Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-07-18 / 41. szám

XV. évf. 41. szám. Vasárnap — Pápa, 1920 julius 18. Ara 80 fillér. — Pályaudvaron 1 korona. PAPA ÉS VIDEKE flegielinih minden nap, ünnepek hiuefeleuel. Előfizetés: egy hóra 20 K. Figyelő. A közélelmezési minisztérium, amelynek bársonyszékében nagyatádi Szabó István trónol, ujabb merényletet tervez a kisexiztenciája társadalmi osztályok ellen. Mióta nagyatádi Szabó beült a bársonyszékbe, azóta mást se tett, csak egyre emelt és emelt. Nem ugyon nehéz súlyokat, ó, dehogy, az árakat emelte őkegyelmessége föl, föl egészen a csillagos égig. Legklasszikusabb dr- srófoldga a tej árának a tavasszal történt felemelése vo.lt, amivel nagyatádinak sikerült a feje búbjára állítani az eddigi közhitet és gyakorlatot. A közhit eddig ugyanis azt tartotta és ezt mindenkor igazolta a gyakorlat is, hogy tavasszal, mikor megkezdődik az uj zöld takarmány szezonja, a tej mennyisége hirtelen megszaporodik és a nagypbb kínálat folytán természetszerűleg csökkennek a tejárak. Igy volt ez eddig, azoban jött nagyatádi és fordítva lett minden. Jól felsrófolta a tej árát, azt gondolva magában, hogy akinek nincs pénze rá, az legföljebb — nem eszik tejet. Nagyatádi most megint emelni akarja a tej árát, amint az a kőnyomatos egyik híradásából olvasható. A kőnyomatos jelentése szerint ugyanis „a földmivelésügyi minisztériumban a földmivelésügyi és közélelmezési minisztériumok, a tejvállalatok és tejtermelők kiküldötteinek részvételével értekezlet volt, amely a tcjforgalom szabaddátételének kérdésével foglalkozott. Az ankéten az a megállapodás jött letre, hogy a tejforgalom fölszabadításának első föltétele az, hogy a termelők a betegek és csecsemők tejszükségletét elfogadható áron biztosítani tudják. Ebben az irányban a tárgyalások tovább folynak s amint a vonatkozó számítások és tervezetek elkészülnek, az illetékes minisztériumokban a kérdés ismét tárgyalás alá kerül." A rövid hírből világosan kivehető, hogy mit akar nagyatádi a lej árával: megint emelni. Hogy ki kérte arra: a fogyasztók ugyan nem, de — hiszszilk — a termelök sem, mert azok is kell, hogy józan ésszel belássák, hogy a tej árának emelésével lovdbb menni nem lehet. Mert ha az iparos és kereskedő drágábban kapja a tejet, akkor drágábban fogja adni áruját. Ha a tisztviselő drágábban kapja a tejet és tetejébe még az ipari árukat is, fizetésemelést kér, mert ében nem halhat, de akkor meg az dllam kénytelen a termelők adóját alaposan fölemelni. Véercdményben tehát a termelőnek nincs hasznai Hát miért emeli akkor nagyatádi a tej drót ? kérdik olvasóink! Megmondjuk: kortesfogásból, számítva a közelgő uj választásokra. Azonban igy sem fog azokon számára babér teremni annyi se, amennyi — egy bablevesbe elég. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP A lengyel-orosz helyzet. Az alattomosaknak arcára ugyancsak kiült az öröm. Akik a közelmúlt bűneiben ludasaknak érzik magukat, biznak, hogy az orosz vörös hadsereg meg fogja őket váltani szenvedésüktől. Ok most örülnek, mert ismét fel világlik a „vöfös nap.' A kishitűek és rövidlátók pedig kétségbeesnek,peresnek reményt, mert nem kívánják vissza az elmúlt év „örömeit". Szóval zavaros a fölfogás és kavarodó a helyzet. Akik a mai Oroszországot ismerik és az eseményeket nyílt szemmel kisérik, azok látják, hogy az orosz-lengyel konfliktusnak mélyebb gyökerei vannak. Miért akar most az entente segítségére lenni a lengyeleknek? Azért, mert látja, hogy az új orosz hadsereg többé nem a gyülevész had, amely volt ezelőtt egy esztendővel. Ez a hadsereg már egy rendezett imperialista hadsereg, mely Oroszország nagyhatalmi céljait szolgálja. És épen Lengyelország ellen támad, mely tudvalevően szláv állam. Ennek is megvan az oka. A mai Lengyelország az entent gyermeke, mellyel az volt a célja, hogy vele Németországot gyengítse és elzárja mindenkitől. Észrevette ezt ajalat a német, de az orosz is és meg is akarják semmisíteni ezt a választó falat. Az orosz kolosszus közelebb akar jutni Németországhoz, melyről tudja, hogy szimpathia fűzi Oroszországhoz, nem azért, mert tanácsköztársaság, hanem azért, mert a német hatalom tőle várhatná feltámadását. Mit is énekeltek a múltkor Berlinben a francia konzulátus előtt? „Deutschland, Deutschland über alles! „Tehát nem azért van a szimpatia, mert a tanácsköztársaság az ábrándja a németnek, hanem a hatalom. Annak idején Denikint és Kolcsakot támogatta az antant, de csak azért, hogy Oroszország belülről legyen elfoglalva és kifelé ne jöhessen.' Most ezek az ellenforradalmár csapatok nem léteznek. Fölszerelésük a vörös hadseregé lelt. És különös, akkor nem avatkozott az orosz vörös sereg ügyeibe az antant. Most akarja a béke megoldását, mert fél tőle, de itt sem Lengyelországot, hanem önmagát félti. Sokat suttogtak már a német-orosz-japán megegyezésről is. Az az őrület, amibe Francia országot a győzelem vitte, megtermette gyümölcsét. Három hatalmas, nagytestű nemzet vette észre az antant rövidlátását és ki is használták. Oroszországot láthatóan békében hagyja Japán. Pedig óriás készültségére támaszkodva örökre megszerezhetné a legszebb ázsiai birtokokat. És most csak pénzt fektet beléjük. Nem is ütközik össze az oroszokkal soha. Ez a szélcsend arra az időre pihen, mikor majd egy intésre megindul a támadás a Sárga tenger pariján és itt nyugaton a német földön. És ennek a világforrongásnak egy más megoldása lesz, amely már készül. Oroszország, melynek most épen olyan szüksége van a Boszporusra, mint ezelőtt hat évvel, nem kelet felé, sem délre nem irányítja csapatait, mert az érintkezés keleten úgyis megvan, hanem nyugatra, mert most már erre is szüksége van. Az orosz hadsereg nem proletár hadsereg többé. Csak nem gondoljuk, hogy az a 20.000 német, aki a múlt ősszel me^Áa tavasszal SzarkesztOstg és kiadóhivatal i Tőrök Bálint u. 1. §§ Telefon 11. átment Oroszországba, azért ment át, hogy ott proletár legyen ? Brusszilov, kinek műveltsége német, aki annak idején az orosz imperalizmusnak egyik legkiválóbb exponense volt, most is arisztokrata, aki a hatalmas orosz nemzetet képviseli óriás terrorral összetartott seregével. Mihelyt a hatalom meglesz, akkor már sem Trockij sem Lenin nem lesznek az urak, hanem a hadsereg, melynek vezérei Brusszilov és a német tisztek. Csak azt sajnálhatjuk, hogy abban a hadseregben sok a magyar és most velük szerzik vissza a régi orosz területeket. Az ő vérük hullik most Oroszországért, amint hullott Magyarországért. Nem felejtem el, amit egy orosz arisztokrata mondott nem régen: „Krassin diplomáciája ma már nagy részt a cári diplomatákból áll, tehát a helyzet változott. Oroszország még vörös, de hogy meddig lesz az, nem tudjuk. A magyaroknak most nagyon kell vigyázniok, mert ha az új orientálódást elhibázzák, akkor igazán végük van. Mert most már a világ sorsa nemcsak az autantól függ, hanem sok mástól." Magyarországnak most csak egy nagy baja yan, hogy akkor, mikor a külpolitika a legnagyobb belső egyetértést kívánná, itthon a belpolitikai zavarok nem akarnak elcsitulni. Petár-e vagy betyár? A Szegedi Uj Nemzedék közli az alábbi, a szerbekkel Zomborban megtörtént, esetet: Mint minden magyar városban, ugy Zomborban sem áll #másból a rác rendőrség működése, csak hogy a magyar lakósság ellen mindenféle koholt vádakat eszeljen ki és ha lehet, minél több magyar embert szállítson le Montenegró, vagy Albánia mocsaras, maláriás vidékére. Néha a legnevetségesebb vádakat is rájuk fogják és rájuk bizonyítják. Igy Zomborban legutóbb egyik előkelő magyar urat feljelentett egy szerb detektív a rendőrségen. A vád szörnyű nagy volt: a kutyáját Petdr őszentfelsége nevéről nevezte el. Szegény magyar úriember csak elképedt, mikor a vádat fejére olvasták. Védekezett, hogy az ő kutyája még háború előtti kutya, amikor a boldog Magyarországon azt sem tudták, vájjon Petár király létezik-e. De a rendőrbiztos állhatatos maradt vádja mellett. Ekkor ötlött a magyar földbirtokosnak az eszébe a vád tulajdonképeni alapja. Az ő kutyáját Betyárnak hívják, a magyarul nem tudó szerb rendőr ezt Peturnak értette s innen a följelentés Rögtön el is mondta az érvet a bíróságnak, de itt nem sok foganatja volt. Végre is a rendőrbiztos azt ajánlotta, hogy hozzák el a delikvenst, a főúri nevet viselő ebet. Rögtön elindult egy szakasz rendőr s a mit sem sejtő állatot szuronyok között kisérték a kapitányság épületébe. Betyár I kiáltott rá a gazdája s a kutya ugrálva szaladt a vádlott felé — Nos, mondja a magyar ur, ugy-e mégis csak Betyárnak hívják. — Nem ugy van az, majd én szólítom, felelt a rendőrbiztos s szent és alázatos meghajlások között ejtette ki a kutya jelé I. Péter minden jogoszldvok ő királyságának magas nevét. A kutya a megszólításra valamit morgott