Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)
1918-11-24 / 47. szám
XIII. évfolyam. Pápa, 1918 szeptember 15. 37. szam. PAPA VIDEKE Szépirodalmi, köz f fazda»agi e* tornadaltni hetilap. A papai Katholikus Kör es a oaDa-csóthi esüeresi kerület tanítói körenek hivatalos lapja. Előfizetési ár:Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szám ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholikus Köt A szersesztésért felelős Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. \ kiadóhivatal vezetője Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Köztársaság és vallás. »Lássák a konzulok, hogy a köztársaság semminemű kárt ne valljon.« Igy a római. A zsidó királyi lantos, Dávid pedig a 126. zsoltárban (Nisi Dominus) igy énekel: »Ha az Ur nem épiti a házat, hiába munkálkodnak, kik azt épiték; ha az Ur nem őrzi a várost, hiába vigyáz, ki azt őrzi.« Isten áldása nélkül nem virul a hon. A pogány is azt taitotta: Istennek kel! kezdeni. Az Egyesült Államokban, Amerikában, köztársaság van, de valahányszor megkezdi az országház fontosabb működését, templomba megy az Úristen segélyét kérendő. Tartós és áldásos is a működése. Esz és tapasztalás bizonyítja, hogy erkölcsösség, vallásosság nélkül a nép között kormányozni nem lehet. Kell, hogy épen ezek adjanak erőt a népkormányzásnak. A religio a legfőbb politikai tényező. Fájó érzetet kelt, hogy a magyar köztársaság kikiálltása nagy napján egy templomba se vonult a felettes hatóság és a nép. Az egészben állítólag csak annyi történt, hogy a budapesti főrabbi a királyért szokásos ima helyett a köztársaságért mondta az imát. Ebből tán csak nem az tűnik ki, hogy ezentúl a hivatalos istentiszteletek megszűntek, vagy azok helye nem a kath. templom lesz ? Meg vagyunk győződve, hogy a magyar püspöki kar majd gondoskodni fog arról, hogy a kath. nép templomában a jó Isten segítségét kikérje az uj köztársaságra és sokat szenvedett, nagy válság közt küzdő édes magyar hazánkra. .. • " A ruharendelet megjelenése óta a polgárok széles rétegeiben élénk eszmecsere folyik a ruhabeszolgáltatásról, melynek végeredményeként megállapíthatjuk, hogy tulajdonképen szivesen és örömmel adunk ruhát és fehérneműt a hazatérő hős katonáknak. A megjelent rendeletnek a humanizmus, a legteljesebb jóakarat volt a rugója. Megértjük a nemes intenciót és szivesen teszünk neki eleget. Ugyan ki ne hozna szives őrömest áldozatot a hazatérő, megszenvedett katonákért? Ha magunktól kell megvonni, akkor is oda kell adnunk a mink van, hogy ők ne érezzenek semmiben sem hiányt, vagy nélkülözést. Végre kell tehát hajtani a kormányrendeletet, még pedig — szigorúan, Ismerjük magunkat. Jól tudjuk, hogy az elsők a ruha beszolgáltatásában ismét azok lesznek, akiknek maguknak is alig van. Mert sajnos, nálunk a jószívűség, a bőkezűség elsősorban azoknak a dicsérete, nemes tulajdonsága, akiknek maguknak is alig van, akik érzik és tudják, hogy mit jelent a szegénység és ez a szó: nincs. Ez a lelkesedni tudó, szenvedéseket, fájdalmakat átérző tömeg, amely kicsi otthonában viszhangot ad minden kérő szónak, amely együtt érez, együtt sir a szükölködőkkel, amely nép a népből, ez nem fárad ki az áldozatkészségből. Lesz tehát ruha és fehérnemű. De a közóhaj az, hogy amit adunk, az azoknak jusson, akik részére szivesen adtuk, akik rászorulnak. Emlékezzünk csak a háború elejére. Akkor is gyűjtöttek fehérneműt — sebesülteknek, kórházak részére. Jó része hiszen el is jutott rendeltetési helyére, de azt is tudjuk, hogy — illetéktelenek kezén is megszámlálhatlan mennyiség tünt el. Bizony egy része szabad kereskedelem tárgya lett. Ezek a szomorú tapasztalatok indítanak most arra, hogy a népkormány s ennek képviseletében a helyi hatóságok figyelmét még idejekorán felhívjuk. Ellenőrizzék vagy ellennőriztessék szigorúan a ruhabeszolgáltatást, s ugyanakkor a legszigoruabban ellenőrizzék ezeknek a ruháknak az útját is. Mert ez az ut, mint a mult tapasztalása bizbnyitja, nagyon kacskaringós. Dákói szigort kérünk, mert amilyen szivesen adja mindenki fölös ruhadarabját a hazatérő katonáknak, olyan megütközést keltene, ha akadnának lelkiismeretlen emberek, akik ezt a népvagyont ismét elgseftelnék. Óhajtjuk, hogy az üdvös ruharendeletnek üdvös eredménye is legyen! Kiáltvány az ország összes nemzetőreihez! Magyarország hirtelen átalakulása alatt a rendbontók ellen a Nemzeti Tanács és a hadügyminiszter felhívására a legkülönfélébb csapatok alakultak. A különféle nemzetőrök, akik valóban hivatásukat teljesítették nagy szolgálatot tettek a forradalomnak és a nép állam hálája illeti őket. Szervezetük számbavevése és rendezése most folyik. Utasítom az összes • nemzetőr alakulásokat, hogy a vármegyei nép tanácsok és közigazgatási szervekhez, avagy a vármegyei kormánybiztosokhoz állományukat, munkanapjaikat, teljesítményeiket bejelentsék, hogy a fentebb megjelölt hatóságoktól kijelölendő ellenőrző megbizottaim pontos adatokat kaphassanak. A nemzetőrök napidiját november hó 1 l-ig bezárólag, az ellátáson kivül, napi husz koronával mindenkinek kifizetjük, onnantól kezdve a szükséghez képest fenntartott állomány napi tíz koronával és ellátással. Minden nemzetőrt kérek, hogy a dijak kifizetésével türelemmel várjon néhány napig, mert az országban fájdalom sokan oktalanul eldugták pénzüket és ez csak akkor kerül vissza a forgalomba, mikor e hó 16-tól kezdve a kormány részére fokozatosan ennélkül is kellő mennyiségű bankjegy fog renrendelkezésre állani. A független magyar államnál mindenki nyugodtan meghagyhatja néhány napi követelését. Ne felejtsük el, hogy a népkormánynak kötelessége a pénz értékének biztosításáról is gondoskodni. A jövő héten már elég bankjegy lesz.
