Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-04-07 / 14. szám

XIII. évfolyam. Pápa, 1918 április 14. 15. szám. Szépirodalmi, közjazílasawfj é*< t»r«ad»lml hetilap. A papai Katholikus Kör es a oaoa-csothi esperesi Kerület tanítói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szára ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért felelős Szentg-yörjfyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10, házszám. K kiadóhivatal vezetője Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Tizenkét éve dolgozik már lapunk a katholikus kul­túrának s a magyar keresztény társa­dalom eszményének felépítésén. Tizen­két esztendő viszontagságaiban meg­edződve, megerősödve: most is ép oly üde tetterővel s lankadatlan kitartással dolgozik a katholikus magyarságért, mint tette ezt ifjúkora teljében. Családnak szánt, a mivelt keresz­tény magyar család szentélyét tisztelő, az egyszerűséget legtöbbre becsülő szépirodalmi ujságunk a háború szülte nehézségek miatt terjedelmében meg­fogyott ugyan, mindamellett azonban megmaradt annak, ami kezdettől fogva volt: az élet küzdelmeiben sokat ta­pasztalt apa, a családi tűzhelyet gon­dosan őrző anya, a különböző nemű és korú gyermekek szórakoztatója s a város és vidék társadalmi rétegeiben előfordult események hűséges tudósí­tója. Kétértelműség, irodalmi sikamlós­ság, meg alacsony életfelfogás minden­koron száműzve volt és lesz lapunk hasábjairól. A Pápa és Vidékét, annak cikkeit több, helyi társadalmunk és vidéki jó­akaróink táborából toborzott jelestollu munkatársunk irja, de azért e lap nem zárkózik el egyszerű, lelkes emberek, hogy ugy mondjuk uj tehetségek fel­karolásától sem. A szerkesztőség egyéb­ként szigorúan ügyel a jó izlés, a tiszta erkölcs és finom gondolkozás követel­ményeire, de a modernséget sem re­keszti ki. A lap minden szük terjedelme mellett nem feledkezik meg a heti ese­mények, aktuálítások, a különböző ka­tholikus és keresztény, nemkülönben jótékony és emberbaráti egyesületek és társulatok gyűléseinek, előadásainak, estélyeinek és jótékonysági akcióinak megrögzitéséről, tájékoztat az egyházi, vallási, felekezeti, hitközségi, iskolai és egyéb hasonló természetű kultuszban előforduló, a közérdeklődésre számot tartható eseményekről, igy istentisztele­tekről, püspöki körlevelekről mindig idejekorán szolgál pontos híradással, E belső tartalomhoz méltó szokott lenni a külső kiállítás is, a szerkesztő­séggel együtt a nyomda és a kiadó­hivatal mindig csak azon igyekszik, hogy előfizetőink izlése kielégítést nyer­jen. Azt hinné az ember, hogy ezek után tán tulmagas előfizetési árat kö­vetelünk olvasóinktól, pedig ennek épp az ellenkezője áll, mert hiszen ily ter­jedelmű és kiállítása hetilapok között a mi lapunk nemcsak a megyének, ha­nem az egész Dunánlulnak egyik leg­olcsóbb lapja volt és marad. Most, mikor a keresztény magyar sajtó megteremtését célzó országos mozgalom már a tetőpontjára ér, és a felséges terv megvalósulása már csak néhány hónap kérdése, a kisebb erő­vel, de nem kisebb ambícióval dolgozó szerény katholikus helyilapocskákról sem szabad megfeledkeznie a katholikus tár­sadalomnak, azokról az apró mellék­folyócskákról, melyeknek összeömlésé­ből lesz a tengereket dagasztó nagy folyam. Nem szabad megfeledkezni a Pápa és Vidékéről, melynek 'szerkesz­tősége most újra kéri a lap t. olvasó­közönségét, hogy mellette kitartani s előfizetőket toborozni szíveskedjék. Ezt megtenni nagyon könnyű munka, mert a mai pénzérték szerint évi tizennégy korona oly csekély összeg, melyet min­denki igazán könnyen fordíthat a ka­tholikus sajtó pártolására. Szentgyörgyi Sándor. — Közgyűlés. A keresztény Munkás­egyesület jövő vasárnap, azaz 14-én d. u. fél 4 órai kezdettel tartja évi rendes közgyűlé­sét. A tárgysorozat főbb pontjai. Az elnöki beszámoló, titkári jelentés, pénztári jelentés, indítványok. A tagoknak teljes számban való megjelenését kéri az egyesület elnöksége. A pápai szentsir. Pápának nevezetességei között első helyén áll a rk. plébániatemplom, ez a messze földön hires, monumentális ba­zilika, amely nemcsak magában véve, mint az építőművészet remeke, hanem i gazdag, műkincsszámba menő felszere­lésével is sok világi és egyházi szakem­bernek keltette fel érdeklődését s nem egyszer került e réven a nyilvánosság elé, a mennyiben szakművekben, vagy elterjedt napilapok hasábjain mindun­talan olvashatunk egyet-mást pápai ne­vezetességekről. Legutóbb Fieber Henrik, eszter­gomegyházmegyei áldozár, a Szent­Imre-egylet volt elnöke, jelenleg a bu­dapesti központi szemenárium tanul­mányi felügyelője, aki tudvalevőleg a je­len kornak az egyházi felszerelések terén legjelesebb magyar szakbirálója, az Al­kotmány néhány nagyheti számában kö­zölt egy figyelemre méltó cikksoroza­tot, s ebben többek között a szentsi­rokról is ir. E cikksorozatban foglalkozik a pá­pai nagytemplom szentsirjával is. Ezt a részt alább szó szerint átvesszük. Itt csak azt kívánjuk még megjegyezni, hogy Fieber előzetesen fényképfelvé­telt készíttetett magának a pápai szent­sirról. A fényképfelvételeket Karlovitz gyógyszerész segéde készitette s ezek alapján íródott az érdekes bírálat, mint következik : Majd Pápán maradt reánk a sablono­kon és realizmuson nem rágódó művészet gyönyörű példánya. A tervező lelki szeme előtt lebeg a jeruzsálemi szentsirt beborító márványkápolna képe és elmerengve an­nak nem másolatát, hanem hangulatos variációját, művészi áttételét eszeli ki. Fá­ból nem építhet kőpalotát, márvány sír­kamrát, azért a felhasznált fa természeté­nek megfelelően, egész hűséges anyagsze­rüséggel, a sirkamrához hasonló fagalibát alkot, ami talán inkább lugas; remek fara­gású, áttört lécezetü rácsmunkát, amely kerti házikóként borul a holttest fölé. Benn

Next

/
Oldalképek
Tartalom