Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)
1920-09-11 / 86. szám
2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1920 szeptember 12. Országos harcot a fojtogató drágaság ellen. Az árvizsgáló bizottság memoranduma. Pápa, szept. 11. A városi tanács legutóbbi ülésén dr. Csoknyay főjegyző jelentést tett az árvizsgáló bizottság megalakulásáról. Javaslatára a tanács megkeresést intézett az árvizsgáló bizottsághoz, amelyben 41 iparágra vonatkozólag kérte az árvizsgáló bizottság árszabályozását, kezdve az élelmiszer, ruházati és háztartási iparágaknál, végezve a temetkezési vállalatoknál. Az árvizsgáló bizottság — sajnos — hiába állapítaná meg ezeket az árakat a mai hullámzó áralakulások közepette/ mert a hiányos szervezeti szabályrendelete lehetetlenné teszi, hogy azokat azonnal életbe is léptethesse. A működési szabály szerint ugyanis a bizottság ármegállapításait köteles a törvényhatósági árvizsgáló bizottságnak bemutatni s csak ha az jóvá hagyta — ami 15 napot is igénybe vesz — léptetheti életbe. Két hét olyan idő, hogy azalatt az árak újból változnak, úgyhogy, ha a bizottság a pártatlan igazság mesgyéjén akar megmaradni, akár újból kezdheti az ármegállapítást, működése tehát a mai keretek között csak javaslattételekben merülne ki eredmény nélkül. A bizottság behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel legutóbbi ülésében, amelyből egy memorandumot intézett az Országos Központi Árvizsgáló Bizottsághoz, amelyben kérte, hogy az egész országra kiterjedő tájékoztató árakat lehetőleg az összes közszükségleti cikkekre vonatkozólag minél sürgősebben állapítsa meg és pedig alapul véve azt a percentuális emelkedést, amelyet a köztisztviselők javadalmazásának a háború előtti és mai összege közötti külömbsége fölmutat. A helyi árvizsgáló bizottság ezen javaslatát a következő indokokkal magyarázza meg: Tragikomédia. Irta: Kovács József. - Egy pesti bankfiu nyaralt a falumban. Egyéves házas. A feleségét nem hozta magával. Szekáltuk is érte eleget. Géza barátom, a bankfiu egyik este váratlanul betoppan hozzám. — De jó, hogy már megnősültem — módja köszönés helyet. Éppen arra gondoltam, hogy bizonyosan valami anyóssal gyűlt meg a baja Gézának, mikor megint megszólalt. — Gratulálj, barátom, hogy elevenen látsz, mert sárkánnyal viaskodtam. Végig törölte homlokát és látható izgalommal leült a pamlagra. Kezdett érdekelni Géza lakonikusan rövid előadása. Söt egyenesen kíváncsi lettem, mikor minden átmenet nélkül kacagni kezdett, de olyan jóizüen, hogy könnyei hullottak. Unszolásomra aztán elmondott egy olyan tragikomikus esetet, amely mesének is érdekes volna, nemcsak valóságnák. Azaz, hogy akkor még csak komikus volt; tragikussá pár nap múlva vált. Géza a rokonsága révén komaságot tartott egy csinos, eleven, hadiözvegy falusi menyecskével, akinek csak egyetlen hibája volt. Kerülték is miatta a gavallérok. Ez a hiba pedig onnan keletkezett, hogy egy sárkánytermészetű anyós vigyázott állandóan reá. De annyira ám, hogy a kérőket, akik nem ismerve a körülményeket eleinte bekopogtattak becsületes szándékukkal, valósággal kiperelte a házból. — Mit akar azzal a vénasszonnyal ? szokta sápitozni. Pedig csak huszonkét éves volt a kis menyecske. Az árak horribilis magassága az összes közszükségleti cikkeknél oly szerves kapcsolat eredménye, amelyet csak az egész vonalra kiterjedő gyökeres intézkedés szüntethet meg. Pusztán csak a mezőgazdasági vagy pusztán csak az ipari termékek árszabályozása félmunka, igazságtalan eljárás a megrendszabályozott termelőkkel szemben s mint ilyen, csak keserűségét okozó meddő törekvés; pedig a falu és a város, termelő és fogyasztói között enélkül is olyan elkeseredett harc folyik, hogy ennek szítása egyenesen nemzeti szerencsétlenség, pedig az elkeseredést csak fokozná az Árvizsgáló Bizottság egyoldalú eljárása. Csupán az összes közszükségleti cikkek árának egy csapásra való szabályozása fogja megteremteni az annyira kívánatos gazdasági összhangot, mivel, hogy minden termelő egyszersmind fogyasztó is, aki látszólagos veszteségéért kárpótlást találhat abban, ha ő is alacsonyabb árakon tudja beszerezni szükségleteit (ruha, cipő, iparcikkek stb.). Országos intézkedésre pedig azért van szükség, mert a helyi bizottságok hatásköre az ügyviteli szabályzat fogyatkozásai és hibái miatt egészen illuzórikus és a tapasztalat mutatja, hogy a megrendszabályozott vidéjcek árucikkei elvándorolnak a magasabb árral kecsegtető vidékekre, mig ha az árak országosan rendeztetnének, visszatérne az annyira óhajtott gazdasági rend. Kétségtelen — mondja a felirat, — hogy az általunk tervezett gvökeres eljárás izgatottságot keltene azokban a körökben, amelyek több százszoros, sőt ezerszeres árakkal dolgoznak a háború előtti viszonyokhoz mérve. Azonban ezen gazdasági körök jogosan szoríthatók még áldozatokra is azon óriási nyereségek ellenében, amelyeket eddig űzött fektelen vagyonszerzési embertelen eljárásukkal felhalmoztak s úgyis csak meglevő készleteikről van szó, amj csekélység ahhoz képest, amit eddig horribilis árakon forgalomba hoztak. Addig csak nő a kifosztott társadalmi rétegek elkeseredése és forradalmi hangulata és soha nem lesz ebben az or— Vegye el a lányát — volt a második adutt, ha az első nem használt. Tudnillik volt a fiatal asszonynak egy három éves lánykája. Mire Géza megjött nyaralni, kötéllel sem lehetett volna pártiképes fiatalembert a jeles lakásba bevinni. Mert ha nem kérő szándékkal jött is valaki, teszem csak csevegni/ a fiatalember mivolta, elég jogcimül szolgált az anyósnak, hogy az illető kedvét örökre elvegye hasonló meggondolatlan vállalkozástól. És szegény Géza mindebből nem tudott semmit. Pajkosan évődött a helyes asszonykával, ha a rokonságnál, vagy az utcán találkozott vele. Amilyen éberszemü volt az anyós, biztos vagyok benne, hogy mikor a menyecske hazaért, egy-egy elő-vihart nekizuditott, mig a derékhad, a menyköveket rejtő nehéz felhők lassan, de végzetesen sűrűsödtek Géza barátom mit sem sejtő feje felett. A kikerülhetetlen végzet hamar elérte. Géza vakációs gondtalansággal sétálgatott a falu utcáján. A komaasszonya éppen egyik fuldokló kacsájával vesződött az udvaron, mikor Géza a házuk elé ért. — Vágja el a nyakát komámasszony, az a legbiztosabb orvosság — kiáltott be hozzá. — Hát az lesz a vége, komámuram, egy | órája már, hogy kinlódom vele — válaszolt a menyecske. — Aztán meghívjon ám a zúzájára, paikoskodott Géza. — Máris meg van híva, felelt az asszony, miközben lenyakazta a vergődő jószágot. Géza, hogy folytassa a tréfát, este csak beállít ám a végzetes házba. — Eszem a zúzáját! kedves komámasszony köszönt be vidáman. Széles jó kedvében szdgban rend és béke, amig nem akad erős kéz, amely megfojtja a gazdasági életünkön élősködő, ragadozó állatot, a felebarátai véréből táplálkozó polypot. Hogy miért épen a köztisztviselők javadalmazásának percentuális emelkedését óhajtja alapul venni az összes közszükségleti cikkek árának megállapításánál, ennek magyarázatául azt hozza fel a bizottság, hogy ma a legnyomorúságosabb gazdasági helyzetben a köztisztviselők vannak, pedig a pénzügyminiszter legújabb nyilatkozata szerint. 6 milliárdba, tehát oly rémületesen nagy öszszegbe kerül a tisztviselők eltartása, hogy ezt az összeget már fokozni nem lehet, ahova léhát, mint a mai legalacsonyabb megélhetési nívóra kell alászoritani minden közszükségleti cikk árát egyenesen az állam érdekébén. A javaslat ellen fölmerülhet az az aggály, hogy a külföldről importált árucikkek árainak megállapítása nem állhat az Országos Árvizsgáló bizottság hatalmában. Ám az államhatalom úgyis lefoglalta a külföldre szállítható cikkeket, a mezőgazdasági termékeket, tehát módjában áll az államnak a terményekért cserébe behozott iparcikkéket azon az áron árusitani, amilyen áron ő a rekompenzált terményekért szerezte. Így a külföldről behozott árucikkek ára is összhangba volna hozható a belföldi cikkek áraival és igy könnyebben létrejöhet a gazdasági rend a külföldi érintkezésekben is. Ami pedig a külföldről jövő árucikkeknek a belföldi különböző helyekre való szállítási költségekből előállhqtó árkülömbségét jll$ti, eaen nehézség áthjdajható lenne a bizottság javaslata szerint azon intézkedés által, hogy maga az állam, viselné a szállítási költségeket s ^kkar minden vidéken ugyanazok az árak uralkodnának. A bizottság memorandumában végül kéri — ha erre szükség mutatkozna — ezen irányelveknek az ország összes árvizsgáló bizottságaival való közlését véleményadás végett és sürgős értesítést a javaslat elfogadása vagy visszautasítása felől. nagyot nevet a tréfán, azt hívén, hogy régen elfeledték a délutáni invitát. De bizonyos a menyecske nemcsak kacsára, hanem pompás vacsorára várta a vendégét. Bezzeg mással várta őt az anyós. Dörmögött, morgott, jöttment, miként a menydörgés száguldozik a fellegek között, ha vihar van kitörőben. Géza hamarosan észrevette, hogy a „szíveslátás" éppen nem általános. Tetette, mintha nem vetíe volna észre. De legjobban szeretett volna elkámforolni a pecsenyeillatos milieuből. Törte a fejét, hogyan lehetne kellő tisztességgel átcsoportosulni az ajtó felé. Mindhiába! Nem jutott mentség az eszébe. „Ej, katona voltam" gondolta végre. „Hát csak nem váltóztat valami féreggé ez a boszorkány ?" És elszántan nekivágott kertelés nélkül az igazságnak. De katona ide, katona oda, Géza hangja könyörögő, segítséget kérő volt inkább, mint nekivágás, amikor megszólalt : — Édes komámasszony, itt félreértés történt. Tréfáltam csak. Otthon engem vacsorával várnak: A menyecske, ugy látszik, remélte a vihar csendesebb elvonulását, níert megkockáztatott egy-két marasztaló szót Ujabb tiltakozó csörömpölés a sárkány oldalon! Az anyós ugyanis körforgásában ép az. edényes stelázsihoz ért. Géza akkor — de már elcsukló hangon egy áthidaló indítványt tett. Talán nem is azért, mert maga félt, hanem mert sajnálta az ártatlan asszonykát, akit akaratlanul, ilyen kellemetlen helyzetbe sodort és aki minden kedveskedése és angyali türelme mellett sem tudta palástolni a végső kimenetel iránt való kétségbeesését. Szóval Géza elég könnyelmű volt elvonulás helyett ismét megszólalni:
