Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-07-25 / 47. szám

X V. évf. 44. szám. Csütörtök — Pápa, 1920 julius 22. Ara 80 fillér. Pályaudvaron 1 korona. PAPA ES VIDEKE flggjelenih minden nap, ünnepeli - biuételével. Előfizetés: egy hóra 20 K. Figyelő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Török Bálint u. 1. 3§ Telefon 11. Bizonyára ismered jól, nyájas olvasó, a közmondást, hogy „kutyából nem lesz szalonna". Ez a közmondás még a régi jó időkből származik ugyan, amikor olcsó volt a szalonna, de az a körülmény, hogy azóta alaposan megdrágult, mit sem változtat a dolgon. Ma is igaz csak, hogy kutyából nem lesz szalonna, még — Bécsben sem. Mert megint a bécsi szociálistákról szól az ének. Történt ugyanis, hogy az osztrák nemzetgyűlés legutóbbi ülésén egy nagynémet-párti képviselőt beszéde közben — hogy is mondjuk csak — na igen, úgy hasbarugtak, hogy egy szó kevés, de annyit se szólt, csak lefordult a pad alá. Azt gondolod, ugy-e nyájus olvasónk, hogy ezt látva a többi képviselők odaszaladtak és magához téritették a szerencsétlen embert. Tévedsz, nyájas olvasónk, tévedsz. Mert odaszaladni odaszaladtak ugyan az osztrák szocialista képviselők, de csak azért, hogy az elájult, védtelen képviselőtársukat utálatos módon leköpdössék. A szerencsétlen agyonrugdalt embert végre is néhány nagynémet párti képviselőtársa méntéllé ki a rituális köpködők közüli S ha kíváncsi vagy arra, hogy ugyan miért történt ez az utcasarki csirkefogókhoz sem méltó eset egy képviselővel az osztrák törvényhozás épületében, azt is megmondhatjuk: csak azért és semmi egyébért, mert az illető képviselő Baucrnek, az osztrák szocialista-kommunisták vezérének (aki baráti viszonyt tartott fenn Kun Bélával) a szemébe vágta, hogy hazudik. Ezért rúgták és köpdösték az elvtársak! Hát nem fölháborító ez az eset? Mielőtt azonban fölháborodnál, emlékezz csak vissza egy hasonló esetre, ami az egyik felvidéki magyar városban történt a Károlyi éra vége felé Vas József akkori miniszterrel. Vele történt meg, hogy amikor egy gyűlésen ki jnerte nyíltan mondani, hogy „erős meggyőződésem, hogy a társadalomnak szüksége van a vallásra

u — a jelenlevő szociálistdk ugy beletenyerelték és beleöklözték a miniszterbe napfényre kívánkozó erős meggyőződését, hogy a minisztert a kórházba kellett szállítani, ahol ugy be kellett fáslizni a fejét, mintha legalább is a kapuvári bucsun adjusztáltdk volna ki. — A két eset a tanunk rd, hogy szociálista csak szocialista, akár Bécsben van, akár Budapesten, aki ugyanazokkal az esz közökkel dolgozik itt, mint ott: először kézzel és lábbal, azután puskával. Hiába sírják hát most azok, akik a proletárdiktatúra alatt gépfegyveres terroristákkal lövettek közénk, hogy ők békés szocialisták voltak mindig! Mert joggal mondhatjuk, hogy — pardon — hiszen akkor a dánosi haramiák is békés szociálistdkI Vagy nem? A középosztály és a tisztviselők. Andrássy Gyula gróf, legnagyobb államférfiaink egyike az Uj Magyar Szemlében cikket irt a belpolitikai helyzetről. Cikkével a pesti napilapok is foglalkoztak, sőt a zsidókérdést illetőleg a Pester Lloyd is megszólalt Mi ez irányban most, bármily égető is a kérdés, ez esetben foglalkozni nem akarunk; a nagy államférfiú gondolataiból azonban egyet emelünk ki, azt, amikor azt konstatálja, logy a magyar keresztény középosztály nagy része tért vészit és eladósodik. Kijelenti, hogy ezzel szemben a kiélesitett érzelmek és szenvedélyek kielégítésére az uj rezsim alatt semmi sem történt. Ám Andrássy Gyula grófnak ezen állítását — mindakettőt — teljes mértékben mi is osztjuk és aláírjuk. Azonban amit arra nézve mond, hogy de hát mi történjék, illetőleg amikor a segítség módozatairól szólván első helyen azt írja elő, hogy „ne csináljunk adósságot, ne költsünk többet, mint amennyink van," már itt azután lehetetlen, hogy hozzá néhány gondolatot ne fűzzünk. Általában a fogyasztó osztálynál, de különösebben a tisztviselőknél lehetetlen elgondolni is- azt, hogy a tisztviselő a mai árviszonyok között, a maga változatlanul állandó és képtelenül csekély összegű fizetésével adosságcsinálás nélkül megélhessen. Igaz, hogy Korányi báró pénzügyminiszter azt mondta, hogy a tisztviselőknek le kell szállitaniok igényeiket, de vájjon van-e még mit leszállítani, mikor a tisztviselőnek igényei már is régtől fogva csupán a lehető minimálisra redukált, csupán az élet fenntartásához szükségesek megszerzésére szorítkoznak ?! Van-e módja egyáltalán annak, hogy pl. a tisztviselő az adósságcsinálást elkerülje ? Végzetessé válható bajok előtt állunk. A keresztény középosztály a gerinee a nemzetnek, melyet nélkülözni nem lehet, mert hiánya lehetetlenné teszi az egész organizmus életműködését. Középosztály nélkül a társadalom fenn nem állhat, a társadalmi osztályvégletek a jövőnek legnagyobb veszedelmeit rejthetik. A mi magyar középosztályunk a háborúban is a legnagyobb szenvedéseken ment keresztül, létszámában is nagy veszteségek érték. Azután a társadalmi forradalmak és a diktatúra alatt passzive ugyan, de mégis szembenézett a nemzetietlen és vallásellenes törekvésekkel és általánosságba!), ez a középosztály derekasan megállta a helyét. Akik bűnösek akadtak, egyrészben már el is vették büntetésüket, amint igazság szerint a többi részesnek is rákellene kerülnie, de hogy ennek a középosztálynak jobb érzésű értékes nagy tömege az anyagi elhagyatottság folytán, segitségnélkül kiszolgáltatva minden nélkülözésnek, a teljes romlásba dűljön, az épen a nemzet-társadalom és az államérdekek szempontjából minden lehető módon elkerülendő volna. A középosztály adja ki legnagyobb részben az egész közigazgatást, mint az igazság szolgáltatásban képviseli a nemzetet Már pedig, hogy az államhatalom is az egyénekben minden téren helyesen működhessék, hiven teljesíthesse a maga reáruházott feladatát, nagy mértékben a megélhetéstől függ. 1848-után a régi középbirtokos osztály nagy része, bővülvén a volt jobbágyság értelmi erejével, épen erre a nemzetpályára fordult, a tisztviselői osztály magja lett. A legértékesebb értelmi erőket itt találjuk. Épen ezért is legalább megélhetésükről minden körülmények között gondoskodni kell. És ugyan a mai viszonyok között, amikor a tisztviselő folyton növekvő adósságait talán még az unokák is sinyleni fogják, vájjon mutatkozik-e addig valami érdemleges törekvés a bajok orvoslására ? Állami szempont, nemzeti érdekek, társadalmi kívánalmak és emberi kötelesség pedig mindmegannyi hangosan követelik, hogy megmentsük ezt az értékes, pedig pusztuló nemzettagot. A Kárpátok vonalán túlról nyugtalanító hirek érkeznek. Belső politikánkban sincs meg a kellő megértés és nyugalom. Pártok kicsinyes okok miatt viaskodnak egymással. Most uj kormány alakult, megint reménykedésnek adjuk magunkat, várjuk a jobbat. Az uj kormány hozza is a jobbat I A tisztviselő osztály és általában az az értelmiség, mely áthárítani képtelen és kellő jövedelem hiányában védtelenül ki van szolgáltatva a mai társadalmi és gazdasági bajok poklának, bizonyos rezignált várakozással néz a változás felé. A legmagasabb érdekek is azt kívánják, hogy mint már annyiszor, újra ne csalódjék! Még a gazdag Franciaország is példát mutatott a gazdasági, az anyagi kérdések megoldására; a módozatok nem ismeretlenek, hát akkor ugyan mire várunk, amit elkerülni nem lehet, mindazt miért halogatjuk? A múltból sokat tanulhattunk, hogy a nemzeti jövő biztosítása céljából őszintén és igyekezettel cselekednünk is kell. Maga a tisztviselői kar és az egész pusztuló magyar középosztály, de az egész keresztény munkásság is az uj kormánytól és a nemzetgyűléstől a szociálpolitika terén bátor megindulást és erélyes lépéseket várnak. Mert ne felejtsük el, nem csak a katasztrófát akarjuk elkerülni, de az utóbbi időkben is annyi megpróbáltatást átállott nemzeti és keresztény Magyarországot akarjuk biztosítani. — Népünnepély Jövő vasárnap, ha az időjárás kedvez, nagyszabású népünnepélyben lesz része a pápai közönségnek. Az ünnepély délután három órakor kezdődik a virágkorzóval, amikor a virággal feldíszített kocsikon a város szépei végig korzózzák a fő utcákat. A felvonulás zeneszóval történik az Erzsébet ligetbe, amelyet ez alkalomra lezárnak. A ligetben először népgyűlés lesz, amelyen hocsán Károly a Nép szerkesztője és Strommer Viktorin dr. pannonhalmi perjel ismertetik a sajtó fontosságát. Ezután kezdetét veszi az ünnepség vig, szórakoztató része. Lesz tarka színpad, ahol műkedvelők szórakoztatják majd a közönséget, lesz sportverseny, lepényevés, zsákfutás, este a sportpályán nagy táncvigalom kivilágos virradatig. A sok sátorban lehet majd olcsón kapni minden enni valót, sőt még konfettit is a nagy konfetti csatához. A rendezőség nagy agilitással dolgozik, hogy a népünnepélyt feledhetetlen emlékűvé tegye a pápai közönségnek.