Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-11-01 / 37. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE. 1919 november !6. párt társelnöke, a párt, Mayer István postafőnök a posta, Fábián Károly mérnök, a pápai ker. szoc. vasutasok elnöke, a vasutasok nevében üdvözölte a minisztert, melyre Oláh Dániel miniszter válaszolt. Az üdvözlések után az I. osztályú várótermen keresztül menve a város fogatára ült s behajtatott a bencés székházban levő lakására. Látogatás a gyárakban. Másnap délelőtt a miniszter úr első utja munkástestvéreihez vezetett. D. e. 1/

210 órakór Szabó József központi titkár, László Mihály, a ker. szoc. gazd. párt társelnöke, dr. Tóth István rendőrkapitány, Szalay Lajos párttitkár és Kecskés Lajos, lapunk főszerkesztője kíséretében kihajtatott a dohánygyárba, melynek kapujában Okolicsányi József üdvözölte az egész tisztikar élén. Majd bevezette a minisztert és kíséretét az igazgatósági irodába, hol sok fontos életbevágó kérdésekről nyilatkozott a miniszter úr a gyár vezetősége előtt. Később belépett a terembe Markó Ferencné és Tokai Károlyné, a dohánygyári ker. szoc. munkásság képviseletében, s üdvözölvén a minisztert, arra kérték, hogy jelenjék meg a munkások körében. Ezalatt már a gyár egész munkássága összegyűlt a gyár udvarán, s mikor meglátta a feléjük menő minisztert, hatalmas ovációt rendezett tiszteletére. Itt újból Markó Ferencné üdvözölte, egyúttal előadta a munkások memorandumba sorolt kéréseit is. A miniszter hosszabb felszólalásban lefestette előttük az ország siralmas állapotát, a keresztény kormány elleni intrikákat, kitartásra kérte őket, s megígérte, hogy amit csak tud, mindent megad, hogy nehéz sorsukon enyhítsen. Szabó József rövid, talpraesett szép felszólalása után megtekintették a gyár összes helyiségeit, hol elbeszélgetett a miniszter a munkásokkal, majd elbúcsúzva tőlük, a szövőgyárba hajtatott. A szövőgyárban Leipnik h. igazgató a gyár és László Mihály üdvözölte a szövőgyári ker. szoc. szervezett munkások nevében. Itt is hosszabb eszmecserét folytatott úgy a gyár, mint a munkások vezetőivel, az előbbit a gyárüzem sürgős megindítására kérve, megígérte, hogy segítségükre lesz, hogy a megrendelt szénmennyiséget megkaphassák. Majd megtekintette a gyár berendezését, s a vágóhidra indult. Itt Pék Jenő, a ker. szoc. husipari munkások szervezetének elnöke üdvözölte a minisztert, ki itt is megtekintette a vágóhíd és a jéggyár berendezését s kedves barátsággal elbeszélgetett a munkásokkal. Egy óra is elmúlt, mikor látogatásairól visszatért szállására. Nagygyűlés a Griff nagytermében. D. u. 4 órára volt hirdetve a ker. szoc. szervezett munkások nagygyűlése, kik nagy számmal gyűltek egybe, hogy meghallgassák vezérük szavát. Ott voltak a dohánygyár, a szövőgyár, a vasút, a posta, a husipari munkások, a pincérek, a molnárok, stb. szervezetei. A terembe lépő minisztert lelkes éljenzéssel fogadták, melynek lecsillapultával Szalay Lajos, a ker. szoc. párt titkára, a munkásmozgalom régi, lelkes oszlopa lépett a szónoki emelvényre, s megnyitójában a következőket mondotta: Nagy ünnepe ez a mai nap Pápa város keresztény, hazafias munkásságának, mikor Oláh Dániel munkásminisztert soraikban üdvözölhetik. Régi óhajtása, vágya ment ezzel teljesedésbe a munkásságnak. Hosszú harc eredménye, hogy a munkásság a kormányzásban szerephez jutott. Mert a kommün alatt nem kérgeskezü munkások, hanem a vereczkei szoroson túlról jött idegenek nevezték magukat munkásvezéreknek, kik félrevezették a munkásságot, s nem adták meg nekik az őket megillető megbecsülést. Jegyezzék meg a munkások, hogy csak az az ország maradhat fenn, melynek lakói ragaszkodnak őseik szokásához. Mit akarunk mi az internacionáléval, mikor a mi hazánkat minden oldalról szét akarják darabolni ? Egy kötelessége van a magyar munkásnak, e földhöz esküdni, melyért őseink s mi is véreztünk. Vissza kell térnünk a templomokba, az osztályharcot félretéve, régi magyar érzéssel és szivvel össze kell kapcsolódni minden szellemi és fizikai munkásnak, s az ősi rögbe kapaszkodva, megkezdeni az ország felépítését. A ker. szoc. szakszervezetekre vár a feladat, hogy amit 20 éven át hirdettek s hirdetnek ma is, hogy a magyar munkásság magyar vezetőt választva, a nemzeti lobogó alatt induljon a munkának, hogy mindenki boldog polgára lehessen e hazának. Üdvözli a megjelent munkásságot. Értsék meg azok is, akik nincsenek itt jelen, hogy mi a múltért megbocsátunk, de be kell látniok, hogy ebben a városban úgy lesz boldogulásuk, ha letérnek az eddigi útról. Egy táborban a helye ma minden magyar munkásnak : a kér. szoc. lobogó alatt. Szeretettel s ragaszkodással üdvözli Oláh munkaügyi miniszter urat, ki eljött közibénk, hogy meggyőződést«szerezzen a munkások érzéseiről. Mi, pápai munkások, a keresztény és magyar lobogó alatt akarjuk a dolgozók társadalmát kiépíteni. A magyar zászló alatt minden alkalomnál, életben, halálban, mireánk mindenkor számithat. (Hosszas éljenzés.) Oláh Dániel miniszter beszéde. Szalay megnyitó beszéde után Oláh Dániel miniszter lépett a szónoki asztalhoz, kit hosszas éljenzéssel fogadott hallgatósága. Mindenekelőtt üdvözli — úgymond — kedves munkástestvéreit a magyar nemzeti kormány nevében. (Éljenzés.) Nagy időket él ma a magyar nemzet, milyet még soha, tán még a mohácsi vésznél is nagyobbat. Akkor külső ellenség, most pedig az hozta ránk e csapást, kit dédelgettünk, tejbenvajban fürösztöttünk. (Ügy van!) Csordultig a szivünk keserűséggel! Látunk mindent, mit csináltak, pedig földi meny országot ígértek. Olyant Ígértek, mi még akkor is lehetetlen lett volna, ha nem ők csinálják. Ezek soha nem dolgoztak, nem tudták a munkát értékelni, s tetteik után szégyenkezniök, föld alá kellene bujniok. (Úgy van!) S mit csinálnak? Tovább akarnak gyilkolni, rabolni, fosztogatni, akasztani! Megengedjük-e ezt? (Nem! Soha!) Egyet ajánlhatunk nekik: le is út, fel is út, hagyjanak minket dolgozni, majd mi elvégezzük a magunk dolgait. (Úgy van!) Nem ülnek grófok, bárók a kormányban, de mi, 16 nyakas magyar (Viharos éljenzés) Ígérjük, hogy Magyarországon rendet fogunk leremteni. Mi elkezdünk dolgozni s valóra váltjuk, hogy csak az eszik, aki dolgozik. A múltban ez nem így volt. A városligeti hintás-legényből lett népbiztos evett, a dolgozó munkás pedig koplalt. (Igaz ! Úgv vap!) Mi megbecsülünk minden becsületes munkást! Papok eddig is dolgoztak, kiknek munkáját be akarták feketíteni. Ezentúl nem engedjük bekötni szemünket. Majd rámutat a kormány-elleni piszkos intrikákra. Nincs nap Pesten, hogy mi 25-Ször meg ne buknánk (Derültség) s még mindig kormányon vagyunk, s olt is maradunk, mig Önök akarják (Éljenek!) vagy a Júdea hadsereg ki nem ver bennünket. Én csak a keresztény és magyar munkássággal kívánok tárgyalni, nem Buchinger és Weltner Manókkal, kik a románokkal megegyeztek. A szociáldemokrata szervezkezés ma : zsidóvédelem ! Ma két szociálizmus van: az egyik a keresztény vallás, a másik a zsidó vallás erkölcsi törvényein alapszik. Mi keresztény Magyarországot akarunk! Miénk a jog számunk után a vezetésben ! S ez fáj nekik 1 De mi ezzel nem törődünk. Sokáig voltunk nagylelkűek. (Úgy van.) E kormány nem jött földi menyország ígéretével. Mi érdemel tiszteletet ? Nem-e az a becsületes munkás? Becsüljük meg a munkást, mint a külföldi államokban Mi nem vagyunk antiszemiták! Mi a kommunistát büntetjük s hogy ők 95 %-ban nem keresztények voltak, arról mi nem tehetünk. Vigyázzanak ezentúl munkástestvéreim! Ne bizzák másra a vezetést, csak tizenhárom próbás keresztény s magyar emberre! Mi építjük fel a keresztény Magyarországot! Kitartásra kérem Mindnyájukat! Akik a románokat marasztalják, hazaárulók, melyért bünhődniök kell. (Igaz 1 Úgy van !) Mindenki dolgozzon az új Magyarország épületének felépítésén s kívánja, hogy erre az épületre Friedrich István fesse ki a nemzeti lobogót! (Lelkes taps s viharos éljenzés.) Szabó József központi titkár beszéde. Látja, a budapesti szombati lelkes tömeget, mely kénnyes szemmel tapsolt a fenséges jelenetnek, mikor a két pártvezér kézfogással jelezte, hogy a ker. szoc. gazd. párt és a ker nemzeti párt: a ker. nemzeti egyesülés pártja címmel egyesültek. Nem célja ismertetni az ottani hangulatot, csak arra akarja felhívni a munkások figyelmét, hogy ma Pesten 18 párt akarja boldogítani Magyarországot. Van már iparos, munkás, polgári, liberális, fa, szén, zsidó, király s köztársasági párt. Ma csak egy pártra van szükség, mely magában foglalja a munkást és polgárt, ki keresztény és magyar. Mire való minden más párt? Hogy a mi egyesületünket megbontsa. Lelki szemei előtt mindig az a vörös ember van pöröllyel kezében, kit oly sokat láttunk a plakátokon. Ez a vörös ember lesújt s romokban hever minden: a kereszt, a-korona, a közigazgatás, kultura, gazdasági életünk s minden, minden. A vörös ember maga is belátja hibáját. A ker. szoc. zászló alatt hozzálátott a munkához, hogy a romokat eltakarítsa, felépítse a házat s tetejébe feltűzze a keresztet. — Garami kijelentette, hogy a szociáldemokraták nem vesznek részt a választáson, mert nagy a terror. (Derültség.) Humoros, hogy ők beszélnek terrorról, mikor a kommunizmust nem is említve, a Károlyi kormány alatt nekünk már levegőt sem volt szabad venni.