kormánynak szemére vetették, hogy nem intézkedett a vagyonadóról, pedig ha hónapokkal ezelőtt megszavaztatta volna is, akkor sem lenne semmi eredménye, mert a vagyonadó kivetése hónapokon át eltartana és nagy ad^ minisztrációt venne igénybe. Beszél ezután az utóbbi napokban mind erösebben jelentkező pénzügyi defaitizmusról, amely rémhíreket terjeszt az országban, hogy az ország pénzügyi helyzete katasztrófális. Még a nemzetgyűlési tagok sem mentek ettől. Ennek dokumentálására fölolvas egy táviratot, amelyet egy képviselő intézett egy főszolgabíró barátjához, amelyben figyelmezteti, hogy nemsokára pénzlebélyegzés, vagyonelvonás stb. lesz. — Erre nagy vihar tör ki. A képviselők követelik, hogy mondja meg az illető képviselő nevét. Korányi vonakodik ezt tenni, mire Rakovszky elnök felszólítja a nemzetgyűlést, hogy a szóbanforgó képviselő 48 óra leforgása alatt önként jelentkezzék nála, — Lapzártakor az lllcs még tart. — Jugoszlávia határainak megállapítása. Bécs, szept. 14. Belgrádból jelentik, hogy a román kormány azt a javaslatot tette á jugoszláv kormányak, alakítsanak együttes bizottságot azzal a rendeltetéssel, hogy ez állapítsa meg a határt Jugoszlávia és Románia között. A jugoszláv-osztrák határ megállapítása november l-ig megtörténik. Ami a jugoszláv-olasz határt illeti, ez a kérdés azoktól a közvetlen tárgyalásoktól függ, amelyeh rövidesen megkezdődnek Trumbics jugoszláv és gróf Sforza olasz külügyminiszter között. Friedrich az ellenzéki támadásról. Budapest, szept. 14. A lapok már megirták, hogy a Friedrich csoport a jó akaríu ellenzékiséggel fölhagyva a számonkérés jelszavaival a legerélyesebb ellenzéki harcot fogja megindítani a kormány ellen. Friedrich egy ujságiró előtt kijelentettte, hogy legkérlelhetetlenebb és legerélyesebb ellenzéki harcot fogják fölvenni a kormányai, mert azon az uton, amelyen a dolgok a legutóbbi időkben Magyarországon folynak, tovább haladni nem lehet. Kijelentette, hogy ö csak akkor jelenik meg a nemzetgyűlés ülésén, ha ennek idejét elérkezettnek látja. A Tisza bünpör hadbírósági tárgyalásán ellene folytatott gyalázatos maffiáról és hajszáról nem nem tartja a jóizlésével összegyeztethetönek nyilatkozni. Azonban nem fog hallgatni, ha el jön az ideje, a nyilvánosság elé fog lépni bizonyítékaival. , HIREK. Album. — Hogyan bánnak a munkásokkal PAlházán. — Pápa, szept. 14. Ki ne hallotta hirétPálházának, a pálházai bérlőnek: Wittmann Ignácnak és intézőjének: Schmelz Jakabnak. Aki még nem hallotta volna hirüket, az hallgassa meg az alábbiakat: Wittmann Ignácnak sok burgonyája termett, még több répája fekszik a táblákban. Mikor a burgonya kiszedésére került a sor, — hogy miért, miért se, — a hatósági munkaközvetítőtől kért munkásokat. Vállalkozójuk: Nagy István. A hatósági- munkaközvetítő Budapestről útnak is inditott egy harminchat tagu, főleg nőből álló csoportot azzal, hogy munkájukért havi fizetést, emellett teljes ellátást kapnak szállással. A munkások szeptember hatodikán érkeztek Pálházára és ezzel kezdetét vette a kálváriájuk, amiről nagyon érdekes' részleteket mondott el nekünk egy aszszony, Majzes Mária, aki megszökött a csoportból és bent járt szerkesztőségünkben: — Szállásra istálóban szállásoltak bennünket, olyan istállóban, amelyben beteg állatok voltak, amelyek közül több elhnllt az alatt a pár nap alatt, amig ott voltak. Mert a harminchat munkásból huszonkettő már megszökött Pestre, ki vonattal, a legtöbbje pedig gyalogszerrel, mert a visszautazás:' költséget sem kapta meg. De inkább gyalog elment, mint hogy itt maradjon. A vállalkozó Nagy István és Károly fia, akik a földön botosispánkodtak mögöttük, verték és ütötték őket, elmondom óket „kommunista kutyák"-nak. Az ellátás, élelmezés, kritikán aluli volt. Ennek dokumentálására behozott egy darab kenyeret, amelyet megmutatott szerkesztőségünkben. Fekete, szallonnás, ragacsos massza