Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-09-05 / 81. szám

29. PÁPA ÉS VIDEKE 1920 augusztus 15. Félnek körülöttünk. Éhes szomszédaink, .kik nem tudják megemészteni az elnyelt Magyarországfaiatokat, Páris kreációi, az elméletek és hamis számok alapján össze madzagolt országok reszketve húzzák renegő fiaikra a vadonatúj francia uniformist, nyomják fejükre a sisakot és adják kezükbe a fegyvert. Tul az önkényesen szabott „határokon" beton sáncok épülnek, municiós vonatok robognak, lázas parancsok röpködnek. Miért ? A csonka Magyarország fegyverei pihennek. A mi hadseregünk még gyermekkorát éli. A mi katonáink rossz ruhában járnak, nálunk a vasú-' tak csak egy-két lézengő utast száliitanák, csend van. Hát akkor miért fegyverkeznek körülőttünk ? Mert látják, hogy amikor Varsó alatt dörögnek az orosz ágyuk, mikor Anglia elvágni készül az antant öszekötő köteleit, mikor a külpolitikai helyzet óráról-órára súlyosan változik, mikor minden forr, mozog Európában: akkor egy ország látszik — legalább is kifelé — nyugodtnak, bizakodónak és ez: csöpp, megnyirbált Magyarország. Az antant megítélte az elrablott területeket, de „a területek megtartásáról az uj birtokosoknak maguknak kell gondoskodniok" és most, hogy a győztesek kötelékei lazulnak, most, hogy a széltől is óvott országcsemeték nem érzik maguk mögött a pártfogót, most összerezzenek. De vájjon milyen értékek vannak bennünk, milyen erők duzzasztónak minket, hogy félnek tőlünk? Csináljunk mérleget. Vegyük az anyagiakat: ott van pénz, itt nincs. Ott nagyon sok fegyver van, itt igen kevés, ott bőven van ruha, itt majdnem semmi egyéb hadifelszerelés. Ott zsúfolt raktárok, itt ócska javított anyagok. Az anyagi mérleg tehát az ö javukra billen aránytalan súllyal. Az az erö, az az érték tehát, mely félclmé

: tessé teheti a magyart, csak erkölcsi érték lehet. Ha felénk néznek ellenségeink — pedig mást se tesznek — akkor egy

1 olyan' országot látnak, amely pártoskodik, széthúz, szavakon lovagol, egyéni ambiciókra pazarol mindent, amellett koldus-szegény. De ebben a széthúzó pártoskodó országban, ebben a lázas tülekedő hangyabolyban van egy pont, mely szilárdan, nyugodtan áll a nemzeti hadsereg. Ez van — igaz, de csak a bőszéi:zödés szerinti erőben ! De hát akkor miért félnek? Hiszen ők óriási sereget tartanak! Hát már nem elég gyenge az a szám, melyet Versailies-ben elég gyengének tartottak arra, hogy meg se moccanhasson: ez a levert országi Igen. Ettől félnek. A magyar hadsereg nem nőtte túl a reá húzott kényszeizsubbonyt. De ök lefelé csúsztak. Hadseregei fegyelme, öntudata, bizakodása, morális értéke egyre süllyed és itt javul, itt emelkedik lassan, de biztosán a mi serpenyőnk. Ez a hadsereg nyugodt. Viharozhat körülötte az ország minden szenvedélye, ez a hadsereg nem politizál, nem gyűlésezik, nem követelődzik. Ez a hadsereg áll. Nyugodtan, megbonthatatlan fegyelemben. Bizik tisztjében, bizik vezérében, bizik . a saját két karjában s ezt a bizalmat az a megmagyarázhatatlan Ázsiából hozott ősi.tudat adja, melyet ezerév s legutóbb az öt véres esztendő igazolt: hogy a fajtánk különbb, crősebb, értékesebb, mint a körülöttünk lévő nációk. Ezt a magyar hadsereg nyugalmának magyarázata. A magyar föld fiai nagyot tanult a forradalmak alatt: azt, hogy hadsereg nélkül nincs ország, nincs élet. Hadsereg pedig fegyelem nélkül nincs s a fegyelem - csak nyugodt lélekben épül! És ettől a hadseregtői félnek a szomszédok; látják, hogy az ö létszámaikat anyagi felszereltségüket a magyar katona erkölcsi értékei kiegyenlítik. S már annak elképzelése is megremegteti őket, hogy ez a nyugodt, vitézi erényekkel erős katona kerül szembe az ő nyolc, tiz, jól felszerelt, de lelkileg gyenge zsoldosával . . . Legyünk méltók ehhez a hadsereghez, legyünk méltók katona fiainkhoz. Kérjünk az ő nyugalmunkból, az ő fegyelmükből, az ő bizakodásukból, az ö ertjükből. Ellenségeink pedig csak nézzenek, készüljenek. A mi fegyverünk békés, nyugodt és csendesen áll a magyar. Mi nem fenyegetünk. Elhihetik békés szándékunkat. Mi Ázsiából nyiltszivüséget hoztunk, hazudni csak Európában szokás, de ha egy fegyver eldörren ellenünk s ha csak egy kar húzódik ellenünk, akkor . . . viharrá sűrűsödik ez a nagy félelmetes nyugalom s az a vihar nem tudjuk, mit hoz majd?! Meri a mi a naiv nyilt•s ivü§é.;;eii kivül még valamit hoztunk Azsiúb- i, ai ma nagyon hiányzik Európában : .; ''mi: jongó féltését, turáni vitézséget, < íos két kart és a drága honi göröngyért j < iidozandó életet. t, ssjíis j^sBBioooa«snaoa0»5aa9aaí»3eBSMsaaBa9KaBi A csehek uraíma a Felvidéken. — A Tótföld magyarbarát. — Három heti felvidéki tartózkodásom alatt részben szomorú, részben örvendetes tapasztalatokat szereztem. Szomorú volt látni, hogyan van a Felvidék valóbau megszállva. A szép, kis fekvésű Besztercebánya hemzseg a sok cseh katonától és hivatalnoktól: nem is tót, hanem talán inkább cseh jellege van. A falwk inkább mentesek a katonaságtól s- hivatalnokoktól. Fájt hallani azt panszlávoktól, hogy már nincs Felvidék s nim s megszállótt terú'et; hogy nem kívánják az -elnyomó s a nemzetiségek nyelve eher törő-.-magyar maimat; fájt olvasni, hogyan uszítják a megfízeíei pánszláv lapok a h> ; -s k huző tót népet a magyar uralom, a r.em --'•i 'hadsereg s a-Területyédö Liga éden. Bosszantó az a két plakát is, mellyel a-tótságot a magyaroktói élioí-geniíeni igyekeznek. Az -egyiken térképhez hasonlóan, fel yan tüntetve a csehszlovák köztársaság, melyben kényelmesen és büszke önteltséggel- vegígterpeszkedik egy cseh alak s a csonka-' Magyarország, mely egy meghúzódó tigrist ábrázol nemzeti szinü sávokkal, fején a mi szent Koronánkkal. A felső felirás büszkén hirdeti a köztársaság lakosságát s területét, az alsó felirás pedig lesajnálva hirdeti a szefniélönek, hogy miiyen kicsiny Magyarország- területe s lakossága. A másikon jobbról áll egy angyal lángpallassa! kezében s mellén, mintegy pajzs, egy papir cseh korona. Balról három magyar katona áll, mellükön egy-egy papir magyar koronával. A középső alak már szegényesen van ábrázolva, koronája is gyűrött, mig a szélső alak már csontvázat mutat széttépett koronával. A felső felirás ezt mondja: „Azt mondják, hogy Magyarországon jó világ van". A kép közepén pénzünk értéke van kigúnyolva igy; 1 + 1 4-1 = 1. Ezt magyarázza aztán az alsó felirás: „Egy csehszlovák koronáért három magyart", Áz egyszerű néppel érintkezve nem is dicsekedtem azzal, hogy nálunk mily nagy a drágaság, mert ezzel csak gyengítettem volna hozzánk való ragaszkodásukat. A közel múltból úgyis rossz emlék fűzi őket a magyarokhoz, jobban mondva a magyarországi bolsevistákhoz, akik végigrabolták a hegyek között házaikat. A kulturát, jogtudományt bizony sok helyen oda nem való elem képviseli, A mi falunkban az igazgató-tanító egy suszter, az egyik tanító pedig erdőkerülő volt s mindketten két havi prágai kurzus után jöttek „tanítani." Ahol ilyenek tanítanak, oda nem szívesen adják a szülők gyermekeiket s panaszkodnak, hogy semmit sem tanulnak s hozzá még se magyarul, se csehül, se tótul nem fognak tudni. Olt aztán még kétségheejtőbb a helyzet, ahol huszita tanárok és tanitók vannak, akik még hitétől is megfoszthatják a tanulókat. De a jobbérzeimü diákok nem hallgatnak ráluk: beleszólnak magyarázatukba s megcáfolják az eretnek tanitást. Ezekkel szemben különösen kiemelendő, hogy az egyszerű népnek lelkében még él a magyar „elnyomás" emléke. Bókét, nyugalmat óhajtanak s azt az állapotot, aminő a háború előtt volt. Nehezen, türelmetlenül várják a magyar hadsereg bevonulását; dátumokhoz kötik a felszabadulást s mikor álmuk, hő reményük nem válik valóra, fájdalmas, panaszos lélekkel hordják tovább a súlyos igát. Az elégedettlenség, harag, gyűlölet óriási a csehek ellen. Látjuk, hogy a tót föld Csehország gyarmata s hogy a csehek egyáltalában nem ugy viselkednek, mint ahogy azt a pánszlávok elképzelték s a csehek Ígérték. Bizony, mikor rossz lisztet kapnak, mint augusztus elején is, eszükbe jut a jó magyar liszt, amelyből most a cseh „testvérek" miatt nein részesedhetnek. Sokféleképen jut kifejezésre ez a gyűlölet: éneklik a szép magyar nótákat, táncolják a magyar csárdást, a cigánnyal is magyart huzatnak, cseh tisztek mulatságára nem mennek el, hordják a nemzeti szinü szallagot, bátran bőszéinek magyarul, megverik, sőt itt-ott megölik a cseh katonákat, csendőröket, sorozásokon nyíltan megtagadják a cseh esküt, utcán magyarnótával masíroznak a katonák stb. Siessünk tehát segítségükre, amig nem késő, amig ei nem fásulnak a lelkek, amig megnem szokják a nehéz szolgaságot s amig égszivükben a nagy, a dicső magyar haza iránti szeretet lángja. Pataki Maurus. — Jövő vasárnap iktatják be a pápai u] plébánost. Gerstner Ignác, a grófi kegyúr bemutatása alapján a megyéspüspök által a pápai plébániára kinevezett uj plébános és a pápai kerület uj esperese ma délelőtt már városunkban járt és látogatást tett a polgármesternél, a bencéseknél, a plébánián stb. Mint értesülünk, az uj plébános szombaton elfoglalja a plébániát; ünnepélyes beiktatása 12-én, jövő vasárnap lesz. j — A M. T. Ivnj főnöke — szerkesztőnkhöz. A Magyar Távirati Iroda Kozma százados személyében uj, rokonszenves vezetőt kapott. Hivatalba lépése alkalmából a következő levelet intézte lapunk szerkesztőjéhez: „Igen tisztelt Szerkesztő ur! Szives tudomására hozom, hogy a miniszterelnök ur őnagyméltósága engem nevezett ki a Magyar Távirati Iroda vezetőjévé. Ebből az alkalomból Szerkesztő urat szívélyesen üdvözlöm és kérem szives támogatását abban a munkában, amelyre vállalkoztam: hogy a keresztény és nemzeti Magyarország sajtójának felvirágoztatásához és megerősítéséhez minden erőmből hozzájárulok. Magyarország újjáépítése meghozza a-magyar sajtó rennaissance-át is és amikor erről beszélünk, szakitanunk kell azzal az elavult felfogással, hogy „Budapest az ország" és hogy a főváros lapjai képviselik kizárólag a magyar sajtót. Á közeljövőnek be kel! azt bizonyítani, hogy a vidéki sajtó erőben és tisztult felfogásban vezető szerepre Van hivatva. Munkásságomnak egyik irányító szempontja lesz az, hogy a. vidéki sajtót érdeme és jelentősége szerint értékeljem. Fogadja Szerkesztő ur kiváló tiszteletem kifejezését. Kozma, a Magyar Távirati Iroda vezetője. — A pápai közkórház ügye. A pápai közkórháznak az irgalmasok kórházából való kifejlesztése ügyében folyó tárgyalások uj fázisba jutottak. A 'rend főnöke, dr. Tiíróczy Kornél azt az álláspontot foglalja el, hogy hajlandó a rend jelenlegi kórházát közkórházzá nyilváníttatni, megfelelően kibővittetni és felszereltetni, de semmi esetne sem mondhat le arról, hogy a körház ugy gazdasági, mint egészségügyi vezetés tekintetében ezután is a rend vezetése alatt maradjon. Természetesen bármilyen vaílásfelekezetü egyén felvételt nyerhet a kórházba, igy tehát ez a nehézség is elesik. Viszont a rend kikötné azt, hogy a szükséges beruházások és átalakítások részbeni fedezete céljából a város mondjon le a néhai Esterházy Pál gróf által neki ajándékozott telekről és ezt a grófi