Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-08-22 / 70. szám

XV. évf. 59. szám. Vasárnap — Pápa, 1920 augusztus 8. Ara 80 fillér. ^ ^ j Pályaudvaron 221 korona. PÁPA ÉS VIDEKE Megjelenik minden nap, üRnepeh hiBételéeei. Előfizetés: egy hóra 20 K. Visszapillantás. Lapunk legutolsó számában közreadott az az interview, amelyben a pénzügyminiszter a Pápa és Vidéke utján oly kimeritőleg tájékoztatta a közönséget, kétségtelen, hogy széleskörben keltett és fog még kelteni visszhangot. Tömörítve láthatja abban az olvasó a jövö adórendszerének képét, az uj adórendszernek, amely igyekszik deferálni annak a sok évtizedes óhajtásnak, hogy a jelenlegi kuszált, szétfolyó és sokféleségével ugy a kivetésnek, mint a behajtásnak módját és lehetőségét megnehezítő rendszert, váltsa fel egy lehetőleg egyszerűsített, célszerű olyan szerkezet, amely ne legyen mint a mostani hét pecséttel lezárt könyv a nem szakember előtt s ne vonassák el az érdekeltek, az adózók jogos ellenőrzése elől, hogy egyszer már mindenki tudja, mi cimen, mennyit kell fizetnie s ha fizetett, megnyugodhassék abban, hogy eleget tett polgári kötelességének. Ezt igéri Korányi miniszter az adózóközönségnek s fel kell tennünk, hogy előtte már világos a jövő adórendszer képe, hogy az ő agyában már kialakultak az elvek, amelyeken a jövö államháztartását fel akarja építeni. Nem kecsegtet azzal, hogy kevesebbet fogunk fizetni, sőt kimondja, hogy a tárgyalás alatt levő adótörvények csak preludiuma egy nagyobbarányu követelésnek, amelyre ennek a romokban heverő annyi közgazdasági tényezőtől megfosztott koldus szegény országnak, ha élni, ha fennmaradni akar, szüksége van, de igéri — s ebben láthatunk biztatást, — hogy a tehermegosztás igazságos lesz, hogy a nagy vagyon egyik-másik formája, amely eddig a régi és régmeghaladott álláspontok alapján, túlságosan enyhe elbánásban részesült, ezt a kedvezményt, amely más, szerényebb vagyontárgyak, csekélyebb keresetek és jövödcltnek rovására érvényesült s érvényesül ma is, nem fogja tovább élvezni. A föld adóját a nemzetgyűlés előtt fekvő törvényjavaslat már is tízszeresre tervezi; kétségkívül haladás ez a múlthoz képest, de azt hisszük, mindenki érzi, hogy ez sem lehet utolsó szó. Az egy tojására, mint egy hold föld egyenes adója, — a miniszter találó megállapítása, — igazolja éppen azt az elgondolást, hogy az egyhold föld mai hozadéka nem tiz, hanem annál jóval több tojás árát is elviselheti adóban. Ez csak egy ágára szól a jövő pénzügyi berendezkedésnek, s bár lehetne, nem szádékozunk itt részletekbe menni és ideákat adni annak a ki hivatott és bizonyára képes is lesz ezt az egyedüli mentőakciót keresztül vinni. Egy azonban aggasztónak tartható jelenség, illetőleg körülmény megszüntetése az alapfeltétele a reform sikerének: a kivetés eszközlésének nehézségei. Szakemberek, ezzel foglalkozók mondják, hogy e részben nagyok az akadályok; itt sem terjeszkedhetünk ki részletekre, veszedelmes s igy elkerülendő az, csak általánosságban jegyezzük meg, hogy a sikeres munkának alapfeltétele a szigorú, de humánus, a megbízható és szakszerű munka, a teljes tárgyilagosság, a buzgóság és a kötelességteljesítés szükségességétől való az az áthatottság, amelyet ebben a sorsdöntő, a lét, vagy nem lét kérdését egész rémségében elénk állító helyzetben mindenkitől, — KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP bármilyen sorsban, állásban és helyzetben lévőtől, — a haza elvárhat. És függ az ország fennmaradása még más tényezőktől is. Ezek a munka, a takarékosság, az élvezetek, a mulatnivágyás korlátozása, a közszellem javulása, az egymás iránti felebaráti szeretet, hogy ne lásson egyik osztály a másikban kizsákmányolási alanyt, hogy ne utaljon a másikra, amikor arról van szó, hogy tegyük lehetővé a megélhetést, mert ebben a folyton tapasztalható cirkulus vitiosusban elpusztul a nem produkáló, de azért mégsem nélkülözhető elem, a keserűség növekszik s az emberek egymásban egymás ellenségét szokják meglátni. Azután meg még egy valamire van szükség, hogy a pénzügyi reformok sikeresek lehessenek, olyasmire, ami a külföldön régen megvan, de nálunk — fájdalom eddig nem birt meghonosodni: az adóerkölcs, azaz, hogy ne sajnáljuk az államtól ami annak s általa mi magunknak kell, — az adót, más szóval, hogy bevalljuk, amink van. Ha mindezen előfeltételek és tényezők támogatják az uj pénzügyi érát, ugy remélhetünk s igaz lesz, be fog válni a költő jóslatszerü szava: Neked élni kell ó hon ! flz uj termésrendelet. R buza és rozstermést lefoglalták. Kukorica-kenyér ? Budapest, aug. 21. A hivatalos lap legutóbbi száma közli az uj termésrendeletet, amelyiknek jellemzéséül talán azt mondhatnók, hogy ippen ellenkezője az előbbinek. Főrendelkezése az, hogy a tervezett szabadforgalmat — a búzára, rozsra és részben az árpára és kukoricára — nem engedélyezi. A buza és rozstermés olyan rossz, hogy szó se lehet exportról, sőt újólag az a veszedelem fenyeget, hogy a kenyérhez kukorica és árpalisztet kell pótolni. A termelő teliát nem rendelkezik szabadon még ez évi termésével sem, kivéve azt a mennyiséget, amelyik gazdasága részére, a legnagyobb takarékosságot figyelembe véve — elegendő. A termelő köteles mindenekelőtt beszolgáltatni az előbbi termésrendeiet szerint kivetett mennyiséget, a megmaradó részt pedig az Áruforgalminak kell felajánlani és közcélokra beszolgáltatni. Ipari munkákért gabonát vagy lisztet adni nem szabad. Gabonát csak mezőgazdasági munkások kaphatnak munkabér, vagy konvenció fejében, azonban ők is csak a fejadagjuknak megfelelő mennyiséget. A gazdasági cselédek havi fejadagja 20 kg.; szerződtetett cselédnél 25 kg. A termelő buza és rozs helyett árpát és kukoricát szolgáltathat be: 100 kg. buza vagy rozs helyett 130 kg. árpát, vagy 200 kg. csöves tengerit. Ez a rendelet sein tekinthető teljesen véglegesnek, mert a közélelmezési miniszter ezután is tehet intézkedéseket. Mindenféle üzlet, amelyet lefoglalt és közcélokra igénybeveendő terményekre kötöttek, érvényét veszti, az előleg, foglaló stb. visszaadandó. A rendeletben nincsen intézkedés a gabona SxerkesxtSség és kiadóhivatal: Török Bálint u. 1. B§ Telefon 11. árára vonatkozólag, azt a közélelmezési miniszter fogja megállapítani. A rendelet felhatalmazza a közélelmezési minisztert, hogy igénybe vegye a kenyérmagvakban mutatkozó hiány pótlására a tengeri termést, vagy annak egy részét. Figyelmeztetik a községi elöljáróságokat, hogy az ellátatlanok összeírását a legnagyobb gondossággá) teljesítsék, hogy valóban csak azok kapjanak hatósági ellátást, akik arra rá vannak szorulva. A rendelet kihirdetésének napján lépett életbe. A Kormányzó beszéde a ludouihásoh fölavatásán. Budapest, aug. 21. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Ma délelőtt 11 óra 15 perckor Horthy Miklós kormányzó ur őfőméltósága, Srcter István honvédelmi miniszter, József főherceg őfensége, Szmrecsányi György nemzetgyűlési képviselő és számos katonai és közéleti kiválóság jelenlétében a Ludovika-akadémiában tisztavatás volt. Az ünnepség dr. Kvacsak alezredes, tábori lelkész, intézeti plébános, miséjével kezdődött, amely után fölolvasták a kinevezetteket, akikhez dombovári Révy Kálmán vezérkari testületi ezredes mondott búcsúztató beszédet. Az eskütételen Horthy Miklós kormányzó ur Őfőméltósága buzdító beszédet mondott a 162 kinevezett tiszthez, akiknek nevében a legidősebb hadnagy válaszolt. Horthy Miklós kormányzó Őfőméltósága a következő beszédet mondotta: „Forradalmat legyűrt uj Magyarország legfiatalabb tisztjei, hüségesküjök alkalmából szívből üdvözlöm Önöket, ónök ma tagjai lettek egy testületnek, amelynél senki sem szenvedett többet lélekben és testben a két forradalom alatt. Tagjai lettek a tisztikarnak, amelyre az uj Magyarország kiépítése körül nagy és nehéz feladatok várnak: ez a magyar tisztikar. Ennek a tisztikarnak kényes becsületérzése, törhetetlen nemzeti öntudata és erős katonaszelleme kell, hogy az a szikla legyen, amelyben minden vörös hullám megtörik. Hiszem és bizom benne, hogy Önök, tisztjeim legfiatalabb tagjai, tudatában vannak és tudatában lesznek a nagy és nemes hivatásnak. Izzó magyar nemzeti érzést, halálmegvető kötelességtudást és fegyelmet, lelkes építőmunkát vár Önöktől a Haza és várok én I" Lengyel jelentések nagy sikerről számolnak be. Varsó, aug. 21. Azt az ellenséges - haderőt, amely a Visztula és a német határ között van és valószínűleg át akart kelni a Visztulán, hogy körülzárja a fővárost, megvertük. Plock vidékén az ellenséget érzékeny veszteségekkel visszavertük. Áthaladtunk Serock és Paluszk hídfőin. Megszállottuk Wischovot (Radmintől keletre) és átkeltünk a Bug folyón, a Bug és Narew közölt levő ellenséges csapatokat elvágtuk. Dagocsint elfoglaltuk. A zsákmány 32 ágyú, 112 géppuska és 1500 hadifelszereléssel megrakott szekér. Hrubicsov irányában ellentámadást indítottunk. Bobrka irányában az ellenséget megállítottuk.