Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-09-29 / 39. szám

XIII. évfolyam. Pápa, 1918 szeptember 29. 39. szám. PAPA ES VIDEKE Szépirodalmi, közgazriuNágr* t»ri«Mdaimi hetilap. A oaoai Katholikus Kör es a oaoa-csothi esoeresi Kerület tanítói körének hivatalos iap|a Előfizetési ar Egész évre 14. fél évre 7. negyedre 3.50 K. Egyes szám ára 30 fillér A lap megjelenik minaen vasamat Kiariótuiaincnos A Pánai Katholikus Kor A szentesítésért feielos Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám - kiadóhivatal vezetőt© ^aaos Antal. Csatorna-utca 8. házszám. ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stcrn Ernő. Sajtó vasár nap. — Irta: Dr Hindy Zoltán orsz. képv. — A sajtóért folyó küzdelemben korszakot zárhatunk. Elérkeztünk ahhoz az eredményhez, amikor már nyitott ajtót, kitárt kaput döngetnénk, ha annak fontosságáról akarnánk beszélni. Ezzel mindenki annyira tisztában van, hogy inkább maga vállalkozhatnék a magyarázatra. A hosszú munkának, a merev kitartásnak megvan az érett gyümölcse: minden rétegen áthatolt a nyomtatott betű hatalmának megismerése. Ha ma a katholikus sajtóról szó esik, már senkisem vitatkozik afölött, hogy kell-e vagy sem, hanem valamennyien azon töprengenek, hogy az eró're kapott gyökereket mimódon lehet vastagítani? A közel mult egy tüneményes lendülete bizonyítja, hogy mindenütt fölfogják a jelentőségét és az ország katholikus népessége átérezi a reá háruló feladat nagyságát. Bármekkora lépést is teszünk azonban előre, a haladás és a fejlődés utján megállás nincs, ámde ugyanakkor vigyáznunk kell arra is, hogy mindaz, ami ezen az uton eddig született, az elcsenevészesedés martaléka ne legyen! Amig egyik kezünkkel épitünk, a másikkal a régi épületek erősítéséhez kell az anyagot hordanunk. Nem hiszem, hog) a katholikus sajtómozgalom terén legutóbb elért eredmény bárkinek is azt a gondolatot adhatná, hogy ezzel a kötelességteljesítés végéhez jutottunk volna. A készség és megértés nagyszerű megnyilvánulása sohasem vezethet az utolsó erő kifulladásának a következtetésére. Az elhangzott felhivás hatalmas visszhangja inkább a fakó remények szinének élénkítésére alkalmas. A katholikus társadalom, amely eddig a közvetett támogatás utján vette ki a részét a munkából, ma már önnálló alkotások létrehozására is képes. A vállalkozó kedvnek és a segiteni akarásnak megnövekedése joggal fokozza a bizalmat azoknál, akik már eddig is élvezhették az áldozatkészség előnyeit. A védelmi vonal kiszélesítése biztató Ígéretet tartalmaz a meglevő védőművek ellátására és kifejlesztésére is. Ugy vagyunk ezzel, mint egy ország határát biztositó várrendszerrel. Amikor az egy szerkezettel bővül, a régieket nem bontják le, nem engedik át a pusztulásnak, hanem azoknak erőben tartására és a fölszereléssel való ellátására változatlan, vagy még fokozottabb gondot fordítanak. A Katholikus Sajtóegyesület tiz évet meghaladó működése az anyagi gondokkal küzködő lapjaink segítésében merült ki. Hogy milyen eredménnyel, ahhoz elég rámutatnunk arra a fejlődésre, amit ez idő alatt lapjaink elértek és azokra a sikerekre, amelyek politikai és társadalmi téren küzdelmeiket kisérték. Mindazok a feladatok, amelyek e nagyjelentőségű intézményt életrehivták, a háború folytán felkavart és elhelyezkedést kereső viszonyok idején még sokkal inkább jelentkeznek, mint ezelőtt bármikor. Minden eddig végzett munkának teljes megsemmisítése volna, ha az egyesület támogató gondoskodásával nem állhatna mellettük. Nemcsak jogosult várakozással rréznek évről-évre lapjaink ez elé, hanem egyenesen fennállásuk alapjait rendítené meg, ha ez a támogatás elmaradna, vagy megcsökkennék. A támadó ellenséggel szemben kipróbált és erősnek bizonyult várak omolnának össze, ha a falaik összetartásához szükséges anyagot megvonjuk tőlük. A kitűnően bevált sajtóvasárnapi gyűjtések megszüntetése beláthatatlan károkat okozna, amelyek évtizedekkel vetnék vissza a virágzó fejlődés útjára került sajtómozgalmat és következményeikben erősen veszedelmeztetnék azt a sikert, amelyre most mindnyájan olyan büszkék vagyunk. Az uj sajtóvállalkozás tőkebefektetését nem szabad összetévesztenünk az adakozás áldozatosságával. A fillérek nem válhatnak fölöslegessé ama koronák mellett, amelyek az elöbbinem megvalósítására forditott törekvést tápláltak. Ebben nem vehetett részt, aki csak apró áldozatokat hozhat, aki pedig nagyobb erőfeszítésre képes, bisonyára nem gondolt arra, hogy ezzel tartozását egyszerre és mindenkorra lerótta. A Katholikus Sajtóegyesület átérezvén vállalt kötelességeinek egész súlyát, a kilencedik sajtóvasárnapon is bátran számit arra a megértésre, amelylyel eddig is találkozott és bízik abban az áldozatos felfogásban, mely felhivását minden esztendőben fogadta. Amikor ismét elérkezett ez a nap, a meghallgatás teljes reményével fordul a katholikus hívekhez, akik bizonyára nem mennek el rideg elzárkozottságga! a templomi persely melletti vagy nem engedik üres kézzel távozni azt, aki az egyesület gyüjtőivével kopogtat az ajtaikon. A devecseri honvédnap. — 1918. szept. 22. — A m. k. 20. honvédgyalogezred rokkantalapja javára mult vasárnap Devecserben, a Lövöldében nagy népünnepélyt rendeztek, melyről a következő tudósítást adhatjuk: A népünnepély három főrészből állott: délután ünnepély a parkban felállított sátrak körül, szépségverseny, cigányzene mellett tánc a szabadban, este 8 órakor a nagyteremben hangverseny (inkább kabaré), utána pedig táncvigalom a teremben. A népünnepély minden része pompásan sikerült és a honvédnap, mely sok ezer korona brutto jövedelmet hozott, tisztán is nehéz ezreket juttatott a nagykanizsai honvédeknek. A honvédnap az egyébként csendes helyen lázasan lüktető társasági eseménye volt a városka és vidéke közönségének, s nemcsak az intelligencia, hanem a nép is a szó szoros értelmében elözönlötte a honvédnap színhelyét. Fénypontja természetesen a hangverseny volt, mely ügyes rendezés és a szereplők ki-