Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-05-12 / 19. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1918 május 12. már megkezdődtek a bérmálásra vonatkozó speciális előadások s a szószékről is kellően ki lesznek oktatva a hivek, nevezetesen a bérmálandók a bérmálás szentségéről s annak felvételénél követendő eljárásról; noha mult számunkban szószerint leközöltük magának a megyéspüspök urnák erre vonatkozó és direkte a pápai hívekhez intézett szép pásztorlevelét: mégis, különösen a felnőttek jórészénél tapasztalható sajnálatos tájékozatlanságnak némikép való eloszlatása céljából, szükségesnek tartjuk, hogy főbb vonásaiban, nevezetesen abban a vonatkozásban, amely oldalról legtöbb kérdést intéztek hozzánk, mi is elmondjunk egyet-mást a bérmálásról. 9. Hogyan bérmál a püspök ? A püspök felteszi kezét a bérmálandónak a fejére és kereszt alakjában megkeni annak homlokát krizmával, miközben latinul bérmanéven szóhtja és ezeket mondja felette: »N., megjelöllek a kereszt jelével és megerősitlek az üdvösség krizmájával az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek nevében.« Azután a püspök a bérmálandónak arcát gyengén megüti. Ez az egyenkinti bérmálás, melyet 200-as csoportban áldás előz meg és áldás fejez be. Vagyis bérmálás kezdetén a püspök még az oltártól az összesek fölé terjeszti ki a kezét és lehívja rájok a Szentlelket, ekkor a bérmálandónak már helyén kell állania; viszont az egyenkinti bérmálás után, ha a turnuson végigment, a püspök újra mindnyájukért imádkozik és az oltártól rájok adja áldását, tehát ekkor még ott kell lenni a templomban a bér.nálkozónak. 10. Mit jelent a gyenge arculütés ? Intést, hogy katholikus vallásáért bármit is örömest eltűrjön. Mi a krizma ? Balzsammal kevert faolaj, melyet a püspök nagycsütörtökön a nagymise alatt szentelt meg a székesegyházban. A jóillatu balzsam azt jelenti, hogy a megbérmáltnak jócselekedeteivel kedvesnek kell lennie Isten előtt; a faolaj a Szentlélektől kapott kegyelem bőségét és erejét je lenti. Régente u. i. a viaskodók olajjal kenték meg karjaikat, hogy könnyebben harcolhassanak; a bérmálkozókat is harcra kenik tehát fel lelkünk ellenségei ellen. 11. Az egyenkinti bérmálás alkalmával, mint a 9. pontban leirtakból mindenki természetesnek találhatja, fedetlen fővel illik ott állani a bérmálkozónak. Ez a figyelmeztetés, miután a férfinemhez tartozók a templomban ugy sem viselnek kalapot, ezúttal a nőknek szól, akiknek a hajdisze, de különösen a külömböző divatú, nagykarimájú kalapja képes a püspököt egyszerűen megakadályozni abban, hogy a homlokához férhessen. Félre minden divattal! Kalapot le! Fru-frut pedig felfésülni! A homloknak, melyet a püspök kereszttel megjelöl, tisztán kell maradnia hajtól, kendőtől, kalaptól, miegymástól. 12. Bérmanévnek nem kell feltétlenül a bérmaszülő keresztnevét választani, különösen pedig akkor nem, amikor ez a bérmálandó keresztnevével véletlenül egyezik. (Folytatjuk). L»evél a harctérről kislányomnak. Otthon eddig virágos a kertünk, Szinpompába öltöztek a fák, Dolgos méhek zümmögve sürögnek Mindmegannyi szorgalmas apák. Erre nálunk felforgatva minden, A legtöbb fa nyúzott, lombtalan, Vasszilánkok a zümmögő méhek, Madár csak elvétve hogyha van. Lelkem mostan elszabadul innen, Kicsi lányom, hozzád repül el, Játszadozni jött el most a kedvem, Játszadozni hozzád megyek el. Hancúrozva kifutunk a kertbe, Te a lovas, a lovacska én, »Gyi te! Gyi te!« kacagva kiáltod, És az ostor megsuhog felém. Elfáradva a ló és a lovas, Megpihenni egy egy fa alá jár, Mesekönyvek, tarka barka képek, Tudósokká lesz a játszi pár, Ákom-bákom betűt nem ismered, Mégis, mintha szörnyen értenéd, Aranyhajú kicsi Mariskáról Folyékonyan mondod el meséd. Kormos cica hogy kerültél ide ? Kamarából? Azt a fíkomát! Ha már itt vagy, jer ide olvasni! S olvasásra fogjuk a komát. »Megéheztem édes játszótársam!« »Mit főzzek hát hamar én neked? Jó kis levest, töltött káposztát is, Hát a tésztát milyet szereted?« S előjönnek a főzőedénykék, Takaros kis főzőkályha is, Száraz kenyér, kikerül belőle A káposzta, meg a tészta is. Ez lakoma! Nem hiányzik semmi Amit csak egy harcos megkíván, Párolog már a fekete kávé, A fa alatt vár a zöld diván. Elnyújtózom lustán, kényelmesen, Egy katona mostmég mit kiván ? Kicsi társam azt is kitalálja, Hozza is már a török pipám. Ebéd után pipával a szájban Édes álom könnyen látogat, Kicsi társam nem nézheti ám ezt S elűzi a csalfa álmokat. »Hohó, nem ugy, talpra, talpra gyorsan! Virágaink ki öntözi meg?« S virágok közt — maga is egy virág — Öntözővel serényen libeg, Mire ez is készen lenne, ime, Nem is vettük észre, este van, És egy dolog, ami mindkettőnknek Legfontosabb, az még hátra van. Gyorsan, gyorsan felöltözni, gyerünk, Anyuska már nemsokára jön! Nem is tudja, hogy apuka itt van, Elémegyünk, az lesz csak öröm. * * * »Zászlós urnák alássan jelentem, Főhadnagy ur hozzá kéreti.« Hát én most nem vagyok mégsem otthon ? Főhadnagy ur hivat, puf neki! . . . Csak levelet irtam, de a lelkem Irásközben hozzád, hazaszállt, Főhadnagy ur hivat, már mennem kell, Látogatás ideje lejárt. Csak egy csókot, egy hosszú ölelést Idezárok levelembe még. Anyuskának most nem tudok irni, Add át a csók, ölelés felét. Olasz harctér, 1918. Kis Pál. A cipészek árszámitása. — Válasz a Pápai Lapok közleményére. — Amig a fővárosi lapok némelyike irt minden szakszerűséget nélkülöző cikket a »cipőuzsoráról«, addig azon nézeten voltunk: »akinek nem inge, ne vegye magára«, de a Pápai Lapok mult számában a pápai és körzetünkhöz tartozó közönség érdekét akarja védeni a mi rovásunkra, ez már csak reánk^ egyéni tisztességünkre, becsületünkre irányul, erre már kell, hogy magunkat védelmezzük, e lumis állításokra rámuttassunk s a közönséget a tények állásával megismertessük. A P. L. Bőr cimü cikke után indulva — egyes megjegyzéseire nem is reflektálva — első sorban is kijelentjük, hogy a város által az ipartestülettől kért névsor — kik hajlandók a beérkezett 254 kg. zsiros bőrt és 32 kg. talpat maximális áron elkészíteni — nem 83, hanem csak 50 nevet tartalmazott (ámbár, mint utólag megállapíttatott, minden iparos vállalja) és ezen kisebb névsorban a Tisztviselők Szövetkezete is bennt van. Ez a »sérelem.« tehát rágalom, mely csak rosszindulatból Íratott. — Ellenben a turpisság, az tényleg fennáll. Mi pápai lábbeli iparosok mult hó 23-án az ipartestület helyiségében értekezletet tartottunk a célból, hogy a hatóság átiratára megállapodjunk abban, miszerint a város által maximális árban adandó felsőbőrből és talpból mennyiért tudunk príma minőségű cipőket készíteni. Ezen értekezletünkön a Tisztv. Szövetkezetet Tánczos Antal úr képviselte, ki a tárgyalás folyamán az általunk előirányzott árakat szorgalmasan lejegyezte. Mondanunk sem kell, hogy mi nem versenytárgyalásra készültünk, csak prima minőségű cipő kivánata állt előttünk; minden maximális árban nem kapható kelléket a ma beszerezhető árban vettünk föl, mely 10210 korona összegre rúgott. Ehhez hozzá vesszük a cirka 12 koronát kitevő felső bőr és talp értékét, hozzácsatolva 30 korona polgári hasznot, a cipő tényleg 145 koronába jönne. — De mikor kiküldötteink a feldolgozásra váró nyers anyagot látták, kijelentették, hogy a talp hulladékából kéreg, ráma és saroknak való is jut, mely három tétel az előirányzott 30 korona helyett csak 3 koronába, tehát egymagában 27 koronával apasztja a kalkulálást és a cipő ára 118 koronára redukálódik. — Ha még ebből levonjuk a zsiros bőrhöz nem okvetlenül szükséges közép vászon árát 6 koronát, végösszeg 112 korona lenne. De most jön a »turpisság/« Mire ajánlatunk a városi tanács elé került, már ott a Tisztviselő Szövetkezet elnöke,, dr. Kapossy Lucián úr. által szignált beadvány is volt, mely szerint ők 96 koronáért hajlandók a kérdéses cipőket elkészíteni. Tudni kell, hogy a Tiszviselők Szövetkezete altruista alapon áll, adót nem fizet, a. központok részéről mindennemű kedvezményben részesül és állítólag azért dolgozik haszon nélkül, hogy tagjait olcsó holmikhoz juttassa. — Ezzel szemben mi iparosok direkt és indirekt nagy és terhes adót fizetünk,, némelyik közülünk tized magával ül az ^ßztalhoz és munkásainkat is jobban kell díjazni. — Ha tehát mi szövetkezet volnánk, akkor -a 30 koronás polgári haszon eltekintésével»