Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-11-09 / 38. szám

XIV. évfolyam. Pápa, 1919 szeptember 9. 38. szám. PÁPA ÉS VIDÉKE POLITIKAI HETILAP s A PÁPAI KERESZTÉNY SZOCIÁLISTA PÁRT HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden vasárnap, a- • •

<• Előfizetési ár: Egész évre 40 K, fél évre 20 K, negyed évre 10 K. Egyes szám ára 50 fillér. FŐSZERKESZTŐ: KECSKÉS LAJOS FELELŐS SZERKESZTŐ: BOKSAY ENDRE Szerkesztőség: Tisztviselőtelep 20. szám. A kiadóhivatal veietí

je: Hajnóczky Árpád könyvkereskedő Fö-utca 9. sz. hova az előfizetést és hirdetési dijak küldendők. Jelenségek. Két gyűjtés van előttünk, az egyik az október 26-i sajtónap, a másik a halottak előestélyének sajtógyüjtése. Mindkettőnél a pápai keresztény szociális gazdasági párt hölgyei buzgólkodtak, nekik tulajdonítható az a szép eredmény, mely a két gyűjtés eredményeképen a keresztény sajtó céljaira adott fillérekből' befolyt. Annyira ismerhetjük a keresztény szellemű sajtó óriási fontosságát, hogy fölösleges volna magáról erről a kérdésről hosszabban elmélkednünk. Különben is az 1919 keserű tapasztalatai keményen megtaníthattak bennünket arra, hogy micsoda romboló és nemzeti létünket aláaknázó hatása volt annak a sajtóirányzatnak, mely hosszú éveken keresztül közöttünk uralkodott, s nem keresztény szellemtől sugallva, nem a nemzeti célokat ápolva megrontotta ősi becsületes lelkivilágunkat, s legyöngítvén ellenálló képességünket, meghamisítván józan magyar kritikai képességünket, már-már a sírgödörbe döntötte bele nemzeti létünket, magyar államunkat. Tudatával vagyunk ennek mindannyian, hiszen keresztüléltük a hitnélküliség, a nemzetietlenség anarchikus napjait, az internacionális édenkertnek összes kommunista boldogságát. « Azonban mikor a hivatkozott két sajtógyüjtésnek akaratlanul is szemlélői voltunk, két jelenség ragadta meg figyelmünket. Az észlelt jelenségek közül az egyik fölepielő és nagy reményekre biztató, a másik gondolkozóba ejt és nyugtalanító. Kik adtak különösen a két sajtógyűjtés alkalmával? Határozottan kidomborodik, hogy különösen azok a szegény emberek, akiknek a maguk napi, vagy heti keresetén, avagy havi szegény fixumán kivül semmi egyebük nincsen. Adtak, ami tőlük telt, ha talán máshonnan kellett is elvonniok, de adtak, legtöbbször a reméltnél nagyobb összegeket, úgy hogy a legnagyobb tisztelettel kalapot kell emelnünk a nemzeti áldozatkészségnek ilyen erőteljes megnyilvánulása előtt. Kalapot kell emelnünk, mert ez a jelenség, a szegénységnek ez az ön megtagadása különösképen tiszteletreméltó, nem is szólva arról, hogy mindenképen nagy morális erőt rejt magában az ilyen magatartás, szinte biztosítékát mutatja a jobb jövőnek. Ezzel szemben azonban nyomott szívvel konstatálnunk kell azt, hogy általában nem tapasztalhattuk ugyanezt éppen olyanoknál, kikről éppen kedvező anyagi helyzetüknél fogva ugyancsak gondolhattuk volna. A kinyújtott perselyek nem egyszer néma visszautasításra, megtörtént az is, hogy megjegyzésre találtak, s keresztény lelkeknél nem éreztük azt a kapcsolatot, a meggyőződésnek azt az erejét, mely ma kell, hogy áthasson minden magyar keresztényt. Annál fájdalmasabb ezt látni, mert olyanoknál volt tapasztalható, kik köztudomás szerint anyagi helyzetükből folyólag legkevesebb nehézséggel áldozhattak volna. Megszívlelendő számunkra konstatálása annak, hogy a legvilágosabb belátás dacára is még mindig hiányzik belőlük az az energia, mely a bajokból kivezetni s a jobb jövő erős alapjait lefektetni képes legyen. Talán kényelmetlen az ilyen gyűjtés, s talán nem is szabadna szót ejteni az ilyen kérdésben ? De éppen a vagyonosokra nézve nem több kellemetlensége volt a kommunizmusnak? Ne felejtsük el, hogy ma nagy súlyú, nem mindennapi időket élünk, mert már a sir szélére kerültünk, honnan csak a magunk természetes életerejével ránthatjuk vissza magunkat. A szegények, a vagyontalanok tömege nagyobb, mint az anyagilag tehetőseké, éppen azért nagy erkölcsi sikert állapíthatunk meg a gyűjtések folyamán, mert azt kell meglátnunk, hogy éppen az a nagytömegű munkásosztály és azok a közalkalmazottak, akik a mai társadalomnak legkörültekintőbb gondosságot és legnagyobb figyelmet érdemlő tömegét teszik, át vannak hatva hivatásuk és kötelességeik tudatától, újra él bennök és erősen, intenziven él bennök a keresztény és nemzeti öntudat, mely legnagyobb biztosítéka a jövőnek. A társadalom azon alkalmazott munkás rétege, mely a keresztény sajtóért hevülni és áldozni tud, nagy kincse önmagának és nagy kincse a keresztény Magyarországnak. Az érem másik fele azonban nem ilyen biztató. Nemzeti és hitéleti értékek erkölcsi veszedelme mellett a legsúlyosabb ténye az volt a kommunizmusnak, hogy elvesztésre, végső pusztulásra ítélte a vagyont, az anyagi értékeket. A küzdelemben kétségkívül a tőke is ellenállt, de mégis félreismerhetetlen, hogy a kommunizmust igazában az erkölcsi erők buktatták meg. Az erkölcsi erők győzelmével járt együtt az anyagi javak fölszabadulása, mikor mindenkinek ismét birtokába jutott vissza mindaz, mi neki jogos tulajdona volt. Jól esnék tehát látni, hogy ezt az erkölcsi eredményt felismeri mindenki és a jövőben éppen a tehetősek minden életjelenségében nyilvánulna ennek tanulsága. Hanem mit látunk? Az erkölcsi értékeikről tanúbizonyságot tevő vagyontalanok ott vannak az anyagi áldozatok terén is és példaszerűen kiveszik a maguk részét, az anyagiakkal rendelkező tehetősek ellenben hideg közönynyel mennek tovább, nem gondolván arra, hogy anyagi megvonásukkal a nemzeti szempontból sokkal jelentősebb morális károkat mutatják. Ismerjük a multat, keserűen megismertük, de legalább minden téren okulnánk is belőle! Végtelen nagy erő rejlik a társadalmi közmegnyilvánulásban. És ha mi ki nem vesszük részünket a nemzetfenntartó szociális tevékenységben mindannyian, az alig hogy megmentett államépítmény tovább is veszedelemben lesz, s a nemzeti erőforrások elapadása folytán a nemzeti és keresztény vérkeringésében nein működő társadalom önmaga fölött állapítja meg a végzetet. Akkor pedig mit ér vagyon és minden tehetősség?? Gazdák figyelmébe! Van szerencsém szives tudomásukra hozni, hogy nagyobb mennyiségű gazdasági gépeket kaptam, melyeket jutányos áron hozok io-9 forgalomba. HANAUER ZOLTÁN vaskereskedő.