Pápa és Vidéke, 14. évfolyam 1-46. sz. (1919)

1919-01-05 / 1. szám

2. PÁPA ES VIDEKE 1919 január 12. törődött vele. A szociáldemokráciának nincs szüksége képzett szervezőkre, rontani, gyújtogatni, igérni akad elég Rontó Pál. De emelni, építeni, javítani, dolgozni arravaló emberek kellenek. Adja a keresztény intelligencia ezt a szervező, mentő és alkotó erőt s akkor megváltója lehet e földön íekvő népnek a keresztény szociálizmusban rejlő igazság és szeretet által. Mert a keresztény szociálizmusé a jövő! A szociáldemokrácia terrorja magában hordozza e rendszer halálát épúgy, mint bármely más zsarnokság, pl. a cárizmus. Közutálat között fog kimúlni. Hogy most terjed, ez csak azt jelenti, hogy most a rossznak a divatja van. Így terjed a tűzvész is, a spanyolbetegség is. A jövő az igazságé és szereteté, mely a keresztény szociálizmus zászlójára van irva. E zászló alatt minden osztály megtalálja a maga helyét, ez az a panacea, mely gyógyít, hegeszt s harmóniát teremt a most farkasszemet néző osztályok között. Nem a szociáldemokrácia gyűlölete, durva materiálizmusa s baromi vallástalansága. A keresztény szociálizmusban rejlik a további Hungária élete, boldogsága és üdvössége. Szentgyörgyi Ignác. Hátrább az agarakkal! . . . Pápai Közlöny mult heti számában Várhelyi Izsó — szokása szerint — ismét gyanúsít, ismét izgat. Mióta a Kossuth-utcában megnyílt a szociáldemokrata bolt és Várhelyi Izsó olcsó fillérekért vásárolhatja az igazi tudományt, igen nekikótyagosodott s eddig lehorgasztott fejét felemelve nagy hangon hirdeti, hogy ő most már szörnyű világosan lát, egészen tisztában van azzal a félelmes kommunizmussal, a szociáldemokrácia egész rendszerével s híve neki testestül-lelkestül egész a rajongásig. S mindez néhány fillérjébe került csupán! Rendjén van s örvendjenek a demokraták, hogy ismét többen vannak. De nézzük csak tovább. Eddig is derengett valami a fejében, hisz az egész háború alatt szidta az árdrágító parasztot, s néha — porhintésnek — az uzsorás kereskedőket is, burkoltan köpködött, uszított a papok meg az urak ellen, meggyanúsított boldogboldogtalant s ha kérdőre vonták, gyáván meghátrált. Most azonban már egész nyíltan támad a «másik» tábor vezetői ellen, (ker. szociálisták, kisgazdák) «akik soha értékes munkát nem végeztek, akik nagy kényelemben éltek, ruházkodtak, jól ettek, ittak, kellemesen szórakoztak, vigan ürítették az örömök poharát, míg ti rogyásig dolgoztatok hóban, sárban sorfalat álltatok a disznónak való kenyérliszt vásárlására jogosító jegyért ... s legföljebb a keserűség, a bánat, a bú kelyhét ürítgethettétek. Ne feledjétek el, hogy azok, akik most lázító szókat sugdosnak füleitekbe, mindig a hatalmat támogatták» stb. . . . Majd azt kérdi, hogy melyik a becsületesebb, az igazabb ember : az-e »aki éjszaka sötétségének leple alatt dolgozik, meg akarja vásárolni a lelkeket a megvesztegetés mocskos pénzével» . . . «vagy az, aki igazával kimegy fényes nappal Isten szabad ege alá és ott ezrek és ezrek előtt az eszmék, az igazság fegyverével (<üzd< ? Így ir Várhelyi Izsó úr 1 Én csak azt kérdem most Pápa város minden polgárától, mondja meg őszintén, látta e valaha, látta-e egyszer is, hogy Várhelyi úr ácsorog akár lisztért, akár petróleumért, akár cukorért, szappanért, vagy bármiféle más dologért? Ugyebár, sohasem! Hisz neki mindebből bőven volt! Viszont, ha színészet, kabaré vagy más előadás volt Pápán, volt e egy estély is, amelyről Várhelyi úr hiányzott ?! Amelyet ne élvezett volna? S ő mer így ii ni ? Vagy a figyelmet magáról másra akarja terelni? Nem tudom, hogy a háború négy hosszú esztendeje alatt mi sok jót tett a szegényekkel, szenvedőkkel, de azt tudom, hogy nincs joga más ellen lázítani, piszkolódni és saját érdekében jól teszi, ha nem folytatja, mert a piszkolódás, gyanúsítás rozsdás fegyvere könnyen visszafelé sülhet el ! Aztán meg, kik azok, akik az éjszaka leple alatt dolgoznak', lázítanak, vesztegetnek Talán bizony azt gondolja, hogy a keresztény szociálisták azok, akik felverik az éj csendjét, kik beverik az ablakokat s oktalan lövöldözéssel zavarják a békés polgárok nyugalmát ? A pénzről, vesztegetésről meg igazán jó lesz hallgatni, mert nekünk egész más értesüléseink vannak . . . Mutasson csak egy ker. szociálistát vagy gazdapártit, akit megvesztegettek ! A mi fegyverünk nem a pénz, a gyanúsítás, bolondítás, a terror, hanem a tiszta keresztény elvek. Mi nem Ígérünk eget, földet az embereknek, nem bolondítunk senkit képtelen, fantasztikus elméletekkel, mi a lehetőségek határai között maradunk. Ostoba vád, sületlen rágalom, hogy mi a papok, a nagy urak vagyonát akarjuk védeni. Nem ! Mi igazságot akarunk. Vegyék el elsősorban azok vagyonát, kik a háború alatt szereztek megszámlálhatatlan milliókat, terjedelmes birtokckat, amelyekhez igazán vér és könny tapad, melyek szívtelen konjunktúra, istentelen uzsorás, árdrágító és csalás szerzeményei! Ezeket emlegesse Várhelyi úr, ne a papokat, urakat, akik végre is ezer esztendeje bírják földjeiket s nem mások feje alól húzták ki a vánkost! Mi azt akarjuk, hogy a föld, amelyért a múltban és jelenben annyi magyar vér folyt, ne jusson jött-ment idegen elem kezére ; s ezért küzdeni, harcolni fogunk a végsőig! Azt is világosan látja most már Várhelyi úr, hogy a szociáldemokrácia nem ellensége a vallásnak, mert hisz benne van a programmjában, hogy «a vallás magánügy.» Micsoda jámbor, farizeus szemforgatás! Minden vallás hivei maguk gondoskodjanak papról, templomról, istentiszteletről, mert a szociálista államban vallási célokra közvagyont felhasználni nem szabad. De a szociálista társadalomban magánvagyon nincs. Hát akkor miből adjanak a hívek?! A szociáldemokrácia nem ellensége a vallásnak ? Hát akkor miért kiabálja már a félnapos szociálista is, hogy «le a papokkal, a vallás babona, a hitoktatás népbutítás»? Hát bizony ne adresszáljon «a másik táborban levő kedves munkatársai» cimére ilyen ostobaságokat, mert azok világosabban látnak Várhelyi úrnál, hanem csak szedje még továbbra is az olcsó pénzen kapható nagyszerű tudományt, míg csak egész világosan nem lát. Még viheti valamire! De addig hallgasson! L. 2. Előfizetőinkhez! A »Pápa és Vidéke« a súlyos nyomdai viszonyokra való hivatkozással és ezelőtt egy évvel határozta el, hogy a békebeli előfizetési árat csekély 2 K-val felemelje. Azóta a visszonyok nemcsak nem javultak, hanem annyira rosszabbodtak, hogy a munkabér, festék, papir stb. ára több mint kétszeresére emelkedett. E felemelkedett kiadások megdöntötték abbeli szándékunkal, hogy továbbra is megmaradjunk az eddigi árkeretben. Hogy számításunkat, csak egy kicsit is megtaláljuk, kénytelenek vagyunklapunk előfizetési árát: egész évre 20 K-ra félévre 10 ,, negyedévre 5 ,, felemelni. Kedves olvasóink jól tudják, hogy mi voltunk mindig a legolcsóbb pápai lap s most is utolsók vagyunk a lap árának felemelésével. Bizalommal fordulunk k. olvasóközönségünk felé, mert tudjuk, hogy méltányolni fogják a nehéz viszonyok förgetegében az áremelkedést, nagy munkánkban továbbra is szivcs támogatásukat kérve, vagyunk hazafias üdvözlettel A »Pápa és Vidéke« szerk. és kiadóhivatala. HiREK. — A főispán Pápán. Dr. Rainprecht Antal vármegyénk kormánybiztos-főispánja csütörtökön városunkba érkezett s egy napr itt időzés után visszautazott székhelyére. Itt tartózkodása alatt meglátogatta a városi közigazgatást és rendőrséget s felkereste a kaszárnyában lévő készültséget. — Polg-ármesterünk gyásza. Súlyos csapás érte városunk közbecsülésének s szeretetének örvendő polgármesterünk családját. «Forrón szeretett drága kis leányuk Elltiska 1918. dec. 31-én este 8 órakor, életének 9. évében, hosszas szenvedés után visszaadta ártatlan lelkét Teremtőjének.» A kis halott temetése jan. 2-án d. u 3 órakor ment végbe igen nagyszámú közönség jelenlétében, A temetési szertartást a dalárda közreműködésével Kriszt Jenő esperes végezte asszisztenciával. Az engesztelő szentmise jan. 2 án d. e. 10 órakor mutattatott be a nagytemplomban. — Őszinte részvéttel osztozunk mi is a bánatos szülők fájdalmában és kívánjuk, hogy találjanak megnyugvást abban, hogy: «a lélek él: találkozunk!» — Új káplán Vaszaron. Az üresedésben volt második kápláni állást Vaszaron Barasits Sándor volt tábori lelkészszel töltötte be a veszprémi megyéspüspök.