Pápa és Vidéke, 13. évfolyam 1-52. sz. (1918)

1918-09-01 / 35. szám

1918 szeptember 1. PÁPA ES VIDÉKE 3. — A lakásügyi hivatal mellé beosz­tott bizottság tagjai közül a háztulajdonosok sorából Antal Géza drt a v. tanács saját kérelmére, mert a jogcim megszűnt, törölte, s helyére Lázár Ádámot jelölte ki, ennek helyére pedig Sándor Pált. — Montenegrói hitélet. Egyik, a Fe­ketehegyek országában, Stari Bar ban tábori póstai szolgálatot teljesítő kedves ismerősünk­és földinknek, Varga Józsefnek a legutóbbi leveléből közreadjuk a következő sorokat: »... a béke éveiben a kath. vallás itt Mon­tenegróban csak elnyomatásban részesült; most, hogy mi megszállva tartjuk Mon­tenegrót, az is lélegzethez jutott. Apácák települtek le, akik sok áldozatkészséggel és fáradozással oktatják nemcsak a kicsinyeket, hanem a felnőtteket is. Sok a szegény gyer­mek, csekélyek a jövedelmi források. Ennek a sok szegény gyermeknek a felsegélyezésére, az apácák munkájának a megkönnyebbítésére egy nyári ünnepélyt rendezünk szept. első felében, az itteni lakossággal karöltve. A- Mo­narchia minden részéből vannak itt tisztek és katonai hivatalnokok, s minden nemzeti­ség képviselve van itt. Mi magyarok, mint a segélyezés eszméjének megpenditői elvál­laltuk az ünnepély rendezését is, s miután megakarjuk ugy az ittlakókkal, mint a többi bajtársakkal a magyar dalt, mint műdalt is­mertetni, kérném a t. szerkesztőséget, szíves­kedjék néhány szép négyes férfikarra alkal­mazott magyar dalt küldeni, úgyszintén a Boldogaszony Anyánkat ugyancsak négyszó­lamra letéve. Igen szorgalmasak ezek az apácák, akik az itteni templomokban rend­szerint énekelnek is. . . . A napokban eljön hozzánk Blazovich, kivel egy szép tenger­parti utat tervezünk Montenegró legszebb vidékére, le egész Dulcigno ig. Ha már ott­hon nem lehetünk, régóta nélkülözött családi tüzhelyünk mellett, legalább itt iparkodunk igy egymásnak elviselhetővé tenni az otthon­ról való távollétet. . . .« — Zirci hirek. A zirci kerület esperesi teendőinek ellátásával Moóry Rikárd olaszfa­lui lelkész bízatott meg. Moóry évekkel eze­lőtt nagyteveli lelkész volt. — A bevonult esperes helyett, aki a Zirc és Vidékét szer­kesztette, a szerkesztői teendőket Bölcskei Ödön rendtag látja el. — A rend noviciusai közé felvétettek névsorában Pápáról szerepel Szólás Rezső is, aki Szólás Pál szabónak a fia. Az újonc rendneve: Bereck. — Kath. Ifjúsági lapjaink a most meg­nyíló iskola évvel uj évfolyamaikat kezdik. A Zászlónk a magyar diákság havi folyóirata. Ára egy évre 6 K, a Nagyasszonyunk a fej­lődő magyar leányok havi folyóirata. Ára egy évre 6 K, a Kis Pajtás a kis tanulók havonkint kétszer megjelenő újságai. Ára egy évre 8 K. A papirhiány miatt az első számo­kat csak azoknak küldheti meg a kiadóhi­vatal (Budapest VII., Damjanich u. 50), akik az előfizetési dijat előre megküldik. Ugyanitt kapható a Zászlónk Diáknaptára az 1918—19. isk. évre 2 K-ért. — A jövő évi virilisták. Az 1919. évre legtöbb adót fizetők névlajstromának összeállítására a v. tanács egy bizottságot küldött ki, melynek Kluge Endre dr. elnök­lete alatt Saáry Lajos, Hajnóczky Béla és Hoflfner Sándor dr. a tagjai. § Tánciskola megnyitás. Városunkban előnyösen ismert Mérő József és neje okleveles tánctanítók ér­tesitik a tisztelt szülőket és a táncked­velő ifjúságot, hogy tánctanfolyamukat a Griff szálloda nagytermében szep­tember hónapban megnyitják. Közelebbi értesítést hoz lapunk legközelebbi száma. — Az uj háziúr. Lakos Béla dr. pápai ref. főgimn. tanár megszerezte a Veszprémi-ut 2. számú házat, melyben tudvalevően az al­sóvárosi magánóvoda van elhelyezve, melyet egyelőre a város vett át, mig államivá nem lesz. Az uj házigazda felhívta a tanácsot, az óvoda eltávolitására. Ezt azonban a tanács azzal az indokolással tagadta meg, hogy mostanában máshol nem kaphat óvodának megfelelő helyiséget, amiért is egyelőre ott fog maradni. — Mikor kicsiny az alap. Botka Jenő gondnok a tanácsnak előterjesztést tett Hor­váth Lajos elaggott pápai iparosnak a Pol­gári Ápoldába való felvételére. A tanács, miután az ápoldai alap jövedelme ezidősze­rint nem fedezi a kiadásokat, ujabb felvételt nem eszközöl. — A pécsi püspöki jog-akadémián az 1918 — 19. tanév I. felére szóló beiratások szept. 5-től — 12-ig bezárólag, naponkint dél­előtt 10 órától —12 óráig, az intézet igazga­tói helyiségében (Pécs, Király-utca 42. szám alatt) eszközöltetnek. A »Veni Sancte«-val egybekötött tanév megnyitása f. é. szept. 12-én lesz. Az előadások szept. 13-án kez­dődnek. Tandíjul annyiszor két korona fize­tendő, ahány heti órára a hallgató beiratko zik. — Még: az eljegyzés sem történt meg, csak hire jár, hogy Fekete Magda, pá­pai r. k. tanítónő férjhez megy Perepatics Endre kupi kántortanítóhoz, s már őrült hajsza indult meg a lemondás folytán meg­ürülő pápai tanítónői állás elnyerése érdeké­ben. Igazán egy cseppet sem irigyeljük az is­kolaszéki tagok helyzetét, akiket a sok pá­pai származású tanítónő, azonkívül minden egyesnek az egy, vagy több protektora fel­keres s a szavazatát kéri. Csak aztán az is­kolaügy ne szenvedjen az elhamarkodott be­igérés miatt. — Bucsujárat. A pápai hivek Kisasz­szony napján szokták felkeresni a kiscelli kegyhelyet, ujabban ugy, hogy vonaton utaz­nak át Celldömölkre s ugy jönnek vissza. De még mindig akadnak számosan, akik nem átalják magukra venni a gyaloglás fáradsá­gát. Ezek az igazi búcsúsok, akik már az ünnep előtti napon, idén tehát szombaton, a reggel 7 órakor hallgatott szentmise után pap kísérete mellett Nyárád irányában gyalog teszik meg az utat Celldömölkre s ugyanígy vasárnáp este 8 óratájt érnek vissza Pápára, hol a nagytemplomban végzett ájtatosság után szétoszlanak. A bucsumenetben résztvenni szándékozók jelentkezhetnek Kalmár Németh Jánosnál a Felső-hosszu-utcában, esetleg a plébánián is. — Csépléshez szén. A 150 holdon felüli birtokosok közvetlen a bányából, az azon aluliak a város utján kaphatnak szenet a csépléshez. A jelentkezők tartoznak kimu­tatást kitölteni. — Pápa és a 20-as honvédek között szép nexus állván fel, a Nagykanizsán e hó 29-án lefolyt ünnepélyen, amidőn is megyés­püspökünk részvételével a laktanya kápolná­jának alapkőletétele volt, városunk is képvi­seltette magát Kemény Béla v. tanácsossal, aki az alapkő letételnél a kalapácsütés mellé e szavakat mondo'ta: Jaj annak, aki a ma­gyart bántja!, amit a körülállók lelkesen megéljeneztek. Kemény tanácsos egyben a a város nevében 1000 K-t adott át az ezred rokkantalapja javára. — A pálházai legfelőn annyi a szerb­tövis, tüskés bogáncs, ördög szekere, meg hasonló, hatósági rendeletre irtandó kárté­kony tövis, hogy arra utazó gazdálkodóknak joggal tűnik fel az, miért nem lesz rendsze­resen irtva, amint ezt a müveletet másoktól oly szigorúan megkövetelik ? Tudott dolog, hogy eme kártékony bogáncs nemcsak az illető, hanem a szomszéd birtokosok terüle­tére is átplántálódik. Ha egyszer rendelet van a kötelező irtásra, történjék gondoskodás a rendelet végrehajtásáról is, nehogy mások szenvedjenek kárt egyes kiváltságosok ha­nyagsága miatt. — A mezőlaki párbaj. Károly király születésnapján, m. hó 17-én a Mezőlakon nya­raló gráci gyermekek Nyárádon voltak Isten­tiszteleten. Mise után Füzy István nyárádi plébános elbeszélgetett a vendégekkel, kik közül egy nagyobb fiu, IV. oszt. reáltanuló, mikor visszaindultak, visszamaradt s bizalom­teljesen, de aggodalommal közölte négyszem­közt a plébánossal, hogy két társa, kik már főreáliskolai tanulók, egy velük nyaraló pol­gári iskolai leány miatt összeveszett, s hol­nap a mezőlaki temetőben párbajt fog vivni, amelyre már minden előkészület meg van téve, a pisztoly s a kések (mert élethalálra van tervezve a párbaj) be vannak szerezve. A plébános értesítette a mezőlaki ref. lel­készt a történendőkről. A lelkész azután a Szold-uradalom utján megakadályoztatta a párbajt. Csendőrök felkeresték a fiu által névleg bejelentett párbajjelölteket, kiktől el­szedték az öldöklő szerszámokat. Másnap megjelent a faluban Füzy plébános és intéz­kedett, hogy a fiuk mindegyike más-más falura kicseréltessék. Ha nem volna ez az eset olyannyira az idők jele és hü tükre fia­tal generációnk hiányos neveltetésének, iga­zán nevetni kellene afelett, hogy amikor ép­pen Károly király volt az, aki a párbajt megszüntette, ilyen tacskók, éppen a Karl­Werke-nek nevezett nyaraltatásban részesülő háladatlan gyerekek, ilyen okból, pont Károly király ünnepén eszelnek ki ilyesmit. Ki merné elgondolni, hogy ezek a csenevész tacskók ilyen hevesvérűek legyenek ? — Kommentár nélkül adjuk le az oszt­rák gyermekek itteni idözéséről származó következő esetet, amelynek ezt a cimet is adhattuk volna: amikor a kis osztrák magya­rul beszél. Az egyiktől ugyanis idejövetele után megkérdezték: — Tudsz e már valamit magyarul? — Ja — felelte a fiu — pites mátyár. tisznó mátyár. — Hol tanultad? — Zuhaus. Kíváncsiak vagyunk, hogy ma is igy beszél-e még a kis kedves ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom