Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-08-17 / 16. szám

XIV. évfolyam Pápa, 19x9 augusztus 17. 16. szám. ÉS VIDEKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör nivataios lapja. Előfizetési ár Egész évre 20, félévre 10, negyedévre 5 K. Egves szám ára 60 fillér. A lap megjelenik minden vasamat Kiadótulajdonos: A pápai Katliolikus Kör. Felelős szerkesztő: Kecskés Lajos. Szerkesztőség: Barát-utca 3. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Lesz-e föltámadás? Négy és fél hónapi ránk kényszerített hallgatás után újra fölemelhetjük szavunkat és szabadon beszélhetünk, őszintén kiönthetjük szivünket. Újra magyarok lehetünk. Vége egy jól szervezett kisebbség erőszakos uralmának, minden nemeset: istenit, emberit, erkölcsöt, vagyont romboló rabló hadjáratának. És mégsem tudunk örülni. A sirvavigadás keserű évezredes öröksége a leikünkön s a nemzet egész életét átfogó hatalma soha tragikusakban nem sújtott le ránk, mint ezekben a rettenetes napokban. Nem vigasztalhatjuk magunkat még azzal sem, hogy »több is veszett Mohácsnál«, a magyarság még sohasem állott annyira a sir szélén, soha nem zúdított magára akkora veszedelmet, mint az októberi forradalommal kezdődő hónapok alatt. Hogy ne fagyna meg a mosoly ajkunkon s a nevetés hogy ne halna át zokogásba! Botor vakságban magunk törtük össze ezredéves országunkat, megnyitottuk határainkat a zsákmányra éhes ellenségek egész tömegének. Szerettük a szabadságot és fajunk milliói sinlődnek idegen járomban, a függetlenségért harcoltunk szinte egész történetünk folyamán és idegen parancsszótól lessük sorsunk végső eldöntését. Híresek voltunk nemzeti öntudatunkról és a nemzetköziség őrülete szállta meg népünk százezreit, katonáink legendás vitézséggel harcoltak és hősiességük mások hitványságából gyalázatba fuladt, gazdagok voltunk, koldusokká lettünk s ki tudja meddig leszünk ellenségeink gazdasági rabságában Európa kulii! Századokon át a kereszténység pajzsát« viseltük és lábbal lehetett tiporni legszentebb meggyőződésünket, megfertőztették életünk legfőbb forrásait. Mindenünk elveszett, el a becsületünk is. Nemzetek rongya, magyar a neved! Teremtő Istenem, hogy nekem ezt mind át kell éreznem és újra átszenvedve még papina is vetnem! De hát szembe kell néznünk a valósággal,. nem szabad azt kendőznünk. Rettenetes a mi bajunk, mert rettenetes a mi bűnünk. E nemzet letért rendeltetése útjáról, amelyet a Gondviselés jelölt ki számára. A fizikai világ is egy végtelen Értelemtől megszabott célszerűséget ural, igy van ez a lelkek világában, a nemzetek életében is. Ott sincs céltalanság. »Die Nationen werden nicht erzeugt, sie werden geschaffen« mondja egy német állambölcselő. A nemzetek nem esetleges erők véletlen termékei, hanem a Teremtő gondolatának hordozói és az a rendeltetésük, hogy nemes tulajdonságaik irányában kifejlődve szolgálják az Alkotó világtervét. Amely nép megtagadja önmagát, nemzeti jelleget, elveszti jogát a léthez. És ezt a bűnt követtük mi el szerencsétlen, balga magyarok. Az utolsó 50, főkép 25 esztendő csak folytonos magunk rontása volt, letéptük fényes nemzeti bélyegünket, gazdasági és szellemi rabságba adtuk magunkat. Hangos igazság, hogy ez egyik legfőbb oka végzetes bukásunknak. Vétkeztünk a történeti fejlődés törvényei ellen, ezért bünhődünk. Lesz-e föltámadás? Lesz, ha újra önmagunkra ismerünk, ha visszamagyarosodunk, ha viszszatérünk évezredes keresztény nemzeti hagyományainkhoz. Ha törzsökös magyar és keresztény érzésben megtisztulunk, ha újjászületünk, a magyar lélek kinövi a maga szerveit, megteremti a maga területét, melyet a természet és történelem is nekiszánt nagyságának anyagi alapjául. Óriási a feladat, emberfeletti munka vár reánk. Törüljük le hát könnyeinket, j csak a nemzetmentő munkára- gondolI j

Unk! Sub pondere ereseit palma, a ! pálma csak nő a teher alatt. Erezzük | át mi is kötelességünket, melynél súlyosabb még nem nehezedett magyar emberre; pálmaként feszüljünk, nyuljunk, nőjünk mi is a magasba! Higgyünk a föltámadásban! A munkásokhoz! Hozzátok küldöm első szómat, hozzátok fordulok kérő szóval, felétek szeretném küldeni szivem minden dobbanását, lelkem minden óhaját, elmém minden gondolatát. Tihozzátok — munkástestvéreim —, kiket az a sok szép, jó és földi javak, jólét, gond és munkanélküli élet minden bűbájos Ígéreteivel, az ördögi számítás segítségével levettek a lábaitokról, elvették józan itélőképességteket, kiirtották szivetekből a ropogós hamisított bankók tullialmozásával a legszentebb vallási meggyőződésteket, kitépték lelketekből azt a szent érzést, hogy magyarok vagytok. Szivetekbe, lelkctekbe plántálták a nemzetköziség maszlagát, s mikor ez sikerült, egyúttal sikerült a felebaráti szeretetet is kiölni belőletek, azért, hogy ne vegyétek észre, mig az embertársaitokat rabolják, addig az édes magyar hazánk és egyházaink úgy erkölcsi, mint anyagi javait kizsákmányolták. Nem vádollak Titeket, csak azokat a gaz, bujdosó hazátlanokat, kiknek ott a haza (Oroszország vagy Magyarország) hol a szabad üzérkedés vagy a szabad ellenőrzésnélküli rablással saját maguknak jólétet, testvéreiknek nyomort és szenvedést szereztek. Csak azokat, kik vérszopó állatokhoz méltóan ártatlan lestvéreiteknek megcsonkítását, megbecstelenítését, s végül legyilkolását szabadon végezhették. Munkástestvéreim! Az a négy hónap, amely idő után kifosztva, megrabolva, megbecstelcnítve ország-világ előtt pucéron áll a mi dicső ezeréves keresztény magyar multunk bosszúért kiállt! Istenünk! Büntesd meg igazságosztó, irgalmatlan büntető kezeddel azt a jött-ment hazátlan nációt, mely felcsapott a becsületes magyar munkásság vezetőjévé. Mi pedig kifosztva, kizsarolva, megfogyva bár, de törve nem, Hozzád emeljük esdeklő és kérő szavunkat, adj erőt, kitartást, erős munkabírást, hogy a kereszt jegyében egymásra találva, a gyengéket segítve, a niegtévelyedelteket igazságaink meggyőzésével a termelő munkának megnyerve, kart karba, vállt vállhoz vetve dolgozhassunk. Az itt maradt sok-sok árva, özvegy és aggastyán, kiknek kenyérkeresők feláldozták lelketlen céljaik elérésére és az a kifosztott, megcsufult, sárbatiport magyar nemzet a négy hónapi romboló vörös terror helyébe az építő izmos karokra vár. Célunk és törekvésünk mindnyájunknak: a haza megmentése és a szabadság biztosítása. Nincs szó a régi kizsákmányolás helyreállításáról s a jogos szociális reformok