Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-11-16 / 39. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE. 1919 november !6. talál erőforrást a tettekké váló lelkesedésre, nemzeti ügyünk önzetlen támogatására. Magyar fajunk jövendőjének útját kereső szemeink könnyes homályán keresztül is elönkbe tetszik az egyetlen, igaz út, mely a Ti sírjaitoktól indul ki s beletorkollik egyfelől nemzeti multunk dicsőséges távlatába, másfelől hazánk jövőjét, biztos alapjait kereső vágyaink, törekvéseink szines világába. A Ti sírjaitok, mint világító oszlopok, sugárkévéket töveinek; megvilágítják nekünk, a sötétségből lassanként kibotorkálóknak, amaz útat, amelynek egyik oldala nemzeti színnel van szegélyezve, a másik oldala az emberiség kincses tárházát rejtő kereszténységnek drágaköveiből van kirakva. Erről az útról nekünk letérni nem szabad, hacsak nem akarunk méltatlanoknak bizonyulni arra az áldozatra, amelyet Ti hoztatok érettünk; ha csak nem akarjuk megfertőztetni azt a szent örökséget, amelyet a Ti halálotok árán nyertünk : keresztyén nemzeti öntudatunkat. Ha sem fajunk történeti múltja, sem jövendőnk parancsoló érdeke nem tudna ily irányban — a velőkig, csontokig hatva — belemarkolni egész valónkba, a Ti sírjaitok, mint élő tiltakozások kiáltsanak, zúgjanak a veszni induló utókornak a fülébe. A Ti ügybuzgalmatok törje fel eljövendő szebb életünk titkos könyvének pecsétjét; Ti legyetek őrállók, mint a bibliai kherubok, hazánk, nemzetünk, keresztyén egyházunk jövendőjének útját egyengető napszámosok között s kíméletlenül sújtsatok láng-pallosotokkal azokra, akik el akarják tékozolni a Ti halálotokkal is megszentelt, megbecsülhetetlen értékű alapköveket. Tinektek adósotok az egész magyar nemzet! Nektek adatott meg első sorban a jog, hogy könyörtelen számadásra vonjátok mindazokat, akik hazánk több mint ezredéves életfájának gyökereit szentségtelen kezekkel megsértették, akik nemzeti létünk organizmusába, mint fajunk ellenségei, halálos mérget ojtottak be, akik az emberiség szent és magasztos hivatását, feladatát önző érdekeik szennyes ruhájába burkolták. Mikor erre a nagy számadásra, tetemre hivásra gondolok, mintha megelevenedni látnám sírjaitoknál nemzeti multunk minden vonatkozását, mintha összegyülekezve látnám itt az igaz magyar népnek apraját, nagyját. Mintha a magyar fajszeretetnek, a keresztyén eszmének hü munkásai — a multak ködéből kibontakozva — sírjaitok felé lépdelnének, hogy keblükre öleljenek, s meleg köszöntéssel üdvözöljenek Benneteket. Úgy látszik, mintha a názáreti Jézus véres, barázdás arcával integetne felétek, magasra tartva kezében lobogó fáklyáját: a Ti halhatatlanságtok symbolumát! Mintha a gyászba öltözött Hungária állana sírjaitok mellett, hogy koszorúval ékesítse glóriás fejeteket. Mintha a büszke turulmadár csattogtatná meg szárnyait sírjaitok felett, hogy új küzdelemre — amely a Ti legszebb jutalmatok lesz — sarkalja az utókornak életet követelő magyar nemzedékét. Úgy tetszik, mintha sírjaitok mellett komor csendben látnám elvonulni Bocskay „angyalait", Rákóczi kurucait, Kossuth honvédéit, — sugárzó Jarcukon amaz édes megnyugvással, hogy van még lelke Árpád nemzetének, hogy honszerző és nemzetfenntartó ősök százados munkájának értékes vívmányait élete árán is kész védelmezni a keresztyén magyarságnak minden öntudatos tagja. Sírjaitokhoz zarándokol a jelen Magyarország lassanként felocsúdó nemzedéke. E kegyeletes, mély érzéstől vezetett tömeg sorainak elején állanak sziveitek szerettei, gyásztól komor arcukon azon magasztos tudattal, hogy a Ti halálotok az új Magyarországnak éltető forrása. A zarándok csapatok között megáll sírjaitoknál a pápai keresztény szociális gazdasági párt, amely elsősorban védelmezte elszántan a faji és nemzeti öntudatnak jogosultságát, oly sokszor meggyalázott keresztyén anyaszentegyháznak szükségességét. Mig sírjaitoknál az örök emlékezetnek gyújt világot e párt, amelynek nevében a mélységes hála külső jelét leteszem, addig hitünk, meggyőződésünk űz, hajt bennünket arra a munkára, amelyből ki fog sarjadzani a nemzeti eszmétől telített, a keresztyén szellemtől áthatott Magyarország I Ti fizettétek le érte a váltságdíjat; csontjaitokból nőjjön dicsőség, mely ragyogjon időtlen-időkig a magyar nemzet homlokán ! Beszéde végeztével Zsilavy Sándor tanító, a felsővárosi róm. kath. olvasókör elnöke egyesülete nevében, melynek szintén voltak martyrjai, mondott emlékbeszédet s letette a kör koszorúját. Zsilavy után dr. Kilhdr Flóris, a czelldömölki kerület ker. nemzeti egyesülés pártja s Artner Károly Vasvármegye keresztény társadalma nevében mondott emlékbeszédet s tette le megbízójuk koszorúját. A lélekemelő szép ünnepély a Szózat eléneklésével ért véget, melyet a tanítóképző énekkara preciz kidolgozással adott elő. A temetőben lefolyt ünnepély után a templom előtt a kivégzés helyén beszédet mondott László Mihály, pártunk ügyv. elnöke, ki maga is részt vett a májusi mozgalomban s megható előadásban festette le szenvedését s kálváriáját, mit ő is elszenvedett a vörös haramiáktól Beszéde végeztével a tömeg a városháza elé vonult, hol a főjegyző elosztotta a résztvevőket, ki-ki hova kerül ebédre. A derék devecseriek az egész zarándokcsapatot megvendégelték, mely szép akciót özv. Balogh Ignácné, a Nőegyesület elnöke és Szabó Ferenc főjegyző végezték nagy dicséretreméltó buzgósággal. Délután 4 órakor az Ébredő Magyarok Egyesülete az Esterházy-kastély udvarán népgyűlést tartott. A gyűlésen mintegy 4000 ember jelent meg, kik mindvégig zúgó helyeslések közt hallgatták a szónokok beszédét. A gyűlés első szónoka dr. Körmendy István főhadnagy volt, ki megnyitva a gyűlést, a nemzeti hadsereghez való csatlakozásra hivta fel az egybegyűlteket. Lelkesedéssel fogadott beszéde után dr. Lörincz Sándor hadnagy lépett az emelvényre. Mint erdélyi menekült, fájó szivvel látja, hogy hazánk nagy részén a cseh és román söpredék uralkodik, kiket a hosszú háború alatt csak seregeink elől futni s magukat gyáván megadni láttuk. Nem maradhat ez igy, ha a magyar élni akar, ezért van szükség Horty vitézeire, a hazájáért éini és halni kész hatalmas hadseregre. Utána Szalay Lajos párttitkár beszélt. Figyelemmel hallgatott beszédében arra hivta fel a nagygyűlést, hogy szilárdan tartson ki a magyar és keresztény irányzat mellett s azt a pártot támogassa, amely egyedüli zászlóvivője ennek az irányzatnak. Az utolsó szónok dr. Lakos Béla, az egyesület elnöke volt. * Szavai nyomán fel-felzúgó tapsorkán volt legfényesebb bizonyítéka a tömeg együttérzésének, mikor azt fejtegette, hogy Magyarországon mindennek, minden téren, falusi boltostól, ügyvédtől, orvostól fel az ország első vezéréig magyarnak, fajmagyarnak kell a jövöben lennie. „Nem progromot hirdetünk, — mondotta — csak pogrammot adunk." De ez programm csak keresztény, csak magyar lehet. Aki ennek a programmnak ellensége, az ellensége a magyar fajnak s az szemben fogja találni magát a 700.000 Ébredő Magyarnak — ha kell — az öklével is! A beszéd után a Hymnus hangjai mellett oszlott szét a méreteiben is, lelkesedésben is hatalmas tömeg. A népgyűlés végeztével az'állomásra indult a tömeg s 5 óra után elindult a különvonat, mely 9 óra tájban beérkezett Pápára s a résztvevők egy felejthetetlen, szép, bensőséges ünnep emlékével hazatértek otthonukba. Ker. szoc. pártélet. Megalakult a Ker. Szoc. Szakszervezetek Tanácsa. A ker. szoc. szakszervezetek vezetői folyó hó 12-én tartott közös értekezletén megalakították a szakszervezetek tanácsát, hogy a fejlődő munkásmozgalom irányítását céltudatos, komoly munkával vezesse kitűzött célja felé, hogy abból az egész keresztény társadalomra, de első sorban magára a munkásságra terjessze ki üdvös tevékenységét. A szakszervezeti tanács elnökévé egyhangúlag Polgár Kálmánt, jegyzőkké Szabó Józsefet és Pék Jenőt választották meg. Ezen felül még 28 tanácstagot választottak, melyben minden szakszervezet 3-3 taggal képviselteti magát. A 100-as bizottság gyűlése. A ker. szoc. párt folyó hó 6-án megtartott százas bizottságának ülésén a párttitkárság beszámolt a párt havi működéséről, melyet a bizottság egyhangúlag tudomásul vett. Végül még két fontos határozatot hozott. Az egyik fontos kérdést Kelety Dénes államtitkár úr a vasutasokhoz intézett rendelete képezte, melyben a vasutasokat eltiltja mindenféle pártpolitikai szervezkedéstől és agitációtól.^ A 100-as bizottság azért találja sérelmesnek e rendeletet,.miután a vasutasok keresztény alapon gazdasági szervezetbe tömörülnek, ami ellen még az államtitkárnak sem lehet kifogása. Ez irányban felterjesztéssel fordult a miniszterelnökhöz, a keresk. miniszterhez és a párt központjához, valamint hasonló értelemben megkereste a vidéki szervezeteket is, hogy éljenek ők is felterjesztéssel a vasutasok érdekében, mert senkitől sem engedjük derék vasutasainkat megfélemlíteni. A második átiratot Geisswein Sándorhoz intézte . a 100-as bizottság, melyben helyteleníti azt a pártpolitikát, melyet Giesswein folytat a keresztény egyesülés ellen, amelyre igen nagy szüksége van e hazának, hogy enységes álláspontra helyezkedjünk azok ellen, kik ismét széthzásut akarnak előidézni. Pártgyülés Külsővaton. A külsővati Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja f. hó 2-án tartotta meg végleges alakuló közgyűlését, melyen a község választó polgársága felekezeti különbség nélkül részt vett és általános lelkesedéssel sorakoztak a minden társadalmi osztályt magába foglaló Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt zászlaja körül. A pártgyülés bizalmát fejezte ki Friedrich miniszterelnöknek, Horty Miklós fővezérnek és sir George Clark ántánt megbízotthoz táviratot küldött, melyben kifejezésre juttatták a keresztény kormányhoz való törhetetlen ragaszkodásukat. Több fontos politikai kérdés megvitatása után a következő tisztikart választották meg. Elnökké: Kiss Imre gazdálkodót és Giczy János földmunkást. Társelnökök lettek: Koller Antal kisiparos, Vida János kisgazda, jegyző: Balog János ev. tanító, pénztáros: Tibor József kath. tanító. Választmányi tagok: Szentgyörgyi Sándor plébános, Pörneszi István földmives, Kalmár Ferenc gazd. cseléd, Bokodi Ferenc gazd. cseléd és ifj. Szalay József kisgazda. A lelkes pártgyülés az elnök zárószavaival nyert befejezést. Felhívás. A keresztény szociálista párt és szakszervezetek felhívják az összes párt és szerve-