Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-04-28 / 17. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1918 április 28. jtik, hogy május 26 án, tehát vasárnap a nők (leányok), 27-én pedig; azaz hétfőn a férfiak (fiuk) lesznek megbérmálva. 5. Aki már jelentkezett s bérmacédulát is kapott, ha iskolába "jár, ugy az illető hit­oktatója részéről, ha iskolába már nem jár, a plébános és a káplánok által a főtemplom­ban tartott szentbeszédek folyamán oktatást nyer. Minden bérmálandó tartsa kötelessé­gének, hogy ez oktatásokon részt vegyen, továbbá, hogy a bérmálást megelőző napo­kon elvégezze szent gyónását és áldozását. 6. A bérmálás napján a püspök 8 óra­kor szentmisét és szentbeszédet tart, melyen jelen legyen minden bérmálandó és bérma­szülője. Azután kezdetét veszi a bérmálás, melyhez a bérmálandók az oltár leckeolda­lától a szentélyben és templomhajón át (jó idő esetén a templomon kivül is) és a má­sik oldalon visszatérő az oltár evengélium­oldaláti végződő köralakban a felállást ren­dező segt'dkezöpap utasításai szerint felálla­tlak, s mögöttük elhelyezkednek a bérma­szülők. Figyelemmel lesznek mindenesetre arra, hogy több bérmálandó, akinek egy­azon bérmaszüló'je van, egy csoportban, azaz közvetlen egymás mellett nyerjen elhelyezést. Tolongani, erőszakoskodni, tülekedni már a szent helyre való tekinttetel sem szabad és egyáltalában igen kívánatos, hogy ugy a fel­állás, mint a bérmálási aktust befejező áldás utáni lelépés a legnagyobb csendben tör­ténjék. 7. A bérmálást végző főpásztort a szent­ség kiszolgálása alkalmából a templomban teendő kőrútjában egy-két lépéssel egy ud­vari pap, vagy helybeli áldozár előzi meg, aki a bérmacédulát átveszi s arról a püspök­nek a bérmanevet bemondja. Habár illő, hogy a bérmálandó a szentséget térden állva vegye fel, ettől különösen apróbb termetü­eknél és kisebbnövésü gyermekeknél el le­het tekinteni, nehogy a püspöknek, aki a bérmálandó homlokát jelöli meg a kereszttel, le kelljen hajolnia. Nagyobbak térdelhetnek. A bérmaszülő azonban minden esetben állva marad, hogy jobb kezét könnyen tehesse bérmagyermeke jobb vállára. 8. A szent olajjal való megkenés után a megbérmált visszaléphet s helyét másnak engedheti át, de ne távozzék el teljesen, illetve véglegesen a templomból, mert a püspök egy-egy kör bejárása, szóval néhány száznak a megbérmálása után, ahogy visszaér ismét a főoltárhoz, a bérmálás szentségének kiszolgáltatásához tartozó azt kiegészítő, han­gos szóval mondott ima kíséretében áldást ad, melyet már térdenállva kell fogadni. Ha tehát valamely bérmálandó a megkenés után távozott is volna a templomból, ezen időre, melyet a haranggal is jelezni fognak, siessen vissza, hogy az áldásban részesüljön. (Folytatjuk.) Kurtz Gyula ajánlja most érkezett UJ KITŰNŐ UJ ZONGORÁIT. Pápa, Főtér. A Károlybakák díszelőadása. Amivel az egész ármádiában egyetien egy ezred sem dicsekedhetik, azt megérte a Károly királyról elnevezett 19 ik gyalogezred; filmre került. Az első előadás minden tekintetben díszelőadás volt. Egyik legelőkelőbb kultur­intézetünkben, a budapesti Uránia színházban, diszes közönség jelenlétében, leghíresebb mű­vészeink közreműködésével válogatott Prog­ramm keietében, fényes eredménnyel folyt le e hó 14 én. A beköszöntőben Korcsmáros Nándor hírlapíró, 19 ik gyalogezre.Jbeli zászlós, a Károly bakák ismeretes Írója saját tapaszta­latai alapján megrázó élethűséggel ecsetelte a fronton küzdő katonát, mint embeit. Ha kell, hős a Károly baka, de nemcsak az, hanem ember is, sőt sokkal inkább ez utóbbi, hangzott felénk meggyőző megnyugtatással. Hegedűs Gyula, a Vígszínház művésze Kurucz János zongorakisérete mellett, majd Fedák Sári Kacsoh Pongrácz zongorakisérete mellett katonanótákat énekeltek. E nevek magok eleget mondanak. Dicsérni őket nem­csak felesleges, de nem is tartjuk magunkat méltóknak ahhoz, különösen nein vidéki lap hasábjain. De azért egy megjegyzést nem mulaszthatunk el. Kissé rontotta, különösen a Károly bakák szemében a hatást és har­móniát, hogy a katonadalok szövegében na­gyon gyakran hangzott fel a huszár és hon­véd szó. Sokkal szivesebben hallottuk volna a Károly-baka nevet, mint ahogyan a Károly­baka énekli az ösmeretes katonadalokat. Nem is kellene említeni, hogy óriási hatást ért el Beregi Oszkár szavalatával. A közönség Tóth László »Millió árva« c. köl­teménye alatt sirt, Esztergom megvételéről szóló éneknél diadalmasan ujjongott, Ocskay László árulását tárgyaló kuruckölteménynél fájdalmasan kesergett, Czuczor Gergely »Hu­szár«-jával jóizüen nevetett, Gyulai Pál »Had­nagy Uram«-jával bizakodva busult. Ily kü­lömböző érzelmet csak oly nagy művész tud egymás után a közönségnél kiváltani, mint Beregi, aki maga is átél és álérez mindent. Még két énekszám szerepelt a műso­ron. Palló Imre, a m. kir. Operaház tagja Székács Aladártól »Oh mért oly későn«-t, továbbá Tornay Alajos »Búcsu«-ját és Csiky János »Bánkódását« énekelte. Természetesen kiváló hatással. Külön ki kell emelnünk egy a művészi világban eddig nem hallott nevet, egy tényleges tisztet, Holub Károly úrat, a 71. gyalogezred századosát. Csak a rendező­ség hosszas .kérésére és unszolására és a jó­tékonycélra való tekintettel lépett fel. Ez volt az első nagyobb nyilvános szereplése. És megmutatta, hogy nemcsak kitűnő katona, hanem elsőrendű énekes is. Olyan kiváló erők mellett is tapsvihar kisérte két énekszámát (»Ha fütyül a golyó« Kurucz Jánostól és »Gebet während der Schlacht«) és a közön­ség nem is nyugodott bele addig, mig igaz gyönyörűségére még egy harmadikkal is meg nem toldotta. Meg is érdemelte az elis­merést nagy kiterjedésű és jól iskolázott hangja, kitűnő előadása. Mindkettőjüket zon­gorán Kurucz János kisérte. Ez után következett az igazán Károly­baka szám, Korcsmáros Nándor »Károly­bakák« c. filmjátéka. Hábcrus katonai film, de csak külső keretében, ainint ez a legfiatalabb jelenből vett tárgynál a báború negyedik évében, mikor már mindenki katona, szinte nem is lehet máskép. Közelebbről ezt a keretet tel­jességében a jelenleg Körmenden állomásozó 19 ik gyalogezred szolgáltatja. Ezen ezred bakái és tisztjei jelennek meg a vásznon. Ennyiben igazán Károly-baka film. De csak ennyiben. A tartalom már általánosan emberi, maga az élet, amely több-kevesebb változat­tal ma napirenden van. Nem a háborús bor­zalmak szenzációs gyűjteménye ez a film, hanem mélyen érző szivek, a mostani háborús életből vett nemesen gondolkodó katonai jellemek cselekvésének örökszép megrögzítése. A mai katonaélet: a megható eskütétel, a jókedvű frontra indulás, az érzékeny, de fér­fias búcsúzkodás, a lövészárok, a véres ütkö­zetek, a szerencsés vagy halálos sebesülés, a szerető anyának, a jegyesnek várvavárt vi­szontlátása mind csak okok és alkalmak, amelyek belenyúlnak a szereplő személyek cselekvésébe. A cselekvény főszereplői: Ep­res János (Beregi Oszkár) és Horváth Feri (Mészáros Alajos) idealizált bakatypusok, akik csak a külső keret révén tartoznak a 19-ik ezredbe. A film tárgyának az az általános vo­nása csak előnyére válik. Sokkal általánosabb érdeklődésre is számithat. Budapest közön­ségénél az első előadás alkalmával teljes tet­szést aratott. Olyan hatásos jelenetekkel ta­lálkozunk, hogy a közönség jelenet közben tapsolt, ujjongott, sajnálkozott, sóhajtozott, visszafojtott lélekzettel remegett, félt. Hisszük, hogy nem egyhamar fog lekerülni az Urania színház műsoráról. Meg vagyunk győződve, hogy nemsokára és még sokáig fogják em­legetni a film révén is a Károly-bakákat az egész országban, sőt ez ország határain túl is. Budapestről, az ország szivéből indul körútjára ez a jótékonycélu film, hogy az ország minden részében meleg szívre találjon. Hisszük, hogy az ország összes mozijai ver­senyezni fognak a filmért általános érdekű, megrázó regénytémájánál fogva. Győr- és Veszprémmegye mozijai azonban kell, hogy a külső keret révén is mentől előbb megsze­rezzék és a jótékony célra való tekintettel az előadásokat mentől fényesebbé, jövedel­mezőbbé tegyék. Budapest kevésbbé érdekelt közönsége az első alkalomkor megtette kö­telességét: zsúfolásig megtöltötte az Uránia előkelő színházát, Most a 19-es bakák szű­kebb hazáján, Győr- és Veszprém várme­gyén a sor. Meg kell becsülni első sorban Győr- és Veszprémmegye vezetőségének, a Corvin filmgyár teljesen érdektelen vezető­ségének nemes gondolkodását, amely a tiszta bevétel jelentékeny részét a 19-es gyalog­ezred rokkant alapjának engedte át. Győr és Veszprémmegye csak kötelességét fogja teljesíteni, ha a Corvin filmgyár ez önzetlen­ségét azzal hálálja meg, hogy e film révén a 19-ik gyalogezred rokkant alapját tehetsé­géhez képest busásan növeli. Ezzel csak sa­ját fiain, a rokkant 19-eseken segít! Remél­jük, hogy igy lesz. Dr. Happ József főhadnagy.

Next

/
Oldalképek
Tartalom