Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-06-03 / 23. szám

XII. évfolyam. Pápa, 1917 junius 3. 23. szám. Előfizetési ár: Egész évre 12, fél évre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 26 fillér. A lap megjelenik minden vasárnap. Kiadótulajdonos: A Pápai Katbolikus Kör. A szerKesztésért felelős: Szentgyörgyi Sándor. Szerkesztőség: Főtér 10. házszám. A kiadóhivatal vezetője: Pados Antal, Csatorna-utca 8. házszám, ahova az előfizetési- és hirdetési-dijak küldendők. Előfizetéseket és hirdetéseket felvesz Hajnóczky Árpád könyvkereskedése és lapunk nyomtatója Stern Ernő. Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai Katholikus Kör es a oaDa-csóíhi esoeresi kerület tanítói körének hivatalos lapja. Megértés - összetartás. Minden cél, melyet valamely társadalmi intézmény avagy szervezet maga elé kitűz, csak úgy érhető el, ha annak tagjait a közös megértés szelleme, az összetartozandóság súlyos kötelességérzete hatja át. A magyar katholicizmus — sajnos mindig nélkülözte az élet és haladás eme feltételeit, s innen van az, hogy nem tudott a múltban és nem tud a jelenben akkora erőt kifejteni, melylyel célját, az állam és társadalom jólétét hozzá egyedül méltó arányokban, szolgálhatná. Mikor Zichy Nándor gróf, a kiváló férfiú és apostoli lélek úgy társadalmi, mint politikai téren megfelelő szervezetet adott a magyar kathclicizmusnak, azt gondoltuk, hogy vége a régi tespedésnek, nemtörődömségnek, mely oly hosszú időn át fogva, mintegy bilincsbe verve tartotta a katholikusok millióit s azért minden, az idők szellemét, az egyház nagy feladatait megértő egyén a nemes gróf által kijelölt útra lép dolgozva és áldozatot hozva mindnyájunk közös szent ügyéért, a magyar katholicizmusért, s a kibontott zászlóhoz egyelőre csak a kicsinyhitűek, az ingadozók, a félénkek nem csatlakoznak, de akiknek velünkvaló együttműködésére a közös cél megismerése, a közkötelesség átérzése után bízvást számíthatunk. Tévedtünk. A zászló ma is kibontva büszkén, szabadon lobog, de kisérői között csak azokat láthatjuk, akik igaz ügyszeretetből sorakoztak egykor a kibontott zászló alá. A kicsinyhitűek, az ingadozók, a félénkek ellenben ma huszonhárom esztendő után is ott állanak, hogy nem érzik az összetartás legfőbb kötelességét, sőt nem egyszer megbotránkoznak az erőslelküek kitartó tevékenységén s nyilván kerékkötői annak, hogy a tevékenységi körbe más jobbhiszemü, de önhibájukon kivül téves úton haladó katholikus férfiak is beálljanak. Ők azok, akik Zichy Nándor örökségét elhagyták s oly jelszavak hangoztatásával törekednek más egyháziakat és világiakat letéríteni az egyenes útról, amelyek csábítóan hangzanak ugyan, de tettreváltásuk az adott körülmények folytán lehetetlenség. Valószínű, hogy Bangha Béla, a Magyar Kultura érdemes szerkesztője is ezen csábító jelszavak szuggeráló hatása alatt lépett ki a fórumra a pártonkívüli kath. sajtó hirdető apostolává azon jóhiszeműség mellett, hogy ily lap segítségével sikerülni fog a katholikusok egységes táborát megteremteni, sőt végeredményében ugyanazt a néppárti sajtó számára is megnyerni. De ez egyszerűen kivihetetlen. Megmondjuk miért. A kath. sajtópáuuiás terén teljes siker csak úgy volna elérhető, ha a katholikus tábor millióinak minden egyes tagját azon közmeggyőződés érzete hatná át, hogy ügyünk győzelemre azáltal vihető, ha kivétel nélkül annak a sajtónak szolgálatába állunk, mely a mi javunkért küzd és dolgozik s következéskép minden máskülönben nélkülözhető anyagi és erkölcsi tőkét ennek a megerősítésére fordítunk. Vájjon siettek-e a már meglevő sajtónk ilyetén támogatására kivétel nélkül azon egyházi férfiak, akik bizonyára tudják, mivel tartoznak a kath. sajtónak, s akik nem kevésbbé kell, hogy meggyőződve legyenek egy kath. párt szükségességéről is? Éppen nem siettek; hanem ellenkezőleg, a papság jelentékeny része közömbös lapokat járat, sőt igen szívesen fogad be a házába oly lapokat is, amelyek egyházunk hit- és erkölcstanával egyenes ellenkezésben vannak. Vájjon ők is a »kezdők« kategóriájába tartoznak ? S vájjon ők is a pártonkívüli sajtó apostolkodására várnak, hogy megtérjenek ? Talán nem tévedünk, mikor azt állítjuk, hogy a klérus egy jelentékeny része kapacitálással, szóbeli meggyőződéssel nyerhető meg csak a kath. sajtónak s miután ez ' megtörtént, foghatunk csak hozzá a világi intelligencia meghódításához. Ehhez sem szükséges kizárólagosan a pártonkívüli sajtó. Igen sok intelligens kath. úriember ugyanis olvas és pénzzel támogat oly lapot, amely ellentétben van az ő politikai felfogásával. De akkor előnyösebb reá nézve, ha pártszempontból ellentétes, de kath. világnézet szempontjából rokonszenves lapot olvas és támogat. Épületes látvány, mikor egy papi vagy világi »jó« katholikus úriember a néppárti, de keresztény világnézetet hordozó Alkotmányt nem tűri meg az asztalán, ellenben a 48-as, de szabadkőmives újságot (Pesti Hirlap( meleg ragaszkodással istápolja! Térítő munkára van tehát szükség úgy a klérus, mint a világi intelligencia jelentékeny hányadát illetőleg, ami ha eredménytelen lenne, sohasem jutunk el oda, hogy a magyar katholicizmust egy táborban egyesülve lássuk. A »Világ« ma még — igaz — pártonkívüli lap, de csak alakuljon meg oly párt, mely az ő eszméinek a hordozója, azonnal pártlappá alakul át. Egyébként pedig ne áltassuk magunkat azzal, hogy pártonkívüli lappal egy táborba hozhatjuk a közömbös katholikusokat a bátrakkal. Az ellenséges sajtónak könnyű feladat magához csábítani a gyenge, félénk, a közömbös katholikusokat, mert az emberek általában hajlandóbbak a rosszra, mint a jóra. Azt sem feledjük, hogy a más világnézetet hirdető sajtót mindenekelőtt az üzleti szempont vezérli. A katholikus sajtónak olyan nagystilü kiépítése, mint azt Bangha Béla kontemplálja, alig fog sikerülni valaha. Hisz maga is azt mondja, hogy az a jövő titka. Ily körülmények között sokkal helyesebb lesz, ha annak a sajtónak állunk minden erőnkkel szolgálatába, mely huszonkétéves múltra tekinthet vissza, küzdve és dolgozva az egész katholicizmusért; a gyengék, a félénkek, az ingadozók számára pedig, akik önhibájukon kivül, tévedés, folytán, félszegség