Pápa és Vidéke, 12. évfolyam 1-53. sz. (1917)

1917-03-11 / 11. szám

2. PÁPA ES VIDÉKE 1917 március 11. nap-nap, újabban óra-óra után kapjuk a panaszos feljajdulásokat. S ha a polgármester meg a köz­élelmezési bizottság e tekintetben ve­lünk egyet ért, úgy nyugodtan tesszük le a tollat, mert tudjuk, hogy a sérel­mek szanálva lesznek; ellenben kény­telenek volnánk a szomorú dolgok ismét­lése esetén bonckés alá venni a köz­élelmezés ellátása körül felmerült teen­dőkkel megbízottak eljárását. = A hitközségi iroda. Hogy mennyire időszerű volt a pápai r. k. hitközség részéről egy hitközségi iroda felállításának a terve, mutatja az az élénk érdeklődés, mely lapunk híradása nyomán a hitközségi tagokban iránta fel lett keltve. Alig múlik nap, hogy valaki ne keresse már az irodát, vagy ne kérdezős­ködnék szerkesztőségünkben is, hogy hát mikor és hol kezdik meg már a működésüket az iroda vezetői ? Nem szabad azonban el­felejtenünk, hogy ilyen fontos újítás beállítása nem oly egyszerű dolog s hogy a terv végre­hajtását az előkészítéssel megbízottak jelenté­sei alapján végre is csak maga az iskolaszék határozhatja el. A legközelebbi iskolaszéki gyűlésig tehát legyenek az érdekeltek még egy kis türelemmel. Házinyúl tenyésztésről. Nálunk a házinyúl eddig csak gyermek­játékszer volt. De most a nagy husinség ide­jén kezdünk rájönni, hogy okkal-móddal tenyésztve és jóféle fajtát választva, husuk kitűnő és tápláló élelmicikknek bizonyult. Pápa város tanácsa felismerve a jelen viszonyok között az olcsó husprodukció eme fajtáját, nagyobb házinyultenyészdét rendezett be, hogy a varos lakósságát ellássa vele. A jó akarat és helyes számítás megvolt a városi tanácsnál, de az egész tenyésztés alap­jában el lett hibázva, amit cikkem végén számadatokkal fogok bizonyítani, amennyiben anyaállat nem lett beszerezve a kellő mennyi­ségben, hanem ehelyett igen sok fiatal, pár hónapos növendék, a melyekről még a leg­gyakorlottabb tenyésztő sem képes előre meg­állapítani, hogy beválik-e majd tenyésztésre. Továbbá ezen állatok kétes helyekről lettek beszerezve, ahol nem igen nagy gondot for­dítottak rájuk — mivel csak házinyúl — és igy különféle fertőző betegséget is hordtak magukban. Ez utóbbiakból kifolyólag beke­rültek az egészséges állatok közé és megfer­tőztették azokat is és igy hallomásom szerint igen sok el is pusztult. Több oldalról értesültem, hogy a városi tanács tagjai már igen türelmetlenek és kér­dezik, hogy mikor fog már az »olcsó hús« a piacra kerülni. Itt mindjárt rámutatok arra és igazolni óhajtom azt, hogy miért állítom, hogy a tenyésztés már alapjában el lett hibázva. Habár a házinyúl igen szapora és gyorsan fejlődő állat, de azt még sem lehet tőle kívánni, hogy a mult év augusztus-október hóban vásárolt 2—3 hónapos nyul növendék­nek már most kifejlődött fiai legyenek, hi­szen a tenyészállat még maga sincs kifejlődve és nem tenyészképes. Ezen állatok csak 8 hónap múlva párosíthatók és fiai csak az idei ősz, illetve télen kerülhetnek fogyasztásra. Ha a városi tanács gyors hús produkciót kivánt, úgy nagyobb körültekintéssel csakis jó, egészséges és tenyészképes állatot vásárol­tatott volna és akkor rendes és szakszerű tenyésztés mellett az eredmény nem maradt volna el és már most is állana rendelkezésre bizonyos mennyiségű vágó állat. Hogy a város vezetősége helyesen gondolkodott a nyultenyésztéssel és nem óhajtotta a pénzt csak befektetni egy kétes vállalkozásba, azt a jelen sorok irója inind régebbi és mai gyakorlattal bíró tenyésztő alábbiakban óhajtom igazolni. Könnyebb számítás céljából 100 drb anyaállatot veszek alapul: 100 drb anyanyul 4-szeri ellés ä 6 drb, összesen 2400 drb, ä 3 K darabja, összesen 7200 K, hozzászámítva a nyúl bőrét ä 1 K, összesen 2400 K, teljes összeg 9600 K. Ebből leszámítva a nyulakra évente fordított takarmányozását és a tenyésztési személyzet fizetését, továbbá a vér felfrisítésre évente beszereendő friss blokkokat 5000 korona, marad még tiszta haszon 4600 korona. Tekintve, hogy a házinyúl évente több­ször is ellik és nem csak 6 drbot egyszerre, hanem rendesen 8—10 drbot, igy a veszteség, illetve az esetleges elhullás már le van vonva, még pedig a legnagyobb elhullás esetén 800 drb, ami helyes kezelés mellett kizárt dolog. A fenti számításom szerint az ellést illetőleg a minimumot vettem számításba, az elhullásnál a maximumot és igy is ki­tűnik számításomból, hogy még mindig 4600 korona haszon maradna, amely a be­fektetett tőkére volna fordítandó és igy egy pár év alatt ki volna fizetve a befektetett összeg. A közfogyasztásra kerülő 1 db 3 —5 kg nyul átlagos árát 3 koronával számítoltam, mivel csak igy volna a kitűzött cél elérve és a város nyullrus kedvelő lakóssága olcsó húshoz jutna. Jelen soraim célja, hogy türelemre és kitartásra hivjam fel a város vezetőségét és igen sajnálnám, ha a nyultenyészdét meg kellene szüntetni és a befektetett pénz el­vesznék, mivel, ha a nyultenyésztés más államokban pl. Németországban sikerült és ott olcsó bust produkálnak, miéit nem le­hetne azt nálunk is sikerrel meghonosítani de csak türelemmel és kitartással. Major József. = Bejelentési hivatal felállítását Pá­pán már régen szükségesnek tartottuk, a háború folytán azonban erre a költségeket — miniszteri tilalom folytán — nem lehet folyósítani. A v. főmérnök, aki most a köz­élelmezési iroda főnöke, a városi lakosságot ily minőségében úgyis nyilvántartja s ezért a majdan felállítandó bejelentési hivatalhoz szükséges előmunkálatokat szinte külön költ­ség nélkül végzi. A főmérnök tett is ily ér­telemben javaslatot a tanácsnak, s utóbbi meg is bízta, hogy a közélelmezési ügyből nyert adatokat a bejelentési hivatal szüksé­géhez képest is gyűjtse és kezelje. Gyászrovat. Danassy György folyó hó 6-án reggel fél 4 órakor áldásos életének 84-ik, boldog házasságának 53-ik évé­ben a halotti szentségek ájtatos felvé­tele után elhunyt. A felejthetetlen drága halott hült tetemét folyó hó 8-án, csü­törtök délután 4 órakor a gyászházból (Szentilonay-utca 19) a r. kath. egyház szertartása szerint, a boldog feltámadás ményében, a Kálvária melletti sírkert­ben örök nyugalomra helyezték. Az en­gesztelő szentmiseáldozatot f. hó 9-én, pénteken délelőtt 9 órakor a plébánia nagytemplomban mutatták be a Min­denhatónak. Az elhunyt egyike volt a pápai iparos­világ legtekintélyesebb csizmadiáinak, ámbár szereplési vágya nem lévén, nem igen emle­gették a vezéremberek körében. Ő inkább családjának, munkájának, kedves szőlőjének •szentelte életét, de e visszavonultságában is meg tudta szerezni azt a népszerűséget, mit a szerepelni vágyók oly annyira óhajtanak. Tekintélyes vagyona szorgalmas, beCsöletes munka eredménye. »Ora et labora« volt egész hosszú életén át vezérgondolata/melyből a végső részt csak előrehaladott aggkora kap­csolta ki. Jámborságát azonban megtartotta utolsó leheletéig. Szép családot nevelt fel: fiai közül Károly győri póstatiszt, György súri plébános, József iparutóda és Antal ka­tona, (aki sebesülés következtében épp akkor tért vissza a szülői házba, mikor édes atyja ravatalon feküdt már); lányai pedig Kónya István és Meilinger József nejei. Sok-sok unokán kivül kiterjedt rokonság és tisztelők végtelen hosszú sora állta körül a minden tekintetben derék öregúr ravatalát, melynél káplánjai segédletével Kriszt Jenő esperes végezte a gyászszertartást szép imát mond­ván a halott felett. Ny. b! Hálanyilatkozat. A családfő kidőlte miatt mély bánatba merült alulirt család a leg­mélyebb köszönetét nyilvánítja mind­azoknak, kik Danassy György elhalálo­zása alkalmával a részvét bárminemű jelét adták. Özv. Danassy Györgyné és gyermekei. Özv. Polgár Péterné. Nem annyira nagy, mint előkelő gyászközönség kisérte mult kedden utolsó útjára, az alsó-temetőbe Balogh Gyula fürdőtulajdonos családjának Netti-nénjét, aki e hó 4-én halt meg Pápán, 74 éves korában. A jámbor asszony régente Pápakovácsiban, elébb Kornéknál, később pedig az ottani grófiházban foglalatoskodott s becsületes, egyenes lelkével mindenütt min­denkinek a megbecsülését vivta ki magának. Élte utolsó éveit rokonainál Baloghék Petőfi­utcai házában töltötte, honnét most szép egyházi pompa kifejtése mellett temették régen elhunyt férje elporladozott hamvai mellé. Ny. b!

Next

/
Oldalképek
Tartalom