Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-04-21 / 16. szám

XIII. év f olyam. Pápa, 1918 április 14. 15. szám. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A paoal Katholikus Kör es a oaDa-csóthi esoeresi Kerület tanítót körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szám ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasamat. Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért íeielós Szentgyörgri Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. \ kiadóhivatal vezetője Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Hatalmas ambíció láncolatának ismertetése, egy eddig nem kellőképpen értékelt erő fellángolása volt a keresztényszocialisták országos je.llegű gyűléseiben. A társadalmi problémák egymásra tornyosultak, amelyeknek ele­ven, életképes és a társadalomra nézve mindenképpen hasznos, igazságos meg­oldására a keresztény szociális szellem van hivatva. A világ jelenlegi állapota volt az a kényszerítő eszköz, amely a keresztény akciókat egy közös táborba, közös vezetés alá koncentrálta. Ez az újszerű megnyilatkozás is annak a bizo­nyítéka, hogy a gazdasági és társadalmi élet terén kolosszális, méreteiben le nem rajzolható reformokra van szükség. E reformoknak azonban a lelkek titkos utain kell megindulniok. Ennek a nagy munkának olyannak kell lennie, mint a jó kertész munkájának, ki kell irtania a dudvát, a gyomot. Mindenben a ke­reszténység erkölcsi jogrendjének kell érvényesülnie. Kell, hogy a keresztény erkölcs jogrendje uralkodjon a gazda­sági életben, ne a kapitalizmus hatal­massága, mert minden jó és nemes, a sokat sanyargatott, bűnben fetrengő vi­lág életének megváltoztatására irányuló törekvés addig meddő marad. A rossz, célzatos tendenciával szembeállított táisadalmi osztályokat ki kell békíteni. Ma, amikor mindenki előtt világos, hogy egymásra vannak utalva a földön nemcsak az egyes emberek, hanem a külömböző néprétegek, a nem­zetek is, nem szabad az egyes csopor­tok ellen — hanem azok harmonizálá­sáért küzdeni. Nem szabad engedni, hogy a népek üvöltő harcának egy kis csoport örüljön és az ebből eredő hasz­not ellenünk tőkésítse. A szociáldemo­kráciának sikerült a vagyon-irigység fel­keltésével zászlaja alá gyűjteni és fana­tizálni a tömegeket, pedig nem helyes cél elvenni attól mindent, akinek van, hanem adni. megszerezni, segíteni annak, akinek kevés van, vagy éppen semmije nincs . . . Rá kell tanítani a tőkét arra, hogy erejét ne a kisemberek elnyomá­sára, hanem a közjó előmozdítására használja fel ... A munka szabadságát az erkölcstelen tőke ellen védje meg az erkölcsi törvény ereje . . . Messzemenő, ideális célokért indul a keresztényszocialisták tábora munkás útjára. Ennek a munkának a gyümölcse kell, hogy balzsam-erővel bírjon s a for­rongó erőket békés alkotásra, a szuny­nyadókat tettre hívja és energiát köl­csönözzön. Hogy ilyen lesz, arra a mindenütt felbukkanó jelenségek adnak reményt. A keresztényszociális tábor izmosodik. Az erők összevonásában megtalálhatjuk az értelmiségtől föl és lefelé, minden rendű és rangú embert, akik a társadalmi falak romjain nyúj­tottak egymásnak testvérjobbot az egy­séges küzdelemre, a sebek gyógyítására ép úgy, mint a mult hibáinak keresztény restaurációjához. Ez a mindenképen impozáns szer­vezkedés, amelyben az eddig szerényen meghúzódó erők most levegőt, hatalmas teret követelnek az eszmék között, győ­zelmet fognak aratni, bár ha minden lépésnyi hely elfoglalását rettentő küz­delem előzi is meg. Az evangélium szociálismusának fallanx-fala ma áttör­hetetlen. Hogy ilyen maradhasson a jövő támadásaiban is, ahhoz elkövet­kezett az az idő, hogy aki teheti — már pedig mindenki teheti — csatlá­kozásával támogassa ezt a küzdelmet. Az elérkezett tizenkettedik óra ezt mu­tatja. Szigorú kötelesség ez, amit szi­vünk és lelkünk, gazdasági és társadalmi érdekeink parancsolnak — tegyünk tehát eleget néki . . . Csertői. Hirdessen lapunkban! A bérmálásról. A Pápán május hó 26-án és kö­vetkező napjain lefolyó bérmálás váro­sunk katholikus lakossága között, még pedig apraja és nagyja közt egyaránt, mostanában állandó beszéd tárgyát ké­pezi. A papok, az apácák, a tanárok, a tanitók, de még a szerkesztőség is alig győznek megfelelni arra a sok kér­désre, melyet a bérmálást illetőleg ez­időszerint hozzájok intéznek. S ámbár az egyes tanintézetekben már megkezdődtek a bérmálásra vonat­kozó speciális előadások s a szószékről is kellően ki lesznek oktatva a hivek, nevezetesen a bérmálandók a bérmálás szentségéről s annak felvételénél köve­tendő eljárásról; noha mult számunk­ban szószerint leközöltük magának a megyéspüspök urnák erre vonatkozó és direkte a pápai hivekhes intézett szép pásztorlevelét: mégis, különösen a fel­nőttek jórészénél tapasztálható sajnála­tos tájékozatlanságnak némikép való el­oszlatása céljából, szükségesnek tartjuk, hogy főbb vonásaiban, nevezetesen ab­ban a vonatkozásban, amely oldalról legtöbb kérdést intéztek hozzánk, mi is elmondjunk egyet-mást a bérmálásról. Mielőtt a íontosabb tudnivalókat pon­tokba szedjük, általános tájékozásul kiemel­jük, hogy május 26 án, tehát vasárnap a nők (leányok,), 27-én pedig, azaz hérfön a férfiak (fiuk) lesznek megbérmálva. Továbbá ajánljuk az érdekelteknek, különösen az iskolába már nem járó bérmá­landóknak, hogy mától kezdve szorgalmasan hallgassák meg a plébániatemplomban vasár­naponkint elhangzó szentbeszédet, melyeknek keretében a bérmálásig állandóan oktatás lesz a bérmálásról. 1. A bérmálás szentség, amelyben a Szentlélek a megkeresztelt embert megerő­síti, hogy hitét állhatatosan vallja és hite sze­rint éljen. Tehát megerősíti, firmálja, konfir­málja hitében. Innét a német Firmung s a magyar bérmálás szó. 2. A bérmálás szentségét csak egyszer veheti fel minden megkeresztelt ember, s

Next

/
Oldalképek
Tartalom