Pápa és Vidéke, 15. évfolyam 1-113. sz. (1920)

1920-07-04 / 29. szám

XV. évf. 28. szám. Vasárnap"— Pápa, 1920 julius 4. Ára 80 fillér. PAPA ES VIDEKE Megjelenik minden nap, ünnepei; hiDételéuel. Előfizetés: egy hóra 20 K. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Török Bálint u. 1. 3g Telefon 11. Fi gy elő. Tömegesen jönnek haza hadifoglyaink. Évek hosszú szenvedéseinek a szibériai jégmezők borzalmainak kiállása után hazajönnek szegény meggyötört maradék magyarok. Megrokkanva ér haza a legtöbb és fáradtan beszél a rabság szomorú napjairól, az oroszok állati bánásmódjáról, a bolsevikiek kegyetlenkedéseiről és — miről is beszélhetnének még másról épületes dolgokat, ha nem a „magyar* zsidókról. Aki teheti, álljon szóba az Oroszországból hazatérő tisztekkel I Épületes dolgokat fog hallani tőlük és ha aludttej folyik ereiben vér helyett, rögtön antiszemitává lesz és görcsösen ökölbe szorul a keze a sok arcpirító zsidó hitványság hallatára. Nem kerítünk nagy feneket a dolognak, hanem egyszerűen csak megírjuk azt, amit nekünk a fogságból a csóti táborba érkező kilenc magyar tiszt egybehangzóan elmondott. Már a háború idején fájt minden magyar embernek, hogy amig ő életével és vérével állotta künn a lövészárokban az i ellenség véres támadásait, addig a zsidók gránátmentes helyekre, a hivatalokba vették be magukat olyan túlnyomó számban, hogy husz irodista közül ha husz nem is, de tizenkilenc már holtbizonyos, hogy zsidó volt. A frontra zsidó jó ideig csak a trénnel került ki, de csak azért, mert ott lehetett seftelni. Később ugyan már a magyar legénység hangos követelésére osztottak be zsidókat is a menetszázadba, de köszönet nem volt benne. A legtöbb ugyanis csak Lembergig vagy Trientig ment el velük, onnan azonban idegsokkal, tüdőcsucshuruttal és más kóserbajjal visszafordult, akit pedig mégis sikerült kivinni a frontra, az — tisztelet a ke\'és kivételnek — az első alkalommal átment az oroszokhoz. Mikor azután Oroszországban kiütött a kommün, a zsidók álltak közéjük elsőknek. Sok terrorszázad parancsnoka volt .magyar" zsidó, a magyarok közül azonban csak a söpredék állt melléjük. Ezekkel azután terrorizálták azokat a magyarokat, akik nem álltak be a vörös hadseregbe. Hogy hányat tetettek el láb alól, azt csak a jó Isten tudja. Azonban fordult az idő, haza lehetett már jönni. A zsidók itt megint elsők voltak. Fajrokonaik mindenütt várták őket és ellátták őket pénzzel. A mi magyar tisztjeinkkel is jött két zsidó tiszt, akik rémmeséket terjesztettek közöttük a „fehér terorról" és arra biztatták őket, fogjanak fegyvert és ugy Jöjjenek haza „rendet csinálni" 1 Minthogy azonban a többiek nem állottak kötélnek, jónak látták Bécsben csöndben meglógni. Hála Istennek — gondolták magukban a többiek — csakhogy elmentek! Egy kicsit megkönnyebbülve jöttek haza, azonban amint oda értek Csótra, földbe gyökerezett a lábuk: a két meglépett zsidó már ott volt, teljes biztonságban I Hiába jelentették föl őket, kutyabajuk sem történt, mindössze csak az, hogy felvettek az esetről — egy öt oldalos jegyzőkönyvet. Nem is lesz semmi bántódásuk, hiszen — zsidóüldözés van Magyarországon I csehek Magyarországon. Pápa jul. 3. A napokban alkalma volt munkatársunknak hosszabb ideig beszélgetést folytatni egy magyartisztviselővel, akit a megszálló csehek nyilt magyar magatartása miatt kiutasítottak a Felvidékről. A menekült tisztviselő, aki kiutasítása napjáig tevékeny részt vett a felvidéki cseh-ellenes mozgalmakban és így teljesen hű leírását tudja adni a megszállott FelsőMagyarország elnyomatásának, kimerítően ismertette munkatársunk előtt a felvidéki helyzetet, a magyarság és a tótság szervezkedését a csehek ellen. A beszélgetésből a következő érdekesebb részleteket közöljük: Beszélgetésünk során természetesen elsősorban a cseh ellenes (autonomista) tótság bálványozott vezére, Hlinka páter felől kérdezősködtünk. — Hlinka páter ismét akcióba lépett — válaszolta informátorunk. — A csehek nem tudták megfélemlíteni azzal, hogy letartóztatták, sokáig fogvatartották és ezalatt a legkegyetlenebbül brutalizálták, sőt csak növelték ezzel Hlinka amúgy is nagy népszerűségét, úgyhogy a tótság valósággal bálványozza és mint a szemefényére, úgy vigyáz rá. Hlinka páter tót autonomista pártja, amely a legvehemensebb ellensége a csehek elnyomó politikájának, ismét akcióba lépett. A párt bizalmi testülete legutóbb gyűlést tartott Rózsahegyen. A gyűlésen Hlinka is megjelent, nagyhatású beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy — jóllehet már csak árnyéka önmagának és arcára a fogság napjai mély barázdákat szántottak a leghevesebb politikai harcra szánta el magát a csehek ellen. Főcélja a Tótföld autonómiájának kivívása és biztosítása, amit még akkor is el akar érni, ha bele kell pusztulnia a nehéz harcba. A gyűlés résztvevői a cseh katonaság orra előtt lelkesen tüntetett Hlinka páter és az Amerikából hazaérkezett másik tótvezér, Rudinszky mellett. Rudinszky Amerikában volt ugyanis agitációs körúton, az oda kivándorolt tótság körében óriási agitációt fejtett ki a cseh kormány ellen. Rudinszky az Amerikai tótok között több mint kétszázezer koronát gyűjtött össze agitációs röpiratoknak a Felvidék lakossága között való terjesztése céljaira. A gyűlés úgy határozott, hogy ehhez az összeghez a megyénként szervezett titkárságok 2000—2000 K-val fognak hozzájárulni. Az így összegyűlt hatalmas összegből Hlinkáék már a jövő hónap elejétől kezdve hatalmas napilapot fognak indítani, amely napi húszezer példányban megjelenve a legélesebb harcot fogja felvenni a prágai cseh kormány elnyomó törekvéseivel szemben és a Felvidék magyarbarát tótságát egy hatalmas, tettrekész táborba fogja összegyűjteni. A csehek természetesen félelemmel nézik ezt a nagyarányú szervezkedést. mert nagyon jól tudják, hogy mit jelent az, ha Hlinka pártjának ez a terve sikerül Nagyon jól tudják Prágában, hogy Hlinka páter a prágai kormány elleni kérlelhetetlen harcot és a tót autonómiát tűzte ki a szervezkedés céljául, ami minden valószínűség szerint következményeiben hamarosan azt jelentené, hogy a Felvidék az autonómiára támaszkodva elszakad a csehektől és — autonómiájának teljes épségben való fenntartása mellett — visszacsatlakozik ahhoz az országhoz, ahova a felvidékieket a szivük huzza : Magyarországhoz I — Ha tudják ezt a csehek, hogyan lehet az, hogy Hlinka szabadon dolgozhatik ? — Hlinka pátert — válaszolta informátorunk — nem merik bántani a csehek, bár uton-utfélen akadékoskodnak neki és munkája elé minden lehető alkalommal igyekeznek elháríthatatlan akadályt gördíteni. (Jjból letartóztatni azonban nem merik, mert ez okvetlenül a Felvidék fellázadását vonná maga után 1 Mikor első izben elfogták, akkor is forrongott az egész Felföld! Hát most mikor a nép a folytonos élelmezési és pénzügyi bajok során világosan látja, hogy Prágából semmi jót nem várhat. Hlinka pátertói várnak mindent, tőle remélik a csodával határos változásokat. Ha most Hlinkát börtönbe vetnék, a nép végső elkeseredésében az utolsó eszközhöz: a fegyverhez nyúlna Már pedig azt Prágában is nagyon jól tudják, hogy a mai cseh katonaság komolyabb veszedelem esetében bucsu nélkül szaladna Csehországba. Azért Hlinkát nem bántják de annál többet kellemetlenkednek párthiveinek. Ezzel persze csak olajat öntenek az amúgy is lobogó tűzre, amely egy szép napon füstté égeti a csehek felvidéki ábrándjait! — igaz, hogy a felvidéki munkásság hangulata néhol magyarellenes? — A Felvidék munkásságának jórésze ugylátszik nem okult a szociáldemokrácia pusztításain. A lakosság ipari rétegének mintegy 60 százalékát a magyar-német és a csehszlovák szociáldemokrata párt úgyszólván teljesen a hatalmába kerítette. A párt balszárnya, amely a III. Internacionálé alapján áll, a legagresszívebb komunista magatartást tanúsítja. Ezek védelme alatt szabadon dolgozhatnak a Magyarországról elmenekült kommunisták, akik állandóan a Magyarországon dühöngő „fehér terror"-ról és zsidóüldözés"-ről szónokolnak, úgyhogy a" munkásság egy részének hangulata — minthogy az igazságról nincs aki félvilágosíthatná — magyarellenes. A kimondottan mérsékelt szociáldemokraták* elitélik a kommunista balszárny magatartását, azonban ez csak taktika, amit mi már jól ismerünk I A helyzet a Felföldön valójában most olyan mint nálunk 1919 februárjában volt, amikor Garami és Kunfi „szociálista" miniszterek élesen támadták a kommunistákat a nyilvánosság előtt, a kulisszák mögött pedig Böhm és Pogány velük teljes egyetértésben a kommunistákkal való egyesülést készítették elő Ilyen viszonyok között a kommunista agitátorok természetesen szabadon működhetnek, a tót nép között azonban nincs talajuk. — Hogyan viselkedik a felvidéki zsidóság — kérdezte munkatársunk. — Gyalázatosan 1 Léván a zsidók a béke-