Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-02-03 / 5. szám

2. PAPA ES V1DEKE 1918 február 3. A Patronázs müvészestélye. — 1918 jan. 26. — Telt széksorok előtt, felekezetkülönbség nélküli intelligens közönség jelenlétében folyt le a pápai Katii. Nővédő Egyesület jótékonycél u müvészestélye a Griff-teremben. Érdekessé, vonzóvá tette az estélyt, melyet egész bátran hangversenynek is nevezhetnénk, az a szerencsés körülmény, hogy a rendezőknek sikerült nemcsak a helybeli zenevilág összes korifeusait feltoborozni, hanem a főváros művészgárdájának két kiváló tagját, szónoklásra pedig a hozzánk és a Patronázshoz oly közel álló hazafias bencésrend legelokvensebb szónokát megnyerni. Igy felkészülve, természetesen könnyű vonzó műsort összeállítani és könnyű erkölcsi és anyagi sikert elérni. A Patronázs vezetősége, a fáradhatatlan rendezőhölgyek meg lehetnek elégedve az eredménnyel, melyhez még a 'mi elismerésünk és hálánk járul. Különösen köszönjük dr. Szijjártó Antalnénak azt az élvezetet, melyet fővárosi ismerőseinek, barátnéinak e hangversenyen való közreműködése által szerzett nekünk. jfándi Bernardin főmonostori perjel hatásos beszéde nyitotta meg az estélyt. A szeretet és szenvedés viszonyáról beszélt, melyek fölött ott ragyog vigasztalásképen az isteni Gondviselés. A szeretet ereje hozta létre a kath. nővédő egyesületet is, hogy enyhítse a bajokat, a szenvedéseket. A világháboru-okozta nyomorúság elég teret nyújt a szenvedések átélésére és a nyomán fakadó szeretet gyakorlására. Népes városaink, falvaink szinte elnéptelenedtek, harc és elhagyottság a fronton élőnek és az itthon küszködőnek egyaránt. De ez az állapot, ez az árvaság a megújhodás forrásává válhatik, ha saját hibáinkra gondolva, ezt az időt a bűnbánat idejének tekintjük. Magába szálló lelkünk csak az Úrhoz folyamodjon s mondja az emmausi tanítványokkal: »Maradj velünk, Uram, mert esteledik már, s árnyékok szállnak le a földre«. Az Ur ad nekünk e válságos napokban bízó, kitartó lelket, szerelő szivet. — A költői szépségekben és gondolatokban gazdag, élvezetes előadást nagy tetszéssel fogadta a közönség. Payer Margit operaénekesnő Faust ékszeráriájával mutatkozott be. E hosszú, fárasztóan nehéz, az énekművészet minden tudását lefoglaló, de emellett végtelenül kedves, bájos műdalt a művésznő a legcsudálatosabb könnyűséggel, szinte játszva adta le. A közönség hamarosan azt sem tudta mit bámuljon inkább, a színtisztán csengő, elragadóan szép hangot-e, vagy a briliáns énekművészetet ? Dr. Geöbelné Galamb Laura, sógorának, Erdélyi Zoltánnak egy örökszép költeményét szavalta el. Bálban. A deklamációt tökéletes átértés és finom hangárnyékolás jellemezte. Kuliffay Izabella zongoratanárnő, aki Payer Margit énekét zongorán kisérte volt és már akkor árulta el azt a nivót, mellyel hangszerét uralja, Liszt egyik legnehezebb, egyben jól ritkábban hallható, 14. rapszódiáját adta elő. A szerzemény, rapszodikus részleteiben erős férfi kezeket is kemény próbára szokott tenni, s ha — tán nem tévedünk — itt-ott az erő természetszerűleg hiányzott, nagyon is pótolta azt a technika megbecsülhetetlen fölényej a nyaktörő futamok fölötti rideg biztosság, a megkívánt, mert előirt tempo betartása és alkalmazkodó fokozása. S amit bemutatott, mint exekutiv zongoraművésznő, a következő számban, mint szerző is megpecsételte. Dubovay Géza, pápai ev. segédlelkész kitűnő szavalatából és Kis József zongorajátékából ismertük meg Kuliffay Vissza várlak c. melodrámáját, ez efajta alkotások egyik leggyönyörűbbjét. Igaz ugyan, hogy a szavaló kiváló volt, a kiséret pedig mesteri, mindamellett a szerző érdemeit elsősorban kell honorálnunk. Payer Margit ujabb éneke és ráadásai után következett a zenekari szám. Gála Zoltán ref. tanitónőképezdei zenetanár dirigálása mellett vagy 20 ismert pápai muzsikus adta elő a dirigens egy már régebben komponált, da minden időben az uj és ismeretlen mii ingerével ható Magyar Nyitányát A zenekarban Szijjártó Gyuláné és Mudra Olga zongorán, Széptóth Mariska pedig harmoniumon vettek részt, mig a fuvolát, általános csodálatot keltve ügyességével, Pataki Mór bencés tanár játszotta. A vonóshangszerek Tóth Lajos, Nagy Sándor zenetanárok, Kemény Béla v. tanácsos, Scheffer önk., Ruprecht festőművész, a Gáty-fivérek, és még néhány főiskolai és tanitóképezdei növendék kezében voltak elhelyezve és ez a gazdag hangszinpompa, mint a jól működő reflektor szemkápráztató fénye, gyönyörű mezbe öltöztette a zenei vésővel finoman kidolgozott alkotást. Gáty kitűnő hangulatfestő. Érzelmek ábrázolásához sok szin van a palettáján s ezt a sok szint ügyesen alkalmazza. Mondanunk is felesleges, hogy nemcsak ezen utolsó szám, hanem a műsor mindegyikének nyomán hatalmas tapsok hangzottak fel és méltán, mert az előadott műsorpontok mind megállották helyüket a művészestélyen. * Felülfizettek: Esterházy Mária-Anna grófnő 100 K-t, Rott Nándor dr. püspök 40, Wallis Gyuláné grófnő 30, Karlovitz A.-né, Pápai Takarékpénztár, Porossy Albert 20— 20, Lakosi István 12, Antal Géza dr, Horváth István, Nagy Gábriella, Nagy Vilmos, N. N., Piatsek Gyula, Saád Lajos, Teli Anasztáz dr. 10—10, özv. Bischoff Józsefné, dr. Geöbelné Galamb Laura, Herzog Manó dr, Jankó László, Juhász Imréné, N. N„ N. N., Zempléni Tivadar 6—6, Balla Róbert dr, Slamadinger Vendel 5—5, Barcza Leander, Dragovics István, N. N., Janota Cirill dr, Kőrös Endre dr, özv. Nagy Károlyné, Niszler Teodóz dr, dr. Szijjártó Antalné, Wimmer Károly 4—4, Erhardt Sándorné, Lengyel Zénó 3—3, Hénel Gusztáv, Kis Istvánné, Kurbély Vince, N. N , Somogyi István, Trauner Margit 2—2, N. N. 1 K-t. Ugy a kegyes adakozóknak, mint a közreműködőknek és mindazoknak, kik bármi módon kegyesek voltak az est sikeréhez hozzájárulni, ezúton is leghálásabb köszönetét fejezi ki az elnökség. Hirdessen lapunkban! Adományok a cs. és kir. 19-ik gyalogezred rokkantalapjából. Az Őfelsége nevét viselő cs. és kir. 19-ik gyalogezred parancsnoksága az ezred rokkant, árva- és özvegyalapjának eddig begyűlt vagyonából megkezdi a jótékonysági adományozásokat. Segélyre jogosultak azok akik a 19-ik gy. ezred kötelékében harcoltak, Károly kereszttel lettek kitűntetve, vaigy et re jogosultak, keresetképességüket sebesülés, vagy betegség következtében elvesztették, rokkantak lettek, úgyszintén segélyt kapnak az alapból a 19 ik gy. ezred kötelékében elesett, vagy á harctéren szerzett betegség következtében elhaltak özvegyei és árvái. A segély kiosztások visszamenőleg 1917. december 15-től és évenkínt a következő napokban folyósíttatnak: március hó 31-én, az ezred szeretett és hősi halált halt ezredesének — felelii Rech Sándor emlékezetére, julius 6-án, az ezrednek 1917. évi julius 6-án, az orosz rohamtámadások hősies visszaverése és eredményes küzdelmei emlékére, augusztus hó 17-én, Őfelsége születése napja, és december hó 15 én a szent karácsony megünneplése alkalmából. Akik a segélyekre igényt tartanak, azok a politikai hatóságok utján igazolják jososultságukat. A kérvények közvetlen.űl a cs. és kir. 19 ik gyalogezred pótzászlóalj parancsnokságának, Körmendre küldendők. Messze idegenből. Csertői név alatt ismert munkatársunktól, Madarász Józseftől kaptunk a minap egy pár sor irást, melyhez két szál hamisítatlan babérlevél is volt csatolva. A levelet egész terjedelmében leközölhetjük: Olaszfront, 1918. jan. 24-én. Fpost: 279 Kedves Szerkesztő Úr! Mielőtt a későn ébredő napot üdvözölhetném, megírom ezt a beigért levelet! Tudom, hogy megszid érte, mert örökbecsű munkájában zavarom meg vele, de amivel ez a mai reggel az Írásnak van szánva nálam, hát csak leteszek egy tartozásomról, amit örömmel vettem magamra. Jaj! K. Szerkesztő Úr, ha nem volna ez az élet olyan komiszul veszedelmes és nehéz, fele sem volna bolondság itt tölteni a telet, ebben az örök-tavasz országban. Ha szép az idő, akkor valósággal tavasz van. Ha a tengerről ködöt hoz a szél, ősziessé válik a hangulat. A citrom, babér és a pálma zöldéi, csak a szőlő és az eperfa szomorú még. Magyar nótával roppják a marsch-ot a fiuk s jókedvvel isszák a bort — ilyenkor segítenek táncolni az olaszok is — megszokjuk már a »polentát« is. Kenyeret igen ritkán eszik ez a nép. Talán sohasem láttak annyi kenyeret, mint mióta a magyar erre felé jár. A baka azt eszik, ha keveset kap — polentával segit magán. Voltam olasz pap tartotta misén is 1 Vallásos ez a nép, de azért háttal is le ül az oltár felé a templomban, ha eszik, fent hagyja süvegét. Én éppen a sekrestyésnél lakom.