Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-09-08 / 36. szám

2. delmével, erejével meg nem dönthet; ez nem holt tőkét, nem véka alá rejtett világosságot hordozza magával, hanem maga is tündöklő példa, mely tisztelettel vegyes félelmet kelt az ellenfélben és bőséges kamatokat hoz a hozzátartozókban. Ilyen férfiakat nevelni az élet számára — célja, ideálja a nevelő iskolának. Ha most a megváltozott, megnehezült körülmények miatt még szigorúbb mértéket és eszközöket kell alkalmaznia, ne csodáljuk s ne hamarkodjuk el Ítéletünket. Az iskolák vezetői -—- tudatában fontos feladatuknak — haladnak tovább a maguk utján és még éberebb tekintettel vigyáznak a rájuk bizott kincsre, a jövő nemzedékre. Vádolhatják őket kérlelhetetlen, megalkuvást nem ismerő szigorúságról, mely a kitűzött elvekből egy betűnyit sem enged, vádolhatják őket elmaradottságról, mely nem tud lépést tartani a XX-ik század követelményeivel: a jövő igazolni fogja őket s a visszatérő családapák hálásak is lesznek irántuk, kik, a legnagyobb pusztu'ás és erkölcsi züllés közepette épen a legnagyobb értéket őrizték és mentették meg számukra. T. A. Összekapcsolt vármegyék. A Dunántuli Hirlap szept. 3 i száma fenti cim alatt vezércikkben foglalkozik a vármegyeredukálás tervével. A Pápa és Vidéke szept. 1-én ugyancsak vezércikkben igyekezett ráterelni az érdekeltek figyelmét a kormány állitólagos szándékára. Bizonyára akadtak más lapok is, amelyekben mostanában szó esik a napirendre került ügyről s igy mintegy kötelességünk tájékoztatni t. olvasóinkat, hogy másfelé hogyan gondolkodnak arról, ami bennünket is érinthetne, ha egyáltalában akár egyik, akár másik formában eddigi beosztásunkon változtatni kívánnánk. A Dunántuli Hirlap például teljesen elhibázott ügynek nyilvánitja azt a tervet, hogy Mosonmegyét el akarják törölni és ez esetben Sopronmegyébe olvasztani. A mi mult vasárnapi fejtegetéseink során a felállított alternativa egyik tényezőjének, a Pápa székhellyel létesítendő uj vármegye kérdésének alapjául Mósonmegyének ' Sopronvármegyéhez való kapcsolása szolgált, mely esetben a 3 uj járással bővült Sopronvármegyéből az egyik régit, a csornait, elkértük volna mi. A D. H. szerint Mosonmegyének Sopronvármegyébe való olvasztása azért helytelen, mert e két megyét teljesen elkülöníti a Fertővidék. Ezenkívül — irja többek között — vasutösszeköttetése sincs Magyaróvár-vidékének Sopron város környékével. Hogyan lehetne elképzelni, hogy a mosonmegyeiek közigazgatási hatóságai Sopronban legyenek ? Hisz PAPA ES V1DEKE — Győrön át oly kerülővel közelíthetnék meg Sopront, hogy az teljes lehetetlenség. Ha már Mosonmegyét el akarják tüntetni, akkor csakis Győrmegyéhez lehet kapcsolni. Mosonmegye nagy, Sopronmegye még nagyobb. A kettő együtt egész egy kis ország lenne, Győrmegye pedig kicsi, se városa, se nagy területe, három kis járása. És Mosonmegye piaca is Győrre támaszkodik és Budapest felé is erre visz az ut. Gondolkozásába ajánljuk az illetékes kormányférfiakpak ezt a kézenfekvő megoldást. Ha már Mosonmegyét beakarják olvasztani, csakis Győrvármegye területéhez lehet csatolni, Sopronhoz semmi esetre. Ebből is látszik, hogy másfelé nem ölhetett kézzel lesik a fejleményeket, hanem idejében még, amikor a törvényjavaslatot csak előkészítik, iparkodnak irányítani nemcsak a közvéleményt, hanem a terv kovácsolóinak az előkészítő munkáját is. Mi pápaiak se hagyjuk hát fejünk felett elvonulni az eseményeket, hanem vitassuk meg a felvetett kérdéseket újra, számítsuk ki, hogy mely'k megoldás volna ránk nézve előnyösebb s e mellett azután kitartó buzgalommal kardoskodjunk, mig az meg nem valósul. Azt hisszük ugyan, hogy az önálló törvényhatósággá alakulás volna Pápa városára nézve a legelőnyösebb, de szivesen koncedál juk, hogy Veszprémtől való elcsatoltatásunkkal, tnég ha nem Pápa lenne is a megyei székhely, hanem Győr, sem vesztenénk semmit, csak nyernénk. Utóbbi esetben természetesen nemcsak uj közigazgatási, hanem uj igazságügyi és pénzügyigazgatási beosztással is el kellene minket választani Veszprémtől.Veszprémet pedig könnyen kártalaníthatnák a balatonfüredi járással, amely eddigi székhelyével, Zalaegerszeggel áll olyan csehül, tán még csehebbül, mint mi Veszprémmel. Annyit megér a vármegyeredukálás kérdése, mint a csornai vasút menetrendügye, melyért még külön v. közgyűlést is tartottunk, sajnos, eredménnyel még sem dicsekedhetünk. Itt tán nagyobb lesz a szerencsénk. Gyászrovat. Özv. Cziglerné. Alig két heti özvegy ség után követte férjét a sirba özvegy Czigler Ignácné, kit ugy mint férjét, a kalváriatemplomban történt felravataloztatása után mult pénteken temettek el nagy részvét mellett. Az elhunytban özv. Lócsy Károlyné, aki csak nemrég lett másodszor is özveggyé, s kinek fájdalmaiban sokan osztozkodnak, szeretett édes anyját gyászolja. Ny. b! Egy fiatal lány halála. Nagy szomorúság érte Kiss József, v. főkertészt és nejét. Hosszú szenvedés után meghalt 22 éves Irma lányuk — a tüdővész áldozataként. Bár szépséges lányukjhalálára el voltak készülve, mégis végtelen fájdalommal állták most körül ugy ők, mint a szerető testvérek a ravatalt, melyet az ismerősök sokasága valoságos virágerdővel halmozott el. Temetése tegnap • délután 5 órakor volt a Batthyány-utcai Szőllősy-féle házból az alsóvárosi temetőbe. A család iránt városszerte nagy a részvét, mely a temetésen is impozáns módon nyilvánult meg. R. i. p! 1918 szeptember 8. Balogh Miklós. Több évi szakadatlan harctéri szolgálat közben megbetegedvén, Újkígyóson lakó nővérénél, kinél látogatóban volt aug. 30-án meghalt Balogh Miklós, Balogh Gyula itteni fárdötulajdonosnak 31 éves fia, aki ügyes festőiparos volt Pápán. A haza szolgálatában beállott korai halála nemcsak a bánatos szülők és szerető testvérek, de nagy rokonság és ismerősök körében is a legmélyebb sajnálkozás érzését váltotta ki. Szülei a holttestet Békésmegyéből Pápára szállíttatták, ahol azt a kálváriák templomban történt felravataloztatása után péntek délután az alsóvárosi temetőben levő családi sírhelyen eltemettették. A temetésen, mely a hősi halállal meghaltakkal szemben divó diszes gyászpompa kifejtése mellett folyt le, a város lakossága igen szép számban vett részt. A szülők a család nevében gyászjelentést adtak ki, mely mindenütt, ahova csak eljntott, nagy részvétet keltelt. Ny. b! Hirdetmény. Értesítem a lakosságot, hogy a most használatban lévő hatósági bevásárlási könyvek okt. 15 ig használhatók csupán, miért is azok kicserélése vált szükségessé. Felhívom tehát a lakosságot, hogy az uj könyvek kiállítása céljából régi könyveik felmutatásával a Guth-féle házban lévő élelmezési irodában a következő sorrendben jelentkezzenek: Csakis olyan felnőttek személyes jelentkezését fogom elfogadni, akik a többféle ellátási adatokat bemondani tudják és azok helyes bemondásáért a felelősséget viselhetik. A kettős ellátás szigorúan tiltva van, ezért figyelmeztetem a lakosságot, hogy a valóságnak megfelelő adatokat mondják be, mert az adatok helyességét felül fogom vizsgáltatni s minden visszaélést e rendeletek alapján szigorúan meg fogok toroltatni. HIREK— Személyi hirek. Freissberger Károly tatai póstafőnök a hét közepén Pápán tartózkodott. — Köcher Ferenc cs. és k. szv. kapitány, a pápai tartalékkórház számvevőtisztje aug. 1-től élvezett 5 heti szabadságáról, melyet Teplitz-Schönau fürdőhelyen töltött, visszatért, és helyettesétől, Nadter szv. hadnagytól ismét átvette hivatala vezetését. — Változások a Bencésrendben. A pannonhalmi főapát a katonai lelkészi szolgálat alól felmentett Poór Szilveszter, pápai tanárt Sopronba, Hollós Ildefonz soproni tanárt pedig Flórí Oszkár helyére Pannonhalmára helyezte. — Az uj hittanár. Ragats Kálmán, volt noszlopi káplán', az uj pápai hittanár már elfoglalta állását és megkezdte működését. Kívánjuk, hogy jól érezze magát uj hivatalában. Az I. kerületbeliek szept. 3 — 10-ig. A II. „ „ 11—15-ig. A III. „ „ 16—20-ig, A IV. „ „ 21—25-ig. Az V. „ „ 26—30-ig. Pápa, 1918. augusztus 30. Dr. Tenzlinger József polgármester.