Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-05-27 / 22. szám

2. PÁPA ÉS VIDÉKE 1917 április 29. útjára bocsájtja a malomalatti igazságok, a kisebb-nagyobb történetek, emberi, természeti sorsok legtöbbször fölösleges, sokszor tanulságos naplóját, mely az egész vagy egy kis világ érdeklődésére számot tart. És míg a modern ember az igazságot így keresi, vájjon mikor jut el hozzá az igazi igazság, mely a katholikus hitben van, mikor a kath. gondolat, világnézet szava a mai sajtóban oly elenyésző csekély, épen nem arányosa korlátlan uralkodásra hivatott, örök igazság nagy méltóságával. Az evangéliumot hirdetni fogják ugyan a föld minden népének és imádják is majd az Urat a föld minden nemzetségei, de arról senki sem biztosít, hogy épen a mi sajtónk, a ma sajtója és a mi országunk sajtója, a mi helyi sajtónk lesz épen modern eszköze e fönséges igehirdetésnek és képviselője a katholikus gondolkodásnak, világnézetnek, ha a kath. sajtó a jövőben is csak oly kis részben hallathatja szavát, mint eddig. Épen azért a hazai kath. sajtó életében örömmel kell üdvözölnünk azt a kedves jelenséget, hogy szerény keretekben bár, de megalakult az első sajtóterjesztő vállalat, a Jézus Szíve Szövetség, amely mindjárt a legszentebb lobogó alatt indul a magasztos cél megvalósítására. A kath. sajtótermékek árusításával, forgalombahozatalával hallatni a kath. sajtó szavát és diadalra juttatni a kath. gondolatot — micsoda fönséges egyszerű apostolkodás ! A Szív újság szép elterjedettsége megmutatja, hogy mit lehet tenni odaadással az igaz ügy érdekében. Ez a vallásos hetilap annak köszönheti gyors elterjedettségét, hogy akadtak terjesztő apostolai is az iróin kivül, kik nem restelték az isteni titok címszavával, zászlajával ellátott katholikus lapot a templomok ajtajában elsősorban azok kezébe nyomni, kikébe leginkább illik. Nálunk is szépen terjed. A zászlóbontásnál meg nem állhatom, hogy a mi helyi kath. sajtónk egyetlen orgánumának sorsáról el ne mondjam mondani valómat és föl ne idézzek egy eszmét, a terjesztés eszméjét. Az Alkotmányban és a Magyar Kultúrában már hosszú harc folyik azon kérdés körül, hogy kell-e egy uj újság, vagy elég a régit fejleszteni. Nálunk ez nem forog fenn. A mi kath. lapunk az igényeknek épen megfelelő, ami belsejét illeti. De annál sajnálatosabb, hogy itt is hiányzik az ujságunk keze, lába, bejelentő szava, az alkalmas-alkalmatlan kínálás, melynek szinte lehetetlen lenne ellenállani. Régóta keresem ennek az okát és csak azt hallom, hogy kevés az előfizető, drága az előállítás, nincs aki árulja. Mind olyan okok, melyek szorosan összefüggnek, igazában ugyanazt mondják. És a mi dolgunk a fő akadályt elhárítani; célunk mentül inkább elterjeszteni, hogy sajtónk harsona-szavát ott is meghallják, ahová a harsona, élőszó el nem hat, a messze széles rétegekben, a város zugaiban ép úgy, mint a vidék helyiségeiben. Szervezni kell tehát a terjesztés módjait. Előbb azonban egy előfeltételt kell a lehetőségig megvalósítani: lenyomni a lap árát a lehető legcsekélyebbre. Számonkint 26 fillér, hallatlan magas ár, mikor ugyanabban az időben a 6 oldalas Szív újságnak egy-egy heti száma csak 6 f. Ne legyen a papir, betű, festék a legfinomabb; az újságban az olvashatóság a fő, a papir lehet akármilyen. Ha sok lenne az előfizető, az első példány előállításának nagy árát sok ezerre lehetne elosztani s így mentül több ezer jelenne meg, annál olcsóbb lenne. Kétségtelen. Tehát föltétlenül a többtermelésre kell gravitálnunk, mert sehogyan sem valószínű, hogy egy szegény polgár vagy parasztember kiszurkoljon 26 fillért egy újságért, amit akárhány intelligens ember sem értékel annyit érőnek. Azért tapasztalhatni, hogy egész csoportok csak egy lapot olvasnak, holott biztos, hogy sokan járatnák, ha olcsóbb volna. Leszállítani tehát a példányszámok árát (szerény becslésem szerint 10 f untig elég lenne), hogy minden kath. ember megvehesse és az így elmaradó hasznot a példányszámok lehető fokozásával kellene pótolnunk. Természetesen ez a másik föltételbe kapcsolódnék, a sajtóterjesztés szervezésébe. Biztos a reményem, hogy nem lenne kockázatos vállalat. Kellő terjesztés mellett elkelnének a számok, ha nem is lenne mind biztos előfizető. Széles alapvetéssel erősítik meg a legtöbb újságot, a »majd megerősödik« elv rendesen az ellenkezőt mutatja. A sajtóterjesztés apostolkodás, már t. ia jó sajtó terén. Egy jellege szerint katholikusnak mondott városban és annak kath. vidékén ne akadna a kath. sajtónak bátor árulója, ne lenne helye, hová cégérét kitehetné, ne akadna kath. rikkancs, ki mig más újságot árul, bizonyos idejében a mienket hirdetné. Vagy ne akadna igazán hivatásos terjesztő vállalkozó, ki felhasználná a vasárnaponkint sétáló katholikusok ezreit és a péntekenként beözönlő vidékieket, hogy kezükbe nyomjon egy olcsó, jó, felvilágosító és fellelkesítő kath. újságot? Hát nem az olcsó újságoknak van keletjük? Az arisztokratáskodásnak kevés a keletje, az evangéliumi szellem meg egyáltalán nem az. Szervezni tehát az olcsó előállítás, de méginkább a nagy arányú terjesztés munkáját ez a legtöbb kath. ember föladata a sajtópártolás terén. Ne várjuk, hogy más jöjjön a mi helyünkbe, vagy hogy idegenből hozott újság szorítsa ki a helybelit. A kath. sajtó csak addig nagy hatalom, amig a nagy közönségé, anélkül csak élcelődés tárgya és csak úgy fejtheti ki magasztos, nemesítő, felemelő hatását hétről-hétre. E cél megvalósítása érdekében lapunk minden hozzászólást, elősegítő eszmét, tervet szívesen fogad és a lehetőség szerint meg is valósít. Barcza Leánder. — Ünnepi istentiszteletek. Pünkösd ünnepén, úgy vasárnap, mint hétfőn a pápai plébániatemplomban a 9 órai főistentisztelet a szokott ünnepélyességgel lesz megtartva. Mindkét napon Németh Imre káplán prédikál, a szentmisét pedig Pataki Mór bencés tanár mondja segédlettel. A kóruson működő énekkar Szentgyörgyi ünnepi miséjét adja elő, Offertoriumra pedig Tóth Annus ugyancsak Szentgyörgyinek alkalmi betétjét énekli. Délután 3 órakor ünnepi vecsernye tartatik. Buesú.* Elbúcsúztunk még tegnap este S a Vonathoz kijöttél mégis. Miért jöttél ki? Óh miért is? Gsókot hoztál s egy szál Virágot. Virág s a csók minek a sírra? Miért csókolózzék két ajk sírVa ? A nó' ne lásson férfikönnyet. Hogy kijöttél: haragszom érte. De mégis: Isten áldjon érte . . . Vértesy Gyula. * A »Magyar Szalon«-bói. Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete e hó 19-én d. u. 4 órakor a városmalom ügyében rendkívüli közgyűlést tartott, melyen mintegy 25—30 képviselő jelenlétében a szabadságon levő polgármester helyett Csoknyay Károly városi főjegyző, úgyis mint polgármesterhelyettes elnökölt. A jegyzőkönyvet Szokoly Viktor v. aljegyző vezette. A gyűlés megnyitása után elnöklő főjegyző a jegyzőkönyv hitelesítésére felkérte Sült József, dr. Lőwy László, Koritschoner József, Langraf Zsiga és dr. Herczog Manó városi képviselőket, azután felolvastatta a mult ülés jegyzőkönyvét. A napirenden levő ügyet dr. Hoffner Sándor tiszti ügyész ismertette (1. alábbb). A tárgyhoz először Révész Arnold főmérnök szólt. Szerinte pénzügyi szempontból nem tanácsos visszavenni a malmot. Harmos Zoltán szólalt fel azután, aki szintén elfogadhatatlannak találja a jogügyi bizottság javaslatát; szerinte Lőwenstein erkölcsi alap nélkül kötött Szücs-csel szerződést, a várossal kötött szerződés hiányait a maga előnyére használta ki; most ne vegye vissza a város, hanem ha gazdaságosabb lesz a visszavétel, mert az épület rossz, kisért a bérleengedés szüksége stb. Lőwy László dr. is felszólalt. Szerinte Lőwenstein nem teljesítette a szerződés feltételeit, vegyük tehát vissza most a malmot, hisz nem tudhatjuk, hogy 15 év múlva a malomnak és berendezésnek mi lesz az értéke. Baráth Károly is azt óhajtja, hogy a malmot, melyet cipőgyárnak adtunk el, és nem tették azzá, visszavegyük. Sült József, kin tanácsos hosszas érveléssel kifejti, hogy jogi szempontból a kérelem elutasítandó. Berger (Lőwenstein) szerződésszegést követett el, ergo beáll a város visszavásárló joga. Révész Arnold szerint a tulajdonos időközben terheket tábláztathat a malomra. Dr. Hoffner Sándor nem reflektál a malomra