Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-11-10 / 45. szám

XIII. évfolyam. Bäpa, 19x8 november 10. 45 szam. PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, biizaazdasagj én tnrutadalmi hetilap. A papai Katholikus Kör es a oaoa-csothi esDeresi Kerület tanítói Körének nivataios laDja Előfizetési ár: Egész évre 14, fél évre 7, negyedre 3.50 K. Egyes szám ára 30 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap Kiadótulajdonos A Pápai Katholik.uh Kör. A szeraesztésért felelős Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. \ kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Nemzeti Tanács. Soha sem volt nehezebb dolga az újságírónak, mint ma, a forradalom idején. Az események rohanó áradatában senkit sem érdekel a háromnapos hír, hanem csak a jelen. A történelem méreteiben ma egy óra évet jelent. A nyomdafesték lekésik, mire a hír újságba kerül — elavult. Csak a hangulatqt, azt a szalmalángot érdemes ma leírni, amely a lelkekben ég. Ki beszél ma már a vasárnapi díszközgyűlésről? Pedig akkor és ott nyilvánult meg Pápa népének a közhangulata. Ami azóta történt és történik, ázt bevilágítja az a tüzes láng, mely akkor a nép lelkéből felcsapott az intéző körökhöz. Meggyuladt a város, nem a szó szoros értelmében, de ég, lángol mindenki, mert érzi és tudja, hogy cselekedni kell. Sokat szenvedtünk a hazáért! Ez a szenvedés okozza, hogy a régi magyar álmok: Hazánk függetlensége, önálló hadsereg stb. nem váltja ki a lelkekből azt a lelkesedést, amelyet várfiánk! A szónokok csak bevezetést és befejezést készítenek beszédüknek a szép eszmékből. Szónoklataik gerince — a gyomorról szóló ének! A nép éhes, a nép ruhátlan, a nép szegény! Nincs földje, nincs petróleuma, nincs cérnája! Függetlenség kell és cérna! De ez utóbbin a hangsúly! »Méltó« párja a 48-as eszméknek: a krumpli, a harisnya, a liszt, a kenyér stb. Sajnos, hogy a szabadság mellett — a győztes pártok uralmáról esik szó, a testvériség mellett — boszuról a háború idején elkövetett bünökérr, egyenlőség mellett — osztály-gyülölétről. Hol vannak a régi magyar színtiszta ideálok? A himnusz, ha fölhangzik is, nem a lélek spontán megnyilatkozása, hanem a sárinként használják a tömeg szociális lecsillapítására. Ez a hangulat állította talpára Pápa városának népét, és a Nemzeti Tanács vezetése mellett folyik a lázas munka a hazatérő hőseink és otthon szenvedő hozzátartozói nyomorának enyhítésére. Vasárnap 11 órakor kezdődött a Főtéren a díszközgyűlés. A polgármester ur nyitotta meg. A tőle már megszokott szép szavakkal tolmácsolta a történelmi idők nagyságát. Lényeges pontja volt a díszközgyűlésnek a Nemzeti Tanács választása, jólehet azóta már fölmerült annak a szükségessége, hogy a Nemzeti Tanács kiegészítse magát, mégis minden nagyobb ellentmondás nélkül történt. Türelemmel hallgatta végig a közönség a két szociáldemokrata szónokot. Csak Muli elvtárs beszéde közben támadt nagyobb vihar. Nagy lelkesedéssel emlegette a szónok á tókertek és faárak a grófi uradalom részéről történt fölemelését. A nép, mely évek hosszú során át érezte Esterházy Jenő gróf jótékony kezét, elemi erővel követelte, hogy szónok először a hadimilliomosokról beszéljen. Öklök, esőernyők emelkedtek a levegőbe. A következő szónok Keresztes Gyula volt. Ő volt az, aki ä népnek, egész Pápának a közhangulatát tolmácsolta. Beszédével becsületet szerzett magának és az egész földmivelő osztálynak. Pontokba szedte össze kívánságait. Minden pont egy-egy sújtó itélet volt a régi rendszerre. Igazságosság, éles megfigyelés és jószívűség áradt a szavaiból. Mindenki dicsérte Keresztes Gyulát! És méltán! Utána polgármester ur szólalt fel. Hangoztatta pártatlanságát. Kis türelmet kért még a néptől! — Arcáról lerítt a gond, a fáradtság jele. Nincs ma ember Pápán, ki annyit dolgozzék, mint ő. Igazán hálát adhatunk Istennek, hogy ezekbe a nehéz időkbe ő vezeti a várost! Csak arra kérjük, kímélje magát! Ő rá még később is szükség lesz! Beszédét a himnusz intonálásával fejezte be. 1918. nov. hó 4-én tartotta a Nemzeti Tanács helyi szerve megalakuló gyűlését. Hosszú vita támadt arról, hogy mi a N. T. hatásköre. Ennek megállapítására küldöttséget küldöttek Bpestre. Az intéző bizottság megválasztása után, ennek javaslatára az elnökül: dr. Körös E., alelnökül: dr. Balla R., jegyzőül: Renner Á. urat választották meg. Ezután az intéző bizottság kilenc végrehajtó bizottság megalakítását javasolja, amelyek a következők: 1. Gabona- és lisztellátási bizottság. Elnök: Hajnóczky Béla. 2. Hus, zsir és élőtakarmány-bizottság. Elnök: dr. Horváth József. 3. Ruházati bizottság. Elnök: Sarudy György. 4. Tűzifa- és világitó-bizottság. Elnök: Tihanyi Márkus. 5. Lakásügyi bizottság. Elnök: dr. Molnár Imre. 6. Szegényügyi bizottság. Elnök: Karlovitz Adolfné. 7. Katona tanács: Elnök: Kovács Kálmán. 8. Nemzeti alap-bizottság. Elnök: dr. Hoflner Sándor. 9. Munkásügyi-bizottság: Elnök: Okolicsányi József. A Nemzeti Tanács a javaslatot elfogadja. Tihanyi Márkus fölemlíti, hogy a dohányhiány miatt nagy az elkeseredés. Okolicsányi dohánygyári igazgató módot nyújt, hogy 50 ezer drb szivar szétosztassák az itthon levő és hazatérő katonák közt. Grátzer igazgató nagyon szükségesnek tartja, hogy e válságos időben a rendőrkapitányi állás betöltessék. A Nemzeti Tanács elfogadja az indítványt és felkeresi a polgármester urat, hogy sürgönyileg kérje a főispáni teendőkkel megbízott alispánt, nevezzen ki sürgősen helyettes minőségbe valakit rendőrkapitánynak.