Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-03-03 / 9. szám

XIII. évfolyam. Pápa, 1918 március 10. 10. szám. PAPA ES VIDÉK Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a paoa-csothi esperesi kerület tanítói körenek hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szám ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Kör. A szerKesztésért felelős Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. A-Pápai Kath. Kör közgyűlése. — 1918. febr. 24-én. — Nem hasábokat, hanem oldalakat lehetne közölni bevezetésül a Pápai Katholikus Kör közgyűléséről irt alábbi referádánkhoz, ha csak némikép akarnók is érdeme szerint méltatni ezt az ünnepszámba menő nagy napot, melyen a pápai és részben a vidéki katholikus társadalom fényesen dokumentálta azt, amit mi mindig biztosra vettünk, azt t. i., hogy adott alkalmakkor a katholikus eszmék körül tud is, akar is, tömörülni. Megörökítjük, hogy az évtizedek óta fennálló kör még ilyen népes közgyűlést nem ért meg, mint az ideit, s hogy rövid lefolyása mellett is még soha nem tapasztalt erkölcsi s anyagi eredmények fakadtak a közgyűlés nyomán. Ha mást nem említenénk, mint a keresztény magyar sajtómozgalom melletti lelkes állásfoglalást, a külömböző pápai katholikus egyesületeknek a közös érdekek sikeres megvédése céljából való együttműködését kimondó igen időszerű és nagyon fontos határozatot, már akkor is rámutattunk arra, hogy az idei közgyűlés nem egyszerű beszámoló és nem sablonos jelentések tudomásvétele volt, hanem országos és helyi érdekű nagy tervek propagálására szentelt ünnep, valóságos ünnepélyes demonstráció. Ámde ezeken felül még emlékezetesebbé tette e nagy napját a kör azzal, hogy kimondotta a pápai férfi-Máriakongregáció megalakítását, s ezzel mintegy pecsétet ütött arra a nyilt vallomásra, hogy a katholikus kört mindenek előtt és mindenek fölött — katholikusnak kell elképzelnünk, olyannak, mely nemcsak címernek, dísznek használja a jelzőt, hanem a mely ezt a szép predikátumot teljes joggal is viseli. A kongregáció természetesen még nem alakult meg, s habár a közgyűlés után a kitett iven igen számosan nevük aláírásával jelentették is ki belépési szándékukat, itt még mindig csak a kezdeményezőnek szerepét játszotta a kör, mert hiszen a kongregáció majdan a körtől teljesen függetlenül fog szervezkedni és működni. Lám, a viruló fogyasztási szövetkezet boltjához, vagy a r. k. főgimnázium neves csarnokaihoz sincs ma már semmi köze, pedig ezen és más alkotásoknak a bölcsőjét is a Pápai Katholikus Kör ringatta. A kongregáció is gyermeke lesz ugyan a körnek, de a gyermek elhagyja majd a szülői házat, felnevelkedvén, önállósítja magát, ellenben a szülőanyjához való hálás ragaszkodás mélységes érzete szüntelen égni fog kebelében. Erről egyébként egy nyilatkozat hangzott el a közgyűlésen, melyet itt szószerint felveszünk. »Mondjuk ki, — igy fejezte be szavait az illető — hogy megalakítjuk a férfikongregációt. Kegyes főpásztorunk, jóságos grófunk, figyelmes tőispánunk és minden hithű katholikus nagyúr előtt emelkedni fog a tekintélyünk, s mindezeken felül minden törekvésünkön rajt' lesz a legnagyobb Ur, a jó Isten bőséges áldása« Ezek után még az elnökválasztást kell szóvá tennünk s ezzel egyszersmind eloszlatni a tisztújítást megelőzött kételyeket, melyekből tán foszlányok fenmaradtak a közgyűlés utánra is. Hogy ne gondolhassa senki azt, miként Kalmár Károly uradalmi főszámvevőnek, az eddigi társelnöknek az elnöki székbe való egyhangú jelölése, és meghatóan szép lelkesedéssel történt megválasztása által a kör hűtelen lett volna ama tradicionálisnak látszó, tényleg azonban csak puszta véletlennek tartható elvéhez, hogy a kör élén csak papi ember, vagy pláne mindig a pápai bencés igazgató állhat csupán, emlékeztetnünk kell mindenkit arra, hogy a kör két évtizedes múltjában két izben is találunk világi férfiakat az elnöki székben, igy Martonfalvay Eleket, a katholikus intelligenciának ma is igen nagyrabecsült előkelőségét, és Botka Jenőt, a törhetlen buzgalmu, a katholikus ügyekért mindenkor harcolni kész magánzót. Tény és való ugyan, hogy ugy az áldott emlékezetű Pethő Menyhért, az első elnök, akit Martonfalvay váltott fel, nemkülönben a még most is élő, de azóta más előkelő pozícióra emelkedett, mindenki által tisztelt Jándi Bernardin, kit az elnöki tisztségben Botka követett, valamint a közelmúltban körünkből áthelyeztetése miatt távozott, népszerű Teli Anasztáz dr, aki közel 7 évig, a legválságosabb időben állott a kör élén, tehát mindhárman a bencésrend tagjai ésgimn. igazgatók voltak; tény továbbá, hogy e papi elnökök működése, ha nem is kizárólag, de igen nagy részben hozzájárult a kör megalakításához, fejlesztéséhez, és mai szép nívójára emeléséhez, amiért a kör örökös hálával tartozik nekik: még sem szabad ugy tüntetni íel a dolgot, mintha bizony alkalmas világi férfiú vezetése mellett mindez hasonlóképen meg nem történhetett volna. Sőt ellenkezőleg, az elfogulatlanul gondolkodó tagok épp azt az állapotot tartják ideálisnak és a katholikus körök céljaihoz méltóbbnak, amikor világi vezetés mellett sem esik csorba a katholicizmuson. Csak gratulálhatunk magunknak, hogy a szép számtani haladványszerűen váltakozó sorrend szerint, amikor ismét világi elnöknek kellett következnie, akadtunk olyan kimagasló világi egyéniségre, akit a nagynevű elődök által köztisztelet tárgyává emelt elnöki székbe fenntartás nélkül ültethettünk, s emellett társelnökül nyerhettük meg Kocsis Lénárd dr bencés igazgatót, aki a társelnöki székben is bizonyára sok szép alkalmat fog találni széles tudásának, hévteli lelkesedésének és lángoló buzgalmának a kör javára való gyümölcsöztetésére annál is inkább, miután a pápai összes katho-