Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-01-20 / 3. szám

2. PAPA ES VIDELCE 1918 január 20. A püspök Pápán. A veszprémi egyházmegye uj és máris népszerű püspöke, Rott Nándor'dr, aki annak idején Pápa városát azzal tűntette ki, hogy székfoglalása után ki­terjedt egyházmegyéje városai között legelőször ezt látogatta meg, mult szer­dán, e hó 16-án délután, a Czelldömölk felőli személyvonattal ismét Pápára jött, hol hivatalos ügyeket kivánt elintézni. A püspök, aki innét csütörtökön, a délutáni bánhidai vonattal Giere uta­zott, pápai tartózkodása alatt Esterházy Jenő grófnak volt a vendége, főúri házi­gazdája fogatán hajtatott a kastélyba, hol a kíséretében levő Wéber Pál dr. titkárral együtt a gróf és nővére, a grófnő, nemkülönben meghívott vendé­gek, igy Mészáros Károly, polgármester és Sült József, k. közjegyző s a püspök mellé kalauzolásra felkért Alasz Miklós, ugodi plébános társaságában elköltötte estebédét. A püspök még a délután folyamán, a kora esti órákban a plébániára haj­tatott, hol mintegy fél órán át tárgyalt Kriszt Jenő esperesplébánossal a Szent­ilonay-házban tervbe vett fiuinternátus ismeretes ügyében. Másnap, csütörtökön az irgalmas nővérek kápolnájában misézett a püs­pök és újra, a múltkori látogatásnál még tüzetesebben megtekintette a hatalmas tanintézetet. A délelőtt folyamán az­után sok helyen megfordult a püspök. Megtekintette a Szentilonay-épületet, volt a szentferencrendiek, továbbá az irgalmasrendiek házában, az Annatemp­lomban, a plébánián, meglátogatta Wüest Ferenc jószágfelügyelőt, Mészáros Ká­roly polgármestert, Karlovitz Adolf ta­karékpénztári elnököt, Sült József, k. közjegyzőt és ebéd után Martonfalvay Elek iskolaszéki tagot. Legtöbb helyen a grófnő is megjelent a püspökkel, kit egyébként titkára, továbbá az urad. fel­ügyelő és Alasz plébános, végül Dra­govits István hittanár kisért a körútján. A püspököt meglepte az a sok szép egyházi épület és intézmény és főnemes házigazdája, mint kegyúr előtt sem titkolta el az Esterházyak nevéhez fűződő hatalmas alapítványok létezése fölötti örömét. Mielőtt távozott a kastélyból, hogy a d. u. 4 óra 30 perckor induló vo­nattal elinduljon Giere, gróf Jankovich­Bésán Endre látogatására, a grófi csa­ládra és a házra főpapi áldását adta a püspök, aki szeretetreméltóságával le­bilincselte a grófot, viszont pedig ma­gával vitte a nemes gróf megkülönböz­tetett tiszteletét. A személyes találkozás és tanács­kozás püspök és gróf között, e két nagy elme eszmecseréin átszűrődő kölcsönös megértés valóságos áldásként fog ezen­túl leszállani a pápai hitközségre és va­lóra fogja váltani mindama várakozá­sainkat, miket eddig ugyan titokban, de ime teljes joggal füzhettünk e nagy nap­hoz; s habár egyelőre csak arról van is szó, hogy a Szentilonay-házat a nagy alapító nemes intenciójának megfelelően most tényleg szegényházzá alakítják, apácák vezetése mellett népkonyhával kötik össze, melyhez diákmenzát kap­csolnak, — egymásután megoldásra ér­nek majd a még fennmaradó szép ter­vek is, miket eddig nemcsak a háború, hanem sok más sajnálatos körülmény is megakasztott. Nekünk ezek után nem marad más hátra, mint megköszönni a kegyes fő­pásztor látogatását és azt a meleg ér­deklődését, melyet a pápaiak iránt ta­núsít. Adja Isten, hogy minden óhaj­tása teljesedésbe menjen! A Polgári Kör közgyűlése. Az. 51 éves szép múlttal biró Pápai Polgári Kör e hó 13-án tartotta a tagok élénk érdeklődése és részvétele mellett tiszt­újító közgyűlését, melyet d. u. 3 órakor Hercz Béla elnök nyitott meg. Az elnök beszámoló beszéde s a tiszt­viselők jelentései felölelték a Kör életében a lefolyt év alatt előfordult eseményeket és e leszámolásból kitűnt, hogy a háború kö­vetkeztében beállott általános pangás dacára a Kör nemcsak fenntarthatta magát, hanem anyagi tekintetben a körülményekhez képest eléggé szép eredményt tudott felmutatni, ami nagyrészt a fáradhatatlan elnök körülte­kintő vezetésének és a házi kezelésben levő pince felügyelőjének, Zakots István kiváló érdemeinek tudható be. A tárgysorozati pontok után Hercz Béla elnök ugy a maga, mint pedig tiszttársai és a választmány nevében lemondott, s mielőtt elnöki székét elhagyta, felkérte korelnökül id. Horváth Józsefet. Horváth korelnök elfoglalva a korel­nökséget, Hajnóczky Béla hosszabb beszédben vázolta Hercz Béla érdemeit s a közgyűlés nyilt szine előtt meghajtotta az elismerés zászlóját s egyben — a jelenvoltak lelkes éljenzése mellett — kérte őt, hogy tartsa meg az elnökséget továbbra is. Elercz Béla kijelentette, hogy bármeny­nyire megtisztelve érzi magát a bizalom e spontán megnyilatkozásától, nincs abban a helyzetben, hogy az elnöki székben megma­radhasson. Horváth korelnök ezek után jegyző­könyvi köszönetet inditványozótt, s a köz­gyűlés a volt elnök érdemeit ily értelemben megörökítvén, áttért a választásra s egyhan­gúlag ifj. Kunszt Henriket választotta meg elnökéül, akiért Kunt János, Zakots István és Régner Pál tagokból álló küldöttség ment. A belépő uj elnököt a közgyűlés har­sány lelkesedéssel fogadta. A korelnök üd­vözlő szavaira ifj. Kunszt Henrik meghatot­tan válaszolt, s kijelentette, hogy kitüntetés­nek tekinti a megválasztatását, mely büszke­séggel tölti őt el s Ígéretet tett, hogy tőle telhetőleg mindent el fog követni a kör ja­vára. A továbbiak folyamán megválasztották a többi tisztviselőket. Alelnök lett Kunt Já­nos, titkár Szente János, pénztáros Csillag Dezső, könyvtáros Régner Pál, számvizsgálók Dalmady Géza, Rapoch Vilmos és Saád La­jos, választmányi tagok Hercz Béla, Haj­nóczky Béla, Rédei József, Bódai István, id. Horváth József, Legény Ferenc, Zakots Ist­ván, Erhardt Sándor, Pethő József, Gáthy Zoltán, Schlosszer István és Balogh Gyula, vál. póttagok pedig Kis József, Horváth La­jos, Lipschitz Pál és Mészáros Elek; Miután még Hajnóczky Béla indítvá­nyára Gáthy Zoltánnak és Szentgyörgyi Sán­dornak a Kör javára márciusban rendezett hangversenyen való közreműködésükért jegy­zőkönyvi köszönetet szavazott a közgyűlés, Kunszt elnök néhány buzdító szó kíséretében 4 órakor bezárta közgyűlést, melynek tagjai ugy az uj elnököt, mint az uj tisztviselőket még sokáig lelkesen ünnepelték. A Kör tényleg a legszebb reményeket fűzheti a vezetőség várható működéséhez, hisz különösen az uj elnök, aki már alel­nöki tisztségében is fényei tanújelét adta odaadó, pártatlan igazságérzetének s bátor­ságának, a most beígért, energiájával is bi­zonyára sokat fog lendíteni a Kör ügyein Gyászrovat. Polák Ferenc. E hó 13 áti este Farkas­gyepűn hirtelen meghalt a veszprémi püspöki uradalom farkasgyepűi főerdésze, akit ugy a megyében, mint Pápán is sokan ismertek és tiszteltek. Régi főtisztje volt a püspökségnek, több mint 40 esztendeig kezelte az uradalom kiterjedt erdőségét. Komárommegyei szárma­zású, tőzsgyökeres magyar, vendégszerető, nyájas modorú, őszinte ember volt, kitűnő vadász, nagy szaktekintély és kiváló gazda, aki nemcsak a püspökség érdekeit szolgálta hűségesen, hanem a maga tekintélyes vagyo­nát is ügyes és beosztott gazdálkodással gya­rapította. A soinogymegyei, Szigetvár melletti Puszta-Domoloson kívül az övé volt Pápán a hantai birtok két szép nagy műmalommal s igy nemcsak a vármegye törvényhatósági bizottságának, hanem városunk képviselőtes­tületének is virilis jogon tagja volt.Végrendelet nélkül halt meg 66 éves korában és egy millióra becsült vagyonát igy egyelőre gyer­mektelen özvegye örökli. Nagy, kiterjedt ol­dalrokonsága van, melyet az elhunyt még éle­tében segélyezett és támogatott. Mult csütör­tökön végbement temetésén, melyen a püs­pök (részben a járhatatlan ut, részben pedig Pápára tervezett utiprogramja miatt) — szán­déka dacára — nem lehetett jelen, a falu és a környék lakossága feltűnően nagy szám­ban volt képviselve. Az uradalmat egyéb­ként Haidekker számtartó, továbbá a püspöki jószágfelügyelő és a kislődi intéző képvisel­ték, s ott volt" Vendel János a sümegi p. fő­erdész is, aki további intézkedésig kezeli az erdőgondnokságot. A somogyi birtokon tar­tózkodó özvegyet távirati uton hivták férje temetésére, melyet Tóth Kálmán bakonyjá­kói körjegyző Fóris pápai temetk. vállalkozó­val rendeztetett. A szertartás d. e. 10 órakór Liberával kapcsolatos Requiemmel kezdődött, utána a gyászházból szánon vitték a holttes­tet a farkasgyepűi temetőbe, hol a díszru­hás csendőrök helyezték el a sirba. A szer­tartást egyébként Mátztr András bakonyjá­kói plébános végezte, kinek Somlyai Amb­rus városlődi plébános és Zarka József, nagy­gannai káplán segédkeztek. A ravatal körül,

Next

/
Oldalképek
Tartalom